Új írás, 1974. január-június (14. évfolyam, 1-6. szám)
1974-05-01 / 5. szám - NAPLÓ - Hubay Miklós: Idegen világ
// sera kaputt et sans retard Célúi qui rí aime pas /es bons cafards.. Les chers bons cafards! S azután folytatja az argumentum ad hominem sorát: - A Zsenik iskolájában a végső lökést a feleséggyilkolásra az a svábbogár adja, amelyik menetrendszerűen végigsétál a konyha kövén. Nem tarthattam tovább egy rovarmentes magyar irodalom koncepcióját. Megadtam magam. Annál inkább, mert a személyhez szóló érvekre a még ellenállhatatlanabb tekintélyi érvek következtek. Sarkadi Imrétől azok a bűzbogarak, amelyeket az Oszlopos Simeon házmesternéje ereget szét az ifjú házaspár hálószobájában. Juhász Ferenc apokaliptikus ízeltlábúi, egy-két futó példa Örkény Istvántól, s végül ama klasszikus svábbogárfajzat, amely Madách Civilizátorának a nyomában mászik be a ház ajtaján-ablakán, Tedeumot énekelve, amelyhez hasonlót az angyalok korától hallhatunk a Tragédiában: Dicsérünk, mester, aki nékünk Ma ismét új házat szereztél! Az invázió tárgya, az új ház, természetesen Magyarország. Madách megvigasztalt. Világos. Ezt a sok csótányt a magyar irodalomban mi az Osztrák-Magyar Monarchiából (sőt: a Gesamtmonarchieból) örököltük. Moreau János-Lukács ezt elfogadta, sőt könnyedén rá is idézett néhány remek svábbogarat Zágrábból, Bécsből, Prágából. (A legimpozánsabb példány Kafka novellájából bújt elő.) Tehát mégse kizárólag magyar specialitás ez a féreg. Nem is szívesen vállalnám nemzeti totemállatnak. — Még mindig inkább a turul, mint a csótány! - jegyzi meg Moreau. Igyekszem még tovább tágítani a terjedési kört. Visszakínálom a svábbogarat francia barátomnak. A francia filozófiában is feltűntek már az ízeltlábúak. Ezt meg én vettem észre. Hol vagytok ti már Descartes büszke cogvrójától! A bogár lett az eszmélkedés alapja. Lichtenbergnél olvastam: ,,Minden mozgó rovar a sorsom kérdéseire válaszol..." És hallgasd meg mit ír Cioran a Keserűség Szillogizmusaiban: „Amikor Aischylos és Tacitus már túl langyosnak látszik, nyisd ki a Rovarok Életét - micsoda kinyilatkoztatás a dühödt és felesleges létről; pokol, amelynek - nagy szerencsénkre! - nem lesz drámaírója és nem lesz krónikása. Mi maradna a mi tragédiáinkból, ha egy írni tudó ízeltlábú közölhetné az övéit?” Könnyű volna erre azt mondani: na ja, Cioran román eredetű, innen exportálta hát ő is, a Dunavölgyéből, ezt a rovarcentrikus szemléletet. Egy fiatal franciát azonban csakis az eszme érdekli és sohasem az eszme származása. A román filozófusra egy magyar költőt idéz. Cáfolatképpen: Gulyás Pál versét a konyhában eltaposott svábbogárról, idegen világ - ez a vers címe. — Gulyás Pál minden versszakot azzal a sorral kezd, hogy „nem volt abban semmi tragédia..." Tehát, Ciorannal szemben, nem ismeri el a rovari lét tragikumát. Sőt, ha megnézzük a vers végső kicsengését, az derül ki belőle, hogy nem a szétkent svábbogár léte tragikus, hanem ezzel szemben - mintegy ennek tükrében, ennek perspektívájából - a miénk látszik még tragikusabbnak, igen, a mi emberi létünk, amelyet egy talányos és kiismerhetetlen rovarvilág, a címmel is hangsúlyozott idegen világ környez... - s felütve a mindig kezünk ügyében levő Gulyás kötetet, olvasni kezdi az utolsó szakaszt, ahol már negyedszer ismétli a költő, hogy „nem volt abban semmi tragédia".