Uj Idők, 1904 (10. évfolyam, 1-26. szám)

1904-01-24 / 4. szám - Révész Gyula: A feltaláló / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok

és e közben egy ellenséges golyó átfúrta ruháját is. A szabadságharc után a bécsi Pazmaneum igazgatója volt s e tisztében megírta latin nyelven az intézet ötszáz­éves történetét, amelyért a bécsi egyetem tiszteletbeli tagjai közé sorozta. Majd a pozsonyi társas-káptalan kanonokjává lett. A kiegyezés új korszaka Rimelyt közelről érintette. Pápay István, a kabinet­ és iroda akkori főnöke 1867-ben a király megbízásából fölkereste Pozsonyban Rimelyt s arra kérte, ajánljon valakit Rudolf trónörökös magyar tanítójává. Rimely háromnapos gondolkozás után sem volt abban a helyzetben, hogy al­kalmas embert ajánlhasson. — Már én szerencsésebb voltam, — mondotta Pápay, — én már találtam. — Ki az? — kérdezte Rimely. — Ön maga. — Istenem, hogy taníthatnám én trónörököst, amikor még nem tanítottam a senkit a magyar nyelvre? s De hát el kellett vállalnia a föladatot ha Rudolf trónörökösben a magyar nemzet és nyelv szeretete oly erős volt, abban bizonyára része volt magyar ta­nítójának is. Fájdalom, a kegyetlen sors megsemmisítette a reményt, elragadta a királytól fiát, a magyar trónnak szellemben nevelt örökösét. Zengő, magyar szép nyelvünk, amelyre Rimély tanította az ifjú királyfit, nem csendülhetett meg Rudolf ajkáról a trónon is. De hogy Rimely kitűnően végezte föladatát, bizo­nyítja­­ az is, hogy Gizella és Klotild királyi hercegnők is tanítványai lettek a magyar nyelvből. Ezután Rimély lekéri apáttá, majd pozsonyi apátplébánossá lett. Bécsi udvari körökben egy udvari plébánost szemeltek ki erre az állásra, Simor hercegprímás­nak is volt egy jelöltje, de mégis Rimély kapta meg, akit a király nagyon kedve­lt. 1893-ban ő felsége kinevezte beszterce­bányai püpökké, miután már jóval előbb jelölve volt kassai püspöknek, de ezúttal meg tudták akadályozni kinevezését ellen­ségei. Besztercében aránylag szerény püs­pöki javadalmazása mellett is sok jót tett, bőkezű, emberszerető, hű pásztora volt népének. Jubileuma alkalmával a magyar katolikus világgal együtt üdvözölte a király és udvar, a bécsi egyetem tiszteleti dok­torrá választotta. Isten hosszú, lelki har­móniában töltött élettel áldotta meg és híveinek tisztelete kisérte koporsóját. Baksay Sándor A dunamelléki ev. ref. egyházkerület a Szász Károly nyugalomba vonulásával meg­üresedett püspöki székbe Baksay Sándort választotta meg. Ezt a választást nagy szimpátiával fogadta nemcsak a magyar református egyház, hanem az egész magyar közvélemény. Baksay Sándor kitűnő pap, valósággal mintaképe a jó lelkésznek és buzgó egyház férfiúnak. Egész élete, nemes egyénisége, nagy szellemi adományok mellett puritán egyszerűsége ama nagyok közé emelik őt, akik, bár sohasem keresték, predesztinálva vannak arra, hogy nemzetük, egyházuk vezérembereivé legyenek. Szász Károlynak, a kitűnő egyházfőnek valóban méltó utódja Baksay Sándor. Az irodalomnak külön is kedves ez a választás, mert Baksay Sándor a legkiválóbb magyar írók egyike. Mint elbeszélő és mint műfordító a legelsők közt foglal helyet. A magyar népnek, a magyar léleknek alig van nálánál jobb ismerője, bensőbb, igazabb, szerencsésebb ismertetője. Kristálytiszta, remek magyar nyelve, egyéni stílusa, ked­ves, bájos történetei, jellemző és leíró ereje a magyar elbeszélő irodalom klas­­szikusai közé emelik őt. Alakjai, amelyeket a falu, az egyház benső életéből elénk hozott, élnek, igazak, művésziek. Az Ormánság ere­deti népe, a kerületi gyűlés érdekes papi alakjai, a lelkész­lak virágzó oleander-fáktól mosolygó udvara és meghitt belső világa, elbá­n­ó költészettel ékesen lebegnek előttünk, ha Baksay elbeszélésére gondolunk. Pedig eszközei nem komplikáltak. Nemes klasszikus