Uj Kelet, 1925. május (8. évfolyam, 97-119. szám)

1925-05-01 / 97. szám

Szerkasztőség kiadó hivatal és nyomda Claj-Kolozsvár, St. Baren L. Pop. (Brassai­ utca) 10. Telefon: Szerkesztőség és kiadóhivatal is. II. kéziratok kizárólag a szerkesztőséghez cím­­zendők. Kézratokat nem adunk vissza, ámnák szám­ára a CIUj Kelet Hetilapjával együtt 7 le) előfizetési ára Romániában Egész évre — — 850 Félévre — — 460 Negyedévre — — 240 Egy hónapra — 85 Egy szám ára pályaud­varon és vidéken is 4 lei Bukarestben — 5.— Csehszlovákiában Egy hónapra — ek 35*— Egy szám — 1­50 1925 május 1 Péntek Cluj-Kolozsvár ★ VIII. évfolyam ★ VI szám­­ 5685. Itar 7 v U ( Május néma ajka A nemzetközi alapon szervezett szocialista munkásság ma csöndet parancsol a munka gi­gászi ütemére. A nagyipar kialakulásával poli­tikai porondra lépett negyedik rend: az ipari proletariátus, a költők által annyiszor megéne­kelt tavasz havának első napját a maga hiva­talos ünnepévé avatta, ünneppé, melyet bár az állam, a polgári társadalom nem ismer el min­denütt hivatalosan, mégis kénytelen tudomásul venni. Kétségtelen, hogy a proletariátus, mióta öntudatosan harcol jogai és igényei elismeré­séért, nagyot haladt azon az úton, mely szo­ciális és társadalmi egyenjogúsítása felé halad. Ma már szocialista miniszterek, sőt miniszter­elnökök sem mennek ritkaságszámba és külö­nösen a nyugati országokban, a" munkásság po­litikai súlya, életstandardja sohasem remélt emelkedést mutat. A békebeli munkásmozgalom természetes fejlődésvonalát azonban a háború és különösen a háborút követő álbéke korszaka teljesen ki­zavarta eredeti lendületes útjából. Szovjetorosz­­ország megalakulása, mely az orosz polgári tár­sadalom épületét brutális, kegyetlen pörölycsa­pással zúzta szét, az európai polgári társadalom őszintén progresszív elemeiben is irtózatot kel­­t­tett és az eleddig egységes munkástábort két, egymással farkasszemet néző táborra szakította. A moszkvai kéz azóta sem nyugszik és a világ­forradalom eljövetelében reménykedő bolsevista propaganda hol itt, hol ott gyújtja ki a kom­­munista lázadások tűzvészét. Érthető tehát, hogy az a polgári társada­lom, mely legális alapon egyre több téren tett koncessziókat a feltörekvő munkásság követe­léseinek, ma rettegve gondol a dogmatikus marxi program szovjetiza konklúzióira. Érthető tehát, hogy a polgári alapokon felépülő állam­rendszerek, különösen a fejletlen társadalmi viszonyok között élő Keleteurópában, természe­tes averzióval nézik a munkásmozgalom el­fajulásait és biztonsági intézkedéseikben inkább a bizalmatlanság, mint a türelem szempontjait érvényesítik. A fokozatos fejlődés alapján álló szociáldemokráciára is nagy csapást jelent a bol­sevista propaganda térfoglalása, mert erejét megbontotta, politikai posszibilitását kikezdte és a polgári progresszió egy részét szintén bi­zalmatlanná tette irányában. Európai szemszögből nézve, a bolsevista pro­paganda legsúlyosabb bűne kétségkívül az, hogy mindenütt, ahol meddő kisérletezés után elbukott, a reakció borzalmas táborát, a véres megtorlás szellemét segítette uralomra s igy­ebek harmincadjául dobta azokat a vívmányo­kat és szabadságjogokat is, melyeket a szocia­lista munkásság legális, alkotmányos útán meg­szerzett már magának. Ezt a tényt igazolja a magyar, lengyel, bolgár és legújabban a német reakció felülkerekedése. A bolsevizmustól való