Uj Idők, 1905 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1905-05-21 / 21. szám - Széplaki Bálint: Új cél felé / Költemények
Szilasi Móric Hazai nyelvtudományunkat szomorú csapás érte azzal, hogy Szilasi Móric, kolozsvári egyetemi tanár elköltözött az élők sorából. S érte ez a csapás nyelvtudományunknak éppen azt az ágát, amely legközelebb áll hozzánk, legfontosabb ránk nézve, sőt amelynek mívelésére jóformán európai mandátumot kaptak szakembereink. Szilasi Móric, az uralaltáji összehasonlító nyelvtudománynak volt serény munkása, legújabban pedig hivatott vezetőembere. Amidőn e munkássága most hirtelenül megszakadt, szomorún veszünk tudomást a nagy veszteségről. Azok, akik Szilasi munkásságát és egyéniségét közelebbről ismerték, tudják, hogy e veszteség jóval nagyobb, mint amennyit éppen csak egy doktrína művelőit sújtotta. Szilasi Móric, a nagy tudós, egyben kitűnő s ritka meleg érzésű embernevelő volt. Személyes jelességeinek koronája igénytelen szerényssége és módfölötti szorgalma volt. Azok a jó ügyek, amelyeket mindig hévvel karolt föl, hirtelenül fejlődésnek indultak, nagyszabású elvek testet öltöttek buzgó munkássága révén. Gondoljunk csak vissza arra, mily ritka elmeéllel és főképp meleg szívvel hatott oda, hogy gyermekeink a régi iskolakönyv-som helyett emberséges, a gyermek lelki életének megfelelő könyveket kaptak kezükbe. Kitűnő kollegáival, őket lelkesítve és buzdítva, díszt és országos jelentőséget tudott adni azoknak az intézeteknek, amelyekben pedagógiai munkásságot folytatott: az immár híressé vált mintagimnázium és Eötvöskollégium nem csekély részben Szilasinak köszöni jól megérdemlett hitét. Félrevonulva a nyilvános élettől, mesés munkásságot fejtett ki. Csak ebből magyarázható meg, hogy ő, aki eredetileg a klasszika filológiával foglalkozott s e téren széles munkásságra tekinthetett vissza, egyre jobban megértve a magyar tudományos élet szükségleteit, szívvel-lélekkel a magyar s vele rokon népek nyelvének tudományos elemzése és kutatása nehéz útjára tért s itt is kitartásával, szorgalmával és tehetségével csakhamar vezető sorba jutott. Alig néhány évvel ezelőtt kapott kathedrát a kolozsvári tudomány-egyetemen s itt ez új és neki szent doktrína fejlesztése lett ideáljává. Halálos ágyán még láthatta az általa alapított s az ural-altaji összehasonlító nyelvészet mívelésére szánt új folyóirat első számát, amely egészen neki köszöni létét. Folytatnia ezt a hévvel, hihetetlen kitartással megkezdett művet, már nem adatott meg neki. Férfikora delén szólította el a halál. A jelesebb magyar pedagógusok és nyelvészek egyike költözött el benne tőlünk, a szerény, elvonultságban dolgozó lelkes tudós mintaképe. A Magyar Tudományos Akadémia nem kisebb veszteséget szenvedett halálával, mint a kolozsvári egyetem, s mint az egész hazai tudományos élet. —•41»— Csokonai-ereklyék Debrecenben Csokonai Vitéz Mihály sírjához, a debreceni hatvan-utcai temetőbe, zarándokútra indul május 21-én az ország valamennyi irodalmi és kulturális egyesületének küldöttsége. A nagy lírikus 1836-ig jeltelenül maradt sírja körül a költő halála óta éppen a századik tavasz borítja ki s hinti szét virágait. Az országos jelentőségű ünnepre a debreceni Csokonai-kör összegyűjtötte azokat az ereklyéket, amelyek a költőre, korára, irodalmára és múzsájára, a „hűtlen Lillára" vonatkoznak. Művészetünk és irodalmunk csecsemőkorának hű képét nyújtja ez az ereklye-kiállítás. Ott látjuk Csokonai költemény-köteteinek valamennyi kiadását. Persze, hogy művészetet a könyvkiadásban, tipográfiában s könyvkötészetben csak a bécsi kiadványokon találunk. Hol állanak ezekhez képest a magyar kiadások, amelyek pedig sokkalta később jelentek meg Pesten