Uj Kelet, 1923. március (6. évfolyam, 10-36. szám)

1923-03-23 / 29. szám

KERKESZTfaft«. SUM» HIVATAL ÉS NYOMDA Cluj, Kolozsvár, St Boron U Pop (Brassai-trico) IQ. Ac „BJ KELET“ telefonjai Szerkesztőség és kladé* hivatal — — — 977 Zs. N. Sz. — — 558 A kéziratok kizárólag a szerkesztőségnek cít­­kendők. Kéziratokat nem ■ adunk vissza VI. évfolyam, 29. szám 2237 Lejar Keren Hajjeszod Centralbureau P* für Mitteleuropa Sächsische str. 8. jfia '% Berlin W.15 Egy ut wstett*.. ||PI ** Ar­d m­ek Cluj — Kolozsvár. 5683. Niszán 6. 1923. március 23. Péntek Szárny szegés Mi maradt meg a háborúból. Rom, üszök, felfordulás, dezoláció. Csak tanulságok marad­tak, de ezek is csak plátóiak, senki se veszi hasznát. Az egyetlen komoly érték, amely ezenkívül maradt, az, hogy az ember meg­hódította, a levegőt. Nem a háborúban repült először az ember, de a háború előtt mutatvány volt csupán. A Pégoudok és Lathamok be­­léptidíj ellenében produkálták bűvészetüket. Ötven-hatvan év kellett volna hozzá, amíg a repülő-technika eléri mai színvonalát. A háború megrövidítette az időt s ezért a sok mínusz között ez valóságos plusz. A repülést kétség­telenül a német aviatika diktálta. A kormányoz­ható léghajó, az úgynevezett Zeppelin, a kis­­típusú egy- és­ kétfejdelyek, a Fokkerek német találmányok. És amit mások találtak fel, azt a német szorgalom hihetetlen módon tökéletesí­tette. Semmi kétség, a német hadiaviatika nem hozott semmi jót, nyílt városokat és védtelen lakóházakat bombáztak a Kaiser rettenthetetlen légi hajósai. De a háború elmúlt és ma a német aviatika a béke szolgálatába állította tudását. Száz meg száz repülőgép teljesít szolgálatot Németországban s egy idő óta már személy-, sőt teherforgalom lebonyolítására is beállították v­ét. A repülőgép ma kezd ott láthí­tani,­­ahol a gőzhajó és a vasút, feltalálásának első­­évtizedében, kezdik felismerni horribilis jelentőségét, kezdik kutatni azokat a törvénye­ket, amelyek alapján motor nélkül is, anyag­pazarlás mellőzésével, tisztán a légköri hullámos­ság és a szél hajtóerejével közlekedhet. S ezt a jövő repülését is a német szorgalom, a német szívósság, a német elszántság készíti elő.­­ De amikor ez a hősi békeharc történik, feláll a francia sovinizmus a a homlokára üt, hiszen ez nem más, mint a német kultúra fel­­támadása. Hiszen ez nem más, mint a német hadirepülésnek a békerepülés köntösébe való bújtatása. Az „Echo de Paris“ című naciona­lista lap hárommillió aláírást gyűjtött Francia­országban, hogy állítsák meg a német repülést. Hárommillió francia, ifjak, vének, köve­telik Poincarétől, hogy foglalja le az egész német aviatikát úgy, ahogy van. S már el is ment a küldöttség a francia miniszterelnökhöz, akiről tovalevő, hogy szívesen veszi az ilyen ötleteket. Poincaré minden bizonnyal reagálni fog s nyílván összekapcsolja a repülés kérdé­sét a Ruhr-akcióval s nem lehetetlen, hogy a franciák mindaddig nem ürítik ki a szentes­ieteket, amig a németek nemcsak a jóvátételt meg nem fizették, de repülő­parkjukat is át nem adják Franciaországnak. S ha ez megtör­ténik, akkor lesz csak igazán szárnyaszegett az ezer szenvedéssel megpróbált német nép. Hogy mit szól ehhez a világ? Egy-két hevesebb politikus nyilatkozik ellene, egy-két temperamentumos újság megbotránkozik, de mit lehet csinálni, ki kell majd szolgáltatni a levegő karcsú járműveit, mint ahogy az öl­döklő gépfegyverekkel tette ezt meg Német­ország, a csatahajókkal, a