Uj Kelet, 1924. november (7. évfolyam, 244-267. szám)

1924-11-01 / 244. szám

v'! sir täum. fiB 170104. Vkl-KalozsvAr, SL Baron Sin r#p, (Bransai-utca) 10. VteMons Eserkesztös & kiadóhivatal — 977 ■B. B. 87.------558 regsiraSok kizárólag a MMfcdtsfáaéghez Ciai­­asHKSik Kéziratokat neat dank viasza. ',iSUS'!'""' "Vmmti„„ ' 'trasso 8. ,, Borni,, Egész etrív­.«,,*^,, Belévre — — 4a»'" Negyedévre — — 240 Egy hónapr­a — SS^-» Egy szám ára pályatad-Ji.' váron és vidéken is 4 lei Bukarestben — 5*— Csehszlovákiában ISIDu POLITIKAI NAPILAP Egy hónapra — eb 35'— Egy szám — 1'50 1944 november 1 Szombat 0­nt- Kolozsvár ★ VII. évfolyam * 244. szám 5685. Marchesvan 4 A Foreign Office bosszúja Ne szépítsük a dolgot. Az angol választá­sok eredménye, ha nem is végzetes, de min­denk­épen fájdalmas csatavesztése az európai demokráciának. Ha Macdonald ki is jelenti, hogy a munkáspárt büszke lehet a választási eredményekre, mert egy évvel ezelőtt még ál­modni sem mert volna ennyi szavazatról, mi mégis nagyon jól tudjuk, hogy keserű most a szájaize Angliában és Európában minden igazi demokratána­k. Mi volt az oka annak, hogy az angol munkáspárt tiz hónapi páratlanul ered­ményes és történelmi jelentőségű kormányzása után nem bírta a választók többségének bizal­mát a maga számára megnyerni. Mivel ma­gyarázható, hogy Macdonald, aki következetes pacifista politikájával visszaadta Európának a tíz év óta áhított békét, aki nyugvópontra juttatta a háború utáni Európa rákfenéjét, a jóvát­ételi kérdést, aki új célokat és új lehető­ségeket tárt fel az angol világpolitika horizont­ján, alig tíz hónapos kormányzás után kény­telen eltávozni helyéről, hogy átadja helyét annak a pártnak, amelynek világszemlélete ép­pen az ellenkező végleten mozog. A tömeglélektan alapos ismerete szükséges ahhoz, hogy az angol politikai pálfordulás lé­nyegét megérthessék. Mint befolyásoló, de tá­volról sem döntő momentum, kétségtelenül közrejátszott az az elv is,, amit az államéletben általában politikai váltómezőgazdaságnak nevez­nek. Nincs az a kormányzati rendszer,­ amely programját és ígéreteit száz százalékban meg tudná valósíta­ni, és ez az oka annak, hzert a tömegek tulajdonképen minden kormányban és minden pártban csalódnak. Ez a csalódás jut­tatja a következő választásnál diadalra az el­lenzéki pártot, amely a kritika kényelmes pá­holyában ülve, nyugodtan ap­erálhat a válasz­tók bizalmára. Hiszen ő nem felelős semmiért. Ha a politikai életet elvi szempontok egyálta- lán nem befolyásolnák, akkor is felváltanák egymást a kormányok és pártok, egyszerűen azért, mert a tömeg az új párttól és új kor­mánytól mindig valami újat és többet vár, mint attól a kormánytól, amelynek működését már ismeri. A tömegeknek ez a változásokat kedvelő hajlama bizonyára az argói választá­soknál is megnyilatkozott. A munkáspárt opti­mista elemei már hangoztatják is, hogy a kon­zervatívok mostani győzelme a legbiztosabb garanciája annak, hogy a következő rezsim­­változásnál szükségszerűség a munkáspárt kerül­t uralomra, minthogy a harmadik nagy angol párt, a liberális, úgyszólván teljesen megsem-­­­misü­lt és szemmel láthatólag elvesztette létalap­ját. A hét­ párt szisztéma visszatérése minden­esetre megkönnyíti majd a munkáspártnak egy bizonyos türelmi idő után a hatalom meg­szerzését. A mostani választási vereség legfőbb és döntő oka azonban a Macdonald-kormány orosz politikája volt. Az orosz-angol szerződés for­­szírozása miatt vesztette el a kormány a libe­rálisok támogatását, amely nélkül a parlament­ben helyzete tarthatatlanná vált. A közismert Campbell-ügy csak ez a narancshéj volt, ame­lyen Macdonald elcsúszott. Az egész választási harcot az orosz probléma dominálta s a pol­gári