Uj Kelet, 1923. december (6. évfolyam, 230-252. szám)

1923-12-01 / 230. szám

­ffBUgtrtflt. KIADÓ HÍVAT­Al. ts YVOKDA CsajKorozevar, SC Báron L. Pop, (Brassai-utca) Hí Tel­ti­on : Szerkesztőség ét kiadóhivatal — 977 ^ Zs.K.Sz. — — 558 klauzetelli apak toszttikafl Egész évre — — 520 Félévre — — 320 .Negyedévre — — 170 Egy hónapra — 60 Egy szám­ára pályaud*­varon és vidéken is 3 lej Bukarestben — 3*50 Csehszlovákiában Egy hónapra — 25 ck Egy szára — 1*50 ck Chil-Kolozsvár * VI. évfolyam ★ 230. szára Igazgató: SZÉKELY BÉLA 5684. Kiszlev 23 ★ 1923 december 1 Szombat Gu­itárizmus a politikában Prága, november 28. A cseh sajtó az utóbbi napokban nagy figyelemmel foglalkozott egy fiatal zsidó hisztérikus nemrég megjelent művével. Dr. U. Gelber könyvet írt a lengyel zsidók történeté­ről, amelyben különösen azzal a problémával fog­­lalkozik behatóan, miért nem sikerült harmonikus együttműködést teremteni az elmúlt századok alatt a lengyelek és zsidók között, annak ellenére, hogy mindkét részről számos közeledési kísérlet történt. Valamennyi kísérlet eredménytelen maradt és­­ nyomában még aktívabb antiszemitizmus kö­vetke­zett. Dr. Gelber ezt a jelenséget azzal magyarázza, hogy a lengyel vezérek és politikusok csak a len­gyel nemzeti szempontokat tartották szem előtt, amikor a zsidókat meg akarták nyerni, de sohasem voltak fi­gyelemmel a zsidók nemzeti szükségleteire. Ez a po­litikai utilitarizmus következetesen figyelmen kívül hagyta a zsidók kulturális sajátosságát és speciális társadalmi életét, politikai eszközzé degradálta őket a lengyel nemzeti célok szolgálatában. Ez a poli­tikai utilitarizmus már csírájában hordta az ered­ménytelenséget. Mihelyt elmúltak azok az aktuális momentumok, amelyek kívánatossá tették a zsidók segítségét a lengyel nemzeti célok érdekében, meg­szűntek azok a motívumok is, amelyek egy tartós közeledésre indíthatták volna e lengyeleket, más­részt a zsidók mindig veszedelmet láttak az ilyen közeledésben, mert joggal tartottak tőle, hogy egy ilyen természetű emancipáció a zsidó népi közös­ség felbomlását vonhatja maga után. A zsidók még hermetikusabban zárkóztak el és így majdnem lehe­tetlenné tettek minden közeledést. Dr. Gelber e stúdiumok alapján arra a konklúzióra jut, hogy a politikai utilitarizmus soha sem lehet mozgatója az­­ állami életnek, mert különösen a nemzetiségi orszá­gokban a biztos csődhöz vezet. Dr. Gelber történelempolitikai műve élénk vitát váltott ki a cseh sajtóban. A lapok nagy­része nem osztja dr. Gelber véleményét, amely teljesen visszautasítja a politikai utilitarizmust, hanem különbséget tesznek nemzet­politikai és állam­ politikai utilitárizmus között. Véleményük szerint minden politika utilitárius célokat szolgál és különösen a többnyelvű államokban jut nagy je­lentőségre az utilitárius momentum. A politikai utilitarizmus csak akkor ártalmas, ha egyoldalú és elfogult nemzeti célokat szolgál, ha a többségi nemzet a kisebbségben lévő népeket nem az állam gondolatának akarja megnyerni, hanem népi sajá­tosságaik eltagadása árán az uralkodó nemzetbe akarja beolvasztani. Ez a metódus, amelyet nem­zetpolitikai utilitarizmusnak neveznek, valóban el­hibázott és a biztos sikertelenséget hordja magá­ban. Az asszimilálódás processzusa soha sem lehet tökéletes, egyrészt, mert egyetlen nép sem képes lényegének jelentősebb megváltoztatása nélkül na­gyobb tömegű idegen elemet magába olvasztani (ez a momentum vezet aztán az idegenek elleni gyű­lölet kirobbanásához), másrészt a kisebbségi népek annál nagyobb ellenállást tanúsítanak, minél job­ban érzik az asszimiláló törekvést. Egész máskép áll a dolog az állampolitikai utilitarizmussal. Azt értjük ezalatt, ha a többségi nemzet a kisebbségeket az állam gondolatának akarja megnyerni anélkül, hogy őket asszimilálni vagy eltüntetni akarná. A politikai utilitarizmus­nak ez a fajtája a legbiztosabb eredményekkel jár. Ha az egy országban élő népek között ilyen