Új írás, 1981. július-december (21. évfolyam, 7-12. szám)
1981-10-01 / 10. szám - Sarusi Mihály: Pázsit (elbeszélés)
teket. Ezek nem úgy járnak a kertekbe, mint a gyerekek, hanem rendszeresen kirámolják a gyümölcsösöket. Célba vesznek egy-egy szebb kertet, és hogy abból mi marad reggelre. . . Ráadásul nemcsak a termést takarítják be, a fákat is csúnyán megrongálják. Gallyastul szeretik elvinni a holmit. Piacra, vagy közvetlenül a háziasszonyoknak, mert kialakult kuncsaftkörük van. Miattuk szokták elverni a srácokat is, akik pedig olyan ártatlanok. A gazdák újabban vadászfegyvert szereznek, és azzal virrasztanak a kertben. Nehezebb lett a meló. Most épp azt mesélik nagy ijedten, hogy bukott le Sovány Jóska. Jelenleg is tömlöcben van, csakis ott lehet, mert hetek óta nem látták. Vigyázni kell, így mondják, a kulákok erre arráját. De hát nemcsak pálinkát lehet itt venni, ecetet is. Ha valamelyik kis legény túlzottan megüti magát, a boltos ingyen odalöttyint, így aztán fertőzés sose volt. Az ecet mindenre jó. Fogfájásra, beteg hátra, mindenre. Ahogy az öregasszonyok híresztelik. Dadogós Jani, Ja-Jani egyszer valami furcsát fedezett föl. A zsilip betonfaláról szedte, ha megnyomta, víz jött belőle, aztán újra teleitta magát. A mélyedésekben sötét bogarak lapultak. Megmutatta a többinek, mire azok Ja-Jani könyörgése ellenére lebuktak a víz alá, és az utolsó szálig leszedték. A tanárnő azt mondta, édesvízi szivacs. Ja-Jani kesereghetett, amiért nem sikerült megvédenie a szivacstelepet, mert arra gondolt, hogy ha elszaporodhatott volna, néhány év, és hajóról bányászhatják. Ma is őrizne belőle egy darabot, ha el nem veszett volna. Ja-Jani egyszer véletlenül meghalt. Kora nyáron már fürdeni járt a városi uszodába. Imádta a vizet. A szülei megtiltották neki a zsilipet. Rossz víz, rossz társaság. Ja-Jani forró testét zuhannyal üdítette. Tüdőgyulladást kapott, egész nyáron betegeskedett. Nyárutóra fölépült, és szülei parancsa ellenére újra bejárt a falon a fürdőbe. Jópofa mélyfejes, és ismét meglátogatta a múltkori dolog. Az orvos azt mondta, hogy ha rövid időn belül megint megkapja, az isten se menti meg a kiadós tüdővésztől. Tényleg meggyógyult, de teljes ember sose lett. Fél évig kínlódott, egyre rosszabbul nézett ki, aztán újabb fázás, most már a pázsiton, és tényleg nem mentette meg senki. Olyan furcsa volt, mi az, hogy halál? A zsilip. Milyen más ez, mint minden. Olyan, mint minden együtt. Ha vihar van, különösen. Bebújnak a fiúk a csőbe, kint lehet bármekkora égzengés, itt csak egymást hallják, meg a víz csapkodását. Innen egészen más a világ. Nem könnyű bejönni, kijutni pedig, ha nem ismered a törvényeit, veszedelmes. Alul rohan a víz, annak ellenállni nem érdemes, felül pedig visszafelé folyik, szembe menni itt se jó. Ha bemegy, hasalj az örvényre, a sodrásra, s nagy kalimpálással gyorsan berepülsz a vashoz. Ott egy kétméteres rész, ahol lubickolni lehet. Ha nyújtózkodsz, a résen ömlő víz kirúgja alólad a lábadat. Befelé a kezdő is jöhet, megússza savanyú korttyal meg ijedtséggel, de egyébként. Az se nehéz, az ismerősnek gyerekjáték, még felül is kijöhet. Erővel, bátran, esetleg újra-újra kezdve. Egyszerűbb alul, a folyással. Meredek fejes a betongyűrű aljáig, onnan némi kormányzással az örvény kivág a szájtól öt-hat méterre. Ott már nyugalom van. Egyetlenegyszer jött rendőr, sose piszkálták őket, csak ez kekeckedett velük. Ki tudja, honnan bújt elő, mert Ondris csak azt látta, hogy fölírja a jónépet. Egyedül ő maradt a csőben, a többiek idejében elhúzták a csíkot. Benn ült a vason, amikor észrevette, hogy mi a helyzet. Megrémült, és úgy belevágta magát a mélybe, hogy mindkét könyökéről lejött a máz. Jó húsz métert ment víz alatt, de nem ért túl rajta, éppen előtte bukkant föl. Érezte, hogy valami nincs rendben, mert a keze mintha elzsibbadt volna. Amíg kikászálódott, a lehorzsolt bőr és hús helyén sírni kezdtek az erek, s bő patakokban folytak végig a karján. Különös, először meg se nyikkant a seb, tán egy perc is beletelt, míg megindult a vér. Az egyenruhás megsajnálta, azt mondta