Új Ifjúság, 1975. január-június (24. évfolyam, 1-26. szám)
1975-04-29 / 18. szám
[íUui«liteü.LlLllJ^-J Mireile Mathieu, a franaciák kis provence-iiücske közelmúltban alaposan meglepte közönségét. A népszerű énekesnő eredetileg kislányos fellépésével, sien- Umentdús, sőt szomorkás dalaival hódította meg hallgatóságát. A közelmúltaban azonban várallanul kihívó börzékében jelent meg a pódiumon, oldalán két ugyancsak körzekébe öltözött „ördögmotorossal“. Eég nagyobb meglepetést okozott dalainaűt hangvétele. Az artikulálatlanul énekelt, érthetetlen szövegű dalokat időnként a két ördögmotoros fiúsiketítő túrázása kísérte. A közönség éles füttykoncerttel fejezte ki nemtetszését. Maradt volna inkább a saját bőrében... Charlie Chafflin vándorkomédiás kordban egy vidéki kisvárosban egy táblára lett figyelmes. „Vigyázat, iskola! Nehogy elgázolja a tanulókat!“ — állt a táblán. ■ Chaplin a szöveggel ioldotta következő, meg a feliratot: „Várja meg inkább a tanulót!“ A bostoni Dyer éjjeli mulató tulajdonosa megtaláLja annak a módját, hogyan tartsa vendégeit minél tovább a bárban. Éjfélkor hatalmas fénybetűk jelennek meg a falon a következőket hirdetve: „Legyetek igazi férfiak! Maradjatok minél tovább!2 000 A belga íifák most már nyugodtan és gondtalanul köthetnek házasságot szívük választottjával. Egy biztosítótársaság különös biztosítást ajánlott fel nekik. Ha az ifjú férj az első három évben rájön, hogy felesége nem olyan, mint amilyennek képzelte: rossz háziasszony, rendetlen, túlságosan féltékeniy és bármilyen más módon megkeseríti életét, joga van úgynevezett „vigasz biztosításra“. Attól függ, hogy ezzel megvigasztalódik-e... A brisbane-i (Ausztrália) börtönből nemrég négy nagyobb vádat szállítottak ki, amelyeken. Öles betűkkel a következő felírat volt olvasható: „Üvegtárgyak. Vigyázat, törékeny! Nem szabad forgatni!" Ugyanaznap az esti sorakozónál megállapotoíták, hogy négy légy éne eltűnt a börtönból. Gyala'üi előfordul, hogy vokális' kísér«tt«s egy gyengébb dal is sikert arat. Nem véletlen, hogy az énekesek oly szívesen lépnek fel vokállal. , A hazai táncdalénekesek eddig nagyobbára Lubomír Panka hivatásos vokálegyüttesével szerepeltek. .Aztán feltűnt egy prágai leánykvartett ta jezenky..A kifejezőbb és érdekesebb kíséretre, nagyobb önállóságra törekedtek. .A lányok a CsehsíBioVák Rádió Gyermekkórusában ismerkedtek meg. Később önállóan is felléptek. 1972-ben kísérő együttesként részt vettek a Bratislava Lírán, a Drecíní Horgonyon és sok egyéb zenei rendezvényen. A Pantoai és Supraphon lemezein megjelentek <önálló. .felvételeik, és gyakran hallották őket a rádióban és a televízióban. 1974-ben Karol Duchontól kaptak közös fellépésre ajánlatot Emil Frátrik együttesével. Szó szót követelt, s akkor kezdődött el közös munkánk — mondja Danka Viková.A régi csoportból D. Viková és H. Hermanová átment az új trióba, amely a Berinky nevet vette fel. Megkértük őket, hogy Nopová-Finkovával közösen válaszoljanak kérdéseinkre. — Mennyire sikerült eddigi énekesi pályájukon megvalósítani művészi elképzeléseiket és ambícióikat? Danka: Énekelni úgy kezdtem, akár Helenka és a másik két leány, az eredeti együttesből, a Jezinkyből, a Csehszlovák Rádió gyermekkórusában. Az 1970 elején egy pályázat alapján mint vokál kvartett szerzetesek Helena Vondrácková műsorába. .Akkor ■ nevezett el bennünket Bohuslav Ondrácek zeneszerző Jezinkynek. Vondráckovával sok hangversenyt énekeltünk végig itthon, de vendégszerepeltünk a Szovjetunióban, Bulgáriában és Lengyelországban is.A stúdióban otthon éreztük magunkat, és részt vettünk H. Vondrucková Helena, Helena Helena című élő műsorrában. Később P. Linka műsorában is feljátszottunk egy-két szólószámot, amelyek közül a legismertebb a Szerelem, szerelem, miért nem térsz vissza és a Daimonton. 