kap­­■ csőlátók keletkeznek, akkor a többségi nemzet nem fogja idegen testként érezni a kisebbségeket és a kisebbségekben sem­ lesz meg az az állandó aggo­dalom, hogy meg akarják fosztani őket népi sajá­tosságaiktól. E két különböző kormányzati metódus pél­dájaként a cseh lapok szembeállítják Lengyelor­szágot Csehszlovákiával, Lengyelországban a nemzet­politikai utilitarizmus t volt az irányadó és ott a kisebbségeket és különösen a zsidókat m­ég ma is csak akkor hajlandók egyenrangú polgároknak el-­­­ismerni, ha azok teljes mértékben hajlandók meg-­­­hajolni a lengyel nemzeti gondolat előtt. A követ-­­­ke­zmények természetesen nem maradnak el. Az erősen nemzeti érzésű zsidók a leghatározottabban utasítják vissza ezeket a tendenciákat és maguk a lengyel nacionalisták is tiltakoznak a beolvasztás ellen. Valóságos történelmi átok ez már Lengyel­­szágban. Egész másként áll a helyzet Csehszlovákiá­ban, ahol a tudós Hasaryk elnök az állampoli­­tikai utilitarizmust tette mozgató rugóvá. A zsi­dóktól és a többi kisebbségektől , a Csehszlovák Köztársaság nem kíván mást, csak hűséget az állam iránt, anélkül, hogy feladnák népi és kul­turális sajátosságaikat. Jellegzetesen mutatott rá erre a politikára dr. Funk pozsonyi főrabbi, a (Bukarest, nov. 30. Az Új Kelet tudósí­tójától) A felirati vita túlságos hosszúra nyúlt. Bár a kormány szerdára ígérte a felirati vita be­fejezését, ez azonban nem következett be. Jorga a mai ülésen be is jelentette, megelégelte a felirati vitát és annak a gyanújának adott kifejezést, hogy a kormány mesterségesen nyújtja, mert nem ké­szült még el a trónbeszédben bejelentett törvény­­javaslatokkal. A kamara üléséről egyébként a kö­vetkező tudósításunk számol be: Energikus intervenció a jugoszláviai románok életének megkönnyítésére A jegyzőkönyv felolvasása után szót kér Leonte Moldoveanu és a brailai földosztási szabály­talanságokra vonatkozólag válaszol Lupu beszédére. Kijelenti, hogy ott minden teljesen a törvény sze­rint folyt le. Dumitrescu kéri a pénzügyminisztert, közölje pontosan, mely falvak fognak kapni hadi­kárpótlást. Dr. Lupas nemzetipárti energikus interven­ciót követel a Jugoszláviában lakó románok életé­nek megkönnyítésére. Kéri a kormányt, tájékoz­tassa részletesen a közvéleményt a bánáti román­­jugoszláv határ megállapításáról. Bratianu Vintila biztosítja a Házat, hogy a temesvári tárgyalások mindkét fél teljes jóakaratával folytak le és a kor­mány úgy fog eljárni, hogy az ország érdekei meg legyenek védve. Lupas várja meg a tárgyalások eredményét. Dr. Lupas kijelenti, hogy információit azok­tól a delegátusoktól kapta, akik a temesvári tár­gyalásokon résztvettek. Carboviceanu, a temesvári román delegáció vezetője közli, hogy a Temesvárt tárgyalt kérdéseket kettő kivételével sikerült meg­egyezéssel elintézniük. Az iskolakérdés végleg meg van oldva, csupán az egyházi kérdéseket kell még megvitatni. A tárgyalások megszakadtak, de ki van zárva, hogy a két kormány ezt a kérdést meg­egyezés nélkül hagyja. Bratianu Vintila pénzügyminiszter ezután tör­vényjavaslatot terjeszt be a külföldi fizetésekről. Moldovan Viktor több Csík megyében elkövetett visszaélést tesz szóvá és vizsgálatot követel. A pénz­ügyminiszter törvényjavaslatot nyújt be a csatolt területek nyugdíjasainak előlegéről, majd folytató­dik a felirati vita. Lecke a parlamentarizmusból Az első szónok Jorga, aki leckét ad a par­lamentarizmusból mindazoknak a képviselőknek, akik nem ismerték a háború előtti parlamentet, amikor a legsúlyosabb kérdéseket is megfelelő formában adták elő. Kijelenti, úgy fog beszélni, úgy is illik beszélni, hogy respektálja a többieket, mert ezzel csak saját magát respektálja. Majd fel­teszi a kérdést, miért engedi a kormány, hogy a felirati vita ily sokáig elhúzódjék ? Véleménye szerint ennek oka az, hogy a kormány nem ké­szült még el a trónbeszédben beharangozott tör­vényjavaslatokkal. Beszél a földosztás végrehajtá­sáról és