Uj Kelet, 1921. január (4. évfolyam, 1-21. szám)
1921-01-01 / 1. szám
2 oldal a király öltözködik Biborpalástját most ölti megára a zsidó gondolat. Sokáig koldusként idegen utakon csavargott. Lezüllöt róla a korona és lelkéből kizöllött a büszkeség és koldult, koldult, de mindig csak a maga ajtaja előtt. És az volt a legnagyobb tragikuma, hogy nem értette meg önmagát. Maga magának nem irgalmazott, saját magán nem esett meg a szive és a királyi koldus éhesen és elgyötörten didergett dús palotája küszöbén. Most aztán fölébredt és öltözködik ; bíborpalástját most ölti magára a zsidó gondolat Vigyázzatok! A király parancsolni fog. A népfenség glóriás feje merészkedik ki büszkén a piborpalást hermelines koszorújából és parancsolni fog. Zsidók, a szigeteket követelem. Zsidók, az akarástokat akarom. Zsidók, a föl- eszmélésteket várom. A múltak fekete napjait számláljátok, ne a garasaitokat. Szerbeszámba vegyetek az ezer álomlást és ne inaitok mai kínos megfeszüléseit, mikor építeni kell. Fontra vessétek, mibe került nektek a kétezer esztendős meggyalázottság és ne azt, hogy mibe kerül a mai feltámadás. Üdítő, édes harmat esik a kiszáradt zsidó humuszra, ne alázkodásra hajoljanak most le a zsidó élet megsárgult lombjai, hanem azért, hogy gyökerükkel válthassanak izzó testércsókokat. A király parancsol és nektek, zsidók, engedelmeskednetek kell. A népfenség nem ismer ellágyuló megszánásokat. Ne várjátok, hogy panasszal, sóhajjal, terhet sokalló nyöszörgéssel az adó, a tized, az urbór és a szent áldozás megkövetelésétől eltántorítsátok. Ha ti azt mondjátok : vállunk nem birja el a sok terhet, a biboroslástjába beleujhodott zsidó gondolat az harsogja felétek: ezek a vállak két- s ezer esztendőn keresztül csak ostorcsapást vettek magukra, de terhet építő munkához nem cipeltek. Háti azt mondjátok: már eddig is sokat adtunk, a glóriával koronázott zsidó gondolat azt felel,nekem még több kell. Pénzt és lelkesedés^^^^«gtagadásig menü munkakészséget kö Itt vannak az építők, mellétök álljatok, Kristálytéglákból fölépítik a héber nyelv kupo-lás, nagy csarnokát, legyetek itt téglavetők. Világos, szellős iskolák kellenek a nemzeti eszme égig csúcsosodó piramisai tövében, ti Ben-Giora sarjak, fával, boltozattartó oszloppal áldozzatok, mert ősi jusson bírjátok ezt a kedvezést. Most kelt fel az újvilág ujholdja, messzevilágító fénnyel, én összeharsogó harsonákkal ti hrdessétek meg az ujidők beteljesülését. És ha mások hirdetik, a hóna alá nyúljatok, hogy fáradtan le ne csüggedjen a zsidó szárnyalásra fellendült zsidó szó. Mert lehanyatlik az akarás és kiterjesztett két Mózeakarja kétségbeesetten megcsügged, ha lelkesítő, oktató, imádságos szóval meg nem támasztjátok. Iskolát építsetek, újságot tartsatok, könygyüjtsetek, s ha nehezetekre esik is, akkor is megtegyétek, mert a magatok zsidóságáért teszitek. Leszakadt a küszöb, amely tiltóan ráerevkedett eddig a szabad zsidó gondolat háztűzhelye előtt, az örök Pészach szabadságos levegője hajt illatos felhőket felétek, rendezzétek meg az áldozati estét, mert éhesek és szomjasak a legjobbak: népünk fiataljai. Eltemetett tárnákat nyitott meg a múlt, hozzatok elő zsidó emlékeket, kultur-örökséget, írásmaradékot, selyembe bársonyba szőtt zsidókönyveket, mert csak a múltból tanulhat a jövő. Új formákba kívánkozik a zsidó psziché, gyorsabban bontakozhatik az ki, ha a megszépült, megizmosodott testből hasadhat ki; a zsidó ifjúságnak testedző gymnásium kell. Épüsetek. Asszonylelkik szépséges liliomkelyhében uj zsidó akarások szirmai fostenok; zsidók, szent hivatás itt a kertészkedés, tettel, szóval, veritekhullatással termékenyítsétek meg a szűz narázdából kirügyező