Uj Kelet, 1922. május (5. évfolyam, 96-117. szám)

1922-05-16 / 106. szám

2. oldal Megalakítják az orosz bizottságot Az oroszok válaszjegyzékéről Schanzer olasz külügyminiszter ki­jelentette, hogy az egyáltalán nem ki­elégítő. Az olasz kormány és az olasz nép azonban­­­ az oroszokkal való­ érintkezés­­helyreállítását óhajtja. Schanzer javasolja, hogy a békét biz­tosító szerződést Európa békés fejlő­désének érdekében minden állam írja alá. Kívánatosnak tartja, hogy a bi­zottságban az oroszok is képviseletet nyerjenek. Kéri Angliát, hogy a tárgyalásokat az oroszokkal ne sza­kítsák meg. Az angol delegáció az orosz válasz polemizáló részét eluta­sítja. Ennek dacára elfogadja azt a javaslatot, hogy különbizottságokat kell alakítani. Három ilyen bizottsá­got alakítanak meg: 1. Hitelkér­dések. 2. A háború előtti adósságok problémája. 3. A magántulajdon kérdése. Az angol és francia delegáció kö­zött megegyezés jött létre, hogy elő­ször egy, vagy több bizottságot fog­nak összehívni az orosz kérdés tanul­mányozására. Ezek a bizottságok Gó­­muában fognak működni. A Lloyd George és Barthou közti tanácsko­zások sikerrel jártak. Remélik, hogy a délutáni ülésen általános meg­egyezés jön létre az államok között. Különösen nagyjelentőségű az a tény, hogy az orosz kérdésben a tárgyalá­sok nem szakadtak meg s a politikai bizottság továbbra is foglalkozik az orosz kérdéssel. Barthou szerint a folytatólagos tanácskozások valószí­nűleg nem Genuában lesznek, de mégis a génuai konferencia műve. A szakértői bizottság Wienben, Rigá­ban vagy Stockholmban tartja meg ülését. Ha a bizottság csak gazda­sági kérdéseket tárgyal, úgy a fran­cia és a kisantant delegátusai is részt­­vesznek a szakértői konferencián Olasz-orosz és cseh-orosz különszerződés A többi delegátus hozzászólása után Schanzer olasz külügyminiszter bejelentette, hogy Olaszország és Szovjetoroszország között kereske­delmi egyezmény jött létre, melyet június végén fognak aláírni. Szüksé­gesnek tartja, hogy a konferencia munkáját bizonyos időre határolják, mert nem minden államnak áll mód­jában megvárni, amíg az oroszokkal külön megegyeznek. Javasolja, hogy a konferencia további tartamát három hónapban állapítsák meg. Az ülés este 8 órakor ért véget. A csehszlovák kormány a génuai konferencia befejezése után Orosz­országgal szerződést köt, amely Cseh­szlovákiának messzemenő beavatko­zást biztosít Szovjetoroszország gaz­dasági újjáépítésében. A tárgyalásokat erre vonatkozóan­­ már rég befejezték, a szerződést is megszövegezték, csak az aláírás van hátra. Ezzel összefüggésben a prágai lapok megállapítják, hogy Csehszlovákia politikája elfordult a hagyományos francia barátságtól. Kedden lesz a záróülés A génuai konferencia befejezett­nek tekinthető. Lloyd George ki­jelentette, hogy ha a szakértői bi­zottságra nézve megegyezés jön létre, akkor kedden megtartható a záróülés. Az összes delegátusok helyeslik Barthou iniciatíváját Amerika részt­­vételének biztosítására. Amerika római nagykövetét felkérték, továb­bítsa Washingtonba a nagyhatalmak kívánságát. Amerikai körökből szár­mazó hírek szerint fogadni a génuai konferencia­­ felkérését, hogy vegyen részt a szakértői bi­zottságban. Csicserin nem fogadja el­a vegyes bizottságot Csicserin közölte Fachával, hogy az