Új Ifjúság, 1969. január-június (18. évfolyam, 1-25. szám)
1969-04-08 / 14. szám
AZ ERDŐK HÓNAPJA Az „Április, az erdők hónapja“ jelige alatt meghonosodott mozgalom nem holmi rövidlejáratú, egyszeri rendezvény. Évről évre rendszeresen megismétlődik. Áprilisban, az erdő ébredésének hónapjában fokozottabb figyelemben részesítjük erdőinket. Mérleget készítünk az elmúlt évben végzett munkáról, s felkészülünk az új teendőkre. Kevés a fa, takarékoskodni kell vele. A fával való takarékosság legjárhatóbb útja a fa-helyettesítő anyagok alkalmazási lehetőségeinek felkutatása, azok széleskörű alkalmazása. E tekintetben az utóbbi években már történt haladás csaknem minden irányban. A szénbányászat például növelte a fémbiztosítást, s ezzel nagyon sok köbméter bányafát takarít meg. A farostlemez- és forgácslapgyártás, valamint az építőiparban a korszerű szerkezetek alkalmazása is csökkenti a fafelhasználás részarányát. Hasonlóképpen a legnagyobb haladást a vasúti talpfa és a vezetékoszlopok vasbetonnal történő helyettesítésével érték el. De az erdők fái nemcsak nyersanyagot szolgáltatnak. Koronájuk, fedélzetük nagy mennyiségű oxigént lehel ki, sok vizet párologtat el, megtöri a szél erejét, s ezáltal a környezetet egészségesebbé, az éghajlatot kiegyensúlyozottabbá teszi. Az erdők talaja sok csapadékot tárol, így fékezi a víz gyors lefolyását, megakadályozza a lemosódást, tehát végső fokon a mezőgazdasági területeknek is védelmet nyújt. Sajnos, gyakran a viharok több millió köbméter fát döntenek ki, s a dohányosok tüze is felmérhetetlen károkat okoz A kirándulók erdőben tüzet csak a kijelölt helyen és csak megfelelő óvintézkedések mellett gyújthatnak. Égő gyufát, cigarettát eldobni és szeles időben tüzet gyújtani tilos. Az erdőt minden lehető módon védeni kell, és nem szabad megengednünk pusztulását, mert jelentősen befolyásolja mezőgazdaságunkban a növénytermelést, állatállományunk takarmányát, népünk kenyerét. Lassan, de szemmel láthatólag javul az erdők megbecsülése, védelme. Kevesebb már a tiltott legeltetés, a fenyőfák eltulajdonítása valamint az egyéb kisebb-nagyobb kihágás, ami az erdőgazdaságnak jelentős károkat okozott. Az életszínvonal emelkedésével növekszik a faipar termékei iránti kereslet. Tudvalevő az is, hogy erdőgazdaságunk helyzete nem kecsegtető. Ahhoz, hogy a mérleget helyrebillentsük, a fakitermelésben intenzívebb módszereket kell alkalmaznunk. Április minden esztendőben az erdők hónapja. Szenteljük ezt a már hagyománnyá vált hónapot idén is az erdőnek. Nyújtson társadalmunk minél nagyobb segítséget az erdősítés nagy munkájában, és azoknak a kopár területeknek a beültetésében, amelyek az elmúlt évek fakitermelési munkálatainak fogyatékos megszervezése következtében, valamint az elemi csapások által keletkeztek. Az erdő közvagyon, melynek árnyékos, üde illatú útjain szívesen sétálunk, ezért nemcsak áprilisban gondoltunk az erdőkre, hanem védjük és gondozzuk egész éven át. Matisz Gyula XVII évf. 1969 óra 1. Kés április 6. Miként a kéz nem bírja elereszteni azt a tüzes tárgyat, amelyhez bőre odasül és odatapad, úgy az a látomás, az a gondolat is, amely miatt megörülünk a fájdalomtól, nem tud kiszakadni lelkünkből, s elménk minden erőfeszítése és rugkapálása, amellyel meg akar szabadulni tőle, magával ragadja. Valéry Szlovákia Gyermek és Ifjúsági Szervezetei Társulásának lapja. Megjelenik minden kedden. Kiadja a Smena kiadóvállalat. Szepsiben rendezték meg ismét, akárcsak tavaly, az elsők között az Új Ifjúság, A Hét, A Csehszlovákiai Magyar Rádió Táncdalfesztiváljának másodszor is kiírt küzdelmeit. A versengés városi és járási szinten zajlott. Első felvételünkön Hornyák Jánost látjuk, aki a városi bajnokságban második lett. Második képünk az Orion—5 győztes zenekarát és Sztropkó Nellit örökíti meg. Harmadik felvételünk Makráczy Jánost mutatja be olvasóinknak: ő nyerte Sztropkó Nelli előtt a járási versenyt. HUGO VON HOFMANNSTHAL: Tavaszi szél nyargal a fasorokon át, fújja-fújdogálja csodálatos halát. Könnyeket fölszárít, fölvidít, simogat, összefonja újra a szétzilált hajat. Lerázza a fákról az első virágot, megvigasztalja azt, ki sokat kiáltott. Nevető ajkakat érint meg futtában, pompás, puha mezőt vad, szilaj vágtában. Fölsóhajt a flóta, ha rajta átszalad. Vörösük az alkony amerre csak halad. Csöndesen röpül be a nyitott ablakon, eloltja a tüzet titkon, hallgatagon. Tavaszi szél nyargal a fasorokon át, fújja-fújdogálja csodálatos dalát. A fasorok között, a kopár fák alatt, egyre űzi, hajtja a sápadt árnyakat. És illatot is, melyet onnan hozott, hol reggeltől estig vígan továbbfutott. Kolár Péter felvétele E heti számunkban: • Krónika • így látjuk • Klub-Híradó • A cseh lapokból • Pozsonyban is megalakul a magyar értelmiségi klub • Politika mindenkinek • Szerdától szerdáig • Érték és hiányérzet • Gandhi centennárium • 500 szó külpolitika • Sport • Rachel Welch • Szakállszárító • Monogramos púderdoboz • A Beatles-történet • A bohócsüveg • Csúzli • Bizalmasan • TV-műsor • Törd a fejed • Ifjúsági szerviz • Divat • Egészséges táplálkozás • Kézimunka % » i V