holnapokat. A király parancsol. Zsidók, engedelmeskedjetek. Szemrebbenés nélkül engedelmeskedjetek, ne alázkodón, de az engedelmeskedök büszkeségével. Ha szenvedtek, akkor is engedelmeskedjetek. Ha fáj nektek, akkor is emelkedjetek. Úgy engedelmeskedjetek, mint Mar Zutra, a Dávidbeli királyok ivadéka. Exilarchája volt ez a babiloni zsidóknak, fejedelmi nagy méltóság, ki tiszte szerint, parancsokért jelent meg a király előtt. A király öltözködött és parancsolt. És ekkor egy vad darázs szállt az exilarcha arcára és dühös csipéssé felvérezte. Az exilarcha arca a fájdalomtól elsápadt, de a szeme meg sem rebbent. Az idegek meg ne ágaskodjanak, mikor a király parancsol. A zsidó gondolat b borpalistot öltött és parancsol. Zsidók, szemrebbenés nélkülengedelmeskedjetek. 1 u. p. Zsidócskák Két fiatalember ült az egyik asztalnál. A „lokál“ jól volt sütve, a terítő fehéren csillogott. — Illenék — szólt az egyik — valamit rendelni. Aki mondta, beretvált arcú ifjú volt, tarkója táján kopaszodó, csapzott hajjal. Barna szeméből a pokol parázsa villogott és az arcán elomló fáradtság elárulta, hogy a mulatós emberek fajtájához tartozik. — Hozass — felelt a másik — de ne bort. Már kint is megmondtam, hogy azt nem iszom. — Jó, akkor pezsgőt rendelek. — Hát az miféle? — Se bor, se szódavíz. Valami édes kotyvalék. Hozassak ? A másik tiszta nézésű, barna fiatalember volt. Egészséges, selymes arcán fekete szakáll sarjadzott. A pajeszát füle mögé fésülte. — Hozass — szólt egykedvűen. A pincér négy poharat hozott és egy üveget. De nyomban utána hozta plélikannában jég között a másikat. — Ki ül még ide? — kérdezte a barna fiú ? A lumpok gúnyos szeretetreméltóságával, széles gesztus kíséretében felelt a beretvált: — Ha nincs ellene kifogásod, a nő, aki most fog föllépni. A szakálas reszelte a torkát. Valamit akart mondani, de meggondolta és visszagyűrte magába a mondanivalóját. Az arcán meglátszott, akárhogy is erőltette a nyugalmat, hogy az agya izzik és az idegei vitustáncot jártak. Bizonyára a talmudi tanításra gondolt, amire minden kamaszodét kioktatnak. »Ha a Sátán találkozna veled, ragadd meg és cipeld a bészkamidrasba. Tanulj, olvasd a szent tant éa biztos lehetsz: ha kőből való, mint homok mállik széjjel, ha vasból van, elolvad, mert az írás mondja: pöröly az akarat, darabokra zúz sziklákat is.“ A beretvált ifjú jó emberismerő volt. Kitalálta, hogy a másik fejében valami morálféle alkalmatlankodik. Jóságosan mondta: — „Mindennek megvan a maga ideje és minden kívánságnak a maga órája.“ Látod, én is tanultam valamit. Viselkedj csak fesztelenül. Ez a hely, ez a pár óra ezt követeli. A Prédikátorból vett idézet enyhítő balzsam volt a vallásos ifjú bizsergő idegeire. Visszagondolt bölcs Salamon király mondásaira. „Van idő a rombolásra és van idő az építésre, van idő a sírásra és van idő a nevetésre. Jön a gyász ideje és megérkezik az ujjongás órája. Van idő az ölelésre és van idő az ölelés elhárítására.“ Az égőket lecsavarták, a gong megszólalt. A fiú a sötétséget fölhasználta, hogy jól a füle mögé göndörítse a pajeszát. A függöny kettévált. A színpadon büszke csikó-lépésekkel érzéki láncot lejtett egy fiatal nő. A zenekar a fülledt, buja Salome-dalt játszotta. A szomszéd asztalnál egy német, tenyerével verte a taktust és dúdolta: O Salome, o Salome Du schönste Blume des Ostens jól ueneimmsse des Herzens A fagott öblös basszusa, a primhegedű és brácsa és az oboa sírva-kacagva, vad érzékiség kergette egymást; valami idegtépő forróság szaki a szabálytalan ütemekből. A lánc pedig fönt a szádon mindjobban szilajodott. A szám végén a közönség hajrázva, tapsol leporzékolva követelte az újrázást. A pincér