Uj Idők, 1909 (15. évfolyam, 27-52. szám)

1909-12-05 / 49. szám - Fráter Aladár: A bűn országa / Társadalmi ismeretterjesztő cikkek, genreképek, leírások

A bűn országa írta FRÁTER ALADÁR Van Európának egy darab földje, egy egész or­szágrész, amelynek népét láthatatlan háló módjára be­teríti és fogva tartja a bűn, az egymás javaiban, az egymás vérében kalózkodó gonoszság. Ez a föld az olasz Kalábria, ahol örökösen zafíros kékséggel ra­gyog az égbolt és melegen, hizelkedően simogat a nap­sugár. A szépségek földje, ahol az olajfák ezüstös lombozata, a narancs- meg a citromfák mélységes zöld koronája s a három oldalról végtelenbe vesző csillámló tenger ábrándozásra, poézisre, álomra neveli és biz­tatja az embereket. De a nyomorúság földje is, mert a természet, amikor bőven osztja az édes szőlőt, a tüzes bort, az ízes olajbogyót, a zamatos fügét, az üdítő citromot s a mézes narancsot, viszont fösvény marokkal ad gabonát, mostohán méri ki a kenyeret és azokat, akiket mámorossá tett a firmamentum delejes kéksége, a napsugarak vért hevítő forrósága s akik kábult, boldog álomra hajtják a fejüket — azokat ré­mes dübörgéssel összeomló házak, vonagló föld és hirtelen megszakadt életek végső hördülése figyelmez­teti a prózára, a reménytelenségre, a halálra. A leg­gyönyörűbb égbolt alatt a leggonoszabb föld: ez Ka­lábria. A bűnök országa, ahol a földkerekségnek talán legjobb, de mindenesetre legártatlanabb lelkű embe­rei élnek. És ez nem paradoxon. Egész Kalábriát hatalmá­ban tartja egy titkos szövetség, amelyet ott maffiának neveznek, de amely voltaképp ugyanegy dolog a ná­polyi camorrával a szicíliai és szardiniai vendettával, sőt magával a brigantaggio-val, aminek viszont mel­lékhajtása az északamerikai mano­nera, a rettenetes és kiirthatatlan fekete kéz. Egy hihetetlenül nagy­arányú társaság ez, annyira nagy, hogy tagjait körül­belül sem lehet számokkal meghatározni: lehet, hogy csak negyedmillió, de az is lehet, hogy van két millió is. Szövetségükről csak annyit ismernek el, hogy az tit­kos, de azt nem, hogy bűnös. Ám a fegyelmezettebb népek és társadalmak erkölcsi fölfogása szerint nem is vitatható a maffiának a gonosz, vétkes és romboló eredete és célja. Viszont . . . viszont pedig, aki valaha Kalábriában járt, vagy közelebbről érintkezett ennek a csodaszép, de nem kevésbbé szerencsétlen föld­nek a fiaival, tapasztalhatta, hogy kívánni sem lehet derekabb, becsületesebb és vonzóbb embereket, mint amilyenek a calabresek —• egyenként. Sőt, vannak olyan lelki és morális szépségeik, amelyek ma már mind ritkábbakká válnak egyebütt. A házaséletük kris­tályosan tiszta. A mindkét nembeli fiatalság pedig annyira ártatlan, nemcsak bűnök, de a bűnök tudása nélkül való, hog­y ebben csak az északamerikai ifjúság hasonlítható a kalábriaihoz. A házasságkötés alkalmá­val a menyasszony jóval, de a vőlegény is rendszerint alul van a huszadik éven s nemcsak ebben, hanem ab­ban is egyeznek, hogy a leány módjára a fiú is bát­ran mirtusz-koszorút illeszthetne a fejére. Ez azon­ban korántsem jelenti azt, hogy Kalábria népe talán halvérű volna. Ellenkezően: csupa lobogás, csupa izzó szenvedelem. A bárdolatlanabb, nyersebb népfajok nyújtanak ilyetén különös jellembeli sajátosságokat, amelyek kisiklanak a lélekboncolók lancettái alól és szaporítják a meg nem értett, de eltagadhatatlan igaz­ságok sorát. És érdekes, hogy Európa tudós kutatói elhatol­nak mindenhová, hogy halálos vesződség árán egy-egy újabb adattal, apróbb-nagyobb fölfedezéssel gyarapít­sák nem is annyira az emberiség, mint inkább a könyv­tárak kincseit. Oda viszont, Kalábriába, erre a gyö­nyörű földre csak nem akar elvetődni egy sem. Poliné­zia szigetvilága, Brazília ősrengetegei, Tibet pogány szentségű misztériumai mind ismeretesek és beleillesz­kednek immár a tudomány fiókrendszerébe. Kalábria ellenben — közvetetlen közelségében minden kutató­nak, minden tollforgatónak —• máig is rejtve maradt és népe érintetlenül, föltáratlanul őrzi a maga titok­zatos lelki sajátságait. Pedig bizonyos, hogy Kalábria sokat nyújt azoknak, akik fölkeresik. Az imént el­hunyt Lombroso embertani kutatásainak nem kis ré­szét végezte ottan. Berri Enrico pedig, a mai tudós világ egyik legjelentősebb tagja, szintén Kalábriában szerezte világhírű büntetőjogi szociológiájának sok értékes adatát. Kalábria tudniillik az a föld, ahol manapság is még a maga őseredetiségében megfigyelhető, mikép­pen nemződik és születik a bűn. A nagyvárosok, a modern fejlettségű társadalmak csak átveszik, föl­használják a bűnt, mint egy erőszakos eszközét a struggle for lifenak, a boldogulásnak, sőt olykor a­­ boldogságnak is. A civilizált ember úgy van a bűnnel, mint a gyógyszertáros a mérgekkel: ismeri az erejü­ket, tudja a következésüket és tudatosan, a borzalmas­ságuk tudatával nyúl hozzájuk. Kalábriában nem így van. Ott a bűn önálló életet él, nem eszköz, hanem cél. Mert ott még megvan a lelkek s az erkölcs ama primér állapota, amikor nem az etikai világrend két sark­pontja, a jó s a rossz felé mutató iránytű kormányozza a cselekvéseket, hanem egyesegyedül az ösztön, amely­nek viszont parancsoló törvénye az én örökös és bármi áron való kielégülése. És csodálatos, hogy ez az ösztön a legremekebb vezetőnek bizonyul mindaddig, amíg a kalábriai ember át nem lépi a család határát, amíg bele nem kell illeszkednie a társadalom keretébe. Mert en­nél a pontnál nyomban összeütközés támad az ösztön s a törvénykönyvek paragrafusai között: az első csak az egyén, a második csak a társadalom érdekeit istá­polván. Azon a határon belül, ahol csak az ösztön az úr, a kalábriai ember érdemes a legszigorúbb föltéte­lekhez kötött erénydíjakra. Vérében benne van dél­szaki földjének viharzó érzékisége, ám ez az érzékiség megdönthetetlen korlátok között marad mindaddig, amíg megnyilvánulását az emberiség egyetemes ér­deke, maga a faj fen­tartás nem parancsolja. Kalábria- A Messenger-boy Budapesten, vagy : a hordárok alkonya Mühlbeck Károly rajz 49* 52 I

Next