Uj Kelet, 1923. július (6. évfolyam, 107-132. szám)

1923-07-02 / 107. szám

smsESCTeste, kiadó­hivatal ÉS NYOMDA Cluj, Kolozsvár, St. Baron L. Pop (Bruual­ utca) 10. Telefon: Szerkesztőség és kiadóhivatal — 977 Zs. N. Sz. — — 558 A kéziratok kizárólag a szerkesztőségnek csni­­zendők. Kéziratokat nem adunk visszaTŐKEEEV ELŐFIZETÉST 1*11 Rsmánittal Egész évre — — 820 Félévre — — 328 Negyedévre — — 178 Egy hónapra — 60 Egy szám ára, pályaud­varon és vidéken is, 3 lej Bukarestben —— 3’50 Csehszlovákiában Egy hónapra — 20 ck Egy szám — 1*20 ck Cluj-Kolozsvár — VI. évfolyam, 107. szám Igazgató: SZÉKELY BÉLA 5683. Tavuz 18. — 1923. július 2. Hétfő Anglia, a zsidó nép protektora Beszélgetés Sir Dickinsonnal, a népszövetségi unió kisebbségi bizottságának elnökével (Bécs, június 30. Az Új Kelet tudósítójá­tól.) A népszövetségi ligák uniójának legutóbbi ülése alkalmával az Új Kelet munkatársa be­szélgetést folytatott a kisebbségi bizottság el­nökével, az angol Dickinson professzorral, aki a következő rendkívül figyelemreméltó kijelen­téseket­­tette: — Anglia fenn akarja tartani a világ békéjét. Az az igazságtalanság, amelyet Kö­zép- és Keleteurópa számos országában a nem­zeti, nyelvi és vallási kisebbségek ellen elkö­vetnek, komolyan veszélyezteti a világbékét. E kisebbségek súlyos helyzete nyugtalansággal tölti el tehát mindazokat, akiknek törekvésük a tartós béke megteremtése. A kisebbségek elégedetlensége egész Európában ingerlékeny han­gulatot teremt és mindaddig, amíg az illető államoknak nem sikerül a területükön élő nemzetiségeket teljesen kielégíteni, amíg egyes csoportokat faji, vallási vagy nyelvi külön­állásuk miatt elnyomnak, nem állhat helyre Európa egyensúlyi helyzete. Ha a többségi né­pek a múltban azt hitték, hogy hatalmi po­zíciójuk veszélyeztetése nélkül nyomhatják el a kisebbségeket, úgy a világháború­ meggyőz­hette őket arról, hogy ez a felfogás mennyire helytelen és veszedelmes.­­ Szándékába áll-e Angliának, hogy kisebbség-barát politikáját a közép- és kelet­európai zsidósággal szemben is érvényesítse? — kérdezte munkatársunk. — Minden bizonnyal — felelte Sir Dickinson. G­ondolkodás nélkül biztosíthatom le őket erről. A zsidó kisebbség védelmét Anglia még fokozottabb feladatának tekinti, mint más nemzeti és vallási csoportokét. Semilyen ellen­kező befolyás nem tudja elnyomni Angliában a zsidó nép iránt tanúsított érdeklődést és fagyrabecsülést. Minden angolra jelentőség­­eljes a zsidóság sorsa. Az angol politikában az európai zsidókérdés és kiváló szerepet játszik. A zsidóság iránti szimpátia pozitív alkotórészét képezi Anglia állásfoglalásának a legkülönbö­­őbb nemzetközi kérdésekben. — Nem tartaná ön kívánatosnak, hogy megalakuljon a zsidó népszövetségi liga is? — Eltekintve attól, hogy a zsidók szét­­zártsága miatt nem jöhetne egykönnyen létre ez a szervezet és jogi természetű aggodalmak is felmerülhetnek ezzel kapcsolatban, én aligha­­artom szükségesnek, hogy a zsidók között csináljunk különösebb propagandát a nép­­szövetség és a béke eszméjének. Ezen eszmék­­lőharcosai mindenütt a zsidók és győzelmük a zsidók nélkül el sem képzelhető. Mindennek dacára kívánatos volna, hogy a zsidóság egy olyan szervezetet teremtsen, amely a világon szétszórt egész népet képviselhesse. Ha egy ilyen szervezet megalakul, sokkal hatásosabban lehet majd megvédeni az európai zsidó