Uj Idők, 1933 (39. évfolyam, 27-52. szám)
1933-08-27 / 35. szám - Babay József: Alkohol. Kis regény / Regények, elbeszélések, rajzok, színdarabok
Alkohol... — Kis regény. — írta: Babay József lénél A tízéves, szöszke kis Csana a konyhaasztal székuporgott. Feketére sütötte arcát a nap. Kicsiny, kedves orcája rémült és csalódott volt, mint minden gyermeké, aki eszente, nagy, vakációs csatangolások után boldog, vacsorás békesség helyett törött, cserépboldogságot talál csupán ... Estharangszóig vigasztalta a sírdogáló anyját, de most már elunta... Fáradtság nehezült a szűkülő pupillás szemére s akár az eleresztett ablakredőny, csukódott a két pillája egyre. Sírt volna ő is, de egyre-másra meglepték az elképzelések: Csurgóra viszik szeptember elején, gimnáziumba iratja az apja ... Gimnáziumba Csurgón, ahol Csokonai Vitéz Mihály tanított egykoron... Csana édesanyja, ez a magas, teltkeblű, szalmaszín szőke, szépséges asszony a konyhaágyon ült és sírdogált. Alacsony, kétpárnás, katonapokrócos volt az ágy, kissé szúette már, nem csoda, nem hozomány-ágy volt. Csak amolyan öreg bútor ... Szegények voltak, amikor összekerültek az urával, két szekrény, almáriom, két ágy, néhány fonott szék, ennyi az egész, amit a lány házhoz hozott. Zsidlay Gáspár fiatal cserepes, meg ez a nagy, szépséges asszony is szerelmet adtak egymásnak hozományul. Ült a katonapokrócos alacsony ágy szélén és meztélába előrenyúlt a konyhakövezeten. Az ágyfejben pufókon, édes labda képpel aludt a kicsiny, a baba, most született ezen a télen, hét hónapos volt. Fiatal Zsidiayné elébe helyezett egy szalmaszéket, a szalmaszék támlájára törülközőt terített, a törülköző árnyékot vetett a babaarcra. Hadd aludjék így, félhomályban, így a legyek se bántják. Hosszú főzőkanál volt a fiatalasszony kezében, ezzel hessegette a konyhaajtón be-be szálló éber dongót, amelyet megvadított a sárgán és fáradékonyan égő, öreg villanykörte lángja. — Ládd-e Csanám, még mindig jön. Lehet már kilenc. — Majd gyün, édesanyám, bizonyosan számolnak. Meg aztán nincs is kilenc. Éppen most harangoztak. — Isten ne adja, ha elmulatja, mi lesz a gimnáziummal... — Nem olyan az én édesapám. Erős egy ember az! — mondta a gyerek és álmos szeme egyszerre megriadt. Rágondolt az apja erejére, meg az apja jóságára. Ugye, mit vállalt érte most is? Ugye azt, hogy másodmagával becserepezi a Jótéték házát, az újat, amit tavasszal kezdtek falra húzni a kőművesek. És alig végez vele, máris dolgozik tovább Kisatád alján a Sánta Heves Balázsnál, mert ott meg két pajta s az új istálló vár cserepezésre. Sánta Heves Balázs, ki tudja, mily ok miatt, közvetlen a betakarítás után, tehát még cséplés előtt akarja esküdtetni a lányát a Kónyiból való Kis Bük Etével. Isten tudja, mért ilyen szokatlan időben ... Paraszti népnél szüret után Peng a kasza. Dulovits Jenő fényképe 273