már tudta. Néhány perc múlva ( robota mutatványok voltak a színpadon) Salomeo jött az asztalhoz. A barna fiú föllátott és a hó felé tolta a széket. A fiú ebben az esetlen állában is nagyszerű volt. Nagy szeméből élet és havas tisztaság sugárzott. Szépen ivett homlokával, más fizikumával olyan volt, mint a jóni diszkosz. Nem a jelmezében jött a táncosnő, hanem boa, fehér blúzban. Temperamentumos székely lá szép nyakal, szikrázó fehér bőrrel a kebel táj Nagyon könnyen barátkozott. A fiú félszegsége, tatlansága izgatta. Kocintottak. Az édesen csipős ital megtette magáét és Salome is. Az elsötétült teremben e szer egyszer lopva kebléhez szorította a fiúket Hozzásimult, turbékoló hangon becézte. A fiú tölt. Ittak, ittak. Egy szőke leány is odaült, ez másik fiúval ivott. Befejezték az előadást. A szolidak hazacipelődtek, a lumpok cigány mellett tovább mulattak. Dezső fölkérte Salomet, kimentek a parkettre és néhány percig tipegő angol táncot lejtettek. A pezsgő működött, a vallásos ifjú féltékenységében az • UJ KELET Szombat, 1921 jan. IV. évf. 1. sz. Musztafa Kemal szövetsége a bolsevikiekkel Horsen, dec. 30. A ,Daily Chronicle* ' arról értesül, hogy Musztafa Kemal formális megállapodást kötött a szovjetkormánnyal. Az angorai kormány a török szojet nevében hűséget esküdött Leninnek. Musztafa Kemal proklamációban bejelenti a bolsevista elvek elfogadását és nyomban elrendelte a muzulmánok és a keresztények vagyonának elkobzását. Az angorai vezérkarban 3 orosz és 3 német foglal helyet. A nagyváradi hitközségi választás — Az Új Kelet tudósítójától — Részletesen beszámoltunk a napokban lezajlott nagyváradi orthodox hitközségi választásokról, amelyeket tudvalevőleg a leghevesebb választási küzdelem előzött meg. A választás a mizrachisták fényes győzelmével végződött. A választás alá kerülő negyven képviselőtestületi tagsági hely közül harmickilencet mizrachista elvtársaink nyertek el. Alább adjuk a választás részletes eredményét. A nevek mellett olvasható számjegyek a megválasztott hitközségi képviselőtestületi tagra esett szavazatok számát jelentik: . .. Schwartz Soma 646, Leichtmann Salamon ofv *Harlmann Sándor 635, Fuchs Sámuel *<r,0dmann Gyula 567, Weinberger József 507, Nuszbaum Sámuel, 436, Weisz Ödön Lipót 435, Fuchs Salamon 427, Vajda Géza 411 Silbormann József 403, Gutfried Izidor 408 Lebovics Rudolf 407, Altmann Sámuel 407* Se'zer József 403, Frisch Adolf 402, Go'dstein Mór 401, Kesztenbaum Adolf 400, Frank Benjamin 396, Kirk Henrik 395, Mezei Albert 394 Rosenberg Emil 393, Gulfriod Ignác 392 Edffi-Sjmm 391, Mittelmann Ja., ab 391,’ Roth íiaert 3J?0, íjerKOV|cs Bernát 389, Klein Mór 388, Grunberger Ignác 381, Grünbergor r7A,kirfuQkor Fd!°P 380, Leitner feác3.^' W«1« Kálmán 379, Sternberg Izsák 376, Löbli Liszló 328, Kohn Salamon 328, London Jakab 318, Moskovitz Kálmán 318 Lebovits Hugó 304. ’ — A parasztság újabb határidőt kapott a korona-beváltásra Köztudomású, hogy annak idején a pénzegységesítés kapcsán a bejelentéstől és beváltástól főleg a földműves parasztság tartózkodott és hogy ennek következtében éppen a falu népe szenvedett súlyos károkat. Ezért a kormány módot akar nyújtani a földműves gazdáknak, hogy koronáikat szintén beválthassák s igy kivételesen újabb határidőt tűzött ki ezeknek a korona összegeknek utólagos beváltására. Az új határidőt 1921 január 15. ében állapították meg, de szigorú intézkedések történnek, hogy a városi polgárság ezt a kivételes kedvezményt igénybe ne vehesse. Minden megyében bizottságokat állítanak fel, amelyek igazolni fogják a falusi lakók utólagosan bejelentett összegeinek eredetét s ezek a bizottságok fogják a pénzbeváltást is végrehajtani.