Uj Kelet, 1928. június (11. évfolyam, 118-143. szám)
1928-06-01 / 118. szám
KIADÓHIVATAL TELEFON: 9-11 Str. Barin L. Pap 10 SZERKESZTŐJE* TELEFON CíjeH telefon (nyomda) ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre ...... | Félévre . Negyedévre Egy hóra . 1928 június Péntek 1 * 5688 Szilán 13 ZSIDÓ POLITIKAI NAPILAP Anghelescu szemle uton Anghelescu közoktatásügyi miniszter úr, aki mint közoktatásügyi miniszter is, eredendő passzióval áldoz tulajdonképes foglalkozásának, az operáló orvos szenvedélyének — ez nem maliciózus, hanem inkább reális megjegyzés, mert hiszen a miniszter úr jó egynéhány kisebbségi iskolát küldött el az árnyak birodalmába, — Anghelescu miniszter úr Bukarestben felült szalonkocsijába, hogy mint a mesék királyai, ha nem is inkágnibban, de személyesen győződjék meg uralkodásának eredményeiről. A miniszter úr, különösen Erdélyben valóban meg lehetett elégedve szemleútjával, mert hiszen látnia kellett, hogy mindenütt új iskolák épültek, iskolák, amelyeket nem az állam, hanem az illető községek, vagy városok lakosságának pénzén építettek s igy a kisebbségek is jelentős, sőt számarányukat messze felülmúló összegekkel vannak képviselve a kultúra hajlékainak felépítésében. A közoktatásügyi miniszter fogadására mindenütt megjelentek a kisebbségi és többségi iskolák vezetői, akik előtt Anghelescu miniszter úr megelégedését fejezte ki a látottak fölött. Mi természetesen örvendünk, hogy a miniszter úr megelégedett annak ellenére, hogy a miniszter úr máramarosszigeti fogadására például elfelejtették a zsidó tanulókat meghívni, akiknek szülei szintén tetemes összegekkel járultak hozzá az új iskolák felépítéséhez. Az ilyen kulturális demonstrációkat azonban sokkal jobban megszoktuk annál semmint valami különösképen nagyobb izgalmakat váltana ki bennünk. Ha már izgatódni kell, úgy inkább a sok izgalomra okot adó lehetőségek közül Anghelescu urnák nagyváradi szereplését választjuk ki erre való alkalomnak. A miniszter úr ugyanis Nagyváradon azt az álláspontját jutatta érvényre, hogy a kisebbségi iskolák igazgatóit ezentúl szintén a kormány kívánja kinevezni s hogy illusztrative bizonyítsa be elhatározását, mindjárt megtette az intézkedéseket a nagyváradi zsidó líceum igaz-latójának elmozdítására. Amikor ezt a tényt regisztráljuk, nem hallgathatjuk el azt a megállapítást, hogy a kisebbségi iskolák épen a közoktatás-, ügyi tárca által rájuk rótt csaknem elviselhetetlen terheket és követeléseket bámulatos rugalmassággal viselték el, illetőleg tettek nekik eleget. A kisebbségi iskola és kisebbségi kultúra az az archimedesi csavar, amellyel a liberális kormány kultúrmechannikai kísérleteit végzi el a viviszekcióra kiválasztott kisebbségi egyedeken és néptesteken. Ezzel szemben természetesen a kormánynak is volnának kötelességei a kisebbségi kultúrával és iskolákkal szemben, amelyeknek azonban mindezideig nem tett eleget. Holott a kisebbségi kultúra épúgy szoros tartozéka volna a romániai egyetemes kultúrának, mint az uralkodó néptöbbség kultúrája. Csakhogy — s ezen van a hangsúly — a liberális kormány s főleg Anghelescu miniszter mentalitása épen azt igyekszik érvényre juttatni, hogy a kisebbségeknek csak kötelességeik vannak anélkül, hogy jogaik lehetnének. A miniszter úr nagyon jól tudja, hogy a kisebbségi áldozatkészség és kötelességtudat egymagában elégtelen arra, hogy iskoláit a maga erejéből fentartani tudja, ugyanakkor, amikor megfeszített áldozatkészséggel kell gondoskodnia az újonnan épített és épintendő állami iskolák fentartásáról és felépítéséről is. Szerte a világon a lojalitást lojalitással szokták viszonozni s ha Anghelescu miniszter úr szemleútján mindenütt erről a lojalitásról győződött meg, erkölcsi kötelessége, hogy a kisebbségeknek is megadja, ami a kisebbségeké, miután a kisebbségek már megadták azt, ami a libe- rális