Uj Kelet, 1921. január (4. évfolyam, 1-21. szám)

1921-01-01 / 1. szám

Számit, 1121. lonitr 1 Id mi OManti 5681. teteti 21 Egy év margójára A naptári év határán álljunk meg néhány pillanatra, nézzünk hátra, milyen volt s mit hozott ez a múlandó esztendő. Hogy jó volt, nem mondhatjuk, hogy mit hozott, most már tudjuk. A francia földön készült hivatalos tör­ténelemkönyvek szerint meghozta a békét. Az elmúlt évben tárgyalták meg és fejezték be azokat a békéket, amelyek Középeurópára és így Nagyromániára is vonatkoznak. A békék megvannak, már mindenütt szentesítették is. Ez az elmúlt év tehát a békeállapot első eszten­deje volna. Persze jóval alatta van a békebeli évek bármelyikének, még annak is, amely a legrosszabb volt. Gond, baj, válság, nyugtalan­ság és bizonytalanság az egész vonalon. Még benne reszketett a s­zörnyü idegsokk, amit öt évi háborúban szerzett s a megromlott idegek­nek ezt a reszketését viszi magával át az el­jövendő esztendőbe. Legkeservesebb szenvedése az ezerkilenc- százhuszas esztendőnek kétségkívül az volt, amit a lakásrekvirálás és az evakuálás okozott. Egész Erdélyt megbolygatta, felzavarta és riadtá tette a hivatalos zaklatásnak ez a brutalitása s bízvást állíthatni, hogy nem kevéssé hozzájárult a gazdasági élet bizonytalanságához. Az Új Ko- ► let szinte fegyvertárs nélkül kezdte páratlan bályát a könyörtelen kiakolbolitások és az or­szágból való iludor,a­m­ián­t csak később csatlakoztak hozzá Erdély többi lapjai és egyes testületei. A végén maga a Párisban székelő zsidó békebizottság is közbelépett, Szokolov személyesen kereste fel Take Ionescut, hogy felpanaszolja a zsidóság sérelmeit, mert utóbb főként csak a zsidóságnak voltak ilyetén sérel­mei és Take Ionescu nem térhetett ki a meg­nyugtatás elől. Aminthogy az erdélyi felzúdu­lásra a bukaresti kormány tagjai is siettek meg­nyugtatni a közvéleményt. A k­özvéleményt alap­jában nem ezek a kijelentések nyugtatták meg, hanem jóval később az a rendelet, amely az evakuálást hatálytalanította, illetőleg felfüg­gesztette. Nem kisebb eseménye az elmúlt évnek a pénzbeváltás. Hosszas huzavona és halogatás után szeptember elején végre ez is megtörtént. Nem úgy, ahogy Erdély és a kapcsolt részek óhajtották volna: egy a kettőhöz váltották be a koronát, noha a román lebélyegzésű korona mesterségesen értéktelenítődött a lel rovására. Még így se lett volna baj, ha a dolog simán megtörtént volna, ha minden pénzt a kulcs szerint haladéktalanul beváltanak. Ha ez nem történt meg, a nagyobb összegekből külön öt százalékot levontak, azonkívül negyven százalé­kot, ezt a kisebbekből is, későbbi időre halasz­tottak. Ezek az úgynevezett negyvenszázalékos bonok, amelyek még ma is beváltatlanok. A sérelmes beváltás folytán pénzinség és pénz­válság keletkezett Erdélyben. A válságot nem­hogy kiheverni nem tudták az év végéig, de egyre súlyosbodva folytatódik. Az évnek ezt a súlyos betegségét kénytelenek vagyunk a jövő év orvosló bölcsességére bízni. A gazdasági válság mellett egész sereg másmilyen válság gazdagítja az elmúlt eszten­dőt. A politikában folytatólagos kríziss­el elmú­lik és kiújul megint. Averescu hol megy, hol marad, hol kiegészíti a kormányát, hol ragasz­kodik régi miniszteri hez. Egy két miniszter az elm­últ évben is megbukott, de