Uj Kelet, 1922. szeptember (5. évfolyam, 193-216. szám)

1922-09-27 / 213. szám

■ßz >rfc9Sc?ő«éjí, £ía*&­­**v«lrJ és avoBstta - iSí _-RoBos«ră»i 8S?. '0cr*» — -Sn*ss!P.l-r,íes »C &s Cf Keteí ioIöíOBi&í V.SErfcöKrtSjäß — PTI ^.dühCvctal ——— KM iKsowda ßJP ţMiar«ntlSlj —•*—*• ** «iS*1 «>. Sä. Bc. —--------- SäS a Kfelratak ttifiifölnfi ■ t :.icrfeoEJFtE5^S:iefe claJBon­tfSk. - K«alr»iofes.s sei» «äMtC ri * «a otas Bria­­biitöoS mcß 4. SvlQUyanz; 213« gz&m Berlin V/.15 i árafc ...abEJB Bköhs tmc— 400’la: FilÄwe--*»**--«« 3Ä0 in» (SaKjrpdtvra IStö 5as ‘Sgjr hőonpr»- —46ÍÍ In) " r oi Km Kr* pKlyRudseroo - ciddfeaa "9 Z lol CssíigzlováSlábaB -••4> bdsapra 23 sft Kg? eaöas «••»—••=••• 8 «6 SSI<Umfh — — 20 rilad» 9g? ozam ~I dtns> Chil íKoiöíifváp^ 5683. Tisri 5 1922 szeptember 27. Szerda Uzsora­? Nem is volna szabad beszélni •róla, mint ahogy a busacárkányokról rom volt szabad. Mert nem létezik. Valaha, létezett, virágzott, ocsi áldo­zatot követelt,­­de az a háborúban tom, amikor az érasikkek eltűntek a piacról.Ha nincs ára, elbújik szára , ha elbújik, csak drágán adja oda magát. A­ háború uzsorája akkor kezdett eltűnni, amikor m­ára kezdte elözönleni a piacokat. Ha van por­téka bő van, megint elölről kezdődik a.A szabadverseny és a nyereség visz­­szahuzódása a­­lam­imázsig. Mi nem hisszük el a kormány lúlhiva­­talosának, hogy volna uzsora. Azt se vesszük nagyon komolyan, hogy e nem létező nosora ellen a kor­mány­­uji uzsoratörvényt késsül esi­­■aáíní. Bár ez utóbbit föltételezzük a kormányról. Meglehet, hogy bár uzsora nincs, less uzsora­törvény. De ha ilyen törvény less, ennek a ten­denciája nem az useora letörésére, hanem bizonyos kereskedőcsztélyok sífipránára fog irányulni. Ha lesz ilyen törvény, akkor ez nem lesz más, mint az agrárreform átvitele kereskedelmi térre, az agrárreform szo­ciális enyhítő körülményei nélkül. Ismételjük, hogy nem hiszünk az egészben, nem szívesen festjük az ördögöt a fake, de kellemetlen a dologban hogy épen a kormány lapja torzítja el a fehér falakat és ez a hivatalosnak tetsző szócső lármás az uzsoráról és arról, hogy drákói szigorral fogják letörni az uzso­rásokat. Hát itb le kell­­törni valamit, ez sem az uzsora, hanem a drágaság. A drágaságot pedig ott kell meg­fogni, ahol a botot, a boldogabbik vágásét. Vagyis az elejét. Ha van áradrágaság, ezt ne nevezzék végső fokon uzsorának, hívnám keressék meg a kezdeti fokokat. Meg kell vizs­gálni az okát, miért kénytelen a kereskedő drágán adni a holmiját. Meg kell keresni az okot, miért fi­zetünk mi itt Romániában ötven- száz- és kétszáz százalékkal többet egy-egy ipari cikkért, mint bárhol másutt. Ha keresünk okokat meg is találjuk őket. Az okok legelseje a szállítási bizonytalansága. Nem kis ok az okok sorozatában a vámtételek horribilis volta, amit állami uzsorá­nak is nevezhetnénk. De mondjuk,, hogy az állami uzsora nem uzsora, mert erre az országnak van szük­sége. Mi a vámtételeket nemegyszer sosgbizáltuk, nemegyszer kimutattuk, hogy nagyrészükben szakértelem­híján készültek. De végeredményé­ben örömmel állapít­ják meg, hogy ezekből a vámokból fedezi az ország bevételeinek jelentékeny részét és hogy Románia­­i kereskedőosztálya e közvetett után is erőteljesen hoz­­zájárul az állam fentartási költségei­­hez. Annál kellemetlenebbek azok a vámok és sápok, amelyek egyet­len törvényben vagy rendeletben sincsenek legalizálva s amelyeket mégis benne találunk minden keres­kedő kalkulációjában. miitebb, ott találjuk őket a­ váll­atok és cégek törvényesen hitelesített könyveiben és számm­olásaiban. Mindenki tud róluk, elkönyvelik őket, egy -egy elszámo­lásra köteles vállalat néha a nevén is nevezi a gyermeket és mindmáig egyetlen törvény vagy rendelet se je­lent meg, amely ezeket az illetéktelen sápokat, vámokat, díjakat, illetékeket és kenőpénzeket eltörölte volna. Egy bukaresti lap alapján megírtuk idestova­­ esztendeje, hogy mibe kerül egy I vagon áru, ami Gáláéból