orosz delegáció egy vegyes bi­zottság alakítását elfogadhatatlannak tartja. Az orosz delegáció kéri a konferencia politikai bizottságának azonnali összehívását, hogy az oroszok kifejthessék javaslataikat a szakértő bizottság összeállítására és program­jára nézve. Angol-orosz garanciális szerződéstől félnek a fran­ciák Az angol és olasz delegátusokkal szemben, akik az oroszokkal tovább akarnak tárgyalni, Barthou kijelen­tette, hogy nem szükséges a konfe­renciát meghosszabbítani és követeli, hogy minél hamarább tartsák meg a záróülést. A francia delegációt tá­mogatja a kisantant, amely ellene van a kisebbségi probléma és a ha­tárkérdés felvetésének. A franciák azt kívánják, hogy a szakértői bizott­ságban csakis a szövetséges és a semleges államok delegátusai foglal­­janak helyet és a bizottság más vá­rosban üljön össze későbbi időpont­ban. Barthou energikus fellépésének az a magyarázata, hogy azt hiszi, az angolok ideiglenes garanciaszer­ződést akarnak kötni az oroszokkal. Általános benyomás, hogy a legtöbb delegátus már fáradt a sok hiábavaló vitától és már ezért is támogatják a konferencia bezárását siettető francia indítványt. Izolálják Franciaországot Llyod George meg akarja hosz­­szabbítani a konferenciát, hogy tel­jesen izolálja Franciaországot. E tervben Németország és Oroszország is segítségére van. Benes cseh kül­ügyminiszter és a kisantant közeledni kezdett az angol állásponthoz, de a kisebbségi kérdés felvetése miatt, a kisantant most ismét Franciaország mellé szegődött. A „Times“ párisi levelezője sze­rint, ha Anglia és Franciaország közt szakadásra kerül a sor ez Oroszország mellé állítaná a némete­ket is. Franciaország, amely nem alaptalanul fél ettől, kétségbeejtő politikai helyzetbe jutna. Ennek el­lensúlyozására a franciák a Ruhr­­vidék megszállását követelik. A kisantant elutazással fenyeget A kisantant tegnap este ülést tar­tott, amelyen az államok tiltakozásu­kat fejezték ki az ellen, hogy a ki­sebbségi kérdést napirendre tűzték. A kisantant elhat­ározta, hogy az est­ben, ha ezt a kérdést tárgyalás alá veszik, elhagyják a konferenciát. Lloyd George javaslata ellen, hogy a nemzetiségi kérdést a konferencia elé vigyék, Bratianu román és Stir­­mont lengyel miniszterelnök tiltako­­zozott. Valószínű, hogy Lloyd George emiatt vissza fogja vonni javaslatát. A politikai albizottság mai ülésén Barthou tiltakozott, hogy az oroszok­kal tárgyalnak a hatalmak. Ha to­vábbra is ez az engedékenység fog megnyilvánulni, Franciaország nem fog hozzájárulni a treuga deihez. Csütörtökre várják a konferencia befejezését Az angol-francia megegyezés tár­gyalásának állása a következő: Lloyd George az oroszokkal való tárgyalások folytatása érdekében hoz­zájárult ahhoz, hogy a szakértőket az egyes kormányok és ne a kon­ferencia nevezze ki. Lloyd George lemondott az orosz delegáció azon­nali meghallgatásáról. A treuga deire vonatkozólag Lloyd George meg­kerülve a franciáknak a büntető in­tézkedések tekintetében tett intéz­kedéseit, a szerződés korlátozásában csak Oroszország és az egyes álla­mok közötti megegyezést tartja szük­ségesnek. Barthou biztosította magá­nak a szerinte a legfontosabb alap­elvet, hogy a szakértői bizottság csak korlátozott teljhatalmat kapjon és mindenkor küldjön kormányainak