és Nagyváradon. A magyar zenetörténet alig ismer valamit Csokonai megzenésített dalaiból. íme, a kiállítás kilenc eredeti Csokonai-dalt mutat be megzenésítve, két akkori hangjegy-füzetben. Az első hangjegy-füzet természetesen szintén bécsi kiadás. Márton József, Csokonai volt diáktársa adta ki, aki Bécsbe került nyelvprofesszornak. Bizonyára Mártonnak, az ő közbenjárásának köszönhetjük, hogy „A pillangóhoz" című Csokonai-vershez nem kisebb ember, mint Haydn írt gyönyörű muzsikát. „A remény" című Csokonai-dal és a „Szemrehányás" című Lilla-dal van még ez érdekes hangjegy-füzetben, amelyet kiadója Tisza István gróf szépanyjának ajándékozott. Ritka példány e füzet, aligha akad párja az országban. A másik, pozsonyi kiadású hangjegy-füzet még ritkább. Az abban levő hat Csokonaidalt még alig ismeri valaki. A szerzőjéről, Pfeiferről is keveset tudnak, pedig a zenetörténelmi szempontoktól eltekintve is, nagyon értékesek Pfeifer magyaros melódiái. Eredeti, Csokonaitól származó relikviák már kevesebb számban vannak a kiállításon. A legérdekesebb ezek közt Csokonai iskolai kézikönyve (Gradus ad parnassum) , a gyermek Csokonai firkálásaival az egyes lapokon. Egy flóta, amelyről a hagyomány azt tarja, hogy Lavotta, a nagy magyar zeneköltő ajándékozta volna Csokonainak, állítva. Ezt Erős Mihály furtai szintén ki van földbirtokos ajándékozta egyik debreceni polgárnak, aki a Csokonai-kör ereklye-tárának adta. Gazdag a kiállítás eredeti Csokonai kéziratokban. Itt van a költő utolsó, betegágyában írott levele a debreceni rézmetszőkhöz, Dorottya époszának egy oldalnyi fogalmazványa. Ezek közt a legérdekesebb annak a búcsúbeszédnek a kézírása, amelyet a debreceni kollégiumból való eltávozása előtt tartott. A költő szomorú sorsának nyomorúságos napjai ettől az időtől kezdődnek, amikor ezt a búcsúbeszédet megírta. Vajda Juliánnának, Csokoni Lillájának ereklyéi közül itt van Lilla zsoltáros könyve, amelyet Lilla halála után az ágya fölött levő faliszekrényében talált meg Lilla második férje, Végh Mihály ev. ref. esperes. Több Lilla-dal volt benne kézírásban, annak bizonyságául, hogy Lilla, akinek állítólagos „hűtlensége" voltaképpen egy szülei erőszakoskodásai ellen megküzdeni nem tudó szerencsétlen leány tragédiájából áll, — még halála órájában is foglalkozott egyetlen igaz szerelme emlékével, s haldoklásában is átolvasta még egyszer Csokonai verseit. Itt van az a gyűrű is, amelyet Lilla Csokonaitól kapott, s amelyet utolsó percéig megőrzöttt, ujján viselt. Kérte is urát, hogy temessék el azt a gyűrűt vele együtt, de férje lehúzta azt a temetés napján ujjáról s Vajda Julia unokaöcscsének, Vajda Elek asztalosmesternek ajándékozta. Itt van Lilla hiteles arcképe, amelyet Szendrei Imre, Csokonai életrajzíróinak egyik legkiválóbbja fedezett föl pár évvel ezelőtt s amely egyik komáromi törvényszéki bíró tulajdona. Ez Lillát a Csokonaitól ajándékba kapott papagályával ábrázolja. Ezt a képet Csokonai halálának századik évfordulója alkalmából már közöltük. A képzőművészeti tárgyak közül érdekes Jankó pompás Lakodalmas népség című metszetének színesen átfestett képe, amelyen a főalak Csokonait ábrázolja. Gyönyörű a Ferenczy-féle Csokonai mellszobor. Csokonai pozsonyi Diétár magyar Múzsájának több lappéldányai több „Csokonai Lap" című szépirodalmi lap egyes számai az 1850-es évekből, a Csokonai irodalom legkiválóbb művelőinek kézírásai egészítik ki az érdekes ereklyetárat, amelyről, sajnos, még sok olyan nagybecsű ereklye hiányzik, amelyekről tudomással bírunk, de amelyeket még nem küldtek be, így a Csokonai által Lillának ajánlott Lilla-dalok példánya, Lilla két kis kézi korsója, Lilla lakásának egyes bútordarabjai . . . Szathmáry Zoltán 499