Uj Kelet, 1925. július (8. évfolyam, 148-174. szám)

1925-07-01 / 148. szám

* S­zerkesztöség madí­­* hivatal és nyomda 3rlat*Ko­lozsvár,St. Báron v. t*op. (Brassai­ utca) 10. telefőn: Szerkesztőség és kiadóhivatal — 377 *8. N. Sz. - - 58 kéziratok kizárólag a cserkesztöséghez dic­seadók. Kéziratokat nem adunk vissza. 1925 Julius 1 Szerda I Cluj­ Kolozsvár * Vill. évfolyam * 148 szám 1­5685. —HMM ELŐFIZETÉSI ÁRAK Romániában Egész évre — — 850 Félévre — — 460 Negyedévre — — 240 Egy hónapra — 85 Egy szám ára pályaud­varon és vidéken is 4 lei Bukarestben — 5.— Csehszlovákiában Egy hónapra — ők 35*— Egy szám — 1050 Thamaz 9 a bizonytalan biztonsági paktum írta David Lloyd George Az európai politikának az utóbbi hetekben legtöbbet vitatott problémája a francia biztonsági paktum javaslat. Ezt a kérdést világíj­a meg David Lloyd George alábbi cikke, amely az amerikai „United Press Association“ útján ke­rült a világsajtóba. Európa egészen belezavarodott a biztonsági pak­tum kérdésébe és amióta nyilvánosságra hozták a tárgyalásokról foly­tatot­t levélváltást, az általános zűr­zavar még nagyobb lett. Olaszország hallani sem akar a paktumról, mert Mussolininak esze ágá­­ban sincs, hogy hajóját ködbe és veszélyekkel fe­nyegető jéghegyek közé kormányozza. Németország véleménye is megoszlik: a szociáldemokraták, a centrum és a demokraták jóindulatúan ítélik meg a paktumot, a német jobboldal azonban ellenségesen áll a javaslattal szemben. Anglia meg van lepve és zavart. A konzervatívok és liberálisok vonakod­nak és bizonytalanok. A szocialisták határozott és éles ellenfelei a paktumnak. A német és francia szocialisták síkraszállnak érte, mert azt hiszik, hogy a paktum a nemzetközi békéhez fog vezetni. Az angol szocialisták azonban éppen ellenkezőleg azon a véleményen vannak, hogy a paktum egye­nesen a háborúhoz vezet Minő dokumentum ! A leglényegesebb ismertető­jele : a zavarosság. Minden fontos kérdést leh­ető­­leg bizonytalanságban hagytak. A hivatalos doku­mentumoknak minden időben megvolt az a jelleg­zetes tulajdonságuk, hogy bonyolultak, nehézkesek és szétfolyók voltak és gyors felfogásra, valamint különös türelemre volt szükség, hogy megérteni és interpretálni lehessen őket. Az a jegyzék, amelyet a francia kormány válaszképp dolgozott ki a februári német javaslatokra, ha lehetséges, még rejtélyesebb és homályosabb, mint az ilyen hivatalos okmányok általában lenni szoktak. Hatá­rozatlan kifejezéseivel és szétfolyó kérdéseivel al­kalmat nyújt a legkülönbözőbb interpretációkra.­­Egy valódi Briand-féle remekmű. Minden sorában fel lehet ismerni a ravasz francia politikus kezét. A paktum talán nem fogja megmenteni Euró­pát egy esetleges háborútól, arra azonban mindenesetre alkalmas, hogy a francia kor­mányt pillanatnyi kríziséből kisegítse. A franciák kedvelt szokása, hogy politikusaikat az állatvilágból vett hasonlatokkal jelölik meg. Cle­­menceau a tigris. Briandot mindig macskához ha­sonlítják, amely ügyesen forgolódik és éberségét lustasága mögé rejti. Ravasz és alattomos, de vég­eredményben mégis hasznos lénye a háztartásnak. A francia macska ebben az újabb jegyzékében pacifista módra dörömböl a szocialistákkal és nacionalista módra nyávog a rlTempse-al, így mind a két fél egyaránt ki van elégítve. A szo­cialistákat leszereli a döntőbíráskodás kedvelt és sokszor hangoztatott frázisával, a nacionalistákat pedig a versallesi szerződés sérthetetlenségének han­goztatásával. Da mit akar Briand a valóságban ? Nem az egyiket, sem a másikat. Egyszerűen át akar evezni a parlamenti nehézségeken és azt akarja, ha mégis bekövetkezik a vereség, úgy ezért Caillaux legyen a felelős és nem .. . Ez mind nagyon szép lehet a Painlevé-Briand- Caillaux-kabinet szempontjából. De hogy állunk Angliával? úgy látszik, a javaslat hatásának kvintesszenciája az, hogy Anglia mindenképen kényszerítve legyen megjelenni a hadszíntéren, bárki is vonul a jövőben harcba Európában. Közösen kell majd működnie minden európai nagyhatalommal és bármely oldalon kell is majd küzdenie, a lényeg az marad, hogy háborúskod­nia kell. Még mielőtt a régi számlák ki lennének egyenlítve, azt követelik Angliától, hogy új köte­lezettségeket vállaljon magára. Mert a háború azt jelenti, hogy pénzt kell kiadni és pénzt kell kölcsönözni. Anglia még javában nyög ama terhek alatt, amelyeket a háború kiadásai és pénzhitele­zései okoztak. Jótállásai még mindig nincsenek ki­egy­enlítve és úgy látszik, hogy adósainak nem is akar eszébe jutni, hogy fizessenek. És ennek ellnére új javaslatot látunk magunk előtt, amely azt azt akarja, hogy Anglia kösse­ le hatal­mát és vagyonát minden olyan háború esetére, amely az európai kontinensen bármely oldalon elő­állhat. Nem csoda, ha a ravasz fascista, aki Itáliát kormányozza, nem igen a­kar kötélnek­­ állan. Azt lehetne ellenvetni, hogy ez a javaslat nem a háborúról, hanem éppen ellenkezőleg, a békéről beszél. Nekünk azonban nagyon óvatosaknak kell lennünk, nehogy egy új háborúba sodródjunk akkor, amikor a békéért dolgozunk. A világháború ki­törése megtaníthatta volna Európát, hogy a viszályok okait hivatalos okmányokban soha sem lehet le­fektetni, vagy előrelátni, ezek az okok hirtelen bukkannak fel és úgy keletkeznek, mint a felhő az égen, amely kezdetben egy alig látható kis foltocska. Azok az okok, amelyekből a jövő háborúi keletkez­nek, (ha egyáltalán muszáj lennie háborúnak) való­színűleg teljesen kívül fognak esni azon a látó­körön, amelyekben a most megkötött szerződések mozognak. Ki tudná megmondani, hol keletkezik majd a szerencsétlenség, amíg Középeurópa országai telítve vannak nyugtalansággal és lázongással. Egyet azonban a korábbi tapasztalatok alapján egész biz­tosan állíthatunk, mégpedig azt, hogy a legköze­lebbi háború egy teljesen előre nem látott ol­dalról fog jönni. Oroszország jelenleg egészen ki­számí­thatatlan faktor és erről az oldalról minden lehetséges. Ausztria, amely vámhullámok közé van ékelve, egy napon úgy találhatja, hogy lehetetlenség élnie kicsiny területen anélkül, hogy egy más nagy államhoz ne csatlakozna ismét. A Németországhoz való csatlakozás kérdése Ausztria számára nem a fajrokonság problémája, hanem a gazdasági szükséges­ségé. Ez azonban a szomszédokat nemcsak kellemet­lenül érintené, hanem Franciaország és kis szö­vetségesei a csatlakozást valósággal ellensé­ges aktusnak tekintenék. Teljességgel lehetetlen tehát terveket felállítani, még mielőtt tudjuk, hogy mi lehet az oka a jövő konfliktusának. A háborúk tudvalevőleg nem úgy keletkeznek, hogy a nemze­tek húsz, harminc, vagy ötven évvel előbb már pontos csatarendben állanak fel egymással szemben. Poincaré, a legkonzervatívebb és legintranzin­­gensebb francia politikus, ellene volt a biztonsági paktumnak, amikor 1922 ben felajánlották. A francia kormánynak akkor az volt az álláspontja, hogy a paktum nem vitális érdeke Franciaország­nak. Miért lett most egyszerre fontos Párisban a paktum ? A feleletet megtaláljuk abban a módban, ahogy a javaslat a lengyel kérdést szabályozza. Franciaország az utóbbi években oly szoros kapcso­latot teremtett Közép- és Keleteurópa kis államai­val, hogy például Lengyelország határait valósággal saját határaivá tette. Vagyis, ha Németország Lengyelországot megtámadná, ezt Franciaország olybá tekinti, mintha saját határait támadták volna meg és jogot formál arra, hogy keresztülmasírozzén a Rajnán Lengyelország segítségére. És egy ilyen háború esetére is kötelezve lenne Anglia a