Uj Kelet, 1927. szeptember (10. évfolyam, 197-220. szám)

1927-09-01 / 197. szám

tics* Szerkesztőség, hivatal és nyomj­a »»1-Kolozsvár, St. f Pop (Brassai­ ut Telefon, szerk. és kiadóhivatal 9­77 »*. N. Sz.---------2-28 fő íves szám­ára pálya­udvaron és vidéken 5 lej­­ akilrészben is 5 lej 1927 szeptember 1 Csütörtök „VT-v • 'ia. POUtlKMlWFILAF ELŐFIZETÉSI ARAK Romániában Egész évre------1150 Félévre-----------------600 Negyedévre------320 Egy hónapra------110­0 Csehszlovákiában Egy hónapra Ck 40*— Egyes szám------30-Cluj-Kolozsvár * X évfolyam * 197 szám 1 5687 Elül 4 Egy fiktív értékű határozat A háború előtti boldog világban, ha vala­kinek eszébe jutott, hogy Párisba akar utazni, kiment a pályaudvarra és tehetősége szerint jegyet váltott az első, vagy harmadik osztályra, személy, vagy gyorsvonatra és Bécsig meg sem állott. Onnan tovább váltotta meg jegyét akár egyenesen Pakisig, de válthatta Zürichig, vagy Bázelig is. Bármelyik határra érkezett az em­ber, udvarias mosolyok fogadták, hogyne, hi­szen idegen volt, akivel illik szívélyesen és kedvezően bánni, mert pénzt jelentett jelenléte, üzleti hasznot, a vele való jó bánásmód pedig az ország presztízsét szolgálta. Az egyes orszá­gok legnagyobb ambíciói közé az idegenforga­lom fokozása tartozott. Jött a háború, a határok elzárkóztak az idegenek elöl és a lövészárkoknak adtak véres szállást éveken keresztül. Az idegen lett a leg­­gyűlöltebb speciel, ellenség lett, vagy kém, akivel szemben csak a legmagasabb fokú bizal­matlanság jogosult. A békekötés után látszólag újra felszaba­dultak a határok, de csak látszólag, mert a lövészárkok helyét az útlevél és vízumintéz­­mény váltotta fel, valamivel, de nem sokkal enyhébb gátja a szabadforgalomnak, mint a lövészárok. Sőt a szegény emberek számára még a lövészároknál is hatalmasabb gát, mert ahhoz, hogy ma valaki útlevélhez és vízumhoz jusson, több pénz kell, mint békében egy Bécs—Páris közötti kéjutazáshoz. Nem csoda tehát, hogy a világ legkülön­bözőbb részein egyre több tiltakozás hangzik el az útlevél- és vízumkényszer, illetőleg annak fentartására. A világkonferenciák székhelyén, Genfben a napokban zajlott le a világforgalmi konferencia, mely határozati javaslatba foglalta azt a kívánságát, hogy Európa kormányai tegyenek meg mindent az útlevél- és vízum­kényszer megszüntetésére. Szép ez a határozat s nyilvánvalóan abból a tapasztalásból szárma­zott, hogy az európai gazdasági vérkeringés szinte gutaütéses megbénulásának egyik legfőbb oka az útlevél- és vízumkényszer, mely iker­testvére annak a gyűlölködő atmoszférának, mely egész köz- és magánéletünket megüli. A kereskedő ma nem szívesen határozza el magát külföldi utakra, mert útja vagyonokat emészt fel, részben vizumdíjakban, részint a a valutáris differenciák miatt s különben is idegszanatóriumi gyógykezeltetésekre kell min­dig gondolnia előbb, ha alá akarja magát vetni azoknak a vegzatúráknak, melyek alól a világ egyetlen táján sem vonhatja ki magát, ha út­levelet akar szerezni. A vámnál nem fogadják udvarias mosollyal, sőt, csempészt szaglásznak benne, a konzulátusokon gyanakodva nézik: nem-e munkát keresni megy a külföldre, nem-e felforgató elem, aki idegen országok belügyeibe akar beleavatkozni és így tovább, tovább.­­ Csak utast nem látnak benne, aki netán tanulni megy külföldre, tapasztalatokat gyűj­teni, hogy itthon hasznosítsa őket. Mindenki gyanús, aki él, gyanús, mert Európa atmosz­férája meg van mérgezve s rendőrség, vám­hivatal, útlevélosztály mindenütt a világon mindenkiben gonosztevőt szaglász, akinek meg­fékezésére nem érzi elegendőnek az erejét. Ezért tűnik fel merőben fiktív értékűnek a genfi forgalmi konferencia határozata. Az útlevélkényszer és a vízum eltörlésének lehető­sége az európai államok mentalitásának meg­változásától függ, anélkül aligha kerülh­et sor reá. . A szabadforgalom, a gyanakvások levegőjé­nek kitisztulása hozhatja csak vissza a béke­­ illúzióját, melyért épen azért epedünk annyira, mert tudjuk, hogy a mai béke nem béke. Hogy is lehetne az, mikor az autó­kultusz szédületes megnövekedése és az óceánrepülés korszakában, a távolságok nagyobbak és elérhetetlenebbek lettek, mint tíz évvel ezelőtt voltak? Ma utazni annyi, mint hősiességet gyakorolni, ideg­tornát végezni a különböző gátakon és tilalom­fákon. Bizony, csak az­­vállalkozik erre, akinek nagyon muszáj, akinek exisztenciája függ tőle, vagy akinek erszénye olyan tömött, hogy kár­pótolni tudja magát a sok keserűségért, amivel a vízumok beszerzése jár, Európa hatalmasai jóvoltából és a Népszövetség beleegyezésével. Két és félmillió fontot ajánlott fel Titulescu a birtokukat perlő magyar optánsoknak? Biztosra veszik, hogy a Népszövetség létrehozza a békés megegyezést a perbenálló felek között. A „ Viitorul“ cáfolja a Titulescu-féle ajánlatot Cluj-Kolozsvár, aug. 31. Az Új Kelet tudósítójától.