Új Idők, 1948 (54. évfolyam, 1-26. szám)

1948-04-17 / 16. szám - Lyka Károly: Vedres Márk szobor-galériája / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések

Vedres Márk szobor-galériája Irta: Lyka Károly Vedres, a mintázata kitűnő mestere, az örökifjú mű­vészek szerencsés körébe tartozik. Életének fontosabb állo­másait csupa nagy szám jellemzi. Harminchét évvel ez­előtt látták először szobrait a «Nyolcak» emlékezetes ki­állításán, amely, mint a választóvíz egy csöppje rögtön két harcias táborra osztotta a művészet patrónusait. Negyed­századdal ezelőtt lépett fel először nálunk gyűjteményes kiállítással, ekkor maga is félszázéves volt. Nézőinek ke­délyei ekkor már kissé megnyugod­tak, ez azonban inkább beletörődést jelentett a megmásíthatatlanba. Mert maga mester töretlenül hű maradt zászlójához. Most pedig ez év a áprilisában újabb negyedszázad után megint egy szobor­gyűjteménnyel áll ki a porondra, ekkor már­­ szerencsésen beevezett hetvenhetedik életévébe. Csupa szép szám. Köz­ben egy sereg szoborműve vándorútra kelt Angliába, Olasz­ra Németországba, az USA-ba, hazánkba, ott is ragadtak. E buzgó munkássága közben teljesen megfeledkezett a ki öregedésről. Ez nem egészen magánügy, mert lecsapódott szemében is és ez a művészet a mi szobor-galériánknak műve­tar­tozéka. A lecsapolás úgy értendő, hogy e sok évtized alatt nyomról-nyomra közelebb jutott ahhoz az eszményhez, amelyet magának a szobrászatról, mint alkotó művészetről megformált. Az út odafelé nem volt könnyen járható, különösen nem annak, aki földi javakban nem bővelkedett. cserére Münchenben olyan tanítómesterre akadt, akit Szeren­saját bevallása szerint ideálisnak ösmert föl. Ez Hollóssy Simon volt, aki akkor magániskolát tartott fönn. Ott megtanulta­­ azt, hogy a művész a saját maga­­ Lábán járjon, a saját sze­mével nézze az életet, a saját érzését kövesse. Ezt akkoriban naturalizmusnak nevezték. Ez a naturalizmus kaput nyitott minden út felé. A kifejezés eszközeivel fölfegyverkezve lehetővé vált az egyéni művészet felé indulás, kiki mehetett arrafelé, amerre érzése vonzotta. A naturalizmus ilyen ér­telemben teljes szabadságot jelentett. Vedres élt vele. München után more patria következett Párizs. Vedres itt ismerkedett meg Rodinnel, a kor egyik legegyénibb szobrászmesterével. Ez rendkívül veszedelmes közelséget [ 1 r . * jelentett. Vonzóerejének kevés fiatal szobrász tudott ellenállni, mégpedig éppen a nagy francia mester teljesen egyéni ereje következtében. Külsőségeit Európa­szerte kezdték utánozni, apró fia­ Rodinek voltak láthatók minden ország kiállításain. Utánozni stílust még lehet, de tehetséget nem. Vedrest jó ösztöne ebből a veszedelmes környezetből egy éppen neki való plasztikai környezetbe mentette át: Firenzébe. Ez 1902-ben történt, Vedres ekkor harmincegy éves volt, érett szemléletű férfi, akinek immár módjában volt komolyan mérlegre vetni azt, amit Párizs­ban tapasztalt és azt, amit most láthatott másfél évszázad ragyogó szobrászatából a világnak legszobrászibb zugában, Firenzében. Itt alakult ki a stílusa, itt munkálkodott néhány év­tizeden át. Rodin belső feszültségektől átfűtött szobrászata után itt módjában volt finoman leszűrt