Uj Kelet, 1925. november (8. évfolyam, 250-273. szám)

1925-11-02 / 250. szám

,v. ^r#h,f ^er. Politischen. Organisatioi ELŐFIZETÉSI ÁRaK Romániában Egész évre — — 850 Félévre — — 460 Negyedévre — — 245 Egy hónapra — 80 Egy szám ára pályaud*varon és vidéken is 4 lel Bukarestben — 5.— Csehszlovákiában Egy hónapra — ck 35*— Egy szám — 5*50 1925 november 2 Hétfő I Cluji-Kolozsvár * Vill. évfolyam * 250 szám 5686. Marchesvan 15 " ■ Sí'(4)siseher Strasse # ia «a. ísiratok kizárólag a szerkesztőségbaz címsztik. Kéziratokat neai iának vissza. ZSIDÓ POKITIKAI NAPILAP A nyolcadik évforduló Még ebben a véges, rövid emberi életben is milyen parányi idő nyolc év. Történelmi távlatból tekintve alig egy szempillantás, melyet a kortársak visszanéző tekintete is könynyedén fog össze. És mégis az az esemény, amelynek nyolcadik évfordulóját ünnepli holnap a zsidó világ, hatásában és történelmi jelentőségében úgy megnőtt a zsidó nép tudatában, mintha évszázadok és generációk hosszú sora csiszolta és fejlesztette volna. Nyolc esztendő ... A gyermek alig serdül ifjúvá ennyi idő alatt, de ama esemény, amelynek nyolc esztendővel ezelőtt még csak bölcsőjénél állottunk, ma már férfias, befejezett világtörténelmi ténnyé vált. Nyolc évvel ezelőtt, 1917. november másodikén jelent meg a Balfour-deklaráció, amely a kétezer éves hazátlanság után jogilag ismét visszaadta a zsidó népnek hazáját, Erec Jiszráélt. A deklaráció egy levél formájában került nyilvánosságra, amelyet Anglia akkori külügyminisztere, Balfour lord intézett Rotschild lordhoz. A levél így hangzik: „Kedves lord Rotschild! Nagy örömömre szolgál, hogy Őfelsége kormánya nevében a zsidó-cionista törekvésekre vonatkozólag a következő szimpátia-nyilatkozatot közölhetem Önnel, amely a kariat elé terjesztetvén, általa jóváhagyatott: Őfelsége kormánya a legnagyobb jóindulattal van eltelve ama terv iránt, hogy Palesztinában nemzeti otthon teremtessék a zsidó nép számára és a legnagyobb erőfeszítéseket fogja tenni, hogy e cél elérése megkönnyíttessék. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ezzel kapcsolatban semmi olyan nem történhet, ami a Palesztinában létező polgári és vallási közületek jogait, avagy a különböző országokban élő zsidók politikai helyzetét és jogait befolyásolhatná. Kérem Önt, szíveskedjék ezt a nyilatkozatot a cionista szervezet tudomására hozni. Arthur James Balfour“: Habent sua fata libelli. Ennek a levélnek is megvan a története. Ha meggondoljuk, hogy még öt hónappal e levél kelte előtt az angol zsidóság legtekintélyesebb szervezeteinek központja, a „Conjoint Comitee“ egy nyilatkozatot adott ki, amelyben tiltakozott a deklaráció kiadása ellen azzal az indokolással, hogy egy ilyen „Charter megadása katasztrófát (calamity) jelentene az egész zsidó nép számára, akkor fogalmat alkothatunk róla, milyen heroikus és szinte emberfölötti küzdelmet kellett folytatniuk Chaim Weizmannak és Szokolovnak, hogy a hivatalos angol zsidóság szinte egyöntetű állásfoglalása ellenére is rábírják az angol kormányt a deklaráció kiadására. De ez a két férfi, akiknek magasabb küldetése népünk megváltására ma már nyilvánvaló, ezt a csodával határos teljesítményt is elvégezte. Az angol államférfiak végtelen bölcsességére vall, hogy hamarább ismerték fel a cionizmus világpolitikai jelentőségét, mint maguk a hivatalos zsidó körök. Igen jellemző, hogy a deklaráció után ez a hivatalos zsidóság milyen hamar