Uj Idők, 1905 (11. évfolyam, 1-26. szám)

1905-05-21 / 21. szám - Széplaki Bálint: Új cél felé / Költemények

Szilasi Móric Hazai nyelvtudományunkat szomorú csapás érte azzal, hogy Szilasi Móric, kolozsvári egyetemi tanár elköltözött az élők sorából. S érte ez a csapás nyelv­tudományunknak éppen azt az ágát, amely legközelebb áll hozzánk, legfonto­sabb ránk nézve, sőt amelynek mívelésére jóformán európai mandátumot kaptak szakembereink. Szilasi Móric, az ural­altáji összehasonlító nyelvtudománynak volt serény munkása, legújabban pedig hivatott vezetőembere. Amidőn e munkás­sága most hirtelenül megszakadt, szomo­rún veszünk tudomást a nagy veszteségről. Azok, akik Szilasi munkásságát és egyé­niségét közelebbről ismerték, tudják, hogy e veszteség jóval nagyobb, mint amen­­nyit éppen csak egy doktrína műve­lőit sújtotta. Szilasi Móric, a nagy tudós, egyben kitűnő s ritka meleg érzésű ember­nevelő volt. Személyes jelességeinek koro­nája igénytelen szerényssége és mód­fölötti szorgalma volt. Azok a jó ügyek, amelyeket mindig hévvel karolt föl, hir­telenül fejlődésnek indultak, nagysza­bású elvek testet öltöttek buzgó mun­kássága révén. Gondoljunk csak vissza arra, mily ritka elmeéllel és főképp meleg szívvel hatott oda, hogy gyermekeink a régi iskolakönyv-som helyett emberséges, a gyermek lelki életének megfelelő köny­veket kaptak kezükbe. Kitűnő kollegái­val, őket lelkesítve és buzdítva, díszt és országos jelentőséget tudott adni azok­nak az intézeteknek, amelyekben peda­gógiai munkásságot folytatott: az immár híressé vált mintagimnázium és Eötvös­kollégium nem csekély részben Szilasinak köszöni jól megérdemlett hitét. Félre­vonulva a nyilvános élettől, mesés mun­kásságot fejtett ki. Csak ebből magya­rázható meg, hogy ő, aki eredetileg a klasszika filológiával foglalkozott s e téren széles munkásságra tekinthetett vissza, egyre jobban megértve a magyar tudományos élet szükségleteit, szívvel-lélek­kel a magyar s vele rokon népek nyel­vének tudományos elemzése és kutatása nehéz útjára tért s itt is kitartásával, szorgalmával és tehetségével csakhamar vezető sorba jutott. Alig néhány évvel ezelőtt kapott kathedrát a kolozsvári tudomány-egyetemen s itt ez új és neki szent doktrína fejlesztése lett ideáljává. Halálos ágyán még láthatta az általa alapított s az ural-altaji összehason­lító nyelvészet mívelésére szánt új folyó­irat első számát, amely egészen neki kö­szöni létét. Folytatnia ezt a hévvel, hihe­tetlen kitartással megkezdett művet, már nem adatott meg neki. Férfikora delén szólította el a halál. A jelesebb magyar pedagógusok és nyelvészek egyike költö­zött el benne tőlünk, a szerény, elvonult­ságban dolgozó lelkes tudós mintaképe. A Magyar Tudományos Akadémia nem kisebb veszteséget szenvedett halálával, mint a kolozsvári egyetem, s mint az egész hazai tudományos élet. —•41»— Csokonai-ereklyék Debrecenben Csokonai Vitéz Mihály sírjához, a debre­ceni hatvan-utcai temetőbe, zarándokútra indul május 21-én az ország valamennyi irodalmi és kulturális egyesületének küldött­sége. A nagy lírikus 1836-ig jeltelenül maradt sírja körül a költő halála óta éppen a szá­zadik tavasz borítja ki s hinti szét virágait. Az országos jelentőségű ünnepre a debreceni Csokonai-kör összegyűjtötte azokat az erek­lyéket, amelyek a költőre, korára, irodalmára és múzsájára, a „hűtlen Lillára" vonatkoznak. Művészetünk és irodalmunk csecsemőkorá­nak hű képét nyújtja ez az ereklye-kiállítás. Ott látjuk Csokonai költemény-köteteinek valamennyi kiadását. Persze, hogy művésze­tet a könyvkiadásban, tipográfiában s könyv­kötészetben csak a­ bécsi kiadványokon talá­lunk. Hol állanak ezekhez képest a magyar kiadások, amelyek pedig sokkalta később jelentek meg Pesten és