1974 elején már Bezinky néven léptünk fel Karol Duchov új műsorában. Lidlca: Énekelni Prágában kezdtem a Zeneművészeti Főiskolán. Később egy évig Xaci,s Urbánková ' műsorában szerepeltünk, majd háromnegyed évet Josef Laufer együttesében énekeltünk. Tavaly léptem át a Bezinky-együttesbe. T- Milyen dalokat szeretnek a leginkább, mit énekelnek a legszívesebben? Danka: Erre valóban nehéz egyértelműen válaszolni. Hol a lassúkat, hol meg a gyors, ritmikus számokat. Nem specializáljuk magunkat semmiféle műfajra. Helenka: Mindent szívesen énekelünk, ami tetszik, és közel áll hozzánk Lidka: Ezek többnyire lassú énekszámok, kórusművek, szomorú dalok. — Gondolkodtatok már azon, hogy miért énekeltek? Danka: Saját örömünkre, és amennyire lehetséges a hallgatóság örömére is. Helenka: A zene számomra öröm, és e feledteti velem a hétköznapi gondokat. Lidka: Nekem nemcsak örömet szerez a zene, hanem teljesen le is köt. — A folklór is értekli az együttest? Danka: :Azt hiszem, Hela és Lida helyett is válaszolhatok. Szeretünk mindent, amit népünk keze és esze alkotok. Csodálói vagyunk a nemzeti szokásoknak és hagyományoknak. Népdalsorozattal ezt az elemet is beiktatjuk a műsorunkba. Igyekszünk ezt a műfajt is közelebb vinni hajlgatóinkhoz, amiben nagy segítségünkre van Mária Alarková tervei alapján készült népviselet is. .Azt hiszem, ezek a számok műsorunk legsikeresebb részei. — Hogyan állnak az idővel? Helenka: Mindnyájunk helyett felelek, .Az év eleje óta csupa rohanás az életünk. .Az egész országban hangversenyezünk, voltunk Lengyelországban is. A Szeretem a hegyeket című dalt, Pavel Hammel és Peter Vrba szerzeményét adtuk elő. Részt vettünk a ,,Décínt Horgony “74- versenyen, ezenkívül feljátszunk a Csehszlovák Rádió és Televízió számára, majd ismét hazai és külföldi hangversenyek küvetkeznek. Tavaly, év végén Közép- Szlovákiában volt hangversenyünk, és eljátszottuk nagylemezünket. Csak nagyon kevés időt tölthetünk otthon, szabadságról még csak nem is álmodhatunk. Időnk kétharmad részében úton vagyunk, ezért isgyekszünk a többit minél jobban kihasználni. legtöbbnyűt olvasunk vagy kötünk. — Szlovákia melyik része tetszik a legjobban? Danka: Nehéz lenne erre válaszolni, mert az egész ország nagyon szép. Mégis el kell árulnom, hogy van egy kedvenc helyem, Nizná Boca. .Amikor arra járunk, mintha mesében élnék. Helenka: Csodálom az egész országot, szépségeit, különösen a Magas-Tátrát. Lidka: Én is szeretem Szlovákiát, mert nem egy szép gyermekkori vakációmat töltöttem itt. — Ha három kívánságuk teljesülhetne, melyek lennének azok? Danka:Azt hiszem, egyetlen kívánság is elég lenne: az emberek kölcsönös megértése. Helenka: Hogy a dalok, ameleket énekelünk, minden hallgató tetszését megnyerjék. ■Alain Deoit, a legjobban tizedelt francia filmszínész, a legnépszerűbb szülészek egyike, milliók eszményképe váratlanul bejelentette, hogy visszavonul. — Negyvenéves vagyok, ésfedelemmel tölted az a gondolat, hogy élelem másik fe> is úgy ■ múlik el mint az első. Meghalnék az unalogatói! Éppen ezért visszavonulok — mint színész és mint rendező egyaránt. Valami egészen mással szeretnék foglalkozni — mondta a népszerű színész az újságíróknak, és még hozzátette: — Nem vagyok számító, cselekedetieimet nem meggondolások irányítják, hanem az ösztönnök. Ha ez megfelel az igazságnak,Alain Delon méltán dicsekedhet azzal, hogy ösztöné! mindig jól irányították, hiszen világhírű lett, óriási vagyont gyűjtött össze, a ]o énát okos és jövedelmező vállalkozásokba fektette: nemrégiben adta el a Transunion charter repülési vállalatot — a részvények 95 százaléka az ő kezében volt —, érdekes ökölvívó mérkőzéseket pénzelt, 16 femak versenylova van, ezek nagyszerű eredményeket érnek el a futtatásokon. ALAIN DELON visszavonul .A minigyártásba is jelentős összegeket fektetett, az utóbbi öt év alatt 10 filmnek volt a producere. Magánélete azonban nem volt nyugodt, csak nemrégiben rendeződött, miután feleségül vette Mareille Darc színésznőt. Mint mondja, nagyra becsüli ezt a későn jött nyugalmat, és meg is szeretné tartani. Sokan azonban nem hisznek ebben, azt mondják,Alain Delon megérezte, hogy csillaga '.«áldozóban van, és még idejekorán visszalép, hogy ne kelljen éreznie a bukás keserűségét. Delon azonban cáfolja ezeket a kijelentéseket: —.A legtöbb ember tévesentéli meg cselekedeteimet... .Az igazság az, hogy mindent megteszek azokért , akiket szeretek. Életfilozófiám egyszerű; élni kell .Azt mondja, boldogtalan gyermekkora volt. Ezért korán elhatározta, hogy híres ember lesz belőle. És sikert aratott. Jó filmekben játszott I Rocco és fivérei, Napfogyatkozás, A párduc, Borsalino stb.j, partnerei úgyszintén világhírességek voltak: Jean Gabin, Jean-Paul Bemondo, Lino Ventura stb., olyan rendezőkkel dolgozott, mint Visconti, Yves Alegret, René Clément, mégsem elégedett. —Az Egyesült Államokban mindenki tiszteli és becsüli a hírnevét, Franciaországban senki. Nálunk a legtöbben azt kívánják a sikeres embernek, hogy betegedjék meg, vagy segi’eji boldogtalan... Belgiumban nem kívánatos Otto Skorrzeny, volt SS-őrnagy Hitler egykori kedvenc katonája, szabadítója Mussolini ,hós“ kinem kívánatos elem Belgiumban, s ezért tegnapelőtt nem léphette át a francia-belga határt. Skorzeny a hét elején ugyanis a francia fővárosban tartózkodott, s Párizsban a tv „vendége“ volt, interfect készítettek vele. A látogatásról viszont tudomást szerzett néhány „házon kívüli“ egyén is, olyan, aki nem osztotta a műsorvezető kétes szenzációt hajhásló elgondolítsát. Amikor SS-őrnagy a forranásos arcú magabiztosan kilépett a tv Cognacy-Jay utcai háza kapuján, többen vártak rá. Közülük egy idősebb férfi előre lépett, németül bemutatkozott, majd ezt kiáltotta: „Gyilkos SS tudja meg, hogy egyetlen fiamat a magához hasonló fasiszta pribékek ölték meg!“ Ezután a kezében levő ostorral többször az SS-őrnagy arcába vágott. Skorzeny védekezésül karját emelte az arca elé, egy közelben állomásozó taxiba akart ugrani, de a gépkocsivezető ,giem látta, s elhajtott. A kínos jelenetnek a tv kapujából többen is szemtanúi voltak, s mivel jobb nede látták a további botrány elkerítését, gyorsan a ,,vendég" segítségére siettek, s az egyre fenyegetőbb tömeg elől visszakísérték a tv biztonságot nyújtó épületébe. A belga tudóságok — mint közölték — nem tartották ugyan helyesnek az utcai önbíráskodást, de bejelentették, hogy Otto Skorzeny nemkívánatos elem ez országban. Négyszemközt bópeerrel Hogy kicsoda bópeer? Hát nem láttátok a Déry Tibor kisregényéből