Erdély bsí­­j fajébe ért, mennyit kell fizetni koasi­­- tengely törésért Rustemban és mennyit I Prodealon. És mennyit kell fi*#*ni átrakásért és mennyit pályaváltásárt. Ezt a hírt annak idején sem itt, sem Bukarestben ,nem cáfolták és nem cenzúrázták, mint köztudott dolog nyíltan az események homlokára léphetett. Mi -és bukaresti laptársunk azt hittük, hogy purifikálunk vele, de nem történt semmi, egy vagon áru Gáláétól Kolozsvárig ma is ha­sonló nehézségekkel és hasonló kocsi­tengely törésekkel és pályaváltoztatá­sokkal érkezik. Itt kezdjék letörni a drágaságot ! Itt kezdjék megfékezni­­az uzsorát! Itt legyen a kormány erélyes! Nem­csak a kereskedőosztálynak fog használni vele, amely kevesebb után­járással, kevesebb kínnal és zakla­tottsággal, fog hozzájutni árujához, de könnyebbség lesz a közösség számára is, amely fokozatosan hozzá­jut az ötven és száz százalékkal olcsóbb árucikkekhez. És végered­ményben mss egész ország gazdaságá­nak használnak vele, mert a pénzünk vásárlóereje megizmosodik. Ha nem így akarják megfojtani a drágaság vagy mondjuk az uzsora hétfejű bestiáját, akkor nem gondolhatunk mást, mint hogy a tendencia nem az uzsora, hanem a kereskedőosztály megfojtása. És esetleg új elemekkel való helyettesítése. Ha így áll a dolog, szást kell emelnünk. Akár készül ilyen törvény­, akár akár készülni, akárcsak ssuggerálják a­­ kormánynak, hogy készüljön, a­­ masnaba emelt ujjakkal kiáltjuk: eddig­­ és netovább. 2251 Tripoliszt, Konstantinápolyt és Tráciát visszazáják T­örökországnak Görögország ellenárákra készül. A szovjet két hadtes­tet küldött Estomba. Csicserínt hazahívták Berlinből - Az új Kelet tudósítójától -Bécs, szeptember 25. (As Ur­i K­elet távirat*.) - Athénből . ésk­ i­ . zárt jülentése. Síiernaita brit kor­mánynak a keleti kérdésben elfog­lalt magatartása miatt óriási irga­­lom uralkodik. A görögök a párisi kompromisszum dacára utolsó táma­dást akarnak intézni Kernéi pasa ellen európai földön. A görög kormány semmiesetre sem hajlandó Tráciát és Drinápolyt átadói. Ha a törökök a Boszporuson át előre törnének,,­ akkor Görögor­­aság Tráciában százötvenezer embert állít föl. London, szept. 25. (as Új Kelet távirata.) A kormány a Kemál pasá­hoz intézett meghívásával egyidejű­leg az athéni kormányhoz is hivata­los felszólítást intézett, hogy a Trá­­ciában lévő görög csapatokat Kemál beleegyező nyilatkozatának megtör­téntekor azonnal vonják vissza. A görögöknek Tráciából teljesen ki kell vonulniok, mihelyt a vegyes bizott­ság, amely előreláthatólag Hudsniá­­ban összeül, megállapítja Trácia gö­rögországi határát. A görögök csapatokat küldenek Tráciába Athén, szept. 26. (Az Új Kelet táv­irata). A szövetségesek elhatározása nagy csalódást hozott az ország köz­véleménye számára. A sajtó, a hadse­reg újjászervezését sürgeti, hogy leg­alább Trácia megvédhető lehessen. Pa­­palás tábornokot több tábornok követte Tráciába, hogy a hadsereg ottlévő egy­ségeit átcsoportosítsák. A görög hajőraj különben is harcra készen áll és a hang­lét az, hogy Görögország küzde­lem nélkül Tráciáról nem mondhat le. Tráciát a Móricáig Törökország kapja London, szept. 26. (Az Új Kelet távirá!».) Az angol közvéleményt meg­elégedéssel tölti el az, hogy a párisi értékeidet kedvező eredménnyel végző­dött. Az angolok különösen azért van­nak megelégedve, mert a kezdeménye­zés az ő részükről indult ki. A „Daily Chronicle“ sokalja Trad­énak a Marica folyóig való átengedését és rámutat arra, hogy ez a tény legjobb bizonyí­téka annak, mennyire nem üldözi Nagybritán is Törökországot. Lloyd Giorgio és kormány a svédsn­ea&reuche­­kivonatait tolmácsolta lord Carzon előtt sikeres párisi tárgyalásaiért. Róma, szept. 26. (Az Új Kelet táv­irata.) Az ola­sz sajtó a párisi értekez­let döntésében Sehanzar és Sforza gróf sikerét látja. A „Messagero“ hang­súlyozza, hogy a törökök magatartása igazolni fogja, hogy az engedmények horderejével, amelyet a szövetségesek­től elérniük sikerült, maguk a törökök is tisztában vannak. Páris, szept. 