Uj Kelet, 1922. május (5. évfolyam, 96-117. szám)

1922-05-16 / 106. szám

Szerkesztőség, kiadó­­hivatal és nyomda Cluj-Kolozsvár, Str. Baron , Pop, — Brawal­ntcn ». Az Uj Kelet telefonjai Sierken­tősíg—977 Kiadóhivatal-------~~ 844 Nyomda 879 Héber osztály 4BS K». N. Sz.------------------958 A kéziratok kizárólag a szerkesztőségnek címzen­­dők.­­ Kéziratokat nem adunk vissza és nem őriz­­hetünk meg 20 dinár I dinár V. évfolyam, 106. szám Cluj (Kolozsvár) 5682. Itar 18, 1922. május 16. Kedd egy­ szám ara pályaudvaron ,­­ és vidéken k­i,l­l ■%. ■• Csehszlovákiában Egy hónapra -••• Egy szám-------- • Jugoszláviában Egy hónapra - Egy szám-------29 eb I ck Magunk útján Legyen vége már egyszer annak a céltalan é­s terméketlen lamentálásá­nak, mely a zsidó iskolákat érintő kormányrendelet nyomában hangzik fel újra és újra. Ez a nemzsidó részről jövő minduntalan följajgatás nagyon is magán hordja a célzatos­ság színét és csak azt bizonyítja, hogy mi zsidók nem is ijedtünk meg olyan nagyon attól a bizonyos nyakrendelettől, de kéretlen jóbará­taink nagyon szeretnék belénk be­szélni, hogy csontjaink is reszketnek az ijedts égtől. Hiábavaló fáradság , nem fognak célt­ érni. Régi időben, az apák generációjában megtörtén­hetett és­ a megszokottá vált zsidó önkicsúfolásnak, magunk kifigurázá­sának a jidliző zsidó humornak egyik fő lelkimotívuma az volt, hogy a társadalom addig-addig mondott és híresztelt bennünket alacsonyabb rendű, ahol nem piszkos ott nevet­séges, ahol nem nevetséges ott pisz­kos fajtának, amíg magunk is el­hittük és magunk lettünk azok, akik a legkegyetlenebb zsidó viccekben legr­egalázóbb figuráknak állítottuk be magunkat. De ez csak egyszer történt meg és a gettókból alig sza­badult apák nemzedékében. Ha ké­retlen barátaink azt hiszik, hogy ugyanezt a lelki processzust végig csi­náltathatják velünk újra, hogy addig beszélik belénk azt, hogy megijed­tünk, amíg magunk is elhisszük magunkról,­­ akkor ez egyszer vég­zetesen tévedték. A zsidó iskolaren­­deletnek megvannak a maga hiányai és hibái, de ezeket a hibákat meg lehet és meg fogjuk reparálni. Két­ségtelen, hogy iskoláinkban máról­­holnapra nem térhetünk át a héber­­nyelvű tanításra, de kétségtelen az is, hogy ennek a hebraizálásnak rövid és záros határidőn meg kell történnie és meg is fog történni. És legyen vége már egyszer annak a jajveszékelésnek is, hogy a zsidó iskolák hebraizálása, valami elkép­zelhetetlenül nehéz, ha ugyan nem lehetetlen. Érdekes és jellemző, hogy ezt állandóan azok a barátaink kí­vánják megállapítani, akik talán soha se láttak zsidó iskolát belülről, még kevésbé modern zsidó iskolát és akik alig-alig vannak bármiféle vonatkozásban a zsidósággal. Szinte megdöbbentő, hogy hogyan mernek emberek, csalhatatlannak hangzó vé­leményeket és megállapításokat szél­nek ereszteni olyan dolgokról, me­lyeknek megítéléséhez tapasztalato­kon alapuló ismeretek kellenek. Most, az évzáró vizsgák idején, al­kalmunk volt a kolozsvári Tarbut­­gimnázium néhány osztályát meglá­togatni. A maturánsok, fiuk és lá­nyok, héber szóbeli és írásbeli érett­ségit tesznek. Ugyanazok, akik közül a legrégiebbek egy év óta tanulói a Tarbut- gimnáziumnak,­­ mert hi­szen az iskolánk felső osztályai csak egy év óta vannak. Szabadon vá­lasztott tárgyról héber nyelven írnak héber értekezést és élő héber szóval mutatják be tudásukat. A Tarbut­­gimnázium hatodik osztályában csak egy órát hallgattunk végig. De az egy óra alatt a héberen kívül egyet­len másnyelvű szó sem hangzott el. Megszólítottunk diákokat, vitába bocsátkoztunk velük, igyekeztünk zavarba hozni őket: a diák­ok folyé­kony héber nyelven válaszoltak és ha dadogtak, akkor is: héberül da­dogtak. Egy esztendeje járnak a Tar­but gimnáziumába és egy esztendő előtt alig tudtak valamit héberül. De a legfrappánsabb héberséggel a kis­dedóvóban találkoztunk. Kisdedóvó: olyab mint minden más kisdedóvó. Az egyik csöppség szomorúnak lát­szik. A gondos „Dóda“ odamegy a kicsinyhez és megtapogatja homlo­kát. „Forró a homlokod“ — mondja a kicsinek héberül, szóljál otthon, mert beteg vagy.