Uj Kelet, 1928. február (11. évfolyam, 25-49. szám)
1928-02-01 / 25. szám
|gWfTS2TÜS€S etKHOflWVmt ~ ftaj, Str. Báron L Po? 10 TELEFON Â 9-71 Éjjeli telefon (nyouaj) 2 02 LLflp IZETESI ARaKs Etesz évre ...... 1159 Lei névre............. Ei y'hó a................... 30 * 10 , ¡1»M '" XI cvflyam •125. szám ls-6. februar Lizerda • £688 Söhat 10 * sseiigi és Kolamp A franciaorszáki Glosei faluban történelmi értékű leletekre bukantak. Az ember azt hinné, hogy ezeknek a leleteknek a kedves, üreg akadémikusok mind megörvendeztek, nekifeküdtek a leletek tanulmányozásának és ezzel az ügy befejezést is nyert A tudósok azonban nincsenek egy véleményen a leletek minéműséget illetőleg és parázs vitát rendeznek egymás között. A francia régészeti társulat parlamenti szóharcok helye lett, ahol a finom tudósok válogatott gorombaságokat vernek egymás fejéhez. Az elnök, már tudniillik a régészeti társaság elnöke hiába csengetett: a tudósok nem vették tudomásul a csengő gyömre hangjait. Ihre az elnök egy Chamonilból való tehénkolompot hozott magával, amelynek megvan az a jó tulajdonsága, hogy a leghangosabb gorombaságokat is túllicitálja. A kolomp használt: a tudósok elnémultak, illetőleg civilizált hangon folytatták tovább vitáikat. A párisi régészeti akadémia kolompja: szimbóluma korunknak, főleg pedig korunk parlamentarizmssának. Emberek, akik a magánéletben egészen rendes, jóviseletű emberek, mihelyst bekerülnek a parlamentbe: válogatott gorom- i barátokkal tudnak csak hadakozni A mai parlamentarizmus szakított az érvek meggyőző erejének felhasználásá- val, hogy úgy mondjuk — militarizáló-dott, csupán bombák helyett szitkokat alkalmaz Cryei bizonyítására. Az eszmei igazság helyett a szó erőszakát alkalmazjáák céljaik elérésére. A szellem finom csengettyűje helyett — a tehénkolomp hangjaira figyelnek csak fel. Van ebben valami pszichózis-féle. A parlamentarizmus aranykorában elegendők voltak a gúny, az igazság, a szónoki szépségek hatásai arra, hogy az ellenfél legyőzve érezze magát, vagy a támadó diadalmasnak: ma már mindez mit sem ér, s aki tüdővel bírja, azé a pálma. Valahogyan az egész európai közélet elparlamentarizálódott. Már a tudósok sem a tudomány tribünjének tekintik az akadémiákat, hanem parlamenti szószéknek, ahol a feszült idegeikben felhalmozódott energiáktól könnyebbül nőtt meg, ahol rosszkedvűket, hatalmi tébolyukat üvölthetik a világba. . A jámbor történészeié, ahelyett, hogy a tudomány eszközeivel igyekeznének a múlt kérdéseit és ügyeit rendezi, inkább történelmet csinálnak: a jelent igazoljuk, hogy a jövendőnek kellő anyagot szolgáltassanak annak bizonyítására, s egy ez a kor minden tekintetben rekadens, fékevesztett és hányatévesztett kor volt A kolomp, amelyet csengő helyett kellett alkalmaznia a francia történeti társulat elnökének, a jövő számára értékes történelmi lelet lehet: a durvaság és faragatlanság szimbóluma, mely egész parlamenti rendszerünket jellemzi. Igaz, lehet optimisztikusan is megítélni ezt a jelenséget. Lehet, hoy a kolomp, amelyet Parisban alkalmaztak: ébresztő szerszám is, amely a kort figyelmezteti arra, hogy valami készül, valaki egyszértáj és más. A mai hangzavarul talán a jövendő harmóniája születik meg, amelyben újra az önmagáért való igazság, a szellem és az Érv diadalmaskodik. Amikor a kolomp helyét újra elfoglalja az ezüstös szívű csengő. • A párisi eset annak is élénk dokumentuma, hogy a tudomány papjai ma már szívesebben csinálnak politikát, mint tudományt. Mert bizonyos, hogy a francia régészeti társulat ülésein csak látszatra csaptak össze az eltérő tudományos felfogások. Inkább az történt, hogy a tudományos kontroverziók leple