Uj Kelet, 1921. január (4. évfolyam, 1-21. szám)
1921-01-01 / 1. szám
Számit, 1121. lonitr 1 Id mi OManti 5681. teteti 21 Egy év margójára A naptári év határán álljunk meg néhány pillanatra, nézzünk hátra, milyen volt s mit hozott ez a múlandó esztendő. Hogy jó volt, nem mondhatjuk, hogy mit hozott, most már tudjuk. A francia földön készült hivatalos történelemkönyvek szerint meghozta a békét. Az elmúlt évben tárgyalták meg és fejezték be azokat a békéket, amelyek Középeurópára és így Nagyromániára is vonatkoznak. A békék megvannak, már mindenütt szentesítették is. Ez az elmúlt év tehát a békeállapot első esztendeje volna. Persze jóval alatta van a békebeli évek bármelyikének, még annak is, amely a legrosszabb volt. Gond, baj, válság, nyugtalanság és bizonytalanság az egész vonalon. Még benne reszketett a szörnyü idegsokk, amit öt évi háborúban szerzett s a megromlott idegeknek ezt a reszketését viszi magával át az eljövendő esztendőbe. Legkeservesebb szenvedése az ezerkilenc- százhuszas esztendőnek kétségkívül az volt, amit a lakásrekvirálás és az evakuálás okozott. Egész Erdélyt megbolygatta, felzavarta és riadtá tette a hivatalos zaklatásnak ez a brutalitása s bízvást állíthatni, hogy nem kevéssé hozzájárult a gazdasági élet bizonytalanságához. Az Új Ko- ► let szinte fegyvertárs nélkül kezdte páratlan bályát a könyörtelen kiakolbolitások és az országból való iludor,amiánt csak később csatlakoztak hozzá Erdély többi lapjai és egyes testületei. A végén maga a Párisban székelő zsidó békebizottság is közbelépett, Szokolov személyesen kereste fel Take Ionescut, hogy felpanaszolja a zsidóság sérelmeit, mert utóbb főként csak a zsidóságnak voltak ilyetén sérelmei és Take Ionescu nem térhetett ki a megnyugtatás elől. Aminthogy az erdélyi felzúdulásra a bukaresti kormány tagjai is siettek megnyugtatni a közvéleményt. A közvéleményt alapjában nem ezek a kijelentések nyugtatták meg, hanem jóval később az a rendelet, amely az evakuálást hatálytalanította, illetőleg felfüggesztette. Nem kisebb eseménye az elmúlt évnek a pénzbeváltás. Hosszas huzavona és halogatás után szeptember elején végre ez is megtörtént. Nem úgy, ahogy Erdély és a kapcsolt részek óhajtották volna: egy a kettőhöz váltották be a koronát, noha a román lebélyegzésű korona mesterségesen értéktelenítődött a lel rovására. Még így se lett volna baj, ha a dolog simán megtörtént volna, ha minden pénzt a kulcs szerint haladéktalanul beváltanak. Ha ez nem történt meg, a nagyobb összegekből külön öt százalékot levontak, azonkívül negyven százalékot, ezt a kisebbekből is, későbbi időre halasztottak. Ezek az úgynevezett negyvenszázalékos bonok, amelyek még ma is beváltatlanok. A sérelmes beváltás folytán pénzinség és pénzválság keletkezett Erdélyben. A válságot nemhogy kiheverni nem tudták az év végéig, de egyre súlyosbodva folytatódik. Az évnek ezt a súlyos betegségét kénytelenek vagyunk a jövő év orvosló bölcsességére bízni. A gazdasági válság mellett egész sereg másmilyen válság gazdagítja az elmúlt esztendőt. A politikában folytatólagos krízissel elmúlik és kiújul megint. Averescu hol megy, hol marad, hol kiegészíti a kormányát, hol ragaszkodik régi miniszteri hez. Egy két miniszter az elmúlt évben