pártok mesterien tudták kihasználni a kon­­zervatívságra hajló angol tömegeknek a forra­dalomtól való irtózását és felkelteni a magán­tulajdon megszüntetésétől való félelmet. Pedig a munkáspárt részéről egyik veszedelem sem fenyegette Angliát. Köztudomású dolog, hogy a Le bour Pon­y tulajdonképen nem is kifejezett munkáspárt és nem tartozik egyik munkás­­internacionáléhoz sem. A Labour Party külön­böző társadalmi csoportok politikai tömörülése, amelyben a túlnyomó többséget a radikális polgári felfogás képezi. A Fabian Society, amely szintén egyik, még­pedig a legsúlyosabb alkotó része a Labour Party-nak, a haladó szellemű intellektuelek egyesülete. A kormány orosz politikája azonban megkönnyítette a kon­zervatívok agitációját és lehetővé tette a töme­gek legaljasabb és legközönségesebb indulatai­nak felkeltését. Az így teremtett atmoszférába csapott le mint bomba az ismert Zm­ovjev-levél,­­ mely torvuk legraffináltabb, de egyben leggyaláza­tosabb politikai trükkje volt. Ma már szinte biztosra vehető, hogy a Zinovjev levél közön­séges hamisítvány,­­ melyet a konzervatív párt zseniális ügyességgel alig néhány nappal a vá­lasztások előtt do to it * «tzvfiíi*':\y­elé , amely a munkáss­ormánynak a kegyelemdöfést megadta. Egy hallatlan ervtánpadás volt ez a Macdonald-kormány ellen, amelynek etikai vo­natkozásai semmivel sem, állnak fölötte a kö­zönséges urnák pásnak. És hogy ez a politikai trükk sikerülhetett, annak köszönhető, hogy a Downingstreeti külügyi hivatal tisztviselői ösz­­szejátszottak a konzervatívokkal Macdonald ellen. A For­eigen Office egyszerűen elárulta főnökét.“* Ezen nem is kell csodálkozni. Az angol külügyminisztérium tisztviselői karában a leg­magasabb arisztokrácia tagjai ülnek, akiknek egyáltalán nem volt ínyükre az új rezsim. Még emlékezetes, milyen konsternációt keltett a tisztviselők között, amikor M­edonald a kor­mányra lépése­ utáni napon reggel kilenc óra­kor megjelent a minisztériumban és ott egy lelket sem talált, mert a tisztviselő urak meg voltak szokva, hogy tizenegy-tizenkét óra felé szállingózzanak be a hivatalba. Az előkelő konzervatív és liberális kormányok alatt ez így volt szokásban. Macdonald munkára és fegye­lemre szorította a tisztviselőket és csak termé­szetes, hogy ezek az első kínálkozó alkalommal fellázadtak ellene. Hasonló eset történt a párisi Quai d’Orsayn is. Herriot kormányralépése után, az emlékezetes asnnesi meghívó-affér kapcsán, amikor a francia külügyminisztérium tisztviselői ugyancsak elárulták Herriet-t. Har­riet azonban alapos tisztogatást végzett a tiszt­viselők között, úgy, hogy ma már hasonló ve­szedelemtől nem kell tartania. A Zinojevjev-levél, eltekintve attól a kínos és rettegést élesztő hatástól, melyet a válasz­tókra gyakorolt, azt is megmutatta, hogy Mac­donald mennyire járatlan az európai diplomácia­i boszorkánykonyhájában. A levéllel kapcsolat-­­­ban a munkáskormány." a bakklövések egész­­ sorozatát követte el, úgy, hogy maga a párt­­ is komikus helyzetbe került. Ettől pedig az­­ Isten őrizzen Angliában, különösen választá­­­­sok előtt. Nem kis mértékben járult hozzá a munkás­párt vereségéhez az sem, hogy a konzervatí­voknak sikerült a választók nyolcvan százalé­kát mozgósítani. A legutóbbi választásokon átlag csak hatvan százaléka a szavazóknak adta le szavazatát, vagyis a politikailag semleges és közönyös polgári elemek nem vettek részt benne. Most azonban a kommunistaellenes harci riadóval sikerült megmozgatni ezeket a semlegeseket és közönyöseket is, akik a Zinov­­jev-levéllel falra festett ördögben legszemélye­sebb érdekeiket, a magántulajdonukat látták veszélyeztetve, így hát Angliában a rövid munkáspárti intermezzó után ismét a konzervatívok