26. (Rider.) Az engem kormánynak elküldött jegyzé­ket másolatban megküldik a babara­szi, tokiói és athéni kormányoknak. Tripoliszt is visszaadják Törökországnak Páris, szeptember 26. Poincaré a francia sajtók­ép­viselőnek kijelentette, hogy a francia kormány minden be­folyását latba fogja venni Románnál, hogy ne tegyen elhamarkodott lépé­seket. Biztosítja a francia közvéle­ményt, hogy semmit sem adott fel Franciaország pozícióból. Franciaország egyetlen hajót, egyetlen katonát sem fog Tö­rökországba küldeni. A francia katonai szállításokról szóló tévhitek oda vezethetők vissza, hogy hajók mennek Szmirnéba, amelyek a menekülteket szállítják el onnan. A szövetségesek készek nemcsak Konstantinápolyt visszaadni a törö­köknek, hanem Tripolisa felett is el­ismerni a török szuverenitást. A szorosokat is? Páris, Hzept. 26. (Rador.) A Pom­­oaré, lord Curzon és Sforsa között létrejött megállapodást elküldöttek a török kormánynak. A jegyzőkben a szövetségesek elismerik a török ha­határt Drinápolyig, valamint a törö­kök szuverén jogát a szorosok felett. London, szeptember 26. (Rador.) Lloyd George a külföldi újságírók előtt tett nyilatkozatában kijelent­ette, hogy a szorosokat a népszövetség felügyelete alá kell helyezni. Kemál ragaszkodik a szovjet­­ részvételéhez Berlin, szeptember 26. (as Új Kelet tudósítójától.) Konstantinápoly­ból érkezett jelentések szerint Kemál pasa ragaszkodik ahhoz, hogy a bé­­rceértekezleten Oroszország is részt vegyen. Ezt nemcsak az Oroszor­szággal kötött szerződés értelmében kívánja, hanem azért is, hogy Jugo­szlávia és Románia résztvételét ellen­súlyozza. Az orosz flotta blokálja a Boszporusz London, szept. 26. Konstantinápolyi jelentés szerint az orosz flotta ki­futott Krímből és blokk­ozza a tenger­szorosok keleti kijáratát. Az orosz hadihajók jó állapotban vannak, de állítólag kevés a muníciójuk. A „Daily Telegraph­ jelentése szerint két orosz hadtest Betumba érkezett. A hadosztályok hír szerint csak elővédjét képezik egy nagyobb orosz hadseregnek. A Berlinben tartózkodó Csicserin külügyi népbiztost távirati­lag hazarendelték. A görög kormány értesítette a nagyhatalmakat, hogy a konstantinápolyi törököket fel­­fegyverzik,­­ami veszélyezteti az ottani görög lakosság biztonságát. Tizenkét angol hadihajó London, szept. 26. Tizenkét angol hadihajó a gibraltári ozoraiból kelet felé indult. Az angol sajtó elégtétellel konstatálja, hogy a kemalista lovas­ság visszavonult a semleges hónából, miáltal elejét vette minden konflik­­tusnak és az ebből származható bonyodalmaknak. Elsülyesztett angol torpedóim­jó London, szept. 26. (Rador.) A Marmara-tengeren elsülyedt egy an­gol torpedóhajó. A személyzet közül 87-et egy halészbárka megmentett, tizen pedig a vízbe faltak. Kemál nem hagyhatja el had­seregét Páris, szeptember 26. (Rador.) Bouillon Poincaréval folytatott hosz­­szas tárgyalás után Szmirnába uta­zott, ahová kedden érkezik meg. A szövetségesek jegyzéke megérkezett az angorai kormányhoz. Kemál pasa kijelentette, hogy kész elmenni a keleti konferenciára, azonban nem hagyhatja most el seregeit. A halálraítélt Kemál Konstantinápoly, scept. 26. (Az Új Ke­let távirata). A főváros török lakosság memorandumot nyújtott be a spontán­hoz, hogy a Kemál pasa ellen 1919-ben hozott halálos ítéletet iszamisítsa meg. Németország a népszövet­ség hatodik tagja Genf, szeptember 26. (Az Új Kelet távirata.) A népszövetség közgyűlése elhatározta, hogy nem állandó tag­jainak számát hatra emeli fel. Ezt úgy értelmezik, mint előfeltételét annak a körülménynek, hogy a jövő esstencióban Németország állandó tagja lehet a tanácsnak. A megüre­sedő második tagsági hely elnyeré­sére a kisantant­­törekszik. Közöttük azonban nincs meg az összhang, mert Csehszlovákia és Jugoszlávia egy­aránt pályázik a helyre. Nincs ki­­zárva, hogy a kisantant a második tagságból kimarad és Hollandia vagy

Next