konstatálja, hogy a nagybirtokok felosz­tása és a földosztás között egy közvetítő fázis lett volna szükséges, amivel sok bajt el lehetett volna kerülni. Vádolja a liberális pártot, hogy 1913-tól kezdve, amikor bejelentette a földosztást, egész köztársaság ötödik évfordulóján tartott beszédében. „A zsidó nép — mondotta — évszázadokon ke­resztül uszályhordozója volt idegen kultúráknak, nemzeti öntudata, nyelve és kultúrája pedig a látszat-civilizáció halottja lett. Ekkor Masaryk el­nök eljött hozzánk, felnyitotta szemeinket, és meg­mutatta a népi szabadság és a nemzeti kultúra útját. “ Ezek a szavak a legjellemzőbbek arra, hogy­ az állampolitikai utilitarizmus­­ igen­is alkalmas metódus egy nemzetiségi állam kormányzására. Az utilitarizmus nélkülözhetetlen kelléke a politikának, de eredményes csak akkor lehet, ha becsületes és igazságos célokat szolgál. Dr. W. J. 1919-ig, amikor azt felvették az alkotmányba, semmit sem dolgozott a kisajátítás gyakorlati alkal­mazásához szükséges anyag összegyűjtésén. Ezt a nemzeti ügyet pártüggyé tettük. Termelő munka helyett a közoktatás csődje Ezután a miniszterelnök elé tárja az erdélyi hegylakók panaszait, akiket megfosztottak évszáza­dos jogaiktól az erdőkihasználást illetőleg. Ez tragikus példája annak, hogyan csinált igazságot a kormány. Foglalkozik a közigazgatással, amely kompromittálja az országot. A termelő munka he­lyett, amelyet a háború után meg kellett volna valósítani, a közoktatás csődje áll előttünk. Törté­nelmi visszapillantást vet a kisromániai politikai pártok fejlődésére, majd a jelenlegi pártokkal fog­lalkozik és demagógiával vádolja őket, amit az új területek tiszta életébe is bevittek. Beszéde végén apellál az összes jó románok egyesülésére a román kultúra biztosítása céljából. Jorga beszéde után az elnök szünetet rendel el, mire Grigore Filipescu, aki Jorgának a kon­zervatív pártról mondott allúziói miatt sértve érezte magát, felelősségre vonta a tudós professzort fenyegetőző szavak kíséretében. Az ülés újrameg­­nyitása után Jorga bejelentette ezt az esetet a kamarának, mire a többségi képviselők felállva percekig tartó ovációt rendeztek Jorgának. Orbeanu elnök indítványára elhatározták, hogy az ovációt megörökítik a jegyzőkönyvbe. Végül Dán Emil előadó válaszolt az ellenzéki szónokok kritikáira. Jorga a parlamentarizmusról Azzal vádolja a kormányt, hogy mestenségesen nyújtja a felirati vitát. A régi pártok demagógiája. Újból megkezdték a román-jugoszláv tárgyalásokat Mai számunk 10 oldal Románia nem avatkozik bele a görög belügyekbe Bukarest, november 30. A „Dimineaţa“ jelentése szerint György király Görögországban marad a választások befejezéséig. Ezt a görög király közölte is a román udvarral. Hivatalos helyen a legkategórikusabban megcáfolják azt a külföldön elterjedt hírt, hogy Románia esetleg interveniál a görög király ér­dekében. Illetékes helyen kijelentették, hogy Ro­mánia semmiesetre sem avatkozhatik bele Görög­ország belü­gyeibe. Udvari körökben már megtették az előké­születeket a görög királyi pár elhelyezésére. György király és felesége előbb a Neamtz­ megyei Bikaz-kastélyban fog lakni, ahol a háború ide­jében a királyi család is lakott, azután berendezik számukra a cotrocenii királyi palota egyik szárnyát. Újabb szerződések a ruhrvidéki nagyipar és a­­i­nn megszállók között Páris, november 30. A szövetséges meg­szálló hatóságok a Ruhr-vidék számos nagyipa­rosával szerződéseket kötöttek. Ezek közül külö­nösen fontos az aranyművesekkel kötött szerző­dés, mert Németország nemesfémiparának két­­harmadrésze a Ruhr-vidéken van. London, nov. 30. Az „ Evening Standard“ jelenti, hogy Bradbury, a nagykövetek tanácsá­nak angol delegátusa csak szerdán tér vissza Párisba, mert bevárja, hogy az angol kormány szakértői letárgyalják a ruhrvidéki nagyiparosok­nak a francia-belga mérnöki bizottsággal kötött egyezményét. Hírszerint Anglia nem csatlakozik ehhez a megállapodáshoz.

Next