Uj Kelet, 1927. szeptember (10. évfolyam, 197-220. szám)
1927-09-01 / 197. szám
2 ____________________________________ Halmitól Kassáig Kassa, augusztus végén Mellettem, amint utazom a cseh határ felé, markos, nagy darab csendőr a puskájába fogódzkodik és a nyitott ablakon nézi a levegőt. Magyar fiú, tömör, szökésbarna bajusz ketykélkedik az orra alól. Egy zsidó fiú, unatkozik, társalogni akar, veszi a cigarettaszelencéjét, odanyujtja a katonának. — Erre nem futja, úgy e bajtárs ? — A napi léring — adja vissza fatalista nemtörődömséggel — tizennyolc lej. Abba’ luxusra nem telik. Átveszi a cigarettát, elfogadja az odanyújtott tüzet, köszönetül megereszti nehéz, nagy fejét és mustrálja megint a levegőt és a kormot, amit a szél be-becsap a sűrű sorok közé. . A fiú nem hagyja: — Szolgálatban? — Ehune! És rámutatott a szembeülő két emberre. _ Az egyiknek inge sincs. Fiatal suhanó, Gorkij nem tudott volna ijesztőbbet írni. Ideges, vitustáncos képe ide-oda mozog, vakaródzik, egy fiatal hölgy, aki melléje került, riadtan húzódozik és esdön néz a szemben ülő utasra, hogy cserélne helyet vele. Amikor a csendőr rámutatott, élénk, pergő hangon megszólalt: — De azért nem vagyok fogoly. Csak tolonc vagyok. Átdobnak a határon? Dobjanak, megélek ott is! Ahol van piac, én ott megélek az elhajított dinnyéből, a szatornahéjból, a rothadt szilvából. Jó vásár után pedig a kofa mindig ad valamit, ha segítek neki. Senki nem kérdezi, önmagának adja föl a kérdéseket. — Van írásod ? — kérdezi a rendőr. Hol születtél ? — kérdezi a komiszár úr. — Az egyik detektív azt mondja, azért küldenek át, mert nem vagyok hasznos tagja az államnak. Mondom neki: a másik államnak se leszek hasznosabb tagja. Nekem semmi közöm ahhoz, mondja ő. Én meg azt kérdezem: hát minden haszontalan embert kizsuppolnak az országból? Nem a detektívtől kérdeztem, mert az azzal felel, hogy leken egyet. De maguktól kérdezem. — Fogd a szád! — és a fiatalember, aki a ■ társalgást szereti, kivesz egy cigarettát és átadja a csavargónak, aki a füle mellé teszi és kér még egyet. A másik ember: nagy darab zsidó, kurta, világosbarna göndör szakálla van, bágyadt, szinte merev szemei vannak. Zeust mintázták így a régi görög képfaragók. — Magával mi van? A zsidó előbb végighúz a szemeivel a kiváncsi ifjún, aztán vár a válasszal, nem fontos neki, de a fiatalember presztizs-ügyet csinál a dologból, kivesz megint egy cigarettát, a zsidó nem fogadja el. — Hát kérem, csak tudni szeretném, hogy ön, akinek ilyen becsületes külseje van, hogy kerül csendőrkézre ? Nyugodtan mondja: — A csendőr nekem nem ellenségem.. A csendőr erre abbahagyja a levegőt, a nagy nyilvánosság előtt teljes rehabilitálás okából kezet fog a toprongyos zsidóval és odaszól. — Valamiféle baja van az állampolgársággal. — Nekem nincs — szól felém fordulva a zsidó. Nekem tiszta dolgom van, én tizenhat év óta lakom Szigeten. Valaki följelentett és most tisztázzák az ügyet. Úgy tisztázzák, hogy előbb áttettek a csehekhez, a csehek visszatettek. Aztán vittek Szatmárra, aztán vittek Clujra, most hoznak vissza Szigetre. Amíg egyszer csak tisztázva leszek. De addig a beteg asszonyom meg a négy apró gyerek föléli a kocsit és a lovat, minden