változtatta meg az álláspontját, mert a békekonferencián például ugyanez a „Conjoint Comitee“ a legmelegebb támogatásban részesítette a cionista törekvéseket. Bátran állíthatjuk, hogy olyan csodálatos hatású levél, mint Balfour levele, még nem íródott a világtörténelem során. E levél nyomán virágzó élet fakadt egy kietlen földön, termékeny szántóföldek keletkeztek mocsarak helyén, felvak és városok nőttek ki a pusztaságból s mint egy varázsszóra, mozgalmas élet keletkezett ott, ahol azelőtt a haldoklás atmoszférája terpeszkedett. Ez a varázsszó, Balfour levele volt. Ez a levél Palesztinát nyolc esztendő alatt modern országgá változtatta, ahol szorgalmas zsidó kezek egy új társadalom alapjait vetik meg. Ez a levél az elhanyatló és önmagát temető zsidóságot ismét egészséges és élni akaró néppé változtatta, kiemelte az inproduktivitás ingoványából és kezébe adta a boldog alkotás, a munka szerszámait. A Balfourdeklaráció a zsidó történelem utolsó két évezredének legnagyobb és úgyszólván egyetlen nagy eseménye, amelynek visszatérő évfordulóján a zsidó szívekben kigyúlnak a boldog emlékezés tüzei s amely világítani fog utunkon mindaddig, míg hivatásunk és küldetésünk lesz e földön. Hétfőn kezdődik a felirati vita Amikor Anghelescut kihozzák a sodrából. Leszavazták a kamara elnökét a tisztek vasmi kedvezményének kérdésében. Tömeges interpelláció különféle visszaélésekről (Bucureşti-Bukarest, október 31. Az Új Kelet tudósítójától.) A kamara mai ülését három órakor nyitotta meg Stefan Ioan alelnök. Napirend előtt Toni nemzeti párti képviselő a választói névjegyzékek körül történt visszaéléseket teszi szóvá. Kitér a mezőgazdasági és iparkamarai választásokra is és szemére veti Tancred Constantinescunak, hogy a brailai iparkamaránál is a kinevezés rendszeréhez folyamodott. Kérdi, hogy miért volt erre szükség, hiszen ottan nincsenek kisebbségek, hogy a törvény 11-ik szakaszát alkalmazzák ? Csak azért, hogy liberálisok kerüljenek a kamarába, nem lett volna szabad ilyen illegitim intézkedéshez folyamodni. Azután iskolasérelmeket tesz szóvá és adatokkal benyitja, hogy iskolainaj ikíoi' o-aL.-i hbei'.i fin-ajáoí. A‘liberálisoknak itt is különböző előnyöket nyújtottak. Anghelescu hevesen visszautasította a vádakat. Toni replikájában bizonyítja, hogy bizonyos könyvárusítási koncessziókat biztosítottak egyes inspektoroknak. Anghelescu szerint ez izolált eset lehet csak. Tóni: Ha kívánja, hozok még egy csomó ehhez hasonló pozitív „izolált“ esetet. Anghelescu: Legyen megnyugodva, hogy a bűnösök elveszik méltó büntetésüket. Orbeanu elnök parlamenti iniciatívából törvényjavaslatot terjeszt be, hogy a liszteknek 75 százalékos kedvezményt nyújtsanak a CFR vasútvonalain. Kéri a sürgősség kimondását. Nagy meglepetésre azonban a Ház nem határoz a sürgősség mellett, hanem a javaslatot a szekciókba küldik tanulmányozás végett. Chirculescu Musceli képviselő ugyancsak a választói listákkal elkövetett visszaéléseket teszi szóvá, néhány konkrét esetet felsorolva. (Az ülés folyik.) A szenátus ülésén Duca külügyminiszter több nemzetközi egyezményt terjeszt a szenátus elé ratifikálás végett. Azután áttérnek a napirendre, hogy igazolják Samielevics helyébe megválasztott Alexandrievics kijenevi szenátor mandátumát. Az előadó beszéde után a mandátumot igazolták. Ezzel az ülés véget ért. A legközelebbi ülés hétfőn délután 3 órakor lesz, amikor megkezdődik a felirati vita. Érdekes