kormányé. Anghelescunak be kel lene végre látnia, hogy a kisebbségek áldozatkészségével ezidőszerint csak a kormány vegzatúrái állanak arányban, holott ez a számtani arány az etika és a logika szerint az abszurdumok világába tartozik. A kisebbségi áldozatkészséget erkölcsi és anyagi támogatással kellene honorálni s mi reményeink annyi hajótörése után ise reméljük, hogy Anghelescu miniszter úr, levonva szemlentja tapasztalatainak konzekvenciáit, ezúttal nem újabb vegzatúrákkal fog kedveskedni, hanem az annyiszor hiába reklamált állami segélyek kiutalásával. " Miről fog tárgyalni a nemzeti parasztpárt ellenparlamentje? Socol Aurél dr. kolozsvári képviselő nyilatkozata az ellenzék új harcmodoráról és várható következményeiről. Averescu semleges magatartást tanúsít a kormányellenes akcióval szemben (Cluj-Kolozsvár, május 31. Az Új Kelet írd.) A nemzeti parasztpárt permanens bizottsága megtette az előkészületeket a kormány elleni végső harcra. Maltin Gyula tegnap elhagyta a fővárost és sorra látogatja az ország nagyobb centrumait, ahol tanácskozásokat fog folytatni a polgári ellenállás megszervezéséről. A párt hattagú permanens bizottsága Mihalache elnökletével megbízást kapott Mamutól arra, hogy a nemzeti parasztpárt ellenparlamentjét június 15-ikére összehívja. A bizottság már utasította az összes megyei tagozatokat, hogy készítse el a bukaréti útra mindazokat, akiket az utolsó választásokon a párt jelölt és nem jutottak mandátumhoz. Az ellenparlament összehívása, a parlament rendkívüli ülésszakának megtartásától teszik függővé, de minden körülmények között még június 20-ika előtt össze fog ülni a nemzeti parasztpárt ellenparlamentje, amelyen a nemzeti parasztpárt megválaszto!! képviselőin kívül részt vesz a legutóbbi választások alkalmával jelölt 38 szenátor- és képviselőjelölt valamint a vidéki szervezetek kiküldöttjei. A nemzeti parasztpártnakerre vonatkozó kommünikéje a szenzáció erejével hatott nemcsak belföldön, de külön földön is. Éppen ezért kérdést intéztünk a párt egyik vezető emberéhez, dr. Socol Aurél kolozsvári képviselőhöz arra vonatkozólag, hogy az ország történetében eddig még soha elő nem fordult ellen a parlament fogalmát, valamint az ellenparlament céljait ismertesse. — A nemzeti parasztpárt vezetősége nem gondol-e arra, hogy a kormány lázadásnak minősíti a nemzeti parasztpárt akcióját? — tettük fel az első kérdést. — A kormány — mondotta Socol Aurél —, amely a törvények kijátszásával került az ország élére, természetesen lázadásnak szeretné minősíteni akciónkat. A forma szerint valóban ők állanak akormány élén és általában az egész világon el van ismerve, hogy egy országot annak a pártnak van jogában kormányozni, amelynek többsége van a parlamentben. A liberálisok azonban csak urnalopások által kerültek a parlamentbe. Gyulafehérváron a nép százezrei határozati javaslatban mondották ki, hogy a liberális kormány az ország ellensége és az országot új választásokkal kell megváltani a jelenlegi súlyos , belső és külpolitikai krízistől. Ezért nincs meg a morális súlya a liberális kormánynak arra, hogy ha lázadásnak minősíti is a nemzeti parasztpárt akcióját, levonja ennek a konzekvenciáit A kormány tisztában van azzal, hogy a nemzeti parasztpárt vezéreinek esetleges letartóztatása olyan reakciót váltana ki, amely nemcsak a kormányt söpörné el, hanem sokkal súlyosabb következményeket vonna maga után. — De még ha el is határozná magát a kormány arra, hogy retorzióval éljen velünk szemben — folytatta dr. Socol, — mi meg vagyunk győződve arról, hogy nincsenek meg rá az eszközei, mert az ország intézményei nem fognak lealacsonyodni ahhoz, hogy alkotmányos elhivatottságuk tudatában politikai klubok szolgálatába álljanak. Tíz éve folyik az elkeseredett harc az oligarchia ellen és ez alatt az idő alatt olyan politikai nevelést tudtunk adni a román népnek, amely szinte páratlanul áll a világtörténelemben. Ki hitte volna pár évvel ezelőtt hogy egyetlen jelre olyan óriási tömegeket lehessen öszehozni, mint amilyen tömegek Gyulafehérvárra összegyűltek? Ki hitte volna még ezelőtt három évvel is, hogy egy provinciális párt, mint amilyen a nemzeti parasztpárt, olyan nonstre-gyűléseket tudjon megszervezni a regátban, mint amilyen a bukaresti nagygyűlés volt? A nemzeti parasztpártnak sem volna meg a morális bátorsága ezekhez a harcokhoz, ha nem tudná, hogy az ország lakosságának kilencven százaléka mindenben azonosítja magát a párt elveivel. Ha első a döntő pillanat — Honnan remél segítségeta nemzeti parasztpárt abban a pillantaban, amikor a harc közte és a kormány között eljut döntő fázisához? — kérdeztük. — A nép velünk van, ezt tudjuk és ezt tudja: mindenki ebben az országban, — mondotta dr. Socol, — és amikor a harc eljut döntő fázisához, a régenstanács is mellénk fog állani. Mert a régenstanácsnak nincs jogában kompromittálni a dinasztia érdekeit egy törvénytelenül kormányzó párt érdekeiért. ... ellenparlament és a kölcsön — Mi lesz az ellenparlament napirendje? — Mint ahogy a párt a minap kiadott kommünikéjében is nyilvánosságra hozta, az ellenparlament elsősorban a kölcsön ügyével, valamint bel- és külpolitikai kérdésekkel kíván foglalkozni. Mi azon a véleményén vagyunk, hogy a liberális kormánynak nincs meg a morális súlya- hogy a kölcsönt megszerezze az országnak, már csak azért sem, mert semmilyen garanciát nem nyújt arra vonatkozólag, hogy ezt a kölcsönt az ország érdekében, vagy csak a liberális párt érdekében köti meg. Az eddigiekből ítélve, a liberális kormány a kölcsönt a liberális párt egyik eszközének tekinti és ennek számlájára olyan spekulációkra ragadtatta el magát amelyek valósítótó világbotrányt fognak maguk után vonni. Pár héttel ezelőtt azt a hír kolportálta a kormány a lapokban, hogy a kölcsön megvan. Ennek a hírnek, amely hivataalos forrásból eredt, természetesen meg voltak a maga következményei. A tőzsdén olyan hausse volt, amelyből a liberális érdekeltségek busás jövedelemre tettek szert. Nemsokára nyilvánosságra került a kelt csön megkötésének a cáfolata és akkor be fog következni a pánikszerű értékpapír-zuhanás, amely természetesen ismét csak a liberális pénzérdekeltségeknek hozhat busás jövedelmeket. — Tiltakozunk tehát — folytatta szenvedelmesen Socol képviselő — hogy egy ilyen kormány álljon az ország élén és hogy a mi villáinkon, az ország lakosságának vállain közönséges spekulációkba bocsátkozzék. Hol van meg a garancia arra, hogy ez a kölcsön, amit a liberális kormány kötne meg, nem tudít-e valóságos gazdasági katasztrófát az országra?. Az országnak létérdeke a kölcsön megkötése és ezért mindent meg kell tennünk, hogy olyan kormány kerüljön az ország élére, amely az ország lakosságának bizalma alapján tisztességes kölcsönből juttathatja az országot,, Hogy ezt elérhessük és hogy megmentsük az országot esetleg törvénytelen eszközökhöz is fogunk nyúlni, de ebben minket csak egy szent cél fog vezetni: az ország lakosságának jólétét biztosítani. Hová vezet a rezisztenca? — Hogyan akarja a nemzeti pakisa* párt megszervezni a polgári ellenállásit — volt a következő kérdésünk. — Taktikai szempontokból a párt nem hozza nyilvánosságra azokat a lépéseket amelyeket foganatosítani kívánt döntő harc fázisában. Egy azonban bizonyos, hogy ezek a határozatok elsősorban a kormányt fogják meglepni, amely egy, adott pillanatban olyan kutyaszorítóba fog kerülni, amelyből csak egy út vezet ki: a feltétlen lemondás, vagy a legjobb esetben a szabadválasztások kiírása. — Külpolitikai kérdésekkel kapcsolatban milyen álláspontra fog helyezkedni a nemzeti parasztpárt ellenparlamentje? — kérdeztük meg. . — Engedje meg. — mondotta dr. Sz*col kitérőleg. — hogy erre a kérdésig