Uj idők, 1941 (47. évfolyam, 27-52. szám)

1941-11-16 / 46. szám - Kerékgyártó János: A hazaszeretet lángelméje / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések

Uj Idők Szépirodalmi, művészeti, képes hetilap és kritikai szemle Előfizetési ára Negyedévre . . . 6.40 pengő Félévre 12.50 „ Egyes szám ára . ..50 „ XLVII. évfolyam Szerkeszti Herczeg Ferenc 1911 november 16 Az Uj Idők képeinek, valamint bármely szövegrészének még kivonatos utánnyomása is tilos 46. szám A hazaszeretet lángelméje írta: Kerékgyártó János A szél havas esőt vág arcunkba. Lassú lépések­kel indulunk meg a nemzetiszínű zászlókkal díszített emlékmű felé. Kürtjelek harsannak, vezényszavak röpködnek, a felállított díszszakasz puskával tisz­teleg. Az emlékmű turulmadarat ábrázol, a mesék ma­darát, mely csak hősi mondáinkban és zászlóinkon élt, a valóságban soha, de éppen ezért több, mint a valóság: egy nemzet mítoszának kifejezője. Ez az em­lékmű, amelyet a szerbek ledöntöttek s most újra áll, kié is lehetne másé, mint Zrínyi Miklósé, a köl­tőé és hadvezéré, a magyarság függetlenségének, megújhodásának nagy harcosáé és álmodójáé. A Vi­tézi Rend Zrínyi Csoportja, ez az országos szervezet, mely Zrínyi példáját követve, önkéntes és önzetlen munkával akarja nemzetét szolgálni, a felszabadult Csáktornyán felemelő ünnepség keretében áldozott eszményképe emlékének. A turulmadaras oszlop körül sűrű embertömeg; ott áll a város apraja-nagyja, csendőrség, díszszakasz. Háttérben a csáktornyai vár körbefutó, tömör vona­lai, a váré, ahol valaha, háromszáz évvel ezelőtt ifjú­ságát töltötte, ahová a diadalmas téli hadjáratát kö­vető, oktalanul megalázó vasvári békekötés után, a hiábavaló munka mély sebével visszavonult s a szi­táló havas esőben állva eltűnődöm, mit is jelent Zrínyi Miklós a magyarság számára. Van valami, ami a nagy embert, az időtálló al­kotót csalhatatlanul megkülönbözteti a divatos ne­vektől, melyeket egy-egy kor felszínre vet. Az igazi nagy ember műveiben mindig az egész nemzet szólal meg, a nemzeti lét nagy kérdései, szenvedései és küz­delmei. Zrínyi élete és írásai ezt az igazságot pél­dázzák. Zrínyi lángész volt, a hazaszeretet lángelméje. Mert ilyen is van. Az ember nemcsak tehetségével, hanem hite erejével, hivatottsága eltökéltségével is emelkedhetik a legnagyobbak közé. Zrínyi írói munkája, ezek a darabos, mély és erőteljes írások saját vallomása szerint korántsem legfontosabb ré­sze életének. „Az én professiom, avagy mesterségem nem az poézis, hanem nagyobb s jobb országunk szol­gálat­­­ára annál." Zrínyi írói munkássága és élete egyetlen cél: a magyarság megmentése és felemelése szolgálatában áll. Széchenyi Istvánig senki nem érezte úgy át, mint ő, a magyarság tragikus „lenni vagy nem lenni"-jét, senki nem hitt mélyrehatóbban a nemzet hivatásában, ebben a reményben, mely a reménytelenség mélyén sem hagyja el a legnagyob­bakat. Élete és munkássága csodálatos és hősies küz­delem a nagy célért: a nemzet függetlenségéért, a magyarság létéért, a keresztény magyar életformáért és kultúráért. A török hódítástól vérző, Habsburg elnyomatás alatt fásult nemzetnek azért írja meg, mintegy mellékesen, huszonhat téli kényszerű tétlenség néhány éves korában, a hónapja alatt a Zrinyiászt, e darabos remekművet, ősének, a sziget­vári vértanúnak hősi küzdelmét és legendás felma­gasztosulását a halálban. Ezért írja meg mélyenjáró prózai munkáit: A török áfium elleni orvosság­ot, a Vitéz Hadnagy-ot és a Tábori kis traktát, ezért sür­geti az állandó magyar nemzeti hadsereg megterem­tését és ezért álmodik nemzeti uralkodóról. 1620-ban született s 1664-ben már elrabolta az országtól a korai hirtelen­ erőszakos halál, de negy­vennégy éves élete alatt századokra szóló útmuta­tást, példát adott hazájának. Élete dátumai között botorkálva keresem a döntő pillanatot, mikor ma­gára vette hivatottsága igáját. Az élet itt fekszik előttünk, irodalomtörténetek adataiban kiteregetve. Apja, Zrínyi György horvát bán — később ő maga is az lesz. Hősünk — vájjon kit illet meg nálánál job­ban e név? — Csáktornyán nevelkedik öccsével, Pé­terrel, korán árvaságra jutnak s nevelésüket Páz­mány Péter irányítja. Fiatal legény éveiben Itáliában utazgat, szemtől-szembe kerül egy ragyogó kultúrá­val s elmélyedve tanulmányozza a legnagyobb elmé­leti politikus, Machiavelli írásait. De mikor érett meg lelkében hivatása tudata? Mikor értette meg, hogy írásait, gondolatait, minden erőforrását egyet­lenegy cél szolgálatába kell állítania? Kiűzni a törö­köt a nemzeti megmozdulás erejével, összefogni, hi­vatása magaslatára emelni a keresztény magyar­ságot! A feladat, melyet magára vállal, szinte elvisel­hetetlenül súlyos. Magyarország uralkodója, I. Li­pót király és császár közönyösen nézi a magyar ér­dekeket. Katonai szempontból hadvezére, Monte­cucolli befolyása alatt áll. A nagy taktikus Monte­cucolli szerint a háborúhoz három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Zrínyi az akaratban hisz, az önfelál­dozó lélek, a bátorság csodájában. Nemcsak írásai­ban vall arról, hogy a hittel teli lélek csodát tesz: a Zrinyiászban a szigetvári hős kardja a szultán szí­vébe ér s Isten angyalait küldi az elesett hősök lel­keiért. Az ég és föld nem csak írásaiban függ össze szoros, elválaszthatatlan egységben. Élete is a hit csodáját bizonyítja. Ez az élet arról vall, hogy Zrinyi az eszmét többre tartotta az anyagnál. Mai szóval nevezve: idealista volt. 589 74

Next