“ — „Dóda“ — vá­laszol szepegre, de ugyancsak hébe­rül a csöppség, — „akkor a kályha is beteg, mert télen az is forró“. — Lehetséges, sőt valószínű, hogy ez a meglepő gyermekszellemesség, vala­melyik tanult meséből ragadt meg a csöppség agyában. De hogy meg­ragadt és hogy héberül ragadt meg, legszebb bizonyítéka annak, hogy rövid időn belül nemcsak a beszé­det, de a gondolkodást is hebraizálni lehet. És nemcsak a fiatalok,­­ az öre­gek is így vannak vele. A Tarbut­­gimnázium több tanára, azok, akik két év elő­t még egy szót se tudtak héberül, azok, akik már azt a keve­set is elfeledték, amit ilyermekkoruk­­ban tanultak, — ma, alig két év el­múltával héber nyelven tartják meg előadásaikat. A fiúgimnázium igazga­tója, francia nyelvész, ma héber nyel­ven tanít. Egy másik tanerő, ugyan­csak a francia nyelv tanárnője, a leánygimnázium igazgatónője, ma hóber nyelven tanít. Mikor a Tarbut főigazgatójának figyelmét felhívtuk a kívülről jövő és állandóan ismétlődő hozzászólásokra, a Goethe-fejű főigazgató mosolyogva legyintett. A Tarbut-iskolákat a ren­delet egyáltalában nem érinti, mert szatmári népiskolánk már második éve teljesen héber nyelvű, középisko­láink pedig az engedélyezett hat év helyett remélhetőleg már négy év alatt teljesen hebraizálva lesznek. Je­lenleg is osztályonként hat tárgyat tanítunk már héberül. Hát legyen már egyszer vége ezeknek a rosszindulatú és tendenció­zus ,értünk lamentálásnak. Annál is inkább, mert a tendencia migyen is nyilvánvaló. Igenis, a kormánynak meg kell adnia a szükséges átmeneti időt és ezt ki is fogjuk harcolni. És igenis ,­az átmeneti idő­ alatt a zsidó isko­láknak hebraizálódniok kell és hebrai­­zálódni fognak. Hebraizálódni fognak, mert szükséges, mert természetes, mert könnyen megy és mert igenis: a zsidó iskoláknak a jövőben csak így lesz létjogosultságuk. Kéretlen jóbarátaink pedig, gáncsot vetni akaró jóindulatukban ne aggódjanak éret­tünk. Nélkülük, sőt ellenükre éltünk mi és apáink hosszú emberöltőkön keresztül, nélkülük, de ha kell elle­nükre is megyünk tovább a magunk zsidó útján előre. És szeretnék, ha jóbarátaink ezt az utolsó mondatot fontolóra vennék. Ha állandó gon­­­­oskodással kényszerítenek rá, ak­kor­­ ellenükre Isi­ós abból a viszony­ból nem miránk háramlik több veszí­teni való. Genua döntő napja Lloyd George megegyezett Barthouval. Csü­törtökön végetér a konferencia. Bizottságok veszik át az orosz kérdést. Olaszország és Csehszlovákia külön szerződést kötött­ ­ Az Új Kelet tudósítójától . A politikai albizottság ülése tegnap délelőtt 10 órakor kezdődött. A szak­értők az ülés kezdete előtt már egy félórával megérkeztek, elsőnek Seydoux érkezett meg, utolsónak Lloyd George, akinek arca komoly, sőt kedvetlen volt, ami mindenkinek föltűnt. A konfe­rencia körében nagy volt a feszültség. Ezt a hangulatot az egyik résztvevő delegátus úgy jellemezte, hogy ez a döntő küzdelem. Schanzer a konferencia folytatása mel­lett foglalt állást. Ma vált ismeretessé Poluparónak az a tegnap esti kijelen­tése, hog­y a konferencia két három napon belül befejeződik. Ma éjjel Pá­riából szigorú utasítás érkezett Barthou címére. Lloyd George beszéde az orosz válaszról és a békéről Szombaton délelőtt az első politikai albizottság ülést tarott, amelyen az orosz válaszról folytak a tanácskozások. Lloyd George kijelentette, hogy a válasz kevésbé kielégítő s a szovjet delegáció követelőző hangjával újabb nehézsége­ket teremthet. De a nehézségeket Európa és Ázsia között ki kell küszöbölni, el kell kerülni, hogy az orosz nép még kétségbeejtőbb helyzetbe kerüljön. Szükségesnek tartja, hogy az oroszok részt vegyenek a bizottságban. Nem lehet a londoni szekértő bizottsággal meg­egyezésre jutni, ha az oroszok nélkül történik. Ezért ismét bele kell vonni őket a tárgyalásokba és okvetlenül meg kell kötni az ideiglenes békét az oroszokkal és Európa többi államaival. Ez a béke nem fog vonatkozni a határokra, hanem a kölcsönösség alap­ján fog ítélni. Végül azt a javaslatot tette Lloyd George, hogy elsősorban a szakértő bizottságot kell