csak személyi változás történt. A dolgok mennek úgy, ahogy mentek, helyesebben ott vesztegelnek, ahol megrekedtek. Egynéhány miniszter, így a pénzügyminiszter és a külügyminiszter az el­múlt évben csak igen keveset tartózkodott Bu­karestben, külföldön utazgattak. Titulescu pénz­ügyminiszter kölcsönért szaladgált, közben a les, amely az év közepén még egyharmad fran­cia frankot ért, annyira züllött, hogy év végén már csak egyhatod frankot kináltu­k érte, azt k­ is immelámmal. Take­donescu utazásai a kis ántánt miatt történt. Penes politikai művét akarta folytatni és hel­­yezni. Egyéb nyugtalan igákban is meglehetősen dusálkodott az elé­gh esz­tendő. Románia szom­szédságában a háború túl elr­endesedett, hol újra fellángolt. Egyszer Lengyelország felől, egyszer a Dnye­z­er felől ingatták meg a ro­mán semlegességet. No és Páris felől is, ahon­nan a hi­ o- Joffre­ marsall! küldték el, hogy Romániát háborús beavatko­z­ra birja. Ez a küldetés szerencsére kudarccal végződött, Ro­mánia megőrizte serclegességét, sőt ma már állt­rtunk, hogy való­nűleg béketárgyalásokat kezd Szovjetoroszors­zggal. Az a sztrájkmoz­galom amely Bukarestből indult ki és áthara­­pózott Erdélyre is, rosszul végződött, a kor­mány letörte, a munkásvezéreket pedig bör­tönbe vetette. Hogy várjon kitöltik-e a bünte­tésüket vagy kiszabóii­k-e, ma még nem­­ tudni.. Valószínű, hogy a munkásság és a par­­­lamenti képviselők folytonos követelése, szaba­­j­dul­tsukat hozza. Ha előbb nem, a válság meg- t oldásával egyidőben. A gazdasági élet leromlott, a valuta zül­lött s csak most, a határozott békehírekre kezd emelkedni kissé, a vasutak minden erőlködés ellenére egyre rohamosabban romlanak és ha­nyatlanak, a drágaság kezd elviselhetetlen lenni, azért az elmúlt év alstt szűkölködött hangzatos politikai ígéretek híjján.­ A demokráciával sok baj volt, de erről beszéltek a legtöbbször és a legszívesebben a román államférfiak. Az ígére­tekben mint mindig, nagyok voltak ők ezúttal is. A sok nagyszerű reform közül, amit beígér­tek, úgyszólván csak­ úgy.” kezdtek megvalósí­tani, azt, amit a parasztéig oly hatékonyan sürgetett. A földreformot. A nemzeti kisebbsé­geknek egyre sürgetőbb ólistára kieszeltek egy neszcsemmit, az úgynevezett nemzetiségi ál­lamtitkárságot. A nemze­i kisebbségek, akik látják, hogy ez a megoldás még a sem­minél is kevesebb, egyáltalán nem hinkódnak azon, hogy az ellenzék még ezt az államtitkárságot is sokallja­s csirájában igyekszik megfojtani. Ez nagyjából az elmúlt esztendő. Nem volt túlságosan jó, sőt rosszabb bizony­a­tig lehetett volna. Nem is nagyon fájlaljuk. Menjen isten hírével ! D’Annunzio bukása — Az Ur ,’fi­n t tudósítójától — • Triebt, dec. urr~ ‘-'iu.ne ostroma tovább tart. A vivr n,asz hajóhad­­ bombázza a várost, vezérhajó két gránát­lövést adott le a kormányzósági épületre. D’Annunzio, aki a kormmányzósági épületben tartózkodott, fején könnyebben megsérült. A partraszállt olasz legénység körülzárta a várost s a külső részeken folytatja előrenyomulását. D’Annunzio gárdistái elkeseredetten védekeznek. Az utcai harcokban sokan megsebesültek, külö­nösen lisztek. Fiume polgármestere szikratáviratban fegyverszünetet kért Caviglia tábornoktól Fegy­verszüneti kéréseben felajánlotta D’Annunzio csapatai által megszállott szigetek kiürítését s lefoglalt olasz hajók átadását. A Fiuméval szomszédos falvak lakossága is D’Annunzio ellen fordult, mert végre békét és nyugalmat akar. Azokban a falvakban, ahová Caviglia epatai bevonultak, a­z es apar­.