kisebb­ségek helyzetét. Vájjon nem kell tartani attól, hogy a közvélemény nem fogja komolyan venni az uniónak a kisebbségek érdekében hozott mostani határozatait, már annál a ténynél fogva is, hogy a zsidó kisebbségek helyzeté­ről a tanácskozások alatt nem esett szó. Köztudomású, — felelte Dickinson pro­­f­­esszor — hogy a népszövetséget állandóan fog­­­­lalk­oztatják a widóség résziről hozz­áérkező pa­­j­­aszt. A népszövetségnek e tekintetben szó­ Ara 3 lej mos olyan jelenségről van tudomása, amelyek­ről udvariassági szempontok miatt nem lehetett eddig a nyilvánosság előtt foglalkozni. Alaposan informálva vagyunk arról, hogy egyes orszá­g­okban a zsidóságot nemcsak gazdasági, de­ulturális és vallási tekintetben is elnyomják. A népszövetség kisebbségi bizottsága a jövőben állandóan foglalkozni fog az eléje kerülő ha­sonló esetekkel és mindent el fog követni, hogy segítséget nyújtson az arra szorulóknak. Meg kell szűnnie végre a faji, nyelvi és vallási ki­sebbségek elnyomásának és Anglia legfontosabb kötelességének tekinti, hogy ez az állapot mi­előbb bekövetkezzék. Új választási törvényt készítenek a liberálisok Az ellenzéki­­pártok fúziójának meghiúsulása megerősítette a kormány helyzetét (Bukarest, június 30. Az Új Kelet tudósí­tójától.) Az „Adeverul“ illetékes helyről úgy ér­tesül, hogy a liberálisok által készített új válasz­tási törvényjavaslat jelentősen megváltoztatja a ma érvényben lévő választási rendszert. A jelenlegi proporcionális választási rendszer helyett az új törvény — az új alkotmány egyik szakasza értel­mében — a lajstromos szavazást tartja fenn, amely szerint az abszolút többséget nyert lista összes tagjai lesznek a megválasztott képviselők. A proporcionális rendszert az eddigi alapon csak akkor alkalmazzák, ha egyik lista sem kerül ab­szolút többségre. Az „Adeverul“ híradása, amelyet eddig még hivatalos helyről nem erősítettek meg, óriási megdöbbenést keltett az ellenzéki politikai körökben. A javaslat törvényerőre emelkedése egy­értelmű a parlamentáris ülét teljes eltűnésével. Ha ugyanis a kormánylista csak egyetlen szavazattal haladja is meg az abszolút többséget, úgy az el­lenzéki pártok egyetlen képviselője sem jut man­dátumhoz. Mindenesetre ez a legegyszerűbb mód­szer az egyhangú parlament megteremtésére és a fölösleges ellenzéki obstrukció megakadályozására, csakhogy ugyanezt az eredményt egyszerűbben is el lehetett volna érni : a parlamenti választások kiküszöbölésével és a képviselők egyszerű kine­vezésével. . A magunk részéről fentartással közöljük az „Adeverul“ értesülését, mert nem hisszük, hogy a kormány politikai céljaira ilyen középkori eszkö­zöket vegyen igénybe. Ezt a reakciós választás­rendszert ugyanis ma már egyetlen európai állami­ban sem ismerik. A fúzió meghiúsulása megerősí­tette a kormány helyzetét Az erdélyi nemzeti és parasztpárt közötti fúziós tárgyalások jelentős változást idéztek elő a belpolitikai életben. Az ország két legnagyobb ellenzéki pártja közötti fegyverbarátság megszűnt és így akaratlanul is a kormány pozícióját erősí­tették meg. Természetes, hogy a kormány siet a ránézve kedvező fordulatot céljaira kiaknázni. Buka­resti ellenzéki körökben pedig lehangoltság ural­kodik a fúzió meghiúsulása miatt és pesszimiz­mussal tekintenek az így létrejött új belpolitikai helyzet elé. Az „Adeverul“ többek között ezeket írja : — Lehetséges, hogy az erdélyi nemzeti és pa­­r­aszt párt vezérei maguk sem voltak tisztában az­zal, hogy milyen következményekkel járt a fúziós tárgyalások meghiúsulása. Bizonyos az, hogy a szakadás új belpolitikai helyzetet teremtett, amely­nek joggal örül a liberális párt. A párt vezérei, akik néhány héttel ezelőtt maguk is meg voltak győződve arról, hogy a kormánynak el kell hagy­nia helyét, most azt hirdetik, hogy a párt akkor is kormányon marad, ha Bratianu Vintila külföldi útja nem is jár eredménnyel, így a liberálisok már gőzerővel készülnek a novemberi ülésszakra és az új törvényjavaslatokat egyre-násra szövegező­ meg. Ami még ennél is több, a párt azon tagjai, akik a belső ellentétek miatt a kormány átszerve­zését kívánták, attól félnek, hogy Bratianu Jonos, minthogy semmi komoly ellenzéki ellenállástól nem kell tartania, nem fogja végrehajtani az átszervezést-Averenou csalódása Az újonnan alakult belpolitikai helyzet ismeretéhez szükséges tudni, hogy a király tervei szerint az esetleges fúzió létrejötte esetén haladék­talanul létrejött volna a kormányváltozás. Nem jelenti ez azt, hogy kormányalakításra a két fuzionált párt kapott volna megbízást, az uralkodó csupán a kiélesedett politikai küzdelmeknek akart volna véget vetni. Bármelyik párt jutott volna is kormányra, az egyesült ellenzék nem használhatta volna fel politikai fegyverül a választási vissza­élések hangoztatását. A fúzió esetén Bratianu Average-t ajánlotta volna utódjául. Egy Averescu-kormány a liberális párt céljainak annyival inkább megf­elelt volna, mert ez esetben a liberális párt meg tudta volna tartani Erdélyben szerzett politikai és gazdasági hatalmát. Természetes, hogy a fúzió meghiúsulása magával rántotta az Averescu-kormány tervét is. Mindezekből megállapítható, hogy a két párt szakadása után a következőkben kristályosodott ki az új belpolitikai helyzet. A demokrata ellenzék megoszlott és legyengült, Averescu tábornok, aki már a miniszterelnöki székben látta magát, egye­lőre fel kell hagyjon reményeivel, Bratianu minisz­terelnök pedig gőzerővel készül a parlament őszi ülésszakára. Florescu igazságügyminiszter meglátogatta a Félix-fü­rdői karambol sebesültjeit A szerencsétlenség kilencedik halottja (Nagyvárad, június 30. Az Új Kelet tudó­sítójától.) Ma délelőtt a romok eltakarítására ki­rendelt vasúti munkások rábukkantak a vasúti ka­tasztrófa kilencedik halottjára, a nyolcéves Váczy Elek holttestére. Váczy Elek édesanyja és nővére közvetlenül a szerencsétlenség után súlyos sebeikbe belehaltak. Mindenki azt hitte, hogy a kisfiú meg­menekült, mert az utasok közül néhányan arra em­lékeztek, hogy Váczy Eleket egy őrnagy kimen­tette a vonat alól. A kisfiú holttestét azért talál­ták meg ilyen későre, mert­ két egymásra torlódott kocsi romjai teljesen eltakarták. A katasztrófa ügyében megindított vizsgálat folyamán Pap Péter kardói, Porb­anti Tódor ve­lencei forgalmi tisztet és Szelegean kardói váltó­őrt letartóztatták, akiket kihallgatásuk után azon­ban szabadon bocsátottak. Ma az ügyészség rende­letére mind a három vádlottat újból őrizetbe vették. Ma délután Nagyváradra érkezett Florescu igazságügyminiszter, akinek Peter Julian prefektus és Catana rendőrprefektus jelentést­ tettek a vasúti szerencsétlenségről. Az igazságügyminiszter a dél­után folyamán meglátogatta a zsidó kórházban a karambol sebesültjeit.

Next