­ Bécsen át érkezett genfi távirat alap­ján a „Cuvântul“ mai száma megerősíti azt a hírt, hogy a Népszövetség nem halasztja el a magyar optánsok birtokperét. Eddig meg nem erősített hírek szerint megegyezésre van kilátás Titulescu román külügyminiszter és Barcaut professzor között, aki az agrárreform alatt birto­kuktól megfosztott magyar mágnások követeléseit jogosnak tartja. Titulescu állítólag 2 és fél­millió font sterlinget ajánlott fel kötelezettség nélkül azzal a 9 millió fonttal szemben, amelyet a magyarok követelnek kártérítés fejében. Egyelőre azonban a magyarok mereven ragaszkod­nak eredeti követelésükhöz. A Népszövetség hármasbírósága, amelyben Chamberlain angol, Wan­­derwelde belga cs Adatei japán delegátusok vesznek részt, áthidaló megoldáson dolgozik, ame­lyet ma terjeszt a perben álló felek elé. Magyar részről erősen bíznak abban, hogy ezt az évek óta húzódó kérdést ezúttal sikerülni fog kielégítő módon rendezni. Bukarest, augusztus 31. A „Viitorul“ kategorikusan megcáfolja a „Cuvantul“-nak azt a bécsi magántáviratát, mely szerint Titulescu külügyminiszter kijelentette volna, hogy hajlandó a magyaroknak két és félmillió font sterling kártérítést adni az optánsok ügyében. A liberális lap kijelenti, hogy ez a hír teljesen koholt és nyilvánvalóan magyar részről terjesztik Románia igazának elhomályosítására. Lord Robert Cecil és Jouvenel lemondása miatt Briand sem megy el a Népszövetség szeptemberi ülésszakára Robert Cecil lemondása miatt nem rekonstruálják az angol kormányt London, aug. 31. A „Daily Telegraph“ mai számában cikket közöl, amelyben azt írja: nem valószínű, hogy lord Robert Cecilnek a kormány­ból való kiválása a kormány rekonstruálását vonná maga után. Robert Cecil tárcáját az angol parla­ment összeilléséig nem töltik be. Különben is Bald­win miniszterelnök, megrongált egészségére való tekintettel, hosszabb szabadságra utazik s karácsony előtt aligha fogja elfoglalni hivatalát. Washington, aug. 31. Az Unió politikai körei­ben az az általános nézet alakult ki, hogy lord Robert Cecil a leszerelési kérdés rendezésének sikertelensége miatt mondott le, mivel a kérdést a nemzetközi problémák előterébe helyezte s azt most sokkal erőteljesebben tudja képviselni, mintha a kormány tagja maradna. Coolidge elnök kijelen­tette, hogy nincs szándékában elejteni a leszere­lést, de egy újabb értekezlet összehívását csak akkor látná időszerűnek, ha azt egy más hatalom kezdeményezné, miután az elnök nem hajlandó egy második kudarc felelősségét vállalni. Genf, aug. 31. Miután Jouvenel szenátor visz­­szalépett a népszövetségi delegátusi tisztségétől és lord Robert Cecil is lemondott tárcájáról, Briand is elhatározta, hogy nem jelenik meg a Népszö­vetség legközelebbi ülésén, hanem állítólagos bete­geskedés címén kimenti az ülésszakról való el­maradását. A magyar külügyminiszter szerint egy dunai vámunió létrejöttéhez nincsenek meg a szükséges előfeltételek Magyarország szükségletét­ fedezik a kereskedelmi szerződések Páris, augusztus 31. A Párisban tartózkodó Valkó magyar külügyminiszter ma nyilatkozott a „Gaulois“ című francia lap munkatársának. A nyilatkozatban Valkó hangsúlyozta, hogy Magyarország és az utódállamok között a gaz­dasági kapcsolatok egyre javulnak. A megkötött kereskedelmi szerződések arra a reményre jogo­sítanak, hogy a forgalom Magyarország és az utódállamok között növekedni fog, amellyel kapcsolatban az államok közötti viszony is ja­vulni fog.­­• A háború utáni gazdasági helyzet — mondotta Valkó, — arra kényszerítette Ma­­gyaroszágot, hogy nagy áldozatokat hoz­zon gazdasága és pénzügye helyrehozására. Ez az áldozat magával hozza annak szükségességét, hogy jóban legyünk szomszédainkkal. Ennek megfelelően törekvésünk két irányú. Éz pedig az ország gazdasági eszközeinek új helyzethez való alkalmazása, egyidejűleg pedig a többi ál­lamokkal való kapcsolatok kibővítése. Vélemé­nyünk szerint azonban a dunai államok gazda­sági konferenciájának összehívásához a szüksé­ges előfeltételek még nincsenek meg. Különben sem látjuk, hogy milyen előnyöket biztosítana számunkra egy ilyen irányú együttműködés, mert a törvényes formák között megkötött szerződések elegendők Magyarország szükségle­teinek kielégítéséhez.­­ — Tény az, — fejezte be nyilatkozatát a külügyminiszter — hogy a háború óta létre­jött új magyar ipar csak­­hátrányt látna egy dunai vámunió létrejöttéből, nem pedig elő­nyöket.

Next