Új írás, 1981. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)

1981-10-01 / 10. szám - Sarusi Mihály: Pázsit (elbeszélés)

ható. Nyilván csak az egyik oldalon. Arról nem volt kerítés, ez aztán elég gondot okozott a fehérnépnek. Újabb ok a veszekedésre. A jószágnak állítólag nincs esze, sőt, valójában szeme se, de azért a gazdájának lehetne, mondogatták egymásnak különféle jelzőkkel s viszonylag ritkán használt főnevekkel egyetemben. Az út alatt jókora eső vitte át a vizet, s a széles árokban továbbhaladt a többi kert mögött a Kőrös felé. Előbb azonban tevékenyen részt vett a pázsit elkülöníté­sében. Javarészt belőle táplálkozott a mocsár. Bár gátakkal zárták el tőle, valahol mégis összeköttetésben lehetett vele, mert a mi barátunk nem száradt ki az isten­nek se, csak amikor már repedezni kezdett a meder. Föltehetően átszivárogtak egymáshoz. Egyébként örömmel ölelkeztek felhőszakadás idején. A szomszéd Ondris most ébredt. Egyetlen gyerek, megérdemli. Igazuk is van, Ondris jó gyerek. Éltanuló, máris a család esze. Nagymúltú féliparosok utolsó sar­ja. Minden tekintetben utolsó, mert hogy se paraszt, se iparos nem lesz, se mind a kettő, arról sokan gondoskodnak. Az apa még hajlik rá, hogy a fiát is szakmára ta­nítsa, bár ma se könnyű már megélni a kis földből meg az iparból, hát még mi lesz tíz-húsz esztendő múltán. Az anya derék asszony, talán túlzottan is. Többet sze­retne a fiából, mint ami eddig az egész család volt. Volt, mert ma már szinte semmi sincs a húsz holdból. Húsz (igaz, csak tizennyolc, meg még néhány öl, de úgy mondják, húsz­ magyar hold a jó zsíros kígyósi földeken. Mekkora vagyon. Mind­ez a Holdba ment. Önként leadták, volt annyi eszük. Az első rémhírre tele lett a ga­tya, és fölajánlottak mindent, amit csak lehetett, a tanyát is. Maradt a városi ház a kerttel, semmi több. A Gábor sógor járt rosszul. Mindjárt a háború után a zsellérek rágyújtották a tanyát, majdnem bentégett pereputtyostul. No, a mama mégis olyan rátarti, hogy szinte barátnéja sincs. Jó zsíros gazda leánya. Lényegében összeillettek volna. Inkább örülne, hogy iparos emberhez vitte a szerencséje, most nem kell kódisnak lennie. Pedig azelőtt ezt az egyet nem szívelte az urában, külön­ben beleződült, úgyannyira, hogy apámuram ma is sírna, ha élne, mennyi föld ve­szett ezzel a házassággal. Mert hogy szövetséget akart vele kötni egy kígyósi nagygazda, a fia érdekében, aki szintén szemet vetett a lányára. Vethetett híz az, neki csak az András kellött. Tőle van az Ondris gyerek, senki mástól. Az öreg Botyánszki suszter, az a szakmája, szegény fódozó cipész, a felesége annál hangosabb. A háború előtt kocsmájuk volt, de egyébként is szerette az italt. Volt olyan idő, amikor a nejénél is jobban, és csak a szövetkezet intő szava billen­tette helyre az egyensúlyt. András bácsi fáradt embernek érzi magát. Amikor még élt a pázsit, maga fejte a tehenet, a tehénnek a tőgyét. Fia, az Ondris, semmiben sem hasonlít reá. Talán a nevében. Kire ütött ez a gye­rek? Nem rá, mert túl okos, nem az asszonyra, az túl hangos. Talán az öregapjára. Az volt ilyen elégedetlen, folyton könyvet búvó ember. Hát hozzá képest biztos rengeteget olvasott, mert ő a kezébe nem vett nyolc-tíz éve egy árva regényt se. Rájött, hogy mind hazugság, ő különbeket átélt. A nagyfater tengerész vagy mi volt a Monarkiában, világot járt, de más se volt neki. A felesége még idejében itt­hagyta, ő hű maradt a családhoz. Nem tudott eleget összehordani, amikor végleg hazajött. Nem is teljes az Öreg. Aki annyit utazik és mégse viszi semmire. Ondris nem kelt korán. Hat után a napocska már erősen rámeredt, hiába lógott az ablakon takaró. A rádiót fölerősítette, hajnali zenés ébresztő, nyújtózkodni is szokott. Ellentétben a családi hagyománnyal, nem számítva ide azt a világcsavar­gót, dermesztő kútvízben tisztálkodott, fogat mosott. Hát az meg mire jó. Az isko­lában hallotta, hogy mindez nagyon jót tesz az egészségének, s a legtöbbször ki­futott a gátig. Nem is lett csenevész ember velőle, mert gyereknek az volt. A tanu­lás még hagyján, de ez egyeseknek egyáltalán nem tetszett. Ezzel az erővel akár az egész kertet föláshatta volna. A mozi, az igen. Heti három-négy meg se kottyant. Csak a harcos filmeket nézte szívesen. Bujánra, a­­nálunk is okosabb lóra ma is emlékeznek. Minél több nácit

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék