Uj Kelet, 1925. november (8. évfolyam, 250-273. szám)

1925-11-02 / 250. szám

,v. ^r#h,f ^er. Politischen. Organisatioi ELŐFIZETÉSI ÁRaK Romániában Egész évre — — 850 Félévre — — 460 Negyedévre — — 245 Egy hónapra — 80 Egy szám ára pályaud*­varon és vidéken is 4 lel Bukarestben — 5.— Csehszlovákiában Egy hónapra — ck 35*— Egy szám — 5*50 1925 november 2 Hétfő I Cluji-Kolozsvár * Vill. évfolyam * 250 szám­­ 5686. Marchesvan 15 " ■ Sí'(4)siseher Strasse # ia «a. í­­siratok kizárólag a szerkesztőségbaz cím­­­s­ztik. Kéziratokat neai iának vissza. ZSIDÓ­ POK­ITIKAI NAPILAP A nyolcadik évforduló­ ­ Még ebben a véges, rövid emberi életben is milyen parányi idő nyolc év. Történelmi távlatból tekintve alig egy szempillantás, me­lyet a kortársak visszanéző tekintete is köny­­nyedén fog össze. És mégis az az esemény, amelynek nyolcadik évfordulóját ünnepli hol­nap a zsidó világ, hatásában és történelmi je­lentőségében úgy megnőtt a zsidó nép tuda­tában, mintha évszázadok és generációk hosszú sora csiszolta és fejlesztette volna. Nyolc esz­tendő ... A gyermek alig serdül ifjúvá ennyi idő alatt, de ama esemény, amelynek nyolc esztendővel ezelőtt még csak bölcsőjénél állot­tunk, ma már férfias, befejezett világtörténelmi ténnyé vált. Nyolc évvel ezelőtt, 1917. november má­sodikén jelent meg a Balfour-deklaráció, amely a kétezer éves hazátlanság után jogilag ismét visszaadta a zsidó népnek hazáját, Erec Jisz­­ráélt. A deklaráció egy levél formájában ke­rült nyilvánosságra, amelyet Anglia akkori külügyminisztere, Balfour lord intézett Rot­­schild lordhoz. A levél így hangzik: „Kedves lord Rotschild! Nagy örömömre szolgál, hogy Őfelsége kor­mánya nevében a zsidó-cionista törekvésekre vo­natkozólag a következő szimpátia-nyilatkozatot közölhetem Önnel, amely a kar­iat elé terjesz­tetvén, általa jóváhagyatott: Őfelsége kormánya­ a legnagyobb jóindulattal van eltelve ama terv iránt, hogy Palesztinában nemzeti otthon teremtessék a zsidó nép számára és a legnagyobb erőfeszítéseket fogja tenni, hogy e cél elérése megkönnyíttessék. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezzel kapcsolatban semmi olyan nem történhet, ami a Palesztinában létező polgári és vallási közületek jogait, avagy a kü­lönböző országokban élő zsidók politikai hely­zetét és jogait befolyásolhatná. Kérem Önt, szíveskedjék ezt a nyilatkozatot a cionista szervezet tudomására hozni. Arthur James Balfour“: Habent sua fata libelli. Ennek a levélnek is megvan a története. Ha meggondoljuk, hogy még öt hónappal e levél kelte előtt az angol zsidóság legtekintélyesebb szervezeteinek köz­pontja, a „Conjoint Comitee“ egy nyilatko­zatot adott ki, amelyben tiltakozott a dekla­ráció kiadása ellen azzal az indokolással, hogy egy ilyen „Charter megadása katasz­trófát (calamity) jelentene az egész zsidó nép számára, akkor fogalmat alkothatunk róla, milyen heroikus és szinte emberfölötti küzdelmet kellett folytatniuk Chaim Weizman­­nak és Szokolovnak, hogy a hivatalos angol zsidóság szinte egyöntetű állásfoglalása ellenére is rábírják az angol kormányt a deklaráció kiadására. De ez a két férfi­­, akiknek magasabb küldetése népünk megváltására ma már nyil­vánvaló, ezt a csodával határos teljesítményt is elvégezte. Az angol államférfiak végtelen bölcsességére vall, hogy hamarább ismerték fel a cionizmus világpolit­ikai jelentőségét, mint maguk a hivatalos zsidó körök. Igen jellemző, hogy a deklaráció után ez a hivatalos zsidóság milyen hamar változtatta meg az álláspontját, mert a békekonferencián például ugyanez a „Conjoint Comitee“ a legmelegebb támogatásban részesítette a cionista törekvéseket. Bátran állíthatjuk, hogy olyan csodálatos hatású levél, mint Balfour levele, még nem íródott a világtörténelem során. E levél nyo­mán virágzó élet fakadt egy kietlen földön, termékeny szántóföldek keletkeztek mocsarak helyén, fel­vak és városok nőttek ki a pusztaságból s mint egy varázsszóra, mozgalmas élet kelet­kezett ott, ahol azelőtt a haldoklás atmosz­férája terpeszkedett. Ez a varázsszó, Balfour levele volt. Ez a levél Palesztinát nyolc esz­tendő alatt modern országgá változtatta, ahol szorgalmas zsidó kezek egy új társadalom alap­jait vetik meg. Ez a levél az elhanyatló és önmagát temető zsidóságot ismét egészséges és élni akaró néppé változtatta, kiemelte az inpro­duktivitás ingoványából és kezébe adta a bol­dog alkotás, a munka szerszámait. A Balfour­deklaráció a zsidó történelem utolsó két évez­redének legnagyobb és úgyszólván egyetlen nagy eseménye, amelynek visszatérő évforduló­ján a zsidó szívekben kigyúlnak a boldog emlékezés tüzei s amely világítani fog utun­kon mindaddig, míg hivatásunk és küldetésünk lesz e földön. Hétfőn kezdődik a felirati vita Amikor Anghelescut kihozzák a sodrából. Leszavazták a kamara elnökét a tisztek vasmi kedvezményének kérdésében. Tömeges interpelláció különféle visszaélésekről (Bucureşti-Bukarest, október 31. Az Új Ke­let tudósítójától.) A kamara mai ülését három órakor nyitotta meg Stefan Ioan alelnök. Napirend előtt Toni nemzeti párti képviselő a választói névjegyzékek körül történt visszaélé­seket teszi szóvá. Kitér a mezőgazdasági és iparkamarai választásokra is és szemére veti Tancred Constantinescunak, hogy a brailai iparkamaránál is a kinevezés rendszeréhez fo­lyamodott. Kérdi, hogy miért volt erre szük­ség, hiszen ottan nincsenek kisebbségek, hogy a törvény 11-ik szakaszát alkalmazzák ? Csak azért, hogy liberálisok kerüljenek a kamarába, nem lett volna szabad ilyen illegitim intézke­déshez folyamodni. Azután iskolasérelmeket tesz szóvá és adatokkal benyitja, hogy iskola­­inaj ikíoi' o-aL.-i hbei'.i fin-ajáoí. A‘liberálisoknak itt is különböző előnyöket nyújtottak. Anghe­­lescu hevesen visszautasította a vádakat. Toni replikájában bizonyítja, hogy bizonyos könyv­árusít­ási koncessziókat biztosítottak egyes inspektoroknak. Anghelescu szerint ez izolált eset lehet csak. Tóni: Ha kívánja, hozok még egy csomó ehhez hasonló pozitív „izolált“ esetet. Anghelescu: Legyen megnyugodva, hogy a bűnösök elveszik méltó büntetésüket. Orbeanu elnök parlamenti iniciatívából tör­vényjavaslatot terjeszt be, hogy a liszteknek 75 százalékos kedvezményt nyújtsanak a CFR vasútvonalain. Kéri a sürgősség kimondását. Nagy meglepetésre azonban a Ház nem hatá­roz a sürgősség mellett, hanem a javaslatot a szekciókba küldik tanulmányozás végett. Chirculescu Musceli képviselő ugyancsak a választói listákkal elkövetett visszaéléseket teszi szóvá, néhány konkrét esetet felsorolva. (Az ülés folyik.) A szenátus ülésén Duca külügyminiszter több nemzetközi egyezményt terjeszt a szená­tus elé ratifikálás végett. Azután áttérnek a napirendre, hogy igazolják Samielevics helyébe megválasztott Alexandrievics kijenevi szenátor mandátumát. Az előadó beszéde után a man­dátumot igazolták. Ezzel az ülés véget ért. A legközelebbi ülés hétfőn délután 3 órakor lesz, amikor megkezdődik a felirati vita. Érdekes incidens