alatt a világnézeti szenvedélyek csaptak össze, kíméletlen erők, melyek végső leszámolásért lesnek egymásra. A kolomp hangja egy kicsit észrefem tette a tudós urakat akik ráeszméltek azokra a konvenciókra, amelyek magánéletüket irányítják. Ám a konvenciókhoz való pillanatnyi visszatérés csak addig tart, atig a kolomp hangja zeng; utána újra fellángolnak a szenvedélyek minden bizonnyal. Mert a kolomp — csak a tehenek nyakában a békés megnyugvás hangszere: a tudós társaság elnökének kezében csak pillanatnyi fegyver, vezényszó, amelynek muszájból engedelmeskednek az urak. Engedelmeskednek, hogy utána annál engedetlenebbek legyenek, amint erre tér és alkalom nyílik. Az oroszországi zsidóit a szovjeten belül külön zsidó köztársaságot akarnak alkotni (Minszk, Január 3.) A napokban zajlott le az oroszországi zsidó kisgazdák kongresszusa, amelyen a szovjet hatóságok tervet nyújtottak be, amely szerint Szovjetoroszország területén a zsidik számára egymillió hektárnál nagyobb földterületet bocsátanak rendelkezésre, hogy a szovjeten belül megalkothassák az önálló és független zsidó köztársaságot. A szovjet által felajánlott terület Bosk és Bideszhansk orosz kormányzóságban fekszik s ezideig az óriási területnek mindössze 27 ezer lakosa volt Erre a nagy, termékeny területre, amennyiben a zsidó köztársaság valóban megvalósul, körülbelül egymilió zsidó hurcoskodhat be. A zsidó köztársaság lakossága túlnyomólag zsidó parasztokba fog állani és természetesen a köztársaság adminisztrációját és közigazgatását is zsidók fogják ellátni. A népszövetség li®szerelési bizottsága elkészítette az egyes államok fegyverkezéséről szóló Jelentést közel 4 millárd ttelt.Retilisaként reg'/nere ire (Genf, január 31. Az Új Kdet tudósítójától.) A Népszövetség leszerelési bizottsága a napokban készítette el 25 állam fegyverkezéséről szóló jelentését. A huszonöt állam közül tizenhárom az utóbbi öt évben fokozta fegyverkezéseit és csak nyolc állam korlátozta. Legfeltűnőbb az Egyesült Államok fegyverkezése. Az Unió 124 százalékkal emelte ezidén az államháztartásban a fegyverkezésekről szóló tételeket, Nagybritannia 05, Itália 15 százalékkal. Legerősebb fegyverkezési tendenciát mutat Japán, amely 264%-kal emelte hadügyi budgetjét A jelentés kiemeli, hogy az Egyesült Államok gazdasági fölénye, földrajzilag kedvező fekvése és az a körülmény, hogy határain nincsenek ellenségei és lakossága békés természetű — teljesen indokolatlan a fegyverkezés fölfokozása. Epugy nem indokolt Anglia fegyverkezése. Ez az ország ugyanis győztesként került ki a világháborúból és az egész kontinens úgyszólván adófizetője. A gazdasági krízis pedig Angliában azt követelné, hogy a fegyverkezés költségei csökkentessenek. A jelentés érdekesebb adatai közé tar URIzNIA WOZOD Nagy sikerrel folyatja HARRY LIEDTKE és viviAndDson kiváló művészek legújabb filmjét: a fekete hegyek királya Monopol Filmcent M NMNNMH tozik, hogy békében az Egyesült Államok hadügyi költségvetése 240 millió dollárra rúgott, míg most a kongresszustól 580 millió dollárt követel az Únnő kormánya. Nagybritannia 355 millió font sterlinggel volt megterhelve költségvetésében a hadügyi kiadások tételénél, de már ez idén 509 millió — a költségvetésnek ez a tétele. Olaszország 125 milliót adott ki békében fegyverkezésekre, most pedig 182 milliót, jóllehet az osztrák-magyar monarchia, amely miatt 1914. előtt állandóan tartania kellett a háborútól, már megszűnt és dacéra, hogy a népek az egész világon a békét nemcsak hirdetik, hanem őszintén akarják is. Az Egyesült Államok a világháborúban 35 milliárd dollárt költöttek fegyverkezésre, felszerelésre és a hadviseléssel járó egyéb kiadásokra. Érdekes még, hogy az Egyesült Államok költségvetésében 82% -kal szerepelnek a háborúskodással kapcsolatos kiadási tételek. 