félelemre legjellem­zőbb a mai, kétségkívül progresszív, sőt rész­ben szocialista Franciaország kormányának ma­gatartása, mely párt félelmében rendeletet adott ki arra, hogy az idei május elsején tilos min­dennemű felvonulás Páris utcáin! Ezt a ren­delkezést a francia forradalmi hagyományok őrzőjeként szereplő francia kormány tette közzé, ami minden érvnél beszédesebb. Ezek után mit várhatunk Keleteurópa ál­lamaitól, melyeknek közelében a bolgár me­rényletek szörnyűségei robbannak, melyeknek közelében terpeszkedik a végeérhetetlen nagy­ságú szovjet, a maga ázsiai titokzatosságával és politikai módszereivel? Mindent, csak kellő megértést nem a munkásság igényeivel szem­ben, mindent, csak az idők szellemének meg­értését nem. A mai május, különösen Európa keletén, egy aktivitásában megkötött, szociális és politikai fejlődésében visszavetett munkásságra veti rá sugarait, a föld termékeny méhét megnyitó isteni hevét. A történelem titáni sodrában két áramlat küzd a hegemóniáért: a szélsőséges reakció és a szélsőséges forradalmi szellem. Akik ismerik a történelmet, annak vaslogiká­ját, bizalommal tekintenek a jövendő felé, mert tudják, hogy a történelem szelleme mindig ki­egyenlítésre törekedett és girhes eszmék soka­ságából csak az életrevalókat és csiraképeseket tartotta meg. Ami a munkásság eszmei és tár­sadalomgazdasági küzdelmében abszolút érték, tehát, szükségszerűség,­­ az élni fog tehát. De amint a tavasz, a természet is csak a legcsira­­képesebb magokat termékenyíti meg, úgy a szocialista eszmekörből is csak az fog valósággá érlelődni, ami nem ellenkezik az örök termé­szeti, tehát emberi törvényekkel. A mai napon elhalkuló munka csöndjében ez a meggondolás késztet arra bennünket, hogy a természet életének tavaszos megújhodásában mi is szeretettel simogassuk meg a dúsvirágú, szerelmek szimbólumát jelentő májfaágat. Mert a munkásság ideáljai az egyetemes emberi ideá­lok egy darabja, tehát céljaiban, törekvéseiben, ünnepeiben és gyászában nem idegen tőlünk. Nem idegen, sőt az emberi célok nagy vándor­útán, az egymásat magasabbrendü érdekekért vívó harcok fájdalmában osztályosunk és test­vérünk. A polgári társadalom hibáit, kinövé-77 116 — A polgári gondolkodók előkelő csapatja látta meg legelőször. És ma már a polgári intellektuelek jó nagy része van áthatva attól az akarattól, hogy ezeken az igazságtalanságokon változtatni kell. . A szocializmus első harcosa például Saint Slm°n grófja volt, a tudományos szocializmus Marxot megelőző alapítója pedig Lassalle, ez a minden izében arisztokratikus gondolkodású zseni. A mai polgári társadalom legélesebb szavú ostorozója, Bernhard Shaw egyenesen a polgári társadalomtól várja a szocializmus dia­dalra segítését. Kétségtelen, hogy a világ mai kaszában nyugtalan eszmék kavarognak, meg­újulást vár agg és ifjú egyaránt. De mikor és hogyan üt a megváltás órája, arra Május virá­gos ajka sem tud ma még feleletet adni . . . ifiJ.) Megkezdődött a bukaresti iskola-ankét Bukarest, április 30. A kisebbségi képviselők és szenátorok vezetésével az iskolafentartó egyházak vezetői megjelentek Anghelescu közoktatásügyi miniszternél, ahol kezdetét vette az az ankét, amelynek a felekezeti iskolákról szóló javaslat tanulmányozása a feladata. Az ankéten Anghelescu elnökölt, aki hosszabb beszéd után a megjelentek elé terjesztette az általa készített javasltot