Új írás, 1985. július-december (25. évfolyam, 7-12. szám)

1985-07-01 / 7. szám - KÖRKÉP - Szakonyi Károly: Ringben (Gerelyes Endréről)

SZAKONYI KÁROLY Ri­ngben Arra a korszakára emlékszem vissza szívesen, amikor még fiatalon, egészségesen a ringben volt, miként nagy feltűnést keltő, első novellájának hőse, a bokszoló. Önmagáról mintázta az alakot, hogy azután a figurát ő maga teremtse majd ismét életre egy kisfilmben: az erejével nem fukarkodó, támadástól, visszacsapástól egyaránt nem félő, de az ellenfelet sportszerűen tisztelő fiatalembert. Akkor láttam őt először, a filmvásznon, ha nem tévedek, a mai Horizont moziban, amit akkor még Híradónak neveztek. Most is magam előtt van izmos, zömök, nem éppen alacsony, de nem is magas, fiús termete, férfias tekintete. A fénybe néz, a ring fölötti reflektor csóvájába, szeme keskenyre szűkül, szemöldöke ráncba sza­lad, arca megfeszül, szája dacosan összezárul. Rövidre nyírt, szőke hajával, magas homlokával egy profi bokszoló meg egy kollégiumi diák keveréke. Készenlét, erő, bátorság - ezek mind férfias vonások. És férfias volt határozott, kicsit pattogó beszéde is. Ő az! - gondoltam akkor a moziban -, tehát ő írta a kilenc percet. Gerelyes Endre! Később személyesen is találkoztunk. A Belvárosiban. A Fiatal Művészek Klubjá­ban. A klubba esténként be-betért az ember, mindig jó társaság verődött össze: zenészek, festők, szobrászok, színészek, írók... Filmesek. Rendezők. Pályakezdők vagy valamennyire már befutottak. Olcsó büfé volt - akár felírásra is! - és egy flaska borral, egy üveg vodkával asztalhoz lehetett ülni, diskurálni, vitatkozni hajnalig, vagy felkerekedni, s kikötni valamelyik műteremben, lakásban. Bírtuk az éjszakázást, fiatalok voltunk. Szerettünk együtt lenni sokan, sokfélék. Szerettük (volna!) megváltani a világot. Gerelyes Bandi mindig nagy hévvel vetette be magát a vitákba. Mindig ringbe szállt, s komolyan vette a mérkőzést. Nem szenvedhette a langyos szót, dühbe sodorta a partner közönye, cinizmusa. Ő minden kérdést kiélezett. Mindenkit színvallásra késztetett. Mi mindenről folyt a szó! Szerelemről, házasságról, új etikáról, új morálról! Politikáról, közgazdaságról. Vagy arról, hogy szabad-e csalni nőt, férjet - életet! Van-e hitre méltó eszme, hogyan kell becsülni hazát, népet, hogyan kell, hogyan lehet szeretni az embereket. Jó-e a pénz, használ-e vagy megrohaszt- s akkor még azt is meghánytuk-vetettük, kell-e autó, kell-e magán­vagyon, kell-e tengernyi teher a szabad ember vállára? Az író vállára? Uramisten, milyen könnyedek voltunk még lakás nélkül, telkek nélkül, rendes öltözet ruhák nélkül! S persze dacosak, modernek, izgatottak, terveket szövők! Vitáztunk hosz­­szan, virradatig, fáradthatatlanul. - Most te mondd meg! Most te! - Bandi kímélet­lenül kérdezett. „Ütött", de állta is az „ütést" - ám soha nem kellett azt lesni, hogy övön alul üt-e? Nem szabálytalankodott. Nem okozott szántszándékkal fájdalmat senkinek. „Nem használsz fogvédőt?" - kérdi a kilenc percben az egyik bokszoló 66

Next