Uj Kelet, 1925. május (8. évfolyam, 97-119. szám)
1925-05-01 / 97. szám
Szerkasztőség kiadó hivatal és nyomda Claj-Kolozsvár, St. Baren L. Pop. (Brassai utca) 10. Telefon: Szerkesztőség és kiadóhivatal is. II. kéziratok kizárólag a szerkesztőséghez címzendők. Kézratokat nem adunk vissza, ámnák számára a CIUj Kelet Hetilapjával együtt 7 le) előfizetési ára Romániában Egész évre — — 850 Félévre — — 460 Negyedévre — — 240 Egy hónapra — 85 Egy szám ára pályaudvaron és vidéken is 4 lei Bukarestben — 5.— Csehszlovákiában Egy hónapra — ek 35*— Egy szám — 150 1925 május 1 Péntek Cluj-Kolozsvár ★ VIII. évfolyam ★ VI szám 5685. Itar 7 v U ( Május néma ajka A nemzetközi alapon szervezett szocialista munkásság ma csöndet parancsol a munka gigászi ütemére. A nagyipar kialakulásával politikai porondra lépett negyedik rend: az ipari proletariátus, a költők által annyiszor megénekelt tavasz havának első napját a maga hivatalos ünnepévé avatta, ünneppé, melyet bár az állam, a polgári társadalom nem ismer el mindenütt hivatalosan, mégis kénytelen tudomásul venni. Kétségtelen, hogy a proletariátus, mióta öntudatosan harcol jogai és igényei elismeréséért, nagyot haladt azon az úton, mely szociális és társadalmi egyenjogúsítása felé halad. Ma már szocialista miniszterek, sőt miniszterelnökök sem mennek ritkaságszámba és különösen a nyugati országokban, a" munkásság politikai súlya, életstandardja sohasem remélt emelkedést mutat. A békebeli munkásmozgalom természetes fejlődésvonalát azonban a háború és különösen a háborút követő álbéke korszaka teljesen kizavarta eredeti lendületes útjából. Szovjetoroszország megalakulása, mely az orosz polgári társadalom épületét brutális, kegyetlen pörölycsapással zúzta szét, az európai polgári társadalom őszintén progresszív elemeiben is irtózatot kelttett és az eleddig egységes munkástábort két, egymással farkasszemet néző táborra szakította. A moszkvai kéz azóta sem nyugszik és a világforradalom eljövetelében reménykedő bolsevista propaganda hol itt, hol ott gyújtja ki a kommunista lázadások tűzvészét. Érthető tehát, hogy az a polgári társadalom, mely legális alapon egyre több téren tett koncessziókat a feltörekvő munkásság követeléseinek, ma rettegve gondol a dogmatikus marxi program szovjetiza konklúzióira. Érthető tehát, hogy a polgári alapokon felépülő államrendszerek, különösen a fejletlen társadalmi viszonyok között élő Keleteurópában, természetes averzióval nézik a munkásmozgalom elfajulásait és biztonsági intézkedéseikben inkább a bizalmatlanság, mint a türelem szempontjait érvényesítik. A fokozatos fejlődés alapján álló szociáldemokráciára is nagy csapást jelent a bolsevista propaganda térfoglalása, mert erejét megbontotta, politikai posszibilitását kikezdte és a polgári progresszió egy részét szintén bizalmatlanná tette irányában. Európai szemszögből nézve, a bolsevista propaganda legsúlyosabb bűne kétségkívül az, hogy mindenütt, ahol meddő kisérletezés után elbukott, a reakció borzalmas táborát, a véres megtorlás szellemét segítette uralomra s igyebek harmincadjául dobta azokat a vívmányokat és szabadságjogokat is, melyeket a szocialista munkásság legális, alkotmányos útán megszerzett már magának. Ezt a tényt igazolja a magyar, lengyel, bolgár és legújabban a német reakció felülkerekedése. A bolsevizmustól való félelemre legjellemzőbb a mai, kétségkívül progresszív, sőt részben szocialista Franciaország kormányának magatartása, mely párt félelmében rendeletet adott ki arra, hogy az idei május elsején tilos mindennemű felvonulás Páris utcáin! Ezt a rendelkezést a francia forradalmi hagyományok őrzőjeként szereplő francia kormány tette közzé, ami minden érvnél beszédesebb. Ezek után mit várhatunk Keleteurópa államaitól, melyeknek közelében a bolgár merényletek szörnyűségei robbannak, melyeknek közelében terpeszkedik a végeérhetetlen nagyságú szovjet, a maga ázsiai titokzatosságával és politikai módszereivel? Mindent, csak kellő megértést nem a munkásság igényeivel szemben, mindent, csak az idők szellemének megértését nem. A mai május, különösen Európa keletén, egy aktivitásában megkötött, szociális és politikai fejlődésében visszavetett munkásságra veti rá sugarait, a föld termékeny méhét megnyitó isteni hevét. A történelem titáni sodrában két áramlat küzd a hegemóniáért: a szélsőséges reakció és a szélsőséges forradalmi szellem. Akik ismerik a történelmet, annak vaslogikáját, bizalommal tekintenek a jövendő felé, mert tudják, hogy a történelem szelleme mindig kiegyenlítésre törekedett és girhes eszmék sokaságából csak az életrevalókat és csiraképeseket tartotta meg. Ami a munkásság eszmei és társadalomgazdasági küzdelmében abszolút érték, tehát, szükségszerűség, az élni fog tehát. De amint a tavasz, a természet is csak a legcsiraképesebb magokat termékenyíti meg, úgy a szocialista eszmekörből is csak az fog valósággá érlelődni, ami nem ellenkezik az örök természeti, tehát emberi törvényekkel. A mai napon elhalkuló munka csöndjében ez a meggondolás