ákat nagy lukesedettsei tagn'.'.ák. D’Annunzio azonban a végletekig ki akar tartani. Követeket küldött Caviglia tábornokhoz és az asszonyok, gyermekek és öregek számára szabad elvonulást kért. D’Annunzio el van rá szánva, ha az olasz tábornok e kérését nem teljesíti, a várost utolsó emberig védeni fogja. Róma, dec. 30. A fiumei eseményekről szóló, utoljára érkezett távirat szerint a költő­­hadvezér kalandos uralma végetért. D'Annun­­zio teljes vereséget szenvedett, lemondott és a hatalmat visszaadta Fiume kormányzó taná­csának. Raviglia tengernagy a várost megszál­lotta. A kormánycsapatokból állítólag négyszáz katona elesett. Triesztben kihirdették a editori­állapotot. Az angol-orosz tárgyalások London, dec. 39. A »Morning Post“ írja: Hitelt érdemlő forrásból arról értesülünk, hogy a Krissin-féle orosz szovjet delegáció több angol céggel tárgyalásokat kezdett a Bakuban és Grosnyi­ban lévő petroleum termelés kon­cessziójára. Ez a petroleum Oroszország összes termelésének 95 százalékát teszi ki. Kopenhága, dec. 30. Az angol-orosz ke­reskedelmi tárgyalások körül újabb komoly nehézségek merültek fel Elsősorban Anglia nem hajlandó garanciát adni arra nézve, hogy a letétben helyezendő orosz arany mentesítve lesz a lefoglalástól, amennyiben azt a hitelezők követelnék. Másik ,igen komoly nehézség az, hogy az oroszok kizárólag Moszkvában, Arhan­­gelszkben és Odesszában engedik meg konzu­látusok létesítését és csakis e három város területén biztosítják részükre a szabad mozgást. (Kurir.) A bukaresti román követet Athénba rendelték Bukat­el, dec. 30. (Damian). Görögország itteni követét, Ostat ma táviratilag Athénbe rendelték. Bányasztrájk Angliéiban London, dec. 30. A Rhonda-völgy szén­bányáiban általános sztrájk tört ki. A sztrájk­­ oka, hogy a bányatársaság nem akart vissza­­­venni tizenegy elbocsátott munkást. A munkanélküliség kérdése az angol autóházban Ifersea, dec. 31. Az alsóház a munka­nélküliség kérdését tárgyalta. Robertson munkás­párti képviselő bizottság kiküldését kérte a súlyos probléma tanulmányozására. Lloyd George kijelentette, hogy a javasolt intéz­kedések csak félrendszabályok, a probléma megoldása az volna, ha összeülne gyárosokból és munkásokból álló vegyes konferencia, amely az egész kérdésnek végére járna. .Több nagy tapasztalatú üzletember — folytatta a minisz­terelnök, — azt mondta nekem, hogy lehet­­­séges volna olyan hitelbiztosítási rendszer létesítése, amely lehetővé tenné Angliára nézve a Középeurópával való kereskedelmet, oly módon, hogy az ottani­ kereskedők megfelelő fizetési halasztást kapnának. Hír az orosz—lengyel tárgyalások megszak­ít­óinéiról Párt­, dec. 30. (Damian). Az orosz-lengyel béketárgyalásokat állítólag megszakították. Varsó, dec. 30. A rigai békekonferencia bizottságai folytatják a munkát. Az orosz állami bank aranykészletének felosztását tárgyaló bizottság befejezte tanácskozásait anélkül, hogy teljes megegyezésre jutott volna. A lengyelek 1 milliárd 300 milliót kérnek, az oroszok pedig csak 300 milliót ígérnek.

Next