is megbukott, de csak személyi változás történt. A dolgok mennek úgy, ahogy mentek, helyesebben ott vesztegelnek, ahol megrekedtek. Egynéhány miniszter, így a pénzügyminiszter és a külügyminiszter az elmúlt évben csak igen keveset tartózkodott Bukarestben, külföldön utazgattak. Titulescu pénzügyminiszter kölcsönért szaladgált, közben a les, amely az év közepén még egyharmad francia frankot ért, annyira züllött, hogy év végén már csak egyhatod frankot kináltuk érte, azt k is immelámmal. Takedonescu utazásai a kis ántánt miatt történt. Penes politikai művét akarta folytatni és helyezni. Egyéb nyugtalan igákban is meglehetősen dusálkodott az elégh esztendő. Románia szomszédságában a háború túl elrendesedett, hol újra fellángolt. Egyszer Lengyelország felől, egyszer a Dnyezer felől ingatták meg a román semlegességet. No és Páris felől is, ahonnan a hi o- Joffre marsall! küldték el, hogy Romániát háborús beavatkozra birja. Ez a küldetés szerencsére kudarccal végződött, Románia megőrizte serclegességét, sőt ma már álltrtunk, hogy valónűleg béketárgyalásokat kezd Szovjetoroszorszggal. Az a sztrájkmozgalom amely Bukarestből indult ki és átharapózott Erdélyre is, rosszul végződött, a kormány letörte, a munkásvezéreket pedig börtönbe vetette. Hogy várjon kitöltik-e a büntetésüket vagy kiszabóiik-e, ma még nem tudni.. Valószínű, hogy a munkásság és a parlamenti képviselők folytonos követelése, szabajdultsukat hozza. Ha előbb nem, a válság meg- t oldásával egyidőben. A gazdasági élet leromlott, a valuta züllött s csak most, a határozott békehírekre kezd emelkedni kissé, a vasutak minden erőlködés ellenére egyre rohamosabban romlanak és hanyatlanak, a drágaság kezd elviselhetetlen lenni, azért az elmúlt év alstt szűkölködött hangzatos politikai ígéretek híjján. A demokráciával sok baj volt, de erről beszéltek a legtöbbször és a legszívesebben a román államférfiak. Az ígéretekben mint mindig, nagyok voltak ők ezúttal is. A sok nagyszerű reform közül, amit beígértek, úgyszólván csak úgy.” kezdtek megvalósítani, azt, amit a parasztéig oly hatékonyan sürgetett. A földreformot. A nemzeti kisebbségeknek egyre sürgetőbb ólistára kieszeltek egy neszcsemmit, az úgynevezett nemzetiségi államtitkárságot. A nemzei kisebbségek, akik látják, hogy ez a megoldás még a semminél is kevesebb, egyáltalán nem hinkódnak azon, hogy az ellenzék még ezt az államtitkárságot is sokalljas csirájában igyekszik megfojtani. Ez nagyjából az elmúlt esztendő. Nem volt túlságosan jó, sőt rosszabb bizonyatig lehetett volna. Nem is nagyon fájlaljuk. Menjen isten hírével ! D’Annunzio bukása — Az Ur ,’fin t tudósítójától — • Triebt, dec. urr~ ‘-'iu.ne ostroma tovább tart. A vivr n,asz hajóhad bombázza a várost, vezérhajó két gránátlövést adott le a kormányzósági épületre. D’Annunzio, aki a kormmányzósági épületben tartózkodott, fején könnyebben megsérült. A partraszállt olasz legénység körülzárta a várost s a külső részeken folytatja előrenyomulását. D’Annunzio gárdistái elkeseredetten védekeznek. Az utcai harcokban sokan megsebesültek, különösen lisztek. Fiume polgármestere szikratáviratban fegyverszünetet kért Caviglia tábornoktól Fegyverszüneti kéréseben felajánlotta D’Annunzio csapatai által megszállott szigetek kiürítését s lefoglalt olasz hajók átadását. A Fiuméval szomszédos falvak lakossága is D’Annunzio ellen fordult, mert végre békét és nyugalmat akar. Azokban a falvakban, ahová Caviglia epatai bevonultak, az es apar.ákat nagy lukesedettsei tagn'.'.ák. D’Annunzio azonban a végletekig ki akar tartani. Követeket küldött Caviglia tábornokhoz és az asszonyok, gyermekek és öregek számára szabad elvonulást kért. D’Annunzio el van rá szánva, ha az olasz tábornok e kérését nem teljesíti, a várost utolsó emberig védeni fogja. Róma, dec. 30. A fiumei eseményekről szóló, utoljára érkezett távirat szerint a költőhadvezér kalandos uralma végetért. D'Annunzio teljes vereséget szenvedett, lemondott és a hatalmat visszaadta Fiume kormányzó tanácsának. Raviglia tengernagy a várost megszállotta. A kormánycsapatokból állítólag négyszáz katona elesett. Triesztben kihirdették a editoriállapotot. Az angol-orosz tárgyalások London, dec. 39. A »Morning Post“ írja: Hitelt érdemlő forrásból arról értesülünk, hogy a Krissin-féle orosz szovjet delegáció több angol céggel tárgyalásokat kezdett a Bakuban és Grosnyiban lévő petroleum termelés koncessziójára. Ez a petroleum Oroszország összes termelésének 95 százalékát teszi ki. Kopenhága, dec. 30. Az angol-orosz kereskedelmi tárgyalások körül újabb komoly nehézségek merültek fel Elsősorban Anglia nem hajlandó garanciát adni arra nézve, hogy a letétben helyezendő orosz arany mentesítve lesz a lefoglalástól, amennyiben azt a hitelezők követelnék. Másik ,igen komoly nehézség az, hogy az oroszok kizárólag Moszkvában, Arhangelszkben és Odesszában engedik meg konzulátusok létesítését és csakis e három város területén biztosítják részükre a szabad mozgást. (Kurir.) A bukaresti román követet Athénba rendelték Bukatel, dec. 30. (Damian). Görögország itteni követét, Ostat ma táviratilag Athénbe rendelték. Bányasztrájk Angliéiban London, dec. 30. A Rhonda-völgy szénbányáiban általános sztrájk tört ki. A sztrájk oka, hogy a bányatársaság nem akart visszavenni tizenegy elbocsátott munkást. A munkanélküliség kérdése az angol autóházban Ifersea, dec. 31. Az alsóház a munkanélküliség kérdését tárgyalta. Robertson munkáspárti képviselő bizottság kiküldését kérte a súlyos probléma tanulmányozására. Lloyd George kijelentette, hogy a javasolt intézkedések csak félrendszabályok, a probléma megoldása az volna, ha összeülne gyárosokból és munkásokból álló vegyes konferencia, amely az egész kérdésnek végére járna. .Több nagy tapasztalatú üzletember — folytatta a miniszterelnök, — azt mondta nekem, hogy lehetséges volna olyan hitelbiztosítási rendszer létesítése, amely lehetővé tenné Angliára nézve a Középeurópával való kereskedelmet, oly módon, hogy az ottani kereskedők megfelelő fizetési halasztást kapnának. Hír az orosz—lengyel tárgyalások megszakítóinéiról Párt, dec. 30. (Damian). Az orosz-lengyel béketárgyalásokat állítólag megszakították. Varsó, dec. 30. A rigai békekonferencia bizottságai folytatják a munkát. Az orosz állami bank aranykészletének felosztását tárgyaló bizottság befejezte tanácskozásait anélkül, hogy teljes megegyezésre jutott volna. A lengyelek 1 milliárd 300 milliót kérnek, az oroszok pedig csak 300 milliót ígérnek.