tengeralattjárókkal , a negyvenkettes szörnyetegekkel. S a kul­túra, amely a háború óta mind a két szemével siratja romlását, amelynek azonban az egyik szeme ha felnézett a magasba, mosolygott is néha, hogy íme az ember mégis csak köze­ jár az egekhez, bízvást onthatja tovább a könnyeit, ap'adatlan' min­d a két szemében. Ha ilyen kér­lelhetetlen ellenség lett volna a napóleoni há­borúk után, talán a vasút ma hátrább volna száz esztendővel, mint ahol van. Talán lesz pesszimista, aki azt m­­ondja, hogy a vasút ke­rékkötője hasznára let volna az emberiségnek. Az elmúlt háborút ugyanis a vasút háborújá­nak nevezték s vasutak nélkül a roppant tö­megeket nem dobhatt­ak volna olyan könnye­dén az egyik hareté .'.'d a másikra. És az „Echo de Paris“ franciái it­t-azzal védekeznek, hogy ők a jövő háborúját akarják csírájában meg­fojtani. Csakhogy az ilyesmihez más mentalitás kellene. Háború ellen csak békés lelkülettel lehet harcolni. Aki el akarja pusztítani a kar­dot, az ekevasat készít belőle és kaszát. De ak­i elpusztítja az ekevasat és a kaszát, azzal, hogy kard készülhet belőle, az­­ nem az öldöklő fegyver ellen harcol, de a termelés szerszám­jai ellen. Szombaton befejezik az alkotmány vitát Averescu alkotmány revíziót és hivatalnok-kormányt követel. Minisztertanács az altalaj kérdése miatt ,­­ — Az Új Kelet tudósítójától — A kamara és­ A szenátus gyors ütemben tárgyalja részleteiben is az alkotmánytervezetet. Valószínű, hogy szombaton már be is fejezik a tárgyalást. A Termiar­y az utolsó intézkedéseket teszi meg az altalaj nacionalizálására. Az alkot­mány után a költségvetést készítik el, azután valószínűleg átcsoportosítják a kabinetet. Erre lehet következtetni egyik táviratunkból, amely szerint Orbeanu házelnök helyét egy jelenlegi miniszter foglalja el. Az ellenzék folytatja a parlamenten kívü­li harcot. A kormány elhatá­rozta, hogy az alkotmányjavaslat tárgyalása idejére nem enge­délyez interpellációkat, az el­lenzéki pártok,,mégis megjelennek mégegyszer a­ parlament­je így ismét kifejezzék til­takozásukat.­­ Az altalaj nacionalizálása is",, A liberális párt tekintélyes része - mint ismeretes -­- Istrate Mih­escu vezetésével szívós ellenállást fejt ki az alkotmányreformnak az altalaj nacionalizálására irányuló szakaszai ellen. Az ellen­állás úgy látszik eredménnyel is jár. Amikor a szenátus az alkotmányt általánosságban elfogadta, azzal a fentartással tette ezt, hogy a nacionalizá­­lásra vonatkozó szakasz nem végleges és azt a rész­letes vita során módosítani fogják. Tekintettel arra, hogy szombat estig a kormány a részletes vitát is le akarja zárni, csütörtökön reggel 9 órakor a kor­mány tagjai, a parlament elnökei, az alkotmány­reform előadói és al föld- és bányatulajdonosok kép­viselői közös értekezletet tartottak, hogy végkép megállapítsák az alkotmányreformnak a nacionali­­zálásra vonatkozó szakaszait. Féltizenegyre össze­hívták a kormánypártot, hogy a megállapítandó új formulát tudomásul vegye. „ • Bukarest, márc. 22. Ma reggel miniszterta­nács volt, amelyen az alkotmányjavaslat előadói is résztvettek. Az alkotmánynak a kisajátításokra vonat­kozó szakaszát beszélték meg, mely után a sajtó­szabadságra vonatkozó szakasz képezte a miniszter­tanács megbeszélés tárgyát. A minisztertanácsról a miniszterek a szenátus nagytermébe mentek, ahol a többség értekezletet tartott. Bratianu Vintila k­éri a többséget, hogy fejezzék be az alkotmányjavaslat részletes vitáját, mert a javaslatot a különböző bizottságok már elég alaposan és részletesen letárgyalták. Azután hang­súlyozza a miniszterelnök, hogy a liberális pártban meg­volt a a hajlandóság a nemzeti párttal való együttműködésre Emlékeztet a tavalyi tárgyalá­sokra, amelyeket a nemzeti párttal folytattak és is­mertette azokat az okokat, amelyek a megegyezést meghiúsították. Az „Adeverul“ a letartóz­tatottak sorsáról Az­­egyesült ellenzék a Dácia és az Ovidia­­ teremben népgyileseit engedély hijján nem tart­­­hatta meg A két­­párt vezetői ezért tegnap este a volt takista klubban tartottak értekezletet. A klub­ban felháborodással tárgyalták azt a bánásmódot, amellyel a letartóztatott tüntetőket a csendőrség­­ kezeli és konkrét vádak alapján bírói eljárás meg-­­ indítását határozták el. Az „Adeverul“ a csendőri brutalitásokról ezeket írja :­­Tegnap éjjel mintegy száz­­letartóztatás tör­tént. Sok polgárt már az utcai tüntetések alkalmá­val a nyílt utcán vertek meg, sokat a kaszárnyák­ban fenyítettek meg. Minden tüntetőre ráfogták, hogy gyalázták a hadsereget és megsértették a ki­rályt. A legjellemzőbb Zamfir Russu esete, akit egy detektív és két csendőr puskatussal megütött az utcán, majd a rendőrprefektúrára kísérték.­­ — Tagja ön a pártnak?­­- kérdezték tőle. — Nem, — felelte a letartóztatott.­­ •— Nem igaz, — mondotta az egyik rendőr. — Átnéztem a klub névjegyzékét és megtaláltalak benne. Egyébként azt is láttam, hogy beszélgettél Jon­el Dumitrescuval, a parasztpárt titkárával Erre Russut egy külön szobába vitték, ahol egy katona véresre verte. Éjjel két órakor Russut kivitték az utcára és szabadon engedték. Averescu revíziót követel Bukarest, március 22. Az „Adeverul“ inter­jút közöl Averescu tábornok volt miniszterelnök­től, aki súlyos hibának mondja a kormánynak a kamarában tett katonai intézkedésekkel elkövetett lépését. A tábornok szerint a liberálisok által ké­szített alkotmányjavaslatot revízió alá kell venni. A jelenlegi helyzetet csakis egy hivatalnok-kor­­mnány konszolidálhatja, amely hivatva van arra, hogy a szabad, befolyásmentes választásokat le­vezesse. Kitől tanult obstrukciót az ellenzék Az Averescu-párt lapja, az „Indreptarea“ írja: A kormány hivatalosa, a „Viitorul“ teg­nap rend-ellenzékről és rendetlenség-ellenzékről írt. Példának a rend-ellenzék fogalmára a libe­rális párt magatartását említi, amelyet az Ave­­rescu-kormány idején tanúsított, mint ellenzéki párt. Legyen szabad megemlítenünk, hogy 1921-ben a liberális korifeusok kivonultak a parlamentből és az utcára álltak ki kéz a kéz­ben Lupuval, Mihalacheval, Vajdával és Maniu­­val. Tették ezt sokkal kevésbé fontos kérdés miatt,­­mint azt ma az obstrnkciós­­ ellenzék teszi. És ha az a kaland komikumba fulladt, csak azért történt, mert Averescu tábornok nem vette igénybe a hadsereget. Szükségesnek tartjuk ma ezt megemlíteni, mert a liberálisok a rend pártjának hirdetik magukat, holott ép­pen ők adták a példát az obstrukcióra az el­lenzéknek. A nemzeti párt nem halad együtt a néppárttal Az Új Kelet munkatársának Kolozsváron alkalma volt beszélgetést folytatni a nemzeti párt­ egyik vezető tagjaival, aki ma érkezett vissza­ Bukarestből. A képviselő a párt maga­tartásáról és az ellenzék körében uralkodó hangulatról a következőket mondotta: — Minthogy az ellenzék lemondott az alkotmány részletes vitájában való rész­vételről, az alkotmány ellen való harcot

Next