vagyonomat. — Nem kell búsulni — nyugtatta filozófikusan a csendőr — valahogy majd csak lesz! Szatmáron a suhancot átadták egy civilrendőrnek. Szorosan voltak az emberek, de azért senki nem ült a helyére. Úgy maradt úgy látszik végig, mert — megfigyeltem — Halmiban senki nem szállott abba a kupéba. Amikor a Zeusz-fejű zsidótól kézintéssel búcsúztam, fölállott, odajött az ablakhoz. — Vergeszt nisch, sze kimt hoidesch Elül! Ne felejtsem, hogy jön Elül hónapja, amikor magunkért és egymásért többet kell imádkoznunk. Dehogy felejtem!* Csehszlovákiában már nincs az a kínosan pedáns rend, ami volt utolsó ittlétemkor, három esztendőnek előtte. Minden úgy van, mintha a mai állapotok évszázadok óta állanának fenn. A cseh szorgalom és egyszerűség és tisztaság az állami intézményeken és a magánéleten rajtahagyta bélyegét, otthonos szabadsága ez a föld minden nyelvnek és meggyőződésnek, a közelmúlt feszessége elmúlt, a szlovák ember megint a maga okoskodó joviálisságában mutatja magát. Jólesett látnom, hogy a Halmiból Kassának futó gyorsvonatot, amikor már mozgásban volt, ezek a pontos, rendes vasutasok elkésett rongyos két gyermek miatt megállították. Két gyermek volt, az egyik tizenötéves, sovány és bazedonüzemű fiú, a másik tizennégyéves, fejlődésben visszamaradt leányka perkálruhában bizony elég gondozatlanok. Minden málhájuk és vagyonuk: ágynemű, valami edény, ruha, ósdi könyvek, lim-lom, két zsákban a nagy szegénység. A fiú elmondja, hogy a beszarábiai Szorokából jött, mert hívja őket az apja Délamerikába. — Tizennégy évig csak küldött pénzt, de most, hogy anyánk meghalt, hívott bennünket. — Miből él ott kint ? — Földmunkás. Mink is azoknak megyünk! Megmutatott egy cédulát. Az utiprogramot, ceruzával irva : Bukarest, Cluj, Halmi, Prága, Berlin, Bréma, Buenos Aires. Könnyű, celgből való ruhában, mintha Szorokából átmennének földmunkára Cetatea Albára. Szemben egy kövér úr ült, lógó bajusszal, mellette egy fiatal hölgy , a leánya. — Otthon kivel éltetek ? — A nagyapánkkal. Most majd mi is küldünk neki pénzt onnan. — Lelkiismeretlenség — mondja felém fordulva — így minden kíséret nélkül világnak ereszteni két ilyen fiatal gyermeket. Látja, a leányom is Amerikába megy, Newyorkba, de én elkísérem egészen a hajóig, pedig lett volna, aki vele legyen, korrekt kiutazó ismerős, megbízható ember. De én lelkiismeretes vagyok. Már eddig, vagy negyvenezer fejembe kerül az út. Hiába, zsidó és zsidó között van különbség. Közben leemelte kis kofferjét, kivett egy kerek, lapos fémdobozt, fölfedte és a sült libamáj orrcsavara, fűszeres illata terjedt el a kocsiban. A szorokai utasok szemei szinte ugrottak ki üregeikből, a lelkiismeretes megmustrálta és forgatta a sürű barna lében a különböző nagyságú májakat, forgatta, megfelezte, villára vette, a szájában hagyva, lassan rágicsálta, hogy sokáig tartson az íze és amikor a drága lé a szája szélén kicsurgott a lelkiismeretes ember, aki úgy látszik spórolós is volt, hirtelen gátat csinált az ujjával és a zsírfolyalmat visszaterelte öblös szájába. — így ni! — szólt amikor készen lett — az embernek az után táplálkoznia is kell. Nagyapátok nem adott útra nektek semmit sem ? — Adott kenyeret is, paprikát — mondotta a proletárgyerek — de abból is kifogytunk. —Nahát — és nagyon bosszús volt — még a paprikával is takarékoskodott! Pediga piacon tizet adnak öt lejért ! Akkor visszatette a kerek dobozt és leemelt egy skatulyát, amelyből szabad tűzzel omlós süteményt rakosgatott a fogai közé. És miközben hol az egyik, hol a másik arcfelét duzzasztotta a zsíros tésztákkal, egyre dohogott az öregember és a paprikák miatt. Kicsit később azonban lecsendesült, a sarokba dűlt, leánya apró párnát tett a feje alá. Meleg volt, a lelkiismeretes ember elaludt. Horkolt. De csak az állomásokon lehetett hallani. Mert útközben a vonat zakatolása nem engedte szóhoz. Szabó Imre 25 g 1 Jubileumi év Cégem 25 éves fennállásának alkalmából minden vevőmnek 1x2Harisnyát ingyen adok1x2 Bővebbet az üzletben. — Vidéki rendeléseket pontosan eszközlök. A meg nem felelőt becserélem. Vigyázzon a címre. SIPOS, Cluj, C. Reg. Ferdinand 8. Jubileumi év 25 srssssr ÚJ KELET Csütörtök 1027 szeptember 1 Lezajlott a locarnoi nevelésügyi világkonferencia Pedagógiai kiállítás Locarnóban (Locarno, augusztus 31.) A béke városában, Locarnoban most egy érdekes világkongresszus ülésezik: az új nevelés kongresszusa. Negyven országból kilencszázhárom képviselő gyűlt össze Kínából, Mexikóból, Afrikából, Ausztráliából, Indiából, Angliából, Törökországból, Szibériából, Neuseelandból, Hollandiából és Palesztinából jöttek mindazok, akik megbízóik nevében az új nevelés elveit szeretnék megvaló utáni. A kongresszuson az volt a fölfogás, hogy a régi dogmatikus szellemű közoktatást a szabadabb, a hamis tekintélyt nem respektáló tanítási rendszernek kell fölváltania. A gyermeket önálló, autonóm emberré kell nevelni. Iskolaközség, gyermekek önrendelkezése, mozgó osztályok és hasonló új terminológiák kerültek a tanácskozásokba, amelyeknek tengelyében az a probléma állott, hogy lehetne, a képességeikben rokon baj lana gyermekeket egyetlen kurzusban egyesíteni. Montessori asszony, olasz delegátus már a játékban követeli a gyermekek önállóságát, minthogy a gyermek teremtő készsége a játék. Petersen* professzor, (rend) aki kísérleti iskolát tart fenn, az új tanítási rendszert kivihetőnek tartja olyan iskolákban is, ahol legfeljbb negyvenöt gyermek van egy-egy oszályban. . . Az előadók jelentéseit vita követte. Aiesse... Messer professzor hosszú beszédben ő szegezte azután a kongresszusi jelentések és felszólalások versjét és közölte, hogy az elhangzott véleményeket egy nagy tanulmányban fogja egyesíteni. Azonfelül módot talál rá, hogy minden kulturállam jelentősebb közoktatásügyi tényezői tudomását szerezzenek a kongresszus határozatairól. A kongresszus mellett tanügyi kiállítást rendeztek, amely nagy feltűnést keltett. A kiállítás keretében bemutatták a lengyelországi jiddis iskolák individuális módszereinek alkalmazását is képben és statisztikai tabellákban. — A kolozsvári magánalkalmazottak taggyűlése. Szeptember elsején, csütörtökön este fél 8 órakor a magánalkalmazottak szövetségének kolozsvári csoportja taggyűlést tart egyesületi helyiségében (Strada Maloasa 6.) A gyűlésen a csoportvezetőség beszámol az augusztusi országos kongresszus határozatairól, egyben további programját fogja ismertetni.