renaissance-plasz­tikát tanulmányozni. Igaz, hogy a Medici-kápolnában ott hevertek Rodin titkos ideáljának, Michelangelónak márvány­aktjai és Vedresnek elég gyakran módjában volt e szinte földöntúli lények elé kerülnie, de épp olyan gyakran me­­­rülhetett el Donatello, Mino, Desiderio, Verrocchio, San­sovino egészen más természetű márványaiba és bronzaiba. Egy olyan becsületes szobrászvérű művész számára, mint amilyen Vedres, nem lehetett nehéz a választás: ki köl­töget benne rokonérzéseket. Nem hatásról van itt szó, ha­nem csupán lelki rokonérzésről. Mert hiszen művei, ame­lyek ebben a környezetben születtek, nem renaissance-stí­lusúak, hanem az ő belső világának teremtményei: egy álló fiú, egy álló nő, egy fésülködő, egy pihenő, egy ivó, egy furulyázó alak, a címekkel nem parádézik. Mind a csöndes lét hírhozói. Nem illanó mozgalmasság, nem feszülő­­ cse­lekvés, nem hirtelen változás sugallói, hanem a biztos állan­dóság képei, így tolmácsaivá lettek a művész lelki világá­nak, egy egyensúlyt tartó kedélynek, amelynek vonásai közé tartozik a fegyelmezettség, a rend, a túlságtól való tartózkodás. Szóval a klasszikusok erényei. Hiszen lehet szobrászatot másképp is csinálni, de ahhoz más kell és mesterünknek éppen az az érdeme, hogy nem ember volt hajlandó egy neki idegen művészethez simulni, hanem való­ban a saját érzésére hallgatott, amire ezzel a renaissance­művek közvetlenül is biztatták. Akadhat valaki, aki egy álló vagy egy ülő fiú­ aktjának szem­él­ete után soványnak minősíti egy ilyen szobor tartalmi librettóját. Valóban, az elbeszélő szobrászat is hozhat létre remekműveket és éppen Firenzében bő alkalom nyílik ilye­neket látni. Ámde mit beszél el Donatello vagy Verrocchio ifjú Dávidja, amelyeket oly gyakran láthatott? Semmit, de mégis a legnagyobbat, a világ legnagyobb titkát: életet. Belezárni ezt néhány kilogramm bronzba, — ki kívánhat még többet egy emberi műtől? Vedres értett hozzá, hogy ezt az életérzést sugalmazza az ő cselekvéstelen aktjaival. Egy ilyen cél elérésére szük­ségesnek vélte — még pedig joggal — az egyszerű plasz­tikai előadást. Egyszerűen mintázni csak az tudhat, lakinek van miből. A valóság gazdag formakészletéből kiválasz­tani azt, ami alkalmas a tolmácsolásra, csak úgy sikerülhet, ha a művész bizton rendelkezik olyan formakészlettel, ami­ből ezt vagy azt kiemelheti, ezt vagy azt kivetheti. Egy ilyen a készletnek megszerzésére kitűnően alkalmas volt ifjúkorában Ilollósy-iskola, férfikorában a beható akt-tanulmányok. A végcél azonban a rendületlen lét, az élet biztos sugallása maradt, amit szobrász-technikai tudásával, a nyugodtságával, egy-egy mozdulat-motívum finom kompozíció meglato­lásával, domborműveinek zárt és egyensúlyozott elrendezé­sével segített elő. Így alakult ki a stílusa, amely újabb művészettörténetünkben díszes helyet biztosít neki. A farkas vedlik ugyan, de azért csak a régi marad. LEONARDO DA VINCI * Magas kultúra jele: nagy dolgokat egyszerű nyelven kifejezni. ' ' EMERSON Hasznos könyv! Dr. Jávorka Sándor: Viruló természet. Teljes képet ad a növényvilágról és a növény gyakorlati értékesítéséről. Kötve 78 Ft 265 Furulyázó. Vedres Márk szoborműve. A Fővárosi Népművelési Központ kiállításából

Next