Új írás, 1964. január-június (4. évfolyam, 1-6. szám)
1964-04-01 / 4. szám - KÖRKÉP - Vargha Kálmán: Irodalom, erkölcs és prüdéria (Megjegyzések olvasói levelekre)
Mi mindent tudott ez a tüneményes ifjú, aki sok minden volt, de tudtommal se kocsis, se lovász mégsem volt...! Végülis: Megoldható-e hát az írás elején felvetett kérdés: mi a realizmus és mi nem realizmus? Nem oldható meg úgy, mint valami számtani példa. Mindegyik erő viszi tovább, talán az idők végezetéig a maga igazát, a pedagógikus-didaktikus jószándék is és az ismeretlent ostromló alkotó-teremtő erők is. Ami az emberi képzeletben, a képzelet által felhevített gondolatban és a mindezt érzelemmel telítő emberi szívben megszületik, igaz művé születik, azzal mindig gazdagodik, több és nagyobb lesz a megismert valóság. Nem a „realizmus” hanem a „realitás”. Költő kell hozzá, művész kell hozzá, semmi más ... De minek is kellene ezt „megoldani”? Hisz ez az életnek és a róla való elmélkedéseknek-tanításoknak a természetes időfeszültsége (fázisfeszültsége). Amit ma tanítani lehet, azt tegnap kellett felfedezni, napvilágra hozni, az ismeretlentől elhódítani: ez az élet és a fejlődés dialektikus ábécéje. (Egyáltalán: nem valami betegségféle ez a mindent „megoldani” akarás?) Hagyjátok hát, hadd tegyenek fel, akár áttételesen, művekben, akár közvetlen gondolatokban új és új kérdéseket, akik ilyeneket fel tudnak tenni. És hadd válaszoljanak rá, akik tudnak válaszolni. Mi többiek pedig — s bennünk a történelem —, vagy elfogadjuk ezeket a válaszokat, vagy nem, de a kérdéseket mindenképpen fel kell tenni, mert a fel nem tett kérdések fullasztjják a gondolkodó embert, és kövötte az élni akaró társadalmat. VARGHA KÁLMÁN IRODALOM, ERKÖLCS ÉS PRÜDÉRIA (Megjegyzések olvasói levelekre) 1964. február 9-én a Magyar Nemzetben G. I. általános iskolai pedagógus aggódó levele jelent meg Weöres Sándor Antik ekloga című költeményével kapcsolatban, amelyet az Új Írás februári száma közölt. A levélíró szerint a költemény annyira érzékletesen örökíti meg a szerelmi élményt, „hogy az olvasó megismerkedik nyilvánosság elé már kevésbé tartozó részletekkel is.” Úgy véli, helyes lett volna, ha a költő és a szerkesztő a verset „megjelentetése előtt együttesen átvizsgálták volna és tekintetbe vették volna azt a szempontot is: a szerelmi élmény teljességéből mely részletek valóak könnyen hozzáférhető, nagy példányszámú folyóiratba, főként a serdületlen korú olvasó elé..Levele végén újra megállapítja, hogy „az ifjúság ízlésének, erkölcseinek fejlesztése költő és szerkesztő részéről önmérsékletet és tapintatot tesz szükségessé.” A következő vasárnap újabb levélrészleteket közölt a Magyar Nemzet: egyesek támadták, mások védelmükbe vették Weöres költeményét. Vitatkozni minden valamirevaló alkotáson érdemes. Az sem baj, ha egy mű értékének megítélésében, különösen a megjelenést követő első hetekben vagy hónapokban megoszlanak a vélemények. A kérdéshez író is hozzászólt, kritikus is: Karinthy Ferenc egy hosszabb cikkben a Magyar Nemzet hasábjain, Héra Zoltán néhány sorban a Népszabadság szemlerovatában. Úgy látom, az ő véleményük sem egyező, de ez, ismétlem, nem baj, a mű értékének megítélése szempontjából.