Új Idők, 1948 (54. évfolyam, 1-26. szám)
1948-04-17 / 16. szám - Lyka Károly: Vedres Márk szobor-galériája / Tanulmányok, bírálatok, ismeretterjesztő cikkek, útirajzok, kisebb elbeszélések
Vedres Márk szobor-galériája Irta: Lyka Károly Vedres, a mintázata kitűnő mestere, az örökifjú művészek szerencsés körébe tartozik. Életének fontosabb állomásait csupa nagy szám jellemzi. Harminchét évvel ezelőtt látták először szobrait a «Nyolcak» emlékezetes kiállításán, amely, mint a választóvíz egy csöppje rögtön két harcias táborra osztotta a művészet patrónusait. Negyedszázaddal ezelőtt lépett fel először nálunk gyűjteményes kiállítással, ekkor maga is félszázéves volt. Nézőinek kedélyei ekkor már kissé megnyugodtak, ez azonban inkább beletörődést jelentett a megmásíthatatlanba. Mert maga mester töretlenül hű maradt zászlójához. Most pedig ez év a áprilisában újabb negyedszázad után megint egy szoborgyűjteménnyel áll ki a porondra, ekkor már szerencsésen beevezett hetvenhetedik életévébe. Csupa szép szám. Közben egy sereg szoborműve vándorútra kelt Angliába, Olaszra Németországba, az USA-ba, hazánkba, ott is ragadtak. E buzgó munkássága közben teljesen megfeledkezett a ki öregedésről. Ez nem egészen magánügy, mert lecsapódott szemében is és ez a művészet a mi szobor-galériánknak művetartozéka. A lecsapolás úgy értendő, hogy e sok évtized alatt nyomról-nyomra közelebb jutott ahhoz az eszményhez, amelyet magának a szobrászatról, mint alkotó művészetről megformált. Az út odafelé nem volt könnyen járható, különösen nem annak, aki földi javakban nem bővelkedett. cserére Münchenben olyan tanítómesterre akadt, akit Szerensaját bevallása szerint ideálisnak ösmert föl. Ez Hollóssy Simon volt, aki akkor magániskolát tartott fönn. Ott megtanulta azt, hogy a művész a saját maga Lábán járjon, a saját szemével nézze az életet, a saját érzését kövesse. Ezt akkoriban naturalizmusnak nevezték. Ez a naturalizmus kaput nyitott minden út felé. A kifejezés eszközeivel fölfegyverkezve lehetővé vált az egyéni művészet felé indulás, kiki mehetett arrafelé, amerre érzése vonzotta. A naturalizmus ilyen értelemben teljes szabadságot jelentett. Vedres élt vele. München után more patria következett Párizs. Vedres itt ismerkedett meg Rodinnel, a kor egyik legegyénibb szobrászmesterével. Ez rendkívül veszedelmes közelséget [ 1 r . * jelentett. Vonzóerejének kevés fiatal szobrász tudott ellenállni, mégpedig éppen a nagy francia mester teljesen egyéni ereje következtében. Külsőségeit Európaszerte kezdték utánozni, apró fia Rodinek voltak láthatók minden ország kiállításain. Utánozni stílust még lehet, de tehetséget nem. Vedrest jó ösztöne ebből a veszedelmes környezetből egy éppen neki való plasztikai környezetbe mentette át: Firenzébe. Ez 1902-ben történt, Vedres ekkor harmincegy éves volt, érett szemléletű férfi, akinek immár módjában volt komolyan mérlegre vetni azt, amit Párizsban tapasztalt és azt, amit most láthatott másfél évszázad ragyogó szobrászatából a világnak legszobrászibb zugában, Firenzében. Itt alakult ki a stílusa, itt munkálkodott néhány évtizeden át. Rodin belső feszültségektől átfűtött szobrászata után itt módjában volt finoman leszűrt renaissance-plasztikát tanulmányozni. Igaz, hogy a Medici-kápolnában ott hevertek Rodin titkos ideáljának, Michelangelónak márványaktjai és Vedresnek elég gyakran módjában volt e szinte földöntúli lények elé kerülnie, de épp olyan gyakran merülhetett el Donatello, Mino, Desiderio, Verrocchio, Sansovino egészen más természetű márványaiba és bronzaiba. Egy olyan becsületes szobrászvérű művész számára, mint amilyen Vedres, nem lehetett nehéz a választás: ki költöget benne rokonérzéseket. Nem hatásról van itt szó, hanem csupán lelki rokonérzésről. Mert hiszen művei, amelyek ebben a környezetben születtek, nem renaissance-stílusúak, hanem az ő belső világának teremtményei: egy álló fiú, egy álló nő, egy fésülködő, egy pihenő, egy ivó, egy furulyázó alak, a címekkel nem parádézik. Mind a csöndes lét hírhozói. Nem illanó mozgalmasság, nem feszülő cselekvés, nem hirtelen változás sugallói, hanem a biztos állandóság képei, így tolmácsaivá lettek a művész lelki világának, egy egyensúlyt tartó kedélynek, amelynek vonásai közé tartozik a fegyelmezettség, a rend, a túlságtól való tartózkodás. Szóval a klasszikusok erényei. Hiszen lehet szobrászatot másképp is csinálni, de ahhoz más kell és mesterünknek éppen az az érdeme, hogy nem ember volt hajlandó egy neki idegen művészethez simulni, hanem valóban a saját érzésére hallgatott, amire ezzel a renaissanceművek közvetlenül is biztatták. Akadhat valaki, aki egy álló vagy egy ülő fiú aktjának személete után soványnak minősíti egy ilyen szobor tartalmi librettóját. Valóban, az elbeszélő szobrászat is hozhat létre remekműveket és éppen Firenzében bő alkalom nyílik ilyeneket látni. Ámde mit beszél el Donatello vagy Verrocchio ifjú Dávidja, amelyeket oly gyakran láthatott? Semmit, de mégis a legnagyobbat, a világ legnagyobb titkát: életet. Belezárni ezt néhány kilogramm bronzba, — ki kívánhat még többet egy emberi műtől? Vedres értett hozzá, hogy ezt az életérzést sugalmazza az ő cselekvéstelen aktjaival. Egy ilyen cél elérésére szükségesnek vélte — még pedig joggal — az egyszerű plasztikai előadást. Egyszerűen mintázni csak az tudhat, lakinek van miből. A valóság gazdag formakészletéből kiválasztani azt, ami alkalmas a tolmácsolásra, csak úgy sikerülhet, ha a művész bizton rendelkezik olyan formakészlettel, amiből ezt vagy azt kiemelheti, ezt vagy azt kivetheti. Egy ilyen a készletnek megszerzésére kitűnően alkalmas volt ifjúkorában Ilollósy-iskola, férfikorában a beható akt-tanulmányok. A végcél azonban a rendületlen lét, az élet biztos sugallása maradt, amit szobrász-technikai tudásával, a nyugodtságával, egy-egy mozdulat-motívum finom kompozíció meglatolásával, domborműveinek zárt és egyensúlyozott elrendezésével segített elő. Így alakult ki a stílusa, amely újabb művészettörténetünkben díszes helyet biztosít neki. A farkas vedlik ugyan, de azért csak a régi marad. LEONARDO DA VINCI * Magas kultúra jele: nagy dolgokat egyszerű nyelven kifejezni. ' ' EMERSON Hasznos könyv! Dr. Jávorka Sándor: Viruló természet. Teljes képet ad a növényvilágról és a növény gyakorlati értékesítéséről. Kötve 78 Ft 265 Furulyázó. Vedres Márk szoborműve. A Fővárosi Népművelési Központ kiállításából