készített klavíziós filmet? Nagy könyvsiker volt a Kedves bópeer, és nagy filmsiker is. Egy neves író és egy neves színész együttműködése. A főszerepben az akkor hetvenhat éves (most már egy évvel idősebbj Páger Antal. — Bópeer, az öregedő író az én ügyemet képviseli, az én gondolataimat is elmondja — vaílja Fáger Antal, így fogalmaz Páger, az Öregedő író. Nem öreg, öregedő! ' Húsz évvel ezelőtt nyilatkozta a színész: — Mivel én nem öregszem, változatlanul a fiaUciók között érzem magam a legjobban. Két évtized múlt el már mondásától, de szavai még mindig érvényesek. Szereti a fiatalokat, a fiatalok is szeretik őt. Tud ám öreg is lenni! Déry Tibor bópeerekánt úgy játsssza meg a hiú embert, aki öregségét még magának sem akarja bevallani, hogy a fiatalok szemébe is könnyekit csal. —Mintha nekem írta volna Déry — mondja szerepéről, Páger Antal. — Böpeert jó volt eljátszani, mert igaza van. Egyetértek vele, mert igazat mond. Egy jó szereppel meg tud újulni az ember. Aki nem képes a megújulásra, annak vége. Páger, ki tudja már hányadszor, meg tudott újulni, — .4 darabban szó van a fiatalok kócos, lobogó hajáról is. Elmarasztalóan van róla szó. Kicsit arra is kell gondolnom — mondja Páger hátha nekik is igazuk van. A mi nemzedékünket a nagyszívűek a hegyese francia cipő miatt bélyegezték erkölcstelennek. Pedig mi sem voltunk azok. LegalábUs a cipő miatt nem. Mindig és mindenütt védi a fiatalokat. — Sokan hamar elfelejtik, hogy ők is voltak fíeUdok. Talán ezért tud fiatalos maradni? Ezért marad fiatal a szíve. A kezdő színészeket felkarolja, bátorítja őket. — Ha igazi tehetséget látok, megdobban a szívem. Ez mindig nagy öröm nekem, velük szívesen foglalkozni. Tanácsot adok nekik. Az igazi színésznek szeretnie kell a Halálokat, hiszen ők következnek a sorrendben. Nekik előnyösebb a rajtjuk, mint valaha a mienk volt.. Págeré valóban nem volt előnyös. Sőt. Svlyoe kölöncként nehezedett rá az osztálykülönbség. Nem volt kár. A szolga fia sok mindent megrémult. A ger papától, a makói adóhivatal szolgájától. Mert fiát miért akar színész lenni a szolga fia, amikor Inasok kellenek az országnak? Tehetség? Ugyan kérem, a sznísznek is a jó családból való fiatalemberek kellenek. Nem kár a pénzért? Nem volt kár. A szolga fia sok mindent megteniU. A megalázottság, a nélkülözés is jó tanító volt. Megtanulai a szerepeket, és egy-egy darabban remekíe eljátszotta őket. Alakított parasztot, munkást, dölyfös urat, szolgát, huszártisztet, grófot, inast, bankigazgatót, szélhámost. Szerepeiért megkapta a legnagyobb kitüntetéseket: arany Kossuth-díjat a Húsz óráért, a Munkaérdemrend arany fokozatát a Pacsirtáért. Nemzetközi elismerésben is részesült, és annak idején a cannes-i nagydíjat is neki ítélték oda. — A Húsz órában Jóska, a téeszelnök rendkívül összetett és ellentmondásos figura, épp ezért felettébb izgalmas volt számomra —, mondja Páger. Szerepek, alakítások garmada. Két emberöltő tárlatából tekinthet vissza művészi múltjára a magyar színészet egyik legnagyobb egyénisége. Fáradságos mataca áll mögötte. Szinte belerokkan a nagy hajszába. Kimerült, a végsőkig elcsigázott ember a darab előtt. De amikor felgördül a függöny, új ember áll előttünk a színpadon. Erőtől duzzad a játéka, új tűz ég a szemében, szava meggyőzően cseng. Elhisszük, amit mond, mint ahogy nem kételkedünk abban az álításában sem,, hogy „Én nem öregszem, talán azért nem, mert szeretem a fiatalokat.'' —on