Nagyváradon. A magyar zenetörténet alig ismer valamit Csokonai megzenésített dalaiból. íme, a ki­állítás kilenc eredeti Csokonai-dalt mutat be megzenésítve, két akkori hangjegy-füzetben. Az első hangjegy-füzet természetesen szin­tén bécsi kiadás. Márton József, Csokonai volt diáktársa adta ki, aki Bécsbe került nyelv­professzornak. Bizonyára Mártonnak, az ő közbenjárásának köszönhetjük, hogy „A pillangóhoz" című Csokonai-vershez nem kisebb ember, mint Haydn írt gyönyörű mu­zsikát. „A remény" című­ Csokonai-dal és a „Szemrehányás" című Lilla-dal van még ez érdekes hangjegy-füzetben, amelyet kiadója Tisza István gróf szépanyjának ajándékozott. Ritka példány e füzet, aligha akad párja az országban. A másik, pozsonyi kiadású hangjegy-füzet még ritkább. Az abban levő hat Csokonai­dalt még alig ismeri valaki. A szerzőjéről, Pfeiferről is keveset tudnak, pedig a zene­történelmi szempontoktól eltekintve is, na­gyon értékesek Pfeifer magyaros melódiái. Eredeti, Csokonaitól származó relikviák már kevesebb számban vannak a kiállításon. A legérdekesebb ezek közt Csokonai iskolai kézikönyve (Gradus ad parnassum) , a gyer­mek Csokonai firkálásaival az egyes lapokon. Egy flóta, amelyről a hagyomány azt tarja, hogy Lavotta, a nagy magyar zeneköltő aján­dékozta volna Csokonainak, állítva. Ezt Erős Mihály furtai szintén ki van földbirtokos ajándékozta egyik debreceni polgárnak, aki a Csokonai-kör ereklye-tárának adta. Gazdag a kiállítás eredeti Csokonai kéz­iratokban. Itt van a költő utolsó, betegágyá­ban írott levele a debreceni rézmetszőkhöz, Dorottya époszának egy oldalnyi fogalmaz­ványa. Ezek közt a legérdekesebb annak a búcsúbeszédnek a kézírása, amelyet a deb­receni kollégiumból való eltávozása előtt tartott. A költő szomorú sorsának nyomorú­ságos napjai ettől az időtől kezdődnek, amikor ezt a búcsúbeszédet megírta. Vajda Juliánnának, Csokoni Lillájának ereklyéi közül itt van Lilla zsoltáros könyve, amelyet Lilla halála után az ágya fölött levő faliszekrényében talált meg Lilla második férje, Végh Mihály ev. ref. esperes. Több Lilla-dal volt benne kézírásban, annak bizony­ságául, hogy Lilla, akinek állítólagos „hűt­lensége" voltaképpen egy szülei erőszakos­kodásai ellen megküzdeni nem tudó szeren­csétlen leány tragédiájából áll, — még halála órájában is foglalkozott egyetlen igaz sze­relme emlékével, s haldoklásában is átolvasta még egyszer Csokonai verseit. Itt van az a gyűrű is, amelyet Lilla Csokonaitól kapott, s amelyet utolsó percéig megőrzöttt, ujján viselt. Kérte is urát, hogy temessék el azt a gyűrűt vele együtt, de férje lehúzta azt a temetés napján ujjáról s Vajda Julia unoka­öcscsének, Vajda Elek asztalosmesternek ajándékozta. Itt van Lilla hiteles arcképe, amelyet Szendrei Imre, Csokonai életrajzírói­nak egyik legkiválóbbja fedezett föl pár év­vel ezelőtt s amely egyik komáromi törvény­széki bíró tulajdona. Ez Lillát a Csokonaitól ajándékba kapott papagályával ábrázolja. Ezt a képet Csokonai halálának századik évfor­dulója alkalmából már közöltük. A képzőművészeti tárgyak közül érdekes Jankó pompás Lakodalmas népség című met­szetének színesen átfestett képe, amelyen a főalak Csokonait ábrázolja. Gyönyörű a Fe­renczy-féle Csokonai mellszobor. Csokonai pozsonyi Diétár magyar Múzsá­jának több lappéldányai több „Csokonai Lap" című szépirodalmi lap egyes számai az 1850-es évekből, a Csokonai irodalom leg­kiválóbb művelőinek kézírásai egészítik ki az érdekes ereklyetárat, amelyről, sajnos, még sok olyan nagybecsű ereklye hiányzik, ame­lyekről tudomással bírunk, de amelyeket még nem küldtek be, így a Csokonai által Lillá­nak ajánlott Lilla-dalok példánya, Lilla két kis kézi korsója, Lilla lakásának egyes bútor­darabjai . . . Szathmáry Zoltán 499

Next