történt a kamara tegnap­esti ülésén Madgearu ismeretes interpellációjá­nál, a tanítók politikai szereplése és a válasz­tási felebbnzések megnehezítése miatt. Amikor a parasztpárti vezér kijelenti, hogy nincs meg­elégedve Mattescu válaszával, Anghelescu el­veszti hírhedt flegmáját, felugrik és kijelenti, hogy az ő minisztériumában nem csinálnak politikát. Erre a kijelentésre az ellenzék per­cekig hahotázva kacag. Anghelescu tiltakozik, majd vitába bocsátkozik dr. Lupuval és Miha­­lacheval. Áttérnek a napirendre és több­ felszólalásra Bratianu Vintila kijelenti, hogy a hadikárokat eddig azért nem fizették ki, mert a statisztikai előmunkálatokkal nem voltak készen a bizott­ságok. Két osztrák monarchista vezér harca a hegemóniáért Schager osztály főnőte félmillió röpirattal harcol az elsőségért (Bécs, október 31. Az Új Kelet tudósítójá­tól.) Az a nagy harc, amelyet a zsidókérdésben elfoglalt álláspont robbantott ki az osztrák monarchisták táborából, tovább dúl és most már ettől a kérdéstől teljesen függetlenül nyer­tért. A küzdelem már személyek körül folyik és arra irányul, hogy a monarchista mozgalom vezetését véglegesen egy kézbe öszpontosítják. A konzervatív néppárt továbbra is báró Scha­ger Albint kívánja látni a mozgalom élén, míg az osztrákok birodalmi szövetsége Dankl tá­bornagyot, a világháborúból jól ismert hadsereg­főparancsnokot akarja a monarchista mozgalom egyetlen és legfőbb vezetőjévé megtenni. Mindkét csoport a maga jelöltje mellett foglal állást és azzal érvel, hogy Dan­il, illetve Scha­ger az egyedüli jogos aspiráns a monarchista mozgalom lefolytatására. Mint a Hervey-ü­gynökség jelenti, báró Schager Albin a napokban körülbelül ötszáz­ezer röpiratot fog szétosztani Ausztria, Német­ország és Magyarország lakosai között, amely­ben nyilvánosságra hozza néhai Károly király és Zita császárné hozzáintézett leveleit. Ezek­kel a levelekkel azt akarja bizonyítani, hogy az uralkodópár már a detronizáció után követ­kező napokban megbízta őt a monarchista agi­­tációk vezetésével. Az egyik levél, amelyet az exkirály írt Sphagernek, a következőképen szól: „Hogy politikai célunkat elérjük és az egységességet biztosítsuk, közlöm, hogy egyetlen megbízottam az összes restaurációs ügyekben dr. Schager Albin osztályfőnök.“ Ehhez a kézíráshoz a következő kísérőlevél volt csatolva: „Kedves lovag Schager! Itt küldök önnek, mint dinasztiám egyetlen megbízottjának, egy felhatalmazást, továbbá két levelet, amelyeket a címzetteknek, Liech­­tenstein János hercegnek és Novák hadse­regfőparancsnoknak szíveskedjék továbbítani. Károly s. sI.“ A király halála után Zita vette át a mon­archista agitáció­­irányítását és többek között a következő levelet intézte Schagerhez : ». . . Az a hűség és áldozatkészség, amellyel Ön a megboldogult császárt és ki­rályt szolgálta, örök időre felejthetetlen lesz előttem. Őfelsége halálával sok mindennek meg kell változni. Családi ügyeim vezetését Miksa főhercegre, vagyonügyeim­ kezelését pedig ügyvédemre, Strizel báróra fogom bízni. Az ön munkásságára azonban továbbra is számítok. Kérem, szentelje nekem idejét és erejét. Biztosítom önt bizalmamról. Zita, s. k.“ Ezzel szemben Dan­kl tábornok, az osztrák arisztokráciát tudja maga mögött. A Danki­­csoportnak az a célja, hogy az excsászárnőt el­térítse a magyar orientációtól és ehelyett a csehekkel való megegyezésre bírja. A monarchis­ták között dúló harc fejleményei elé mindenütt nagy érdeklődéssel tekintenek.

Next