azzal, hogy arra mielőbb tegyék meg észrevételeiket. Holnap újabb értekezlet lesz Ausztriában erősödik a csatlakozási mozgalom Hindenburg megválasztása következtében Az elnökválasztás hatig­ a berlini tőzsdén (Bécs, április 30. Az Új Kelet tudósítójá­tól.) Hindenburg tábornagy elnökké választása élénk visszhangot keltett az osztrák fővárosban. Különösen konzervatív körökben tárgyalják lelkesülten a választás eredményét. Két napra rá, hogy Hindenburg elnök lett, Bécsben már megalakult az „Osztrák-német munkaközösség“ nevű egyesület azzal a nyílt céllal, hogy Ausztriának Németországhoz való csatlakozását előkészítse. Az alakuló gyűlésen bejelentették a tagoknak, hogy a csatlakozás azonnal megtörténik, mi­helyt Ausztria visszanyeri szabad ren­delkezési jogát. A gyűlésen egy közoktatási, művészeti, gaz­dasági és kulturális sajtóbizottságot alakítottak, amelyek, a saint-germaini és a versaillesi szer­ződés tekintetbe vétele mellett, ki fogják dol­gozni a csatlakozás technikai feltételeit. Rendkívül pesszimisztikusan nyilatkozik Hin­denburg megválasztásáról a párisi „Le Temps“, amely azt írja, hogy a tábornagy elnöksége a német köztársaság végét és a Hohenzollern-dinasztia vissza­térését jelenti. Hindenburg több izben kifejezte szándékát arra nézve, hogy a versaillesi szerződést revideálja, ha pedig ez nem sikerül, összetörje. A tábornagy megválasztá­sának legfeljebb egy előnye van és az, hogy azoknak is, akik még hittek a német demokráciában, ki­nyitotta végre a szemét. Berlini jelentések szerint a választás ered­ményének kihirdetése után izgatott jelenetek játszódtak le a főváros női lakossága között. Több nő, aki más-más politikai véleményen volt, összeverekedett és véresre boxolta egy­mást. A Kurfürstendaumon két jólöltözött úrinő hisztérikusan egymásnak esett, kitépték egymás haját, majd kölcsönösen lerántották egymásról a ruhát és egy szál ingben folytatták a vere­kedést. Nagyobb csoportosulás keletkezett kö­rülöttük és amikor ráeszméltek, hogy csaknem meztelenül állanak az utca közepén, hirtelen otthagytak mindent és elszaladtak. Egy másik utcában ugyanezalatt két másik nő a kalaptü­­tővel szurkálta egymást össze. Hindenburg megválasztása a berlini tőzsdén azt a hatást keltette, hogy mindenki igyekezett eladni értékeit. A jobboldaliak ugyan megnyug­tattak mindenkit abban az irányban, hogy a kül­föld közömbös állást foglal a választással szem­ben, ennek azonban általában nem adtak hitelt. Már a választás napjának délelőttjén a bankok­hoz a külföld részéről eladási megbízás jött. Figyelemreméltó jelenség volt, hogy a Rajna­­vidékről is jöttek eladási megbízások. A kur­zusok pedig még jobban visszafejlődtek volna, ha a bankok részéről nem interveniáltak volna. A vezető nyugati vasüzemek értékei már az első kurzusjegyzések alkalmával háromtól öt százalékig sülyedtek. A spekuláció nagyon tartózkodó volt, mint­hogy be kellett várni az elnökválasztásnak a külföldre való további hatását. A bányaértékek mellett, amelyek általában hat százalékkal estek, kurzus-sülyedésnek volt alávetve a legtöbb ani­lin, petróleum és elektromos érték. Vásárlási kedv egyetlen területen nem mutatkozott. A hadikölcsön-kötvények jelentékenyen vissza­estek. A Dawes-kölcsön kötvényei Londonban a választást követő estén két és egynegyed ponttal mentek vissza. Ugyanez a tendencia mutatkozott a termény­tőzsdén is.

Next