Uj Kelet, 1927. szeptember (10. évfolyam, 197-220. szám)
1927-09-01 / 197. szám
tics* Szerkesztőség, hivatal és nyomja »»1-Kolozsvár, St. f Pop (Brassai ut Telefon, szerk. és kiadóhivatal 977 »*. N. Sz.---------2-28 fő íves számára pályaudvaron és vidéken 5 lej akilrészben is 5 lej 1927 szeptember 1 Csütörtök „VT-v • 'ia. POUtlKMlWFILAF ELŐFIZETÉSI ARAK Romániában Egész évre------1150 Félévre-----------------600 Negyedévre------320 Egy hónapra------1100 Csehszlovákiában Egy hónapra Ck 40*— Egyes szám------30-Cluj-Kolozsvár * X évfolyam * 197 szám 1 5687 Elül 4 Egy fiktív értékű határozat A háború előtti boldog világban, ha valakinek eszébe jutott, hogy Párisba akar utazni, kiment a pályaudvarra és tehetősége szerint jegyet váltott az első, vagy harmadik osztályra, személy, vagy gyorsvonatra és Bécsig meg sem állott. Onnan tovább váltotta meg jegyét akár egyenesen Pakisig, de válthatta Zürichig, vagy Bázelig is. Bármelyik határra érkezett az ember, udvarias mosolyok fogadták, hogyne, hiszen idegen volt, akivel illik szívélyesen és kedvezően bánni, mert pénzt jelentett jelenléte, üzleti hasznot, a vele való jó bánásmód pedig az ország presztízsét szolgálta. Az egyes országok legnagyobb ambíciói közé az idegenforgalom fokozása tartozott. Jött a háború, a határok elzárkóztak az idegenek elöl és a lövészárkoknak adtak véres szállást éveken keresztül. Az idegen lett a leggyűlöltebb speciel, ellenség lett, vagy kém, akivel szemben csak a legmagasabb fokú bizalmatlanság jogosult. A békekötés után látszólag újra felszabadultak a határok, de csak látszólag, mert a lövészárkok helyét az útlevél és vízumintézmény váltotta fel, valamivel, de nem sokkal enyhébb gátja a szabadforgalomnak, mint a lövészárok. Sőt a szegény emberek számára még a lövészároknál is hatalmasabb gát, mert ahhoz, hogy ma valaki útlevélhez és vízumhoz jusson, több pénz kell, mint békében egy Bécs—Páris közötti kéjutazáshoz. Nem csoda tehát, hogy a világ legkülönbözőbb részein egyre több tiltakozás hangzik el az útlevél- és vízumkényszer, illetőleg annak fentartására. A világkonferenciák székhelyén, Genfben a napokban zajlott le a világforgalmi konferencia, mely határozati javaslatba foglalta azt a kívánságát, hogy Európa kormányai tegyenek meg mindent az útlevél- és vízumkényszer megszüntetésére. Szép ez a határozat s nyilvánvalóan abból a tapasztalásból származott, hogy az európai gazdasági vérkeringés szinte gutaütéses megbénulásának egyik legfőbb oka az útlevél- és vízumkényszer, mely ikertestvére annak a gyűlölködő atmoszférának, mely egész köz- és magánéletünket megüli. A kereskedő ma nem szívesen határozza el magát külföldi utakra, mert útja vagyonokat emészt fel, részben vizumdíjakban, részint a a valutáris differenciák miatt s különben is idegszanatóriumi gyógykezeltetésekre kell mindig gondolnia előbb, ha alá akarja magát vetni azoknak a vegzatúráknak, melyek alól a világ egyetlen táján sem vonhatja ki magát, ha útlevelet akar szerezni. A vámnál nem fogadják udvarias mosollyal, sőt, csempészt szaglásznak benne, a konzulátusokon gyanakodva nézik: nem-e munkát keresni megy a külföldre, nem-e felforgató elem, aki idegen országok belügyeibe akar beleavatkozni és így tovább, tovább. Csak utast nem látnak benne, aki netán tanulni megy külföldre, tapasztalatokat gyűjteni, hogy itthon hasznosítsa őket. Mindenki gyanús, aki él, gyanús, mert Európa atmoszférája meg van mérgezve s rendőrség, vámhivatal, útlevélosztály mindenütt a világon mindenkiben gonosztevőt szaglász, akinek megfékezésére nem érzi elegendőnek az erejét. Ezért tűnik fel merőben fiktív értékűnek a genfi forgalmi konferencia határozata. Az útlevélkényszer és a vízum eltörlésének lehetősége az európai államok mentalitásának megváltozásától függ, anélkül aligha kerülhet sor reá. . A szabadforgalom, a gyanakvások levegőjének kitisztulása hozhatja csak vissza a béke illúzióját, melyért épen azért epedünk annyira, mert tudjuk, hogy a mai béke nem béke. Hogy is lehetne az, mikor az autókultusz szédületes megnövekedése és az óceánrepülés korszakában, a távolságok nagyobbak és elérhetetlenebbek lettek, mint tíz évvel ezelőtt voltak? Ma utazni annyi, mint hősiességet gyakorolni, idegtornát végezni a különböző gátakon és tilalomfákon. Bizony, csak azvállalkozik erre, akinek nagyon muszáj, akinek exisztenciája függ tőle, vagy akinek erszénye olyan tömött, hogy kárpótolni tudja magát a sok keserűségért, amivel a vízumok beszerzése jár, Európa hatalmasai jóvoltából és a Népszövetség beleegyezésével. Két és félmillió fontot ajánlott fel Titulescu a birtokukat perlő magyar optánsoknak? Biztosra veszik, hogy a Népszövetség létrehozza a békés megegyezést a perbenálló felek között. A „ Viitorul“ cáfolja a Titulescu-féle ajánlatot Cluj-Kolozsvár, aug. 31. Az Új Kelet tudósítójától. Bécsen át érkezett genfi távirat alapján a „Cuvântul“ mai száma megerősíti azt a hírt, hogy a Népszövetség nem halasztja el a magyar optánsok birtokperét. Eddig meg nem erősített hírek szerint megegyezésre van kilátás Titulescu román külügyminiszter és Barcaut professzor között, aki az agrárreform alatt birtokuktól megfosztott magyar mágnások követeléseit jogosnak tartja. Titulescu állítólag 2 és félmillió font sterlinget ajánlott fel kötelezettség nélkül azzal a 9 millió fonttal szemben, amelyet a magyarok követelnek kártérítés fejében. Egyelőre azonban a magyarok mereven ragaszkodnak eredeti követelésükhöz. A Népszövetség hármasbírósága, amelyben Chamberlain angol, Wanderwelde belga cs Adatei japán delegátusok vesznek részt, áthidaló megoldáson dolgozik, amelyet ma terjeszt a perben álló felek elé. Magyar részről erősen bíznak abban, hogy ezt az évek óta húzódó kérdést ezúttal sikerülni fog kielégítő módon rendezni. Bukarest, augusztus 31. A „Viitorul“ kategorikusan megcáfolja a „Cuvantul“-nak azt a bécsi magántáviratát, mely szerint Titulescu külügyminiszter kijelentette volna, hogy hajlandó a magyaroknak két és félmillió font sterling kártérítést adni az optánsok ügyében. A liberális lap kijelenti, hogy ez a hír teljesen koholt és nyilvánvalóan magyar részről terjesztik Románia igazának elhomályosítására. Lord Robert Cecil és Jouvenel lemondása miatt Briand sem megy el a Népszövetség szeptemberi ülésszakára Robert Cecil lemondása miatt nem rekonstruálják az angol kormányt London, aug. 31. A „Daily Telegraph“ mai számában cikket közöl, amelyben azt írja: nem valószínű, hogy lord Robert Cecilnek a kormányból való kiválása a kormány rekonstruálását vonná maga után. Robert Cecil tárcáját az angol parlament összeilléséig nem töltik be. Különben is Baldwin miniszterelnök, megrongált egészségére való tekintettel, hosszabb szabadságra utazik s karácsony előtt aligha fogja elfoglalni hivatalát. Washington, aug. 31. Az Unió politikai köreiben az az általános nézet alakult ki, hogy lord Robert Cecil a leszerelési kérdés rendezésének sikertelensége miatt mondott le, mivel a kérdést a nemzetközi problémák előterébe helyezte s azt most sokkal erőteljesebben tudja képviselni, mintha a kormány tagja maradna. Coolidge elnök kijelentette, hogy nincs szándékában elejteni a leszerelést, de egy újabb értekezlet összehívását csak akkor látná időszerűnek, ha azt egy más hatalom kezdeményezné, miután az elnök nem hajlandó egy második kudarc felelősségét vállalni. Genf, aug. 31. Miután Jouvenel szenátor viszszalépett a népszövetségi delegátusi tisztségétől és lord Robert Cecil is lemondott tárcájáról, Briand is elhatározta, hogy nem jelenik meg a Népszövetség legközelebbi ülésén, hanem állítólagos betegeskedés címén kimenti az ülésszakról való elmaradását. A magyar külügyminiszter szerint egy dunai vámunió létrejöttéhez nincsenek meg a szükséges előfeltételek Magyarország szükségletét fedezik a kereskedelmi szerződések Páris, augusztus 31. A Párisban tartózkodó Valkó magyar külügyminiszter ma nyilatkozott a „Gaulois“ című francia lap munkatársának. A nyilatkozatban Valkó hangsúlyozta, hogy Magyarország és az utódállamok között a gazdasági kapcsolatok egyre javulnak. A megkötött kereskedelmi szerződések arra a reményre jogosítanak, hogy a forgalom Magyarország és az utódállamok között növekedni fog, amellyel kapcsolatban az államok közötti viszony is javulni fog.• A háború utáni gazdasági helyzet — mondotta Valkó, — arra kényszerítette Magyaroszágot, hogy nagy áldozatokat hozzon gazdasága és pénzügye helyrehozására. Ez az áldozat magával hozza annak szükségességét, hogy jóban legyünk szomszédainkkal. Ennek megfelelően törekvésünk két irányú. Éz pedig az ország gazdasági eszközeinek új helyzethez való alkalmazása, egyidejűleg pedig a többi államokkal való kapcsolatok kibővítése. Véleményünk szerint azonban a dunai államok gazdasági konferenciájának összehívásához a szükséges előfeltételek még nincsenek meg. Különben sem látjuk, hogy milyen előnyöket biztosítana számunkra egy ilyen irányú együttműködés, mert a törvényes formák között megkötött szerződések elegendők Magyarország szükségleteinek kielégítéséhez. — Tény az, — fejezte be nyilatkozatát a külügyminiszter — hogy a háború óta létrejött új magyar ipar csakhátrányt látna egy dunai vámunió létrejöttéből, nem pedig előnyöket.