Új írás, 1964. január-június (4. évfolyam, 1-6. szám)

1964-04-01 / 4. szám - KÖRKÉP - Vargha Kálmán: Irodalom, erkölcs és prüdéria (Megjegyzések olvasói levelekre)

Mi mindent tudott ez a tüneményes ifjú, aki sok minden volt, de tudtommal se kocsis, se lovász mégsem volt...! Végülis: Megoldható-e hát az írás elején felvetett kérdés: mi a realizmus és mi nem realizmus? Nem oldható meg úgy, mint valami számtani példa. Mindegyik erő viszi tovább, talán az idők végezetéig a maga igazát, a pedagógikus-didaktikus jószándék is és az ismeretlent ostromló alkotó-teremtő erők is. Ami az emberi képzeletben, a képzelet által felhevített gondolatban és a mindezt érzelemmel telítő emberi szívben meg­születik, igaz művé születik, azzal mindig gazdagodik, több és nagyobb lesz a meg­ismert valóság. Nem a „realizmus” hanem a „realitás”. Költő kell hozzá, művész kell hozzá, semmi más ... De minek is kellene ezt „megoldani”? Hisz ez az életnek és a róla való elmél­­kedéseknek-tanításoknak a természetes időfeszültsége (fázisfeszültsége). Amit ma tanítani lehet, azt tegnap kellett felfedezni, napvilágra hozni, az ismeretlentől elhó­dítani: ez az élet és a fejlődés dialektikus ábécéje. (Egyáltalán: nem valami betegség­féle ez a mindent „megoldani” akarás?) Hagyjátok hát, hadd tegyenek fel, akár áttételesen, művekben, akár közvetlen gondolatokban új és új kérdéseket, akik ilyeneket fel tudnak tenni. És hadd vála­szoljanak rá, akik tudnak válaszolni. Mi többiek pedig — s bennünk a történelem —, vagy elfogadjuk ezeket a válaszokat, vagy nem, de a kérdéseket mindenképpen fel kell tenni, mert a fel nem tett kérdések full­asz­tjják a gondolkodó embert, és kö­vötte az élni akaró társadalmat. VARGHA KÁLMÁN IRODALOM, ERKÖLCS ÉS PRÜDÉRIA (Megjegyzések olvasói levelekre) 1964. február 9-én a Magyar Nemzetben G. I. általános iskolai pedagógus aggódó levele jelent meg Weöres Sándor Antik ekloga című költeményével kapcsolatban, amelyet az Új Írás februári száma közölt. A levélíró szerint a költemény annyira érzékletesen örökíti meg a szerelmi élményt, „hogy az olvasó megismerkedik nyil­vánosság elé már kevésbé tartozó részletekkel is.” Úgy véli, helyes lett volna, ha a költő és a szerkesztő a verset „megjelentetése előtt együttesen átvizsgálták volna és tekintetbe vették volna azt a szempontot is: a szerelmi élmény teljességéből mely részletek valóak könnyen hozzáférhető, nagy példányszámú folyóiratba, főként a serdületlen korú olvasó elé..Levele végén újra megállapítja, hogy „az ifjúság ízlésének, erkölcseinek fejlesztése költő és szerkesztő részéről önmérsékletet és tapin­tatot tesz szükségessé.” A következő vasárnap újabb levélrészleteket közölt a Magyar Nemzet: egyesek támadták, mások védelmükbe vették Weöres költeményét. Vitatkozni minden valamirevaló alkotáson érdemes. Az sem baj, ha egy mű értékének megítélésében, különösen a megjelenést követő első hetekben vagy hóna­pokban megoszlanak a vélemények. A kérdéshez író is hozzászólt, kritikus is: Karinthy Ferenc egy hosszabb cikkben a Magyar Nemzet hasábjain, Héra Zoltán néhány sorban a Népszabadság szemlerovatában. Úgy látom, az ő véleményük sem egyező, de ez, ismétlem, nem baj, a mű értékének megítélése szempontjából.

Next