elhatározására különösen az orosz delegáció meghallgatása kérdésében jegyzőket. Elérte továbbá Barthou, hogy kikapcsolják a tárgyalásokból a keleti határok kérdését. Az érte­s kolozsvári kongresszusi zsidó hitközség vasárnap tartotta tisztújító közgyűlését, melyen három évi idő­tartamra egyhangúlag a következő tisztikart választották­­ meg. Elnök : dr. Fischer József, alelnök: Deutsch Ferenc, szertartási elnök: Jakobi Mó­zes, jogügyi bizottsági elnök: dr. Ja­kobi Emil, pénztáros : Katz Ignác, el­lenőr: Szabó­ Jenő, gazda : Antal Ernő, elöljárósági tagok: Neuberger Zsig­­mond, Molnár Jakab, iskolaszéki el­nök: Székely Viktor, iskolaszéki ta­gok­: Molnár Jakab, Szántó Miklós, Sipos Jenő, Mauthner Samu, Bo­­schan Géza és Somogyi Miksa, szám­vizsgálók : Gergely Dezső, Grün­feld Lajos, Kirschner Jakab, adóki­vető bizottsági tagok : Farkas Ernő, Gergely Dezső, Ábrahám Sándor és Somogyi Miksa, templomgondnokok: Katz Sámuel és Berger József. E­zután dr. Fischer József elnök, tartotta meg elnöki székfoglalóját, melyben többek között a követke­zőket mondotta: A zsidó hitközségek or­szágos egységesítése A kultuszminisztertől a napokban hitközségünkhöz átirat érkezett, mely­ben a miniszter bejelenti azt a szándé­kát, hogy a zsidó hitközségi ügyet egész Nagy­románia területén egészsé­gesen kívánja rendezni és e végből május 22 ére a zsidó hitközségek veze­tőit Bukarestbe ankétre hivja meg. En­nélfogva napirendre került a romániai zsidó hitközségek megszervezésének kérdása. A miniszteri átirat a hitközségnek az egész országra kiterjedő egységes szervezéséről szól s ezzal a romániai zsidóság ugyanazon probléma elé ke­rült, amelyben a magyarországi zsidó­ság 1868-ban a kongresszus előtt állott. Véleményem szerint ennél a kér­désnél két szempontot kell nyomaté­kosan előtérbe állítani. Az egyik, hogy a csatolt területeken élő zsidóság hit­községei keretében több mint egy fél­század óta autonóm jogokat gyakorol. Ezeknek a jogoknak bármilyen csorbí­­tása a szerzett jogok sérelmét jelen­tené. Az itt élő­­zsidóság az eddigi jogszabályokban lefektetett jogaihoz, mint minimumhoz feltétlenül ragasz­kodik. Amennyiben tehát a szervezeten az egységesítés k­övéért a kormány változtatni óhajt, ezt csakis a jogkiter­jesztés és nem a jogmagazorítás szelle­mében teheti. Másfelől az egységesítés keresztülvitelénél számba kell venni azt, hogy a csatolt területek hitközsé­geinek autonóm szervei félszázados múltra tekinthetnek vissza, míg a régi királyságbeli hitközségek csak most vannak a kialakulás stádiumában. Jog­gal igényelhető tehát, hogy az egységesítés a csatolt terüle­tek haladottabb és kiforottabb jogi helyzetéből induljon ki. A másik kérdés, mely a hitközségi ügy rendezésénél előtérbe nyomul, az ortodoxia és neológia kérdése. Nem habozom kijelenteni, hogy habár ez a megkülönböztetés — annak történeti eredetét tekintve — a mai helyzetben anaohreizmus, a hitélet némely vonatko­zásai tekintetében az ortodoxia és kezletet tehát nem kellett megszakí­tani. A szakértői bizottság tovább folytatja munkáját és mielőbb összeül valamely semleges államban, való­­színűleg Svédországban. Olasz felfo­gás szerint ez csak politikai szerző­désekre vonatkozik, de nem érinti a gazdasági egyezményeket. Hír szerint kedden átnyújtják a választ az orosz delegációnak, a génuai konferencia befejezése így körülbelül csütörtökre várható. neológia között még ma is kiegyenlít­­hetetlennek látszó ellentétek forognak fenn. Nem tartom ezt ideális állapot­nak, de ha reális munkát akarunk végezni és nem akarunk belefulladni az 1868 as kongresszust követő harcokhoz hasonló hitviták tömkelegébe, ezzel mint közismert ténnyel számolni kell. Ily körülmények között nem tudok el­képzelni más megoldást, mint azt, mely a teljes lelkiismereti és hitéleti szabad­ság elvei alapján áll. Lehetségesnek és szükségesnek tartok egy oly adminisz­tratív szervezet létesítését, mely az ortodoxiának és neológiának tisztán közigazgatási, a hitélettel közvetlen vonatkozásban nem levő teendőit össze­foglalóan intézi, emellett azonban min­den irányzat teljes autonómiáját a hit­élet tekintetében biztosítja. Tisztában vagyok azonban azokkal a nehézségek­kel, melyek e téren is fontorognak. Mégis úgy vélem, hogy különös jó­akarattal meg lehet találni a kiegyenlítő középutat. Mindenesetre nagyban hozzá fog járulni az egymás megértéséhez, ha azzal az erős elhatározással bocsát­kozunk tárgyalásokba, hogy a kérdés megoldásának egyetlen lehetőségeként a kölcsönös kapacitációt tekintjük, ellen­ben az oktrojt — bármely oldalról jöjjön is az — eleve visszautasítjuk. Kényszerített egységre nincs szük­ségünk, mert abból áldás sohasem fakadhat. A zsidó iskolák nyelvkérdése Egy másik kérdés, melyet ugyan­csak kormányhatósági intézkedés ége­tően aktuálissá tett, a csatolt területek zsidó iskoláinak oktatási nyelve. Isme­retes az a tárgyban kibocsátott rende­let, mely arra kötelezi a csatolt terüle­tek zsidó iskoláinak fentartóit, hogy szeptember elsejétől kezdve a tanítást héber, illetve jiddis vagy román nyel­ven folytassák. Sajnos, hogy e tisztán kulturális ügyet magyar részről egyes sajtóorgá­numok politika céljaik érdekében agi­­tációra használják fel és ezzel az amúgy­ is nehéz kérdés elintézését még nehe­zebbé teszik. Nem követem a­ példát és távol tartva az iskolaügytől minden politikát, tisztán kulturális szempontból szólok hozzá a kormányintézkedéshez, melyet — nyíltan megmondom — a mai viszonyok között elhibázottnak tar­tok. Kulturális kérdéseket közigazgatási úton hatalmi szóval megoldani nem cél­ravezető. A természetes evolúciót sem siettetni, sem hátráltatni nem lehet. Kétségtelen joga az államnak, de az itt élő népesség­ közös érdeke is, tehát feltétlen szükségesség, hogy a kisebb­ségi iskolákban a román nyelv inten­zíven taníttassák, viszont a zsidóságnak speciális érdeke és általános óhajtása, hogy a héber nyelvre gyermekeit meg­taníthassa. Ezen célok egyikével sem ellenkezik, sőt azokat támogatja, ha a gyermekek oktatását anyanyelvükön teszik lehe­tővé. Bizonyára lesznek iskolafentartók, kik a román nyelvű oktatás mellett döntenek, mások a héber, esetleg jiddis nyelven való tanítás mellett törnek lándzsát és kétségtelenül le­sznek olya­nok is, kik a gyermekek anyanyelvére való tekintettel ragaszkodni fognak a naftgya nyelvű oktatáshoz. Az egyetlen Hitközség, iskola, Keren Hajjestod Dr. Fischer József, a kolozsvári kongresszusi hitközség fi­ra választott elnöke az erdélyi zsidóság problémáiról az amerikai kormány el fogja Marie Dini ÚJ KELET Kedd, 1922. május 16.

Next