egyszerűség jellemzi stílusát és mégis vég­telenül kifejező és mély az. Miként életének, irodalmi műveinek is az az igazság és a harmónia a legszebb vonása. Hasonlít­ják az ő egyéniségét Arany Jánoséhoz és méltán. Nem mintha utánzata lenne a nagy költőnek, mert hiszen Baksay oly eredeti és egyéni, hogy névtelenül írt dolgozataiban is fel lehet is­merni azonnal, hanem ugyanaz a törül met­szett magyarság, a népiesnek ugyanaz a mű­vészi formában való kifejezése, ugyanaz a nyugalmas, kiforrott, nemes temperamentum tünteti ki őt is, mint Aranyt. Baksay is egybeforrt a magyar földdel és erős, tiszta magyar levegő járja át minden művét. magyar géniusz tisztán ragyog az ő művé­­­szetén. És magyar ő, nemcsak eredeti művei­ben, hanem műfordításaiban is, mert magyar alexandrinusokban fordította az Iliászt is, mindenek elismerése és tapsa közt. E beszélő kötetei, a Gyalogösvény és a Szederindák, a mohácsi vész idejében játszó történelmi regényt, Jákhel, a kedves kis­regénynek beváló elbeszélése megjelenésükkor irodalmi esemény­számba mentek és az egész magyar közönség üdvözlete szállt kunszentmiklósi lelkészlak felé. Híveinek és a az egyházi férfiaknak bizalma és szeretete régen az övé volt már s most, hogy orszá­gos méltóságra emelték, ezt a hírt igaz örömmel hallotta bizonyára mindenki. RIMELY KÁROLY —«M*— Katona Mór dr A dunaszerdahelyi kerület a minap válasz­totta országgyűlési képviselőjévé Katona Mór dr. egyetemi tanár . . A budapesti egyetem legújabb professzorai közül való, de neve már több mint három évtized óta ismeretes a tudományos jogi irodalomban. Bár nem tar­tozik a szerepelni vágyó emberek közé, két­ségtelen, hogy a parlament jövendő munkás­ságában Katonára fontos szerep vár. Nagy tudása, amelyet erős gyakorlati érzék egé­szít ki, széles látóköre éles és biztos ítélő tehetsége predesztinálják erre. Hogy egyebet ne említsünk, közel jövő felada­a­tai közé tartozik az általános ma­gyar polgári tör­vénykönyv meg­­­­alkotása, amely­nek első tervezete m­ost forog közké­zen. Ebben a mun­kában a parlament nem fogja nélkü­lözhetni­ Katona Mór dr. közremű­ködését, aki ennek a studiumnak rendes professzora az egyetemen s az ország határait meghaladó hírnevű ma­gánjogi kapacitás. Katona Mór dr. most ötvennyolc éves, (1845-ben született a pozsonymegyei Szent-Mihályfalván) és már 1872 óta jogtanár különböző vidéki jogakadémiákon. A jogtanári katedrát egy „A tévedés beszámításáról" írott és akkoriban nagy feltűnést keltő műve szerezte meg neki. Azóta folyton és nagyon sokat írt csendben és zajtalanul. Legutóbb Pozsonyban és ezt megelőzőleg Kassán volt jogtanár. Volt tanítványai mindenkor a leg­nagyobb szeretettel gondolnak vissza Katonára Szeretik benne az igazságos cenzort és a világosan, élvezetesen előadni tudó tanárt és jogi körökben általános örömet keltett ki­neveztetése. Most, hogy képviselővé lett, en­nek is mindenki örül, aki csak ismeri Katonát, mert neki ellensége nincs és mert tudják, hogy nagy kötelességtudása mellett az egye­temi katedrát egy cseppet sem fogja elhanya­golni azért, mert újabban honatyai gondokat is vett magára. L. B. dr.­­Tornai Gyula külön kiállítása. A Műcsarnok csak imént zárta be téli tárlatát, most ugyanott egy ismert magyar orientalista festő kiállítása nyílik meg: Tornai Gyuláé, aki Tuniszban, Algírban festett műveit, azután szőnyegeit és ipar­művészeti tárgyait állítja ki a Műcsar­nokban. A tárlat csak lapunk zárta után nyílik meg s így ismertetését a leg­közelebbi számra kell halasztanunk. —«K»— Angol és francia mesterek a Nemzeti Szalonban. Az a kiállítás, amelyet vasárnap nyit meg a Nemzeti Szalon, valósággal egy fejezete a modern műtörténetnek. Azt az izgató és érdekes korszakot mutatja be a szereplő mesterek eredeti műveiben, amely megvetette alapjait 89

Next