Új írás, 1985. július-december (25. évfolyam, 7-12. szám)
1985-07-01 / 7. szám - KÖRKÉP - Szakonyi Károly: Ringben (Gerelyes Endréről)
SZAKONYI KÁROLY Ringben Arra a korszakára emlékszem vissza szívesen, amikor még fiatalon, egészségesen a ringben volt, miként nagy feltűnést keltő, első novellájának hőse, a bokszoló. Önmagáról mintázta az alakot, hogy azután a figurát ő maga teremtse majd ismét életre egy kisfilmben: az erejével nem fukarkodó, támadástól, visszacsapástól egyaránt nem félő, de az ellenfelet sportszerűen tisztelő fiatalembert. Akkor láttam őt először, a filmvásznon, ha nem tévedek, a mai Horizont moziban, amit akkor még Híradónak neveztek. Most is magam előtt van izmos, zömök, nem éppen alacsony, de nem is magas, fiús termete, férfias tekintete. A fénybe néz, a ring fölötti reflektor csóvájába, szeme keskenyre szűkül, szemöldöke ráncba szalad, arca megfeszül, szája dacosan összezárul. Rövidre nyírt, szőke hajával, magas homlokával egy profi bokszoló meg egy kollégiumi diák keveréke. Készenlét, erő, bátorság - ezek mind férfias vonások. És férfias volt határozott, kicsit pattogó beszéde is. Ő az! - gondoltam akkor a moziban -, tehát ő írta a kilenc percet. Gerelyes Endre! Később személyesen is találkoztunk. A Belvárosiban. A Fiatal Művészek Klubjában. A klubba esténként be-betért az ember, mindig jó társaság verődött össze: zenészek, festők, szobrászok, színészek, írók... Filmesek. Rendezők. Pályakezdők vagy valamennyire már befutottak. Olcsó büfé volt - akár felírásra is! - és egy flaska borral, egy üveg vodkával asztalhoz lehetett ülni, diskurálni, vitatkozni hajnalig, vagy felkerekedni, s kikötni valamelyik műteremben, lakásban. Bírtuk az éjszakázást, fiatalok voltunk. Szerettünk együtt lenni sokan, sokfélék. Szerettük (volna!) megváltani a világot. Gerelyes Bandi mindig nagy hévvel vetette be magát a vitákba. Mindig ringbe szállt, s komolyan vette a mérkőzést. Nem szenvedhette a langyos szót, dühbe sodorta a partner közönye, cinizmusa. Ő minden kérdést kiélezett. Mindenkit színvallásra késztetett. Mi mindenről folyt a szó! Szerelemről, házasságról, új etikáról, új morálról! Politikáról, közgazdaságról. Vagy arról, hogy szabad-e csalni nőt, férjet - életet! Van-e hitre méltó eszme, hogyan kell becsülni hazát, népet, hogyan kell, hogyan lehet szeretni az embereket. Jó-e a pénz, használ-e vagy megrohaszt- s akkor még azt is meghánytuk-vetettük, kell-e autó, kell-e magánvagyon, kell-e tengernyi teher a szabad ember vállára? Az író vállára? Uramisten, milyen könnyedek voltunk még lakás nélkül, telkek nélkül, rendes öltözet ruhák nélkül! S persze dacosak, modernek, izgatottak, terveket szövők! Vitáztunk hoszszan, virradatig, fáradthatatlanul. - Most te mondd meg! Most te! - Bandi kíméletlenül kérdezett. „Ütött", de állta is az „ütést" - ám soha nem kellett azt lesni, hogy övön alul üt-e? Nem szabálytalankodott. Nem okozott szántszándékkal fájdalmat senkinek. „Nem használsz fogvédőt?" - kérdi a kilenc percben az egyik bokszoló 66