Uj Kelet, 1928. augusztus (11. évfolyam, 169-194. szám)

1928-08-01 / 169. szám

KIADÓHIVATAL TELEFON: 9-11 Str. Baron L Pop 10 SZERKESZTŐSÉG TELEFON 1-77 Éjjeli telefon (nyomda) 2­02­­ MEGFIZETÉSI ÁRAK: awe................1150 Les férevre...........................tK)0 , Negyedévre....................&(J ) Szerda Titulescu Titulescu lemondott. Végérvényesen kivált a liberális kormányból, amelyben vajmi kevés személyi szimpátiát és tá­mogatást élvezett egyesztendős külü­gy­­miniszterségének ideje alatt. Ez a lemon­dás nem jött váratlanul, hiszen Titulescu már hónapok óta hangoztatja, hogy egészségügyi okok a kormányból'' való kiválására kényszerítik. A lemondás szombat délben egy órakor történt meg, a kormány azonban hétfőn délutánig titkolni igyekezett ezt a számára kétség­telenül nem kellemes eseményt s a le­mondás ténye csak akkor nyert hivatalos megerősítést, mikor Titulescut már ré­gen nyugati tájak felé röpítette az orient­­expressz. Egy évvel ezelőtt, közvetlenül Ferdi­­nánd király halála előtt, Bratianu Jones épen megalakítani készült kormányát. A belpolitikai helyzet rendkívül súlyos volt, a pártok közötti harcok a végletekig kiélezettek. Bratianu Jones tudta, hogy a súlyos helyzetben csak egy különös te­kintéllyel bíró kormánnyal veheti fel a har­cot a nemzeti parasztpárt egyre növekvő életével szemben. És táviratozot Londonb® Titulescunak, aki fölényes inteligenciája, széleskörű ismeretei, lebilincselő modora és összeköttetései révén az összektő hidat képezte Románia és a Nyugat között és akinek személye messze felülemelkedett a belpolitikai pártharcokon. Háromszor táviratozott Bratianu Iones Londonba és Titulescu csak a harmadik kiavás után egyezett bele végül abba, hogy Bratianu Jones kormányában a külügyminiszteri széket elfoglalja. Visszajött tehát az országba, de fel­tételei voltak. A liberális párt kormány­zási metódusainak és elsősorban a nem­zeti parasztpárttal szemben tanúsított magatartásának megváltoztatását köve­telte. Titulescu nagyon is jól ismerte azt a régi külpolitikai axiómát, hogy egy or­szágnak csak akkor lehet jó a külügymi­nisztere, ha jó a belügyminisztere is é s egy jó külügyminiszter csak akkor folytathat eredményes külpolitikát, ha ezt tisztult szellemű belpolitika támogatja alá új rendszert, nyugati metódusokat kért tehát a belpolitikában is. A liberáli­sok mindent megígértek. Az ő szuggesz­­ciójára végül Bratianu Vintila kormány­­kollaborációt ajánlott fel a nemzeti pa­rasztpártnak. Itt érte Titulescut az első csalódás. A Bratianu Vintila által diktált feltételek elfogadhatatlanok voltak és Tit­ulescu, aki személyesen közretud­ta Alaniu és a miniszerelnök között a tár­gyalásokat és próbálta a kormány és ellenzék közötti ellentéteket áthidalni, szomorúan látta, hogy a belpolitikai béke nem áll helyté s igy az ő költikékenysé­­gét belső nyugtalanságok ássák alá. A többi c­salódások sorra következtek Míg a külügyminiszter minden összekötte­té­sének latba vetésével, intelligenciájának, akaraterejének és tudásának frontba do­básával köszölt az optánsper nagy dia­dalára, Nagyváradon, Kolozsvárn­, Jaki­ban és T­irgul-Oncan templomokat rom­boltak, zsidókat vertek a diákok,­ a ható­ságok elnéző asszisztenciája mellett. A külföldi államok kérdő és csodálkozó táviratokat menesztettek Titulesinnak, aki valósággal sírva panaszkodott az egyik firenzeki vezér előtt. Akkor nyúj­tottáa be d­ecízben lemondását a kor­mán­y­nak. A lemondást nem fogadták el . Titulescu kiharcolta végül a Romá­niára kedvező népszövetségi döntést. Következett a kölcsön tárgyalások p­e­­riódusa. Titulescu az európai politika vezetőivel egyetértve a Népszövetség útján való stabilizálás mellett foglalt állást. Bratianu Vintila hallani sem akart róla és magánbankokhoz menesz­tette kölcsönért küldötteit. A népszövet­ségi kölcsön kedvezőbb feltételeket, de szigorúbb ellenőrzést jelentett volna, míg a magánbankoktól talán enyhébb ellen­őrzés mellett lehet kölcsönt kapni, de vi­szont­­ uzsorakamatra. Titulescu egye­dül maradt koncepciójával. Még egy utolsó kísérletet tett. Eltávo­zása előtt az optánsper Damoklész kard­ként függő kérdését szerette volna Ma­gyarországgal békés után, közös meg­egyezés alapján megoldani s ezért azt javasolta a kormánynak, hogy az ő ter­vezete alapján induljanak meg a köz­vetlen tárgyalások Ma­gyarországgal Bratianu Vