Uj Kelet, 1923. december (6. évfolyam, 230-252. szám)
1923-12-01 / 230. szám
ffBUgtrtflt. KIADÓ HÍVATAl. ts YVOKDA CsajKorozevar, SC Báron L. Pop, (Brassai-utca) Hí Teltion : Szerkesztőség ét kiadóhivatal — 977 ^ Zs.K.Sz. — — 558 klauzetelli apak toszttikafl Egész évre — — 520 Félévre — — 320 .Negyedévre — — 170 Egy hónapra — 60 Egy számára pályaud*varon és vidéken is 3 lej Bukarestben — 3*50 Csehszlovákiában Egy hónapra — 25 ck Egy szára — 1*50 ck Chil-Kolozsvár * VI. évfolyam ★ 230. szára Igazgató: SZÉKELY BÉLA 5684. Kiszlev 23 ★ 1923 december 1 Szombat Guitárizmus a politikában Prága, november 28. A cseh sajtó az utóbbi napokban nagy figyelemmel foglalkozott egy fiatal zsidó hisztérikus nemrég megjelent művével. Dr. U. Gelber könyvet írt a lengyel zsidók történetéről, amelyben különösen azzal a problémával foglalkozik behatóan, miért nem sikerült harmonikus együttműködést teremteni az elmúlt századok alatt a lengyelek és zsidók között, annak ellenére, hogy mindkét részről számos közeledési kísérlet történt. Valamennyi kísérlet eredménytelen maradt és nyomában még aktívabb antiszemitizmus következett. Dr. Gelber ezt a jelenséget azzal magyarázza, hogy a lengyel vezérek és politikusok csak a lengyel nemzeti szempontokat tartották szem előtt, amikor a zsidókat meg akarták nyerni, de sohasem voltak figyelemmel a zsidók nemzeti szükségleteire. Ez a politikai utilitarizmus következetesen figyelmen kívül hagyta a zsidók kulturális sajátosságát és speciális társadalmi életét, politikai eszközzé degradálta őket a lengyel nemzeti célok szolgálatában. Ez a politikai utilitarizmus már csírájában hordta az eredménytelenséget. Mihelyt elmúltak azok az aktuális momentumok, amelyek kívánatossá tették a zsidók segítségét a lengyel nemzeti célok érdekében, megszűntek azok a motívumok is, amelyek egy tartós közeledésre indíthatták volna e lengyeleket, másrészt a zsidók mindig veszedelmet láttak az ilyen közeledésben, mert joggal tartottak tőle, hogy egy ilyen természetű emancipáció a zsidó népi közösség felbomlását vonhatja maga után. A zsidók még hermetikusabban zárkóztak el és így majdnem lehetetlenné tettek minden közeledést. Dr. Gelber e stúdiumok alapján arra a konklúzióra jut, hogy a politikai utilitarizmus soha sem lehet mozgatója az állami életnek, mert különösen a nemzetiségi országokban a biztos csődhöz vezet. Dr. Gelber történelempolitikai műve élénk vitát váltott ki a cseh sajtóban. A lapok nagyrésze nem osztja dr. Gelber véleményét, amely teljesen visszautasítja a politikai utilitarizmust, hanem különbséget tesznek nemzetpolitikai és állam politikai utilitárizmus között. Véleményük szerint minden politika utilitárius célokat szolgál és különösen a többnyelvű államokban jut nagy jelentőségre az utilitárius momentum. A politikai utilitarizmus csak akkor ártalmas, ha egyoldalú és elfogult nemzeti célokat szolgál, ha a többségi nemzet a kisebbségben lévő népeket nem az állam gondolatának akarja megnyerni, hanem népi sajátosságaik eltagadása árán az uralkodó nemzetbe akarja beolvasztani. Ez a metódus, amelyet nemzetpolitikai utilitarizmusnak neveznek, valóban elhibázott és a biztos sikertelenséget hordja magában. Az asszimilálódás processzusa soha sem lehet tökéletes, egyrészt, mert egyetlen nép sem képes lényegének jelentősebb megváltoztatása nélkül nagyobb tömegű idegen elemet magába olvasztani (ez a momentum vezet aztán az idegenek elleni gyűlölet kirobbanásához), másrészt a kisebbségi népek annál nagyobb ellenállást tanúsítanak, minél jobban érzik az asszimiláló törekvést. Egész máskép áll a dolog az állampolitikai utilitarizmussal. Azt értjük ezalatt, ha a többségi nemzet a kisebbségeket az állam gondolatának akarja megnyerni anélkül, hogy őket asszimilálni vagy eltüntetni akarná. A politikai utilitarizmusnak ez a fajtája a legbiztosabb eredményekkel jár. Ha az egy országban élő népek között ilyen kap■ csőlátók keletkeznek, akkor a többségi nemzet nem fogja idegen testként érezni a kisebbségeket és a kisebbségekben sem lesz meg az az állandó aggodalom, hogy meg akarják fosztani őket népi sajátosságaiktól. E két különböző kormányzati metódus példájaként a cseh lapok szembeállítják Lengyelországot Csehszlovákiával, Lengyelországban a nemzetpolitikai utilitarizmus t volt az irányadó és ott a kisebbségeket és különösen a zsidókat még ma is csak akkor hajlandók egyenrangú polgároknak el-ismerni, ha azok teljes mértékben hajlandók meg-hajolni a lengyel nemzeti gondolat előtt. A követ-kezmények természetesen nem maradnak el. Az erősen nemzeti érzésű zsidók a leghatározottabban utasítják vissza ezeket a tendenciákat és maguk a lengyel nacionalisták is tiltakoznak a beolvasztás ellen. Valóságos történelmi átok ez már Lengyelszágban. Egész másként áll a helyzet Csehszlovákiában, ahol a tudós Hasaryk elnök az állampolitikai utilitarizmust tette mozgató rugóvá. A zsidóktól és a többi kisebbségektől , a Csehszlovák Köztársaság nem kíván mást, csak hűséget az állam iránt, anélkül, hogy feladnák népi és kulturális sajátosságaikat. Jellegzetesen mutatott rá erre a politikára dr. Funk pozsonyi főrabbi, a (Bukarest, nov. 30. Az Új Kelet tudósítójától) A felirati vita túlságos hosszúra nyúlt. Bár a kormány szerdára ígérte a felirati vita befejezését, ez azonban nem következett be. Jorga a mai ülésen be is jelentette, megelégelte a felirati vitát és annak a gyanújának adott kifejezést, hogy a kormány mesterségesen nyújtja, mert nem készült még el a trónbeszédben bejelentett törvényjavaslatokkal. A kamara üléséről egyébként a következő tudósításunk számol be: Energikus intervenció a jugoszláviai románok életének megkönnyítésére A jegyzőkönyv felolvasása után szót kér Leonte Moldoveanu és a brailai földosztási szabálytalanságokra vonatkozólag válaszol Lupu beszédére. Kijelenti, hogy ott minden teljesen a törvény szerint folyt le. Dumitrescu kéri a pénzügyminisztert, közölje pontosan, mely falvak fognak kapni hadikárpótlást. Dr. Lupas nemzetipárti energikus intervenciót követel a Jugoszláviában lakó románok életének megkönnyítésére. Kéri a kormányt, tájékoztassa részletesen a közvéleményt a bánáti románjugoszláv határ megállapításáról. Bratianu Vintila biztosítja a Házat, hogy a temesvári tárgyalások mindkét fél teljes jóakaratával folytak le és a kormány úgy fog eljárni, hogy az ország érdekei meg legyenek védve. Lupas várja meg a tárgyalások eredményét. Dr. Lupas kijelenti, hogy információit azoktól a delegátusoktól kapta, akik a temesvári tárgyalásokon résztvettek. Carboviceanu, a temesvári román delegáció vezetője közli, hogy a Temesvárt tárgyalt kérdéseket kettő kivételével sikerült megegyezéssel elintézniük. Az iskolakérdés végleg meg van oldva, csupán az egyházi kérdéseket kell még megvitatni. A tárgyalások megszakadtak, de ki van zárva, hogy a két kormány ezt a kérdést megegyezés nélkül hagyja. Bratianu Vintila pénzügyminiszter ezután törvényjavaslatot terjeszt be a külföldi fizetésekről. Moldovan Viktor több Csík megyében elkövetett visszaélést tesz szóvá és vizsgálatot követel. A pénzügyminiszter törvényjavaslatot nyújt be a csatolt területek nyugdíjasainak előlegéről, majd folytatódik a felirati vita. Lecke a parlamentarizmusból Az első szónok Jorga, aki leckét ad a parlamentarizmusból mindazoknak a képviselőknek, akik nem ismerték a háború előtti parlamentet, amikor a legsúlyosabb kérdéseket is megfelelő formában adták elő. Kijelenti, úgy fog beszélni, úgy is illik beszélni, hogy respektálja a többieket, mert ezzel csak saját magát respektálja. Majd felteszi a kérdést, miért engedi a kormány, hogy a felirati vita ily sokáig elhúzódjék ? Véleménye szerint ennek oka az, hogy a kormány nem készült még el a trónbeszédben beharangozott törvényjavaslatokkal. Beszél a földosztás végrehajtásáról és konstatálja, hogy a nagybirtokok felosztása és a földosztás között egy közvetítő fázis lett volna szükséges, amivel sok bajt el lehetett volna kerülni. Vádolja a liberális pártot, hogy 1913-tól kezdve, amikor bejelentette a földosztást, egész köztársaság ötödik évfordulóján tartott beszédében. „A zsidó nép — mondotta — évszázadokon keresztül uszályhordozója volt idegen kultúráknak, nemzeti öntudata, nyelve és kultúrája pedig a látszat-civilizáció halottja lett. Ekkor Masaryk elnök eljött hozzánk, felnyitotta szemeinket, és megmutatta a népi szabadság és a nemzeti kultúra útját. “ Ezek a szavak a legjellemzőbbek arra, hogy az állampolitikai utilitarizmus igenis alkalmas metódus egy nemzetiségi állam kormányzására. Az utilitarizmus nélkülözhetetlen kelléke a politikának, de eredményes csak akkor lehet, ha becsületes és igazságos célokat szolgál. Dr. W. J. 1919-ig, amikor azt felvették az alkotmányba, semmit sem dolgozott a kisajátítás gyakorlati alkalmazásához szükséges anyag összegyűjtésén. Ezt a nemzeti ügyet pártüggyé tettük. Termelő munka helyett a közoktatás csődje Ezután a miniszterelnök elé tárja az erdélyi hegylakók panaszait, akiket megfosztottak évszázados jogaiktól az erdőkihasználást illetőleg. Ez tragikus példája annak, hogyan csinált igazságot a kormány. Foglalkozik a közigazgatással, amely kompromittálja az országot. A termelő munka helyett, amelyet a háború után meg kellett volna valósítani, a közoktatás csődje áll előttünk. Történelmi visszapillantást vet a kisromániai politikai pártok fejlődésére, majd a jelenlegi pártokkal foglalkozik és demagógiával vádolja őket, amit az új területek tiszta életébe is bevittek. Beszéde végén apellál az összes jó románok egyesülésére a román kultúra biztosítása céljából. Jorga beszéde után az elnök szünetet rendel el, mire Grigore Filipescu, aki Jorgának a konzervatív pártról mondott allúziói miatt sértve érezte magát, felelősségre vonta a tudós professzort fenyegetőző szavak kíséretében. Az ülés újramegnyitása után Jorga bejelentette ezt az esetet a kamarának, mire a többségi képviselők felállva percekig tartó ovációt rendeztek Jorgának. Orbeanu elnök indítványára elhatározták, hogy az ovációt megörökítik a jegyzőkönyvbe. Végül Dán Emil előadó válaszolt az ellenzéki szónokok kritikáira. Jorga a parlamentarizmusról Azzal vádolja a kormányt, hogy mestenségesen nyújtja a felirati vitát. A régi pártok demagógiája. Újból megkezdték a román-jugoszláv tárgyalásokat Mai számunk 10 oldal Románia nem avatkozik bele a görög belügyekbe Bukarest, november 30. A „Dimineaţa“ jelentése szerint György király Görögországban marad a választások befejezéséig. Ezt a görög király közölte is a román udvarral. Hivatalos helyen a legkategórikusabban megcáfolják azt a külföldön elterjedt hírt, hogy Románia esetleg interveniál a görög király érdekében. Illetékes helyen kijelentették, hogy Románia semmiesetre sem avatkozhatik bele Görögország belügyeibe. Udvari körökben már megtették az előkészületeket a görög királyi pár elhelyezésére. György király és felesége előbb a Neamtz megyei Bikaz-kastélyban fog lakni, ahol a háború idejében a királyi család is lakott, azután berendezik számukra a cotrocenii királyi palota egyik szárnyát. Újabb szerződések a ruhrvidéki nagyipar és ainn megszállók között Páris, november 30. A szövetséges megszálló hatóságok a Ruhr-vidék számos nagyiparosával szerződéseket kötöttek. Ezek közül különösen fontos az aranyművesekkel kötött szerződés, mert Németország nemesfémiparának kétharmadrésze a Ruhr-vidéken van. London, nov. 30. Az „ Evening Standard“ jelenti, hogy Bradbury, a nagykövetek tanácsának angol delegátusa csak szerdán tér vissza Párisba, mert bevárja, hogy az angol kormány szakértői letárgyalják a ruhrvidéki nagyiparosoknak a francia-belga mérnöki bizottsággal kötött egyezményét. Hírszerint Anglia nem csatlakozik ehhez a megállapodáshoz.