összehívni. A háborús adósságok törlesztésére folyó­sítandó hitel megállapítására és a ma­gántulajdon kérdéseinek tisztázására. Perfektuálni kell a békeegyezményt Oroszország és Európa többi államai között. Végül kölcsönös kötelező nyilat­kozatot kell aláírnia minden államnak, hogy tartózkodni fog bármilyen propa­gandától más országokban. Lloyd George azzal fejezte be be­szédét, hogy az orosz jegyzékre adandó választ tovább nem lehet halogatni s egy váaszjegyzék tervezetet ő már el is készített. Barthou kijelentette, minthogy Fran­ciaország az Oroszországhoz intézett memorandumot nem írta alá, a válasz­jegyzék megszerkesztésében sem fog résztvenni, de ha Lloyd George az oro­szok követelődző hangját vissza fogja utasítani, akkor Franciaország nagyon szívesen fogja a jegyzéket helyeselni, de csak hallgatólagosan. Lloyd George határozott indítvá­nyára a bizottság szükségesnek tartja, hogy az orosz delegációval a tárgyalá­sokat ismét megkezdje. Az orosz delegáció — mondotta Lloyd George — mulat a szövet­ségeseken és ezt a francia kor­mánynak köszönhetjük. A franciák azért nem hagyhatják fa­képnél Csicserint, mert nagy érdekelt­ségük van orosz járadékokban. A szö­vetségesek jegyzéke a legkevesebb, amit az orosz delegációtól el lehetett érni. A szakértői bizottság hogy érhetett volna el eredményeket, amikor a mi ötletes fáradozásunk hasztalan maradt. Eddig mégis a cannesi határozatok ké­­pezték a tárgyalások alapját, most azon­ban az oroszok teljesen szabadoknak érzik magukat, minden kötelezettség nélkül. Javasolom, kérjünk utasításokat kormányainktól, hogy új szakértő­bizottságot hívjunk össze, amelyben a szövetségeseken kívül előbb a semlege­sek, azután az oroszok is részt vegye­­nek. Ha a tárgyalások az én javaslatom szerint fognak haladni, bizonyosra ve­hető, hogy az Egyesült­ Államok szintén részt fog venni. Akkor ez a bizottság sokkal megfele­lőbb lesz a londoni szakértői bizottság­nál. Mi egyáltalán nem vesztegettük az időt Gomuában, mert fontos és kölcsö­nösen kötelező határozatokat hoztunk. A békepaktumra vonatkozólag Lloyd George felfogása az, hogy a béke, ame­lyet meg akar teremteni, nem forog veszélyben. Az oroszok a bizottság tár­gyalásai alatt fenyegető hadműveleteket hajtot­tak végre a vörös hadsereggel, hogy nyomást gyakorolhassanak a szomszédos államokra, ha azok az oro­szokéval nem azonos véleményt nyilvá­nítanának. Ilyenformán Lloyd George épen azok ellen fordulna, akiket védeni akart. Svájc csatlakozik Angliához A politikai bizottság esti ülésén Motta ,svájci delegátus kifejtette, hogy olyan szakértői bizottságnak a munkája, amelyben az oroszok nem vesznek részt, teljesen hiába­való volna. Nem helyesli, hogy az egyes ..hatalmak különszerződéseket kössenek Oroszországgal. Svájc semleges ország és mint ilyen, a leglelkesebben támogatja a Lloyd George által javasolt s­treuga deit. Lloyd George annak a fontosságát hangoztatta, hogy az összes hatal­mak kölcsönös szerződéseket kös­senek Oroszországgal. Beleegyezik, hogy az új bizottságot nem Gónuá­ban hívják össze, de úgy kell azt tekinteni, mintha a gónuai konfe­rencia küldte volna ki. Részleges megegyezés Lloyd George és Barthou között Az orosz ügyek albizottságának teg­nap délutáni ülésén Ishi japán delegá­tus kijelentette, hogy elfogadja a szak­értők kinevezésére vonatkozó indítványt. Utána Motta svájci delegátus beszélt és kifejtette, hogy az oroszok fanatiz­mustól fűtött jegyzékére határozott vá­laszt kell adni. Barthou kijelentette, hogy vélemé­nye szerint a francia és angol állás­pont között nincs áthidalhatatlan ellen­tét. A francia delegáció hozzájárul a Lloyd George javasolta paktumhoz azon feltétellel, hogy a garanciákat időre és területre szigorúan limitálják. Erre Lloyd George bejelentette, hogy Barthouval megállapodásra jutott a szakértő bizottság tagjainak ki­­­nevezésére. A garancia paktumra nézve az angol miniszterelnök hangsúlyozta, hogy reci­proc szerződést lehet csak kötni. Ez­után Skirmant, Jasper és Schanzer késznek mutatkoztak a szakértő bizott­ságban való közreműködésre. .

Next