1913-ban azonban ugyanerre a célra csak 68% volt kijelölve az évi államháztartásban. A jelentés hangsúlyozza, hogy ezek a számok egészen különösen hangzanak, ha az ember meggondolja, hogy az államférfiak folyton a békét hangsúlyozzák, csupa olyan szerződést kötnek, amelyekben a „béke“ szó van túlsúlyban. Mindenütt a választott bírósági elvnek keresztülvitelét követelik, a józanság és emberiesség politikájának érvényesülését kívánják és ime, itt vannak a rideg és letagadhatatlan adatok, amelyek szomorúan musítják, hogy a világ még mindig a háborús veszedelmek jegyében áll. 3.8 milliárd dollárt ad ki az emberiség fegyverekre. Ebből a számból 2.2 milliárd esik az európai államokra. * _ Seymert Parker Gibert „Ilémetország koronátatlan császára“ Berlin, jan. 31. (Az ijmelet tudósítójától.) Ki uralkodott és ki uralkodik Németországban igazán? Erre a kérdésre igen különbözőképpen adnak feleletet Berlin legbeavatottabb politikai köreiben is. Sokan Hindenburgot, mások Marxot nevezik meg s nem ritka a válasz, amely Stressemannt tartja. Pár év előtt pedig igen gyakori véleményként hallottam, hogy a névj priitika legfontosabb kulisra mögötti diktátora Lord d'Aberv’en, a berlini angol követ, aki akkoriban a német kilpolitikát tényleg igen jelentősen befolyásolta. Minden beavatott igen pontosan tudta, hogy Stressemann külpolitikai célkitűzéseit az angol követség és főleg a lord, ha nem is diktálta, de legalább is igen jelentékenyen megkötötte. Lord d’Ademon audata volt ugyanis Németországot a Népszövetségbe vinni. ő ezt a feladatot pontosan el is végene s egy évvel később a diplomáciai pályától teljesen visszavonulva Londonba tért haza, ahol többé aktív politikai szerepet rám is játszik. * Ki azonban és ki volt már a Lord idején is Irváetország igazi uralkodója? Erre a kérdésre ad választ és igen érdekesen indokolva a „The Literary Digest“ c. folyóirat, mely Parker Gilbertet Németország ,,koronázatlan császárának“ nevezi. Ez kissé túlzottnak hangzik, de komolyan indokolt. Parker Gilbert ugyanis a Dawes-tervezet végrehajtója, a hitelezők megbízottja, aki a német gazdaságot és ezáltal a német politikát is kontroll alatt tartja. S bármilyen paradoxul is hangzik: Gilbert abszolút uralkodó „a világ legszabadabb választójogi rendszerének a hazájában. Ritkán rendelkezett ,ember oly hatalmas gazdasági hatalommal, mint ami Krmnel Dawes, az amekai fimmei Trognácok nevében Gliertet elaolta. Mert Gilbert kezében nemcsak Németország centrális gazdasági kérdéseinek megoldása fut össze, henem egész Európa gazdaságpolitikai poblémái. Csal: ritkán tudott ember a rábízott hatalommal oly ügyesen, okosan élni, mint Gilbert tud. __ Ha egy politikus vagy kereskedő nevét a sajtóban nanról-nanra emlegetik, az rendszerint rosszat jelent. Parker Gilbert nevét csak ritkán látja az újságolvasó, Európa e gazdasági diktátorának neve embermilliók előtt teljesen ismeretlen. Pedig Gilbert hatalma óriási s nemcsak a reputáció milliárdjainak átvételében áll, hanem az ő feladata ezeket a milliárdokat a győzőkhöz olyan formán eljuttatni, hogy ez a transfermurka sem az átvevő, sem az átadó országok közgazdaságának nehézségeiket ne okozzon. Mert hiszen éppen az a transfer a Dawes-tervezet problémája ,a repatáció részletösszegei már több esetben juttatták Franciaországot komolyan nehéz szituációba. A kapitalizmus nem ismer ugyanis és nem visel el ajándékozott javakat és ajándékozott munkát. Krízisekkel és munkanélküliséggel reagál ezekre, és Radeknek, a száműzött bolsevista vezér»