harcolók közé állani. Ha ezt az ügyet önző angol szempontból ítél­jük meg és végeredményben Angliának nemcsak joga, de kötelessége is megvédeni érdekeit, joggal tehetjük fel a kérdést, hogy mit kínálnak fel ne­künk az európai államok azért a támogatásért, amelyet mi nyújtunk nekik ? Garantálni fogják Anglia biztonságát ? Vagy a brit impérium, a gyarmatok biztonságát ? A tárgyalásoknál talán gondoltak erre, de nem találták érdemesnek, hogy a kérdésnek ezt az oldalát különösebben kihang­súlyozzák a javaslatban. Nagyon tartok tőle, azonban, hogy az európai államok túlságosan számítottak az angol népnek, mint a nagy Don Quichottenak, ka­landor hajlamaira. Egész természetesnek tartják a követelést, hogy mi előre kössük le a szavunkat és bizonyára nagy feltűnést és bizalmatlanságot keltene, ha azt javasolnánk, hogy mi döntsük el a jövőben, váljon szükséges-e Nagybritannia fegy­veres segítsége, vagy sem. Végeredményben azon­ban az az esemény is, amely a világháború ki­menetelét eldöntötte: Amerika belépése a küzde­lembe, szintén nem volt más, mint egy kalandos elhatározás, amelyet semmiféle szerződés, vagy biz­tonsági kötelezettség nem befolyásolt. És hogy állunk most Amerikával? A francia biztonsági jegyzékben egy szentimentális megjegyzés céloz erre: „Fölösleges hangsúlyoznunk — mondja a jegyzék, — hogy Franciaország túl boldog lenne, ha az általános béke és biztonság e művében Ame­rika résztvételét is láthatná.“ Fölöttébb kiváncsi vagyok, mit fog szólni Amerika ehhez a baráságos invitáláshoz? Hogyan fogja megítélni ez az ország, amely már a népszövetséget is túl felelősségteljes­nek találta, a felfegyverzett nemzetek ezen új szövetségének megalakítását ? Titkos katonai szerződés készül Románia és Jugoszlávia között? London, június 80. A „Daily Herold“ diplomáciai tudósítója állítólag jól értesült forrásból közli, hogy ez időszerint Szerbia és Románia között tárgyalások vannak folyamatban, amelyek titkos katonai egyezmény létrehozására irányulnak. Az egyezmény Oroszország, Magyarország és Bulgária ellen irányul. Szerbia eddig vonakodott kimondottan szovjetellenes politikát foly­tatni, a legutóbbi megbeszélések óta azonban Pasics és Nincsics állandóan a nyugati hatalmak nyomása alatt állottak. Ezt a körülményt legjobban bizonyítja az az éleshangú jegyzék, amely­ben Belgrád legutóbb követelte a bécsi kormánytól, hogy a Bécsben székelő bolsevik­ szerveze­tek ellen eljárjon. A jegyzéknek halasztást nem tűrő hangja és diktatórikus követeléseiből kö­vetkeztetni lehet arra, hogy egy nagyobb blokknak titkos politikai céljai vannak és hogy e blokkban Jugoszlávia is helyet foglal. Letartóztatták Budapesten a Vági-féle szocialista­ csoport vezetőit Budapest, június 80. A budapesti rendőrség Vági Istvánt, a magyar szociáldemokrata párt­ból kivált csoport vezetőjét és a csoport har­minc tagját őrizetbe vette. Az őrizetbevétel előtt ötven helyen házkutatást tartottak. Vá­­giék tavasszal mint hangos ellenzéki csoport bukkantak fel a szociáldemokrata pártéletben, mire a szociáldemokrata vezetőség Vági Istvánt és társait kiközösítette a pártból. Vágiék erre külön párttá alakultak, röpiratokat bocsátottak ki, többízben gyüléseztek és erősen megszervez­kedve készültek fel a községi választásokra. A budapesti rendőrség mindjárt kezdettől kom­munista szervezkedést gyanított Vági Istvánék munkája mögött és állítólag megállapították, hogy a csoport szervezkedési céljaira tekinté­lyes pénzeket kaptak Párison és Bécsen keresz­tül a külföldről. .......................................... Abd el Krím offenzívát kezdett Páris, június 30. Abd el Krim majdnem két­­százhúsz kilométernyi fronton offenzívát kezdett. A francia közvélemény nagy nyugtalansággal fogadta a hírt.

Next