késztet arra bennünket, hogy a természet életének tavaszos megújhodásában mi is szeretettel simogassuk meg a dúsvirágú, szerelmek szimbólumát jelentő májfaágat. Mert a munkásság ideáljai az egyetemes emberi ideálok egy darabja, tehát céljaiban, törekvéseiben, ünnepeiben és gyászában nem idegen tőlünk. Nem idegen, sőt az emberi célok nagy vándorútán, az egymásat magasabbrendü érdekekért vívó harcok fájdalmában osztályosunk és testvérünk. A polgári társadalom hibáit, kinövé-77 116 — A polgári gondolkodók előkelő csapatja látta meg legelőször. És ma már a polgári intellektuelek jó nagy része van áthatva attól az akarattól, hogy ezeken az igazságtalanságokon változtatni kell. . A szocializmus első harcosa például Saint Slm°n grófja volt, a tudományos szocializmus Marxot megelőző alapítója pedig Lassalle, ez a minden izében arisztokratikus gondolkodású zseni. A mai polgári társadalom legélesebb szavú ostorozója, Bernhard Shaw egyenesen a polgári társadalomtól várja a szocializmus diadalra segítését. Kétségtelen, hogy a világ mai kaszában nyugtalan eszmék kavarognak, megújulást vár agg és ifjú egyaránt. De mikor és hogyan üt a megváltás órája, arra Május virágos ajka sem tud ma még feleletet adni . . . ifiJ.) Megkezdődött a bukaresti iskola-ankét Bukarest, április 30. A kisebbségi képviselők és szenátorok vezetésével az iskolafentartó egyházak vezetői megjelentek Anghelescu közoktatásügyi miniszternél, ahol kezdetét vette az az ankét, amelynek a felekezeti iskolákról szóló javaslat tanulmányozása a feladata. Az ankéten Anghelescu elnökölt, aki hosszabb beszéd után a megjelentek elé terjesztette az általa készített javasltot azzal, hogy arra mielőbb tegyék meg észrevételeiket. Holnap újabb értekezlet lesz Ausztriában erősödik a csatlakozási mozgalom Hindenburg megválasztása következtében Az elnökválasztás hatig a berlini tőzsdén (Bécs, április 30. Az Új Kelet tudósítójától.) Hindenburg tábornagy elnökké választása élénk visszhangot keltett az osztrák fővárosban. Különösen konzervatív körökben tárgyalják lelkesülten a választás eredményét. Két napra rá, hogy Hindenburg elnök lett, Bécsben már megalakult az „Osztrák-német munkaközösség“ nevű egyesület azzal a nyílt céllal, hogy Ausztriának Németországhoz való csatlakozását előkészítse. Az alakuló gyűlésen bejelentették a tagoknak, hogy a csatlakozás azonnal megtörténik, mihelyt Ausztria visszanyeri szabad rendelkezési jogát. A gyűlésen egy közoktatási, művészeti, gazdasági és kulturális sajtóbizottságot alakítottak, amelyek, a saint-germaini és a versaillesi szerződés tekintetbe vétele mellett, ki fogják dolgozni a csatlakozás technikai feltételeit. Rendkívül pesszimisztikusan nyilatkozik Hindenburg megválasztásáról a párisi „Le Temps“, amely azt írja, hogy a tábornagy elnöksége a német köztársaság végét és a Hohenzollern-dinasztia visszatérését jelenti. Hindenburg több izben kifejezte szándékát arra nézve, hogy a versaillesi szerződést revideálja, ha pedig ez nem sikerül, összetörje. A tábornagy megválasztásának legfeljebb egy előnye van és az, hogy azoknak is, akik még hittek a német demokráciában, kinyitotta végre a szemét. Berlini jelentések szerint a választás eredményének kihirdetése után izgatott jelenetek játszódtak le a főváros női lakossága között. Több nő, aki más-más politikai véleményen volt, összeverekedett és véresre boxolta egymást. A Kurfürstendaumon két jólöltözött úrinő hisztérikusan egymásnak esett, kitépték egymás haját, majd kölcsönösen lerántották egymásról a ruhát és egy szál ingben folytatták a verekedést. Nagyobb csoportosulás keletkezett körülöttük és amikor ráeszméltek, hogy csaknem meztelenül állanak az utca közepén, hirtelen otthagytak mindent és elszaladtak. Egy másik utcában ugyanezalatt két másik nő a kalaptütővel szurkálta egymást össze. Hindenburg megválasztása a berlini tőzsdén azt a hatást keltette, hogy mindenki igyekezett eladni értékeit. A jobboldaliak ugyan megnyugtattak mindenkit abban az irányban, hogy a külföld közömbös állást foglal a választással szemben, ennek azonban általában nem adtak hitelt. Már a választás napjának délelőttjén a bankokhoz a külföld részéről eladási megbízás jött. Figyelemreméltó jelenség volt, hogy a Rajnavidékről is jöttek eladási megbízások. A kurzusok pedig még jobban visszafejlődtek volna, ha a bankok részéről nem interveniáltak volna. A vezető nyugati vasüzemek értékei már az első kurzusjegyzések alkalmával háromtól öt százalékig sülyedtek. A spekuláció nagyon tartózkodó volt, minthogy be kellett várni az elnökválasztásnak a külföldre való további hatását. A bányaértékek mellett, amelyek általában hat százalékkal estek, kurzus-sülyedésnek volt alávetve a legtöbb anilin, petróleum és elektromos érték. Vásárlási kedv egyetlen területen nem mutatkozott. A hadikölcsön-kötvények jelentékenyen visszaestek. A Dawes-kölcsön kötvényei Londonban a választást követő estén két és egynegyed ponttal mentek vissza. Ugyanez a tendencia mutatkozott a terménytőzsdén is.