Új Idők, 1948 (54. évfolyam, 1-26. szám)

1948-04-10 / 15. szám - Szántó György: Az árvízi hajós / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések

egyébként a leghitelesebb Wesselényi életraja, továbbá a névtelenül megjelent munkák most vannak feldolgozás allatt. Nemkülön­ben hatalmas méretű levelezése, amely­ről­ Gál István, a Wesselényi-kérdés legnagyobb szakértője, a napokban mondta nekem, hogy e levelezés méreteiben és hatásában vetekszik Kazinczynak az egész országot be­hálózó és húsz kötetre rúgó levelezésével. Mindehhez hozzá kell tennünk, hogy Wesselényi korának egyik leg­kiválóbb stilisztája. ízes erdélyi nyelven ír, ami mentesíti a latinizmusoktól, germanizmusoktól és gallicizmusoktól. E­mellett azért nincs írásainak papirosszaga, mert naplóján kívüli, minden írását, levelét tollbamondja, így mondani­valója a­z élőszó erejével és frisseségével hat. Hogy korára milyen hatással volt Kossuth és Széchenyi mellett, azt csak akkor tudjuk felmérni, ha írásainak összeségét sajtó alá rendezik. A cselekvés embere tenni. Hogy nemcsak a szavak, de a csel­ekvés embere is tud azt az ezernyolcszázharmincnyolcas pesti árvíz al­kalmával mutatja meg. Tetterős, pompás atlétaalakja ma is itt él köztünk, Holló Barnabás gyönyörű domb­orművét, amely a Ferenciek­ templomának falán mutatja a vízsár magasságát. Aki azt akarja, hogy Holló remekműve meg­elevenedjék előtte, ne röstellje fellapozni Jókaink regényé­ben, a Kárpáti Zoltán cím az árvíz leírását. Jókai szem­tanú, aki maga is részt vesz korának minden mozgalmá­ban és legendákat hall az árvízi hajós halált megvető hősiességéről, amellyel százszor is kockára teszi életét egy gyermekért, vagy koldusasszonyért. A csialaitéren élnie kell a hősnek, itt életet menteni, vajjon melyik a nagyobb erény? És az árvízi hajós nemcsak az evezőt és csáklyát forgatja hősiesen, de a tollat is, amit egyre rosszabb szem­mel néz a bécsi kamarilla. A fogoly Mint Kossuthot, Wesselényit is a várbörtönbe csukják, közírói tevékenysége miatt. Budán csak rövid ideig rabos­kodik, Kufsteinba, majd Olmützbe viszik. A börtönben is folytatja a küzdelmet, forgatja a pennát, mint nagy elődje Kaz­in­czy, aki tinta híján a vérével írt kufsteini cel­lájában. De az oroszlán nem bírja a rabságot. A salétromos börtöncellában vesebaj támadja meg, ebből kifolyólag fél­szemére megvakul, recehártyaleválás következtében. Ez a­z­ára szabadulásának, később azonban másik szeme is fo­kozatosan romlik, hasztalan gyógyítja Graefenbergben, el­következik az idő, amikor vezetni kell. A szikla A vakság nem töri meg. Elvezetteti magát arra gyűlésre is, amelyre Széchenyi István hívja meg palotájába a a főrendeket. A százötven meghívottnak a fele sem jön fel, óvatosak, vagy közömbösek. Wesselényi komoran ül közöt­tük, mint a szikla, amely dacosan néz szembe a vihar­ral. És a vihar közeledik. Széchényi beszél. Félórán át fejtegeti, mennyire elmaradott nemzet és ország vagyunk, mennyire fejletlen a nyelvünk, a kultúránk, a cselekvő­képességünk, milyen szörnyű a bürokráciánk, rosszak a­z utaink, csapnivaló a közigazgatásunk, kezdetleges az egész ázsiai életformánk. Nincs tehát más hátra, mint hogy feladjuk nemzeti önállóságunkat és beolvadjunk az osztrák császári koronába, ha meg akarunk maradni a környező ellenséges népek között. A vihar elindul, a gróf utolsó sz­avait már a­­ hall­gatóság tiltakozó moraja kíséri. Ekkor felharsan az első mennydörgés. A vak ember hangja dördül, a szi­kla mennydörög. Mintha vulkán törne ki, mázsás köveket dobálva a szónokra és öntené szavainak tüzes láváját. Nyomában felszólal Dessewffy is, felzúdulnak a többi fő­rendek. Széchényi mosoly alá rejti mély meghatottságát. Hi­szen csak erről akart meggyőződni, van-e a nemzetbeli még életerő, önálló akarat. És lélekkutatására, veszélyes kísérletére éppen egykori úti­társa és legbizalmasabb ba­rátja reagált elsőnek. Mi mást tehetett volna, mint hogy leszáll az emelvényről, hogy keblére emelje a vajk óriást. Wesselényi Miklós báró Szózat című műve és dunai népek békés együttélésének módozatairól szóló egyéb a tanul­mányai jövőbemutató politikai alkotások. De nyomtatás­ban megjelent munkáin túl, felénk kell magasodnia most a centenárium évében eszményi alakjának és méltó helyet kell elfoglalnia a magyar Pantheonban, többi nagyjaink mellett. Értsük meg: Jókainak nem kellett idealizálni kor­társait. A reformkorszak a fénylő nevek egész sorozatát ragyogtatja felénk bizonyítékul. A négy szobor sziluettjét a negyvennyolcas idők két lángoszlopa rajzolta meg élesen: Petőfi és Táncsics. Wesselényi egyre közelebb kerül hozzájuk, mindjobban balfelé viszi politikai éleslátása. Már-már enfant terriblenek tekintik az országgyűlésen, amelyen utolsó szereplése, hogy benyújtja a románok egyenjogúsításáról szóló törvény­javaslatát. Vasvári Pál után ő is tárgyal Zsibón Avram Iancuval és már sokkal eredményesebben. A jacobínus Petőfit és a marxista Táncsicsot talán ő érti leginkább. Még 1850-ben bekövetkezett halálával is forradalmasít. A Bach-korszak első nagy demonstrációja a tömegek fel­vonulása a Kálvin-téri templomban felravatalozott Wes­selényi koporsója előtt. Onnan szállítják a családi sír­boltba. 1 A Wesselényi-emléktábla a Ferenciek templomának Kossuth Lajos-utcai lulaji. Hello Uniunoas uuuwn­iute 236 Megjelent új kiadásban: Commager: A második világháború története. Ára kötve 56 Ft

Next