Új írás, 1962. január-június (2. évfolyam, 1-6. szám
1962-05-01 / 5. szám - KÖRKÉP - Kiss József: Kisebb ismeretlen írások Petőfitől
KISS JÓZSEF KISEBB ISMERETLEN ÍRÁSOK PETŐFITŐL Az új kritikai Petőfi-kiadás utolsó kötetének sajtó alá rendezése során a 7 költő több kiadatlan vagy elfelejtett írása került elő. Többségük azóta megjelent a Petőfi Irodalmi Múzeum 1959. évi évkönyvében, egy-két apróbb darab azonban voltaképpen mindmáig ismeretlen a Petőfi-irodalomban. 1. délután 4 órakor ha lehet a hattyúnál — szeretnék veletek találkozni. Petőfi így hangzik a költőnek — egy kitépett könyvlapra írt — Hatvany Lajos hagyatékában fennmaradt üzenete. Hogy mikor keletkezett és kiknek szólt, nem tudjuk, de a találkozó helyét pontosan megjelölte a költő: a „hattyú” ugyanis az egykori Kerepesi úton (a mai Rákóczi út elején), a Beleznay-kerttel szemben álló Fehér Hattyú vendégfogadó és kávéház volt. A kiszakított papírlap, melyre Petőfi üzenetét írta, Toóth István „A görögök történetei” c., Pesten, 1845-ben megjelent, „ifjak használatára szánt” könyvének címlapja volt. (A kézírásos szöveg a cím fölé és alá került.) Talán nem esünk a belemagyarázás hibájába, ha ebben némi szándékosságot látunk. (Mint Gyulai Pál feljegyezte, Petőfi Császár Ferencen, annak 1845. évi emlékezetes támadása után, úgy állt bosszút, hogy egy példányt megvásárolt a költeményeiből, „kitette az asztalára s valahányszor hrányt-vetett papírra volt szüksége, szakított belőle.”) A költő aligha becsülhette sokra a tudákos, fellengző stílusú iskolai segédkönyvek szerzőjét, aki mindenesetre rászolgált a bizalmatlanságra. 1847. évi „Költészettan”-ában kora költészetének csak ezt az egyetlen mondatot szenteli: „Újabb költőink — Császár, Erdélyi, Garay és Petőfi — műveiben mindenütt a nemzeti elem túlnyomóskodik!)”, 1848-ban, ugyancsak iskolai célokra szerkesztett antológiájában („Szavalmányok”) pedig Sujánszkyt ugyanannyi verssel szerepelteti, mint Petőfit, Kunosst, Császárt, Jámbor Pált meg egyenként többel, mint Tompát vagy Erdélyit. 2. Pajtás! Azt hallom, hogy megnősültél. Okos ember vagy, ha igaz, okosabb, ha nem igaz. Sándor Kéry Gyula 1899-ben megjelent „A magyar szabadságharc története napikrónikákban” c. összeállítása szerint Petőfi 1848. aug. 6-án ilyen szövegű levelet küldött Győrbe Vas Gerebennek, aki ott kötött házasságot és mézesheteit is lent töltötte. Kéry nem tartozik a megbízható anyag- és adatközlők közé, mégis ez esetben, több körülmény a közlés hitelessége mellett szól. Petőfi és Vas Gereben alighanem 1846 végén vagy 1847 első felében ismerkedtek meg egymással, talán a Hazánk c. folyóirat révén, melynek Vas Gereben is munkatársa volt. E tájt láthatta őket az Ellenzéki Körben biliárdozni Székely József (Petőfinek az 1843. évi debreceni tél óta ismerőse), aki szerint a költő ez alkalommal úgy szidta Vas Gerebent, „mint a bokrot”. Más egykorú adatok is arra mutatnak, hogy Petőfi már házassága előtt személyes kapcsolatba került a vele egyidős, ugyancsak nőtlen, könnyelmű, bohém természetű, akkor még csak kezdő íróval. S ha viszonyuk Petőfi nősülése után meg is lazult, sőt — Petőfi levelezésének tanúsága szerint — később végleg el is romlott. 1848 nyarán még teljességgel elképzelhető, hogy Petőfi, amikor Vas Gereben házasságkötésének hírét (melyet a Hazánk aug. 3-i száma is közölt) meghallotta, ilyen tartalmú levéllel kereste fel egykori cimboráját. Sőt, éppenséggel Petőfire vall az a gesztus, mellyel a házassági „szerencsekívánat” konvencióját csúfondárosan a visszájára fordítja.