veszik át a hatalmat. Nem kell attól tartani, hogy a konzervatívok forradalmi módon fognak min­dent visszacsinálni, amit Macdonald alkotott. Az angol-orosz szerződés talán kútba esik (bár ez sem bizonyos), de a matikáskormány többi eredményeinek gyümölcsét minden lelkiismeret­­furdülés nélkül fogják elfogyasztani a konzer­vatívok. Macdonald nagy alkotása , a londoni egyezmény változatlanul érvényben marad, mert valószínűtlen, hogy a konzervatív kormány, amelynek Távol- és Közelkeleten és a többi gyáraitól­on annyi nehézségekkel kell majd megküzdenie, nyílt konfliktusba fog bocsát­kozni Franciaországgal. Változások főként a gyarmatpolitikában lesznek, ahol Macdonald megértő törekvéseivel szemben ismét az „erős kéz“ politikája fogja átvenni a vezetést. Le­het, hogy az angol világhatalmi politika szem­pontjából ez hasznos lesz, de lehetséges az is, hogy tragikus összeomláshoz fog vezetni. Annyi bizonyos, hogy a munkáskormány mostani bu­kása révén sok kellemetlen és ferde helyzettől szabadult meg a gyarmatpolitikával kapcso­latban. A jobboldali polgári pártok e pillanatban osztatlan örömmel üdvözlik a konzervatívok diadalát. Mi, akik a haladó polgári eszme hívei vagyunk, azt hisszük, hogy a küszöbön álló angol konzervatív uralom újabb bizony­ságot fog szolgáltatni az argói népnek és Európának, hogy a politikai szélsőségek között való ingalépésben felmorzsolódik a népek ener­giája és a társadalmi béke a felborulás örökös veszedelmének van kitéve. Az inga lengésének meg kell szűnnie végre és el kell foglalnia azt a természetes középponti, nyugalmi állapotát, amely nélkül soha sem állhat helyre a népek és társadalmi osztályok békéje. — Vandál garázdálkodások egy bécsi kép­kiállításon. Bécstől jelentik : Vandál módon rongáltak meg két bécsi képkiállításon festmé­nyeket. A Secessio kiállításán Beckmann festő­nek egyik képét késsel végighasították­, egy másik kiállításon pedig, amelyet az úgyneve­zett Neue S­ahlte- ben rendeztek, Kokoschka festőnek egyik festményét sértették meg késsel. Valószínű, hogy mind a két merényletet ugyanaz az ember követte el, aki valószínűleg ellensége a modern festészeti irányzatnak és nemtetszésének ilyen brutális módon adott kifejezést. " Abszolút többséget kaptak az­ angol konzervatívok Emelkednek a papírok a londoni tőzsdén P­: (London, október 30. Az Új Kelet tudósító­jától.) Az angol választások eredményei a kö­vetkezőkben foglalhatók össze. Megválasztottak 400 konzervatív, 151 munkáspárti, 49 liberális, 13 pártonkívüli és 1 kommunista képviselőt. Ezzel tehát a konzervatív párt abszolút többség­hez jutott, úgy hogy nyomban a parlament össze­illése után átveheti a kor­mányzást a munkás­párttól. A konzervatívok mandátumszaporulata 144, míg a liberálisok vesztesége 110, a mun­káspárté pedig 42. A választások eredményének hatása alatt a londoni tőzsde megjavult. Különösen fel­tűnő az indiai papírok emelkedése, mert a nagytőkés körök azt remélik, hogy Baldwin Indiában rendet fo­g teremteni. Macdonald a választás eredményeinek nyilvánosságra jutása után kijelentette, hogy a munkáspárt büszke lehet a választási eredményekre, mert annyi szavazatot szedett össze, amennyiről egy évvel ezelőtt még álmodni sem mert. Baldwin táviratot küldött választóinak, amelyben kifejti, hogy a választások igazolják az angol közönség józanságába vetett bizal­mát. Az összes lapok megegyeznek abban, hogy a munkáspárt vereségének az oka első­sorban az orosz kérdés, másodszorban a munkanélkü­liek olcsóbb élelmezésére tett megvalósítatlan ígéret. A közvéleményben a legnagyobb feltű­nést a liberális párt megsemm­­ítő veresége keltette. A liberális lapok bíznak a liberalizmus feltámadásában, a lesújtó vereség ellenére is.

Next