incidens történt a kamara tegnapesti ülésén Madgearu ismeretes interpellációjánál, a tanítók politikai szereplése és a választási felebbnzések megnehezítése miatt. Amikor a parasztpárti vezér kijelenti, hogy nincs megelégedve Mattescu válaszával, Anghelescu elveszti hírhedt flegmáját, felugrik és kijelenti, hogy az ő minisztériumában nem csinálnak politikát. Erre a kijelentésre az ellenzék percekig hahotázva kacag. Anghelescu tiltakozik, majd vitába bocsátkozik dr. Lupuval és Mihalacheval. Áttérnek a napirendre és több felszólalásra Bratianu Vintila kijelenti, hogy a hadikárokat eddig azért nem fizették ki, mert a statisztikai előmunkálatokkal nem voltak készen a bizottságok. Két osztrák monarchista vezér harca a hegemóniáért Schager osztály főnőte félmillió röpirattal harcol az elsőségért (Bécs, október 31. Az Új Kelet tudósítójától.) Az a nagy harc, amelyet a zsidókérdésben elfoglalt álláspont robbantott ki az osztrák monarchisták táborából, tovább dúl és most már ettől a kérdéstől teljesen függetlenül nyertért. A küzdelem már személyek körül folyik és arra irányul, hogy a monarchista mozgalom vezetését véglegesen egy kézbe öszpontosítják. A konzervatív néppárt továbbra is báró Schager Albint kívánja látni a mozgalom élén, míg az osztrákok birodalmi szövetsége Dankl tábornagyot, a világháborúból jól ismert hadseregfőparancsnokot akarja a monarchista mozgalom egyetlen és legfőbb vezetőjévé megtenni. Mindkét csoport a maga jelöltje mellett foglal állást és azzal érvel, hogy Danil, illetve Schager az egyedüli jogos aspiráns a monarchista mozgalom lefolytatására. Mint a Hervey-ügynökség jelenti, báró Schager Albin a napokban körülbelül ötszázezer röpiratot fog szétosztani Ausztria, Németország és Magyarország lakosai között, amelyben nyilvánosságra hozza néhai Károly király és Zita császárné hozzáintézett leveleit. Ezekkel a levelekkel azt akarja bizonyítani, hogy az uralkodópár már a detronizáció után következő napokban megbízta őt a monarchista agitációk vezetésével. Az egyik levél, amelyet az exkirály írt Sphagernek, a következőképen szól: „Hogy politikai célunkat elérjük és az egységességet biztosítsuk, közlöm, hogy egyetlen megbízottam az összes restaurációs ügyekben dr. Schager Albin osztályfőnök.“ Ehhez a kézíráshoz a következő kísérőlevél volt csatolva: „Kedves lovag Schager! Itt küldök önnek, mint dinasztiám egyetlen megbízottjának, egy felhatalmazást, továbbá két levelet, amelyeket a címzetteknek, Liechtenstein János hercegnek és Novák hadseregfőparancsnoknak szíveskedjék továbbítani. Károly s. sI.“ A király halála után Zita vette át a monarchista agitációirányítását és többek között a következő levelet intézte Schagerhez : ». . . Az a hűség és áldozatkészség, amellyel Ön a megboldogult császárt és királyt szolgálta, örök időre felejthetetlen lesz előttem. Őfelsége halálával sok mindennek meg kell változni. Családi ügyeim vezetését Miksa főhercegre, vagyonügyeim kezelését pedig ügyvédemre, Strizel báróra fogom bízni. Az ön munkásságára azonban továbbra is számítok. Kérem, szentelje nekem idejét és erejét. Biztosítom önt bizalmamról. Zita, s. k.“ Ezzel szemben Dankl tábornok, az osztrák arisztokráciát tudja maga mögött. A Dankicsoportnak az a célja, hogy az excsászárnőt eltérítse a magyar orientációtól és ehelyett a csehekkel való megegyezésre bírja. A monarchisták között dúló harc fejleményei elé mindenütt nagy érdeklődéssel tekintenek.