Új írás, 1962. január-június (2. évfolyam, 1-6. szám

1962-05-01 / 5. szám - KÖRKÉP - Kiss József: Kisebb ismeretlen írások Petőfitől

KISS JÓZSEF KISEBB ISMERETLEN ÍRÁSOK PETŐFITŐL A­z új kritikai Petőfi-kiadás utolsó kötetének sajtó alá rendezése során a 7­­ költő több kiadatlan vagy elfelejtett írása került elő. Többségük azóta megjelent a Petőfi Irodalmi Múzeum 1959. évi évkönyvében, egy-két apróbb da­rab azonban voltaképpen mindmáig ismeretlen a Petőfi-irodalomban. 1. délután 4 órakor ha lehet a hattyúnál — szeretnék veletek találkozni. Petőfi így hangzik a költőnek — egy kitépett könyvlapra írt — Hatvany Lajos ha­gyatékában fennmaradt üzenete. Hogy mikor keletkezett és kiknek szólt, nem tudjuk, de a találkozó helyét pontosan megjelölte a költő: a „hattyú” ugyanis az egykori Kerepesi úton (a mai Rákóczi út elején), a Beleznay-kerttel szemben álló Fehér Hattyú vendégfogadó és kávéház volt. A kiszakított papírlap, melyre Petőfi üzenetét írta, Toóth István „A görögök történetei” c., Pesten, 1845-ben megjelent, „ifjak használatára szánt” könyvének címlapja volt. (A kézírásos szöveg a cím fölé és alá került.) Talán nem esünk a belemagyarázás hibájába, ha ebben némi szándékosságot látunk. (Mint Gyulai Pál feljegyezte, Petőfi Császár Ferencen, annak 1845. évi emlékezetes támadása után, úgy állt bosszút, hogy egy példányt megvásárolt a költeményeiből, „kitette az asztalára s valahányszor hrányt-vetett papírra volt szüksége, szakított belőle.”) A költő aligha becsülhette sokra a tudákos, fellengző stílusú iskolai segédkönyvek szerzőjét, aki mindenesetre rászolgált a bizalmatlanságra. 1847. évi „Költészet­­tan”-ában kora költészetének csak ezt az egyetlen mondatot szenteli: „Újabb költőink — Császár, Erdélyi, Garay és Petőfi — műveiben mindenütt a nemzeti elem túlnyomóskodik­!)”, 1848-ban, ugyancsak iskolai célokra szerkesztett antoló­giájában („Szavalmányok”) pedig Sujánszkyt ugyanannyi verssel szerepelteti, mint Petőfit,­­ Kunosst, Császárt, Jámbor Pált meg egyenként többel, mint Tom­pát vagy Erdélyit. 2. Pajtás! Azt hallom, hogy megnősültél. Okos ember vagy, ha igaz, okosabb, ha nem igaz. Sándor Kéry Gyula 1899-ben megjelent „A magyar szabadságharc története napi­krónikákban” c. összeállítása szerint Petőfi 1848. aug. 6-án ilyen szövegű levelet küldött Győrbe Vas Gerebennek, aki ott kötött házasságot és mézesheteit is lent töltötte. Kéry nem tartozik a megbízható anyag- és adatközlők közé, mégis ez esetben, több körülmény a közlés hitelessége mellett szól. Petőfi és Vas Gereben alighanem 1846 végén vagy 1847 első felében ismer­kedtek meg egymással, talán a Hazánk c. folyóirat révén, melynek Vas Gereben is munkatársa volt. E tájt láthatta őket az Ellenzéki Körben biliárdozni Székely József (Petőfinek az 1843. évi debreceni tél óta ismerőse), aki szerint a költő ez alkalommal úgy szidta Vas Gerebent, „mint a bokrot”. Más egykorú adatok is arra mutatnak, hogy Petőfi már házassága előtt személyes kapcsolatba került a vele egyidős, ugyancsak nőtlen, könnyelmű, bohém természetű, akkor még csak kezdő íróval. S ha viszonyuk Petőfi nősülése után meg is lazult, sőt — Petőfi levelezésének tanúsága szerint — később végleg el is romlott. 1848 nyarán még teljességgel elképzelhető, hogy Petőfi, amikor Vas Gereben házasságkötésének hírét (melyet a Hazánk aug. 3-i száma is közölt) meghallotta, ilyen tartalmú le­véllel kereste fel egykori cimboráját. Sőt, éppenséggel Petőfire vall az a gesztus, mellyel a házassági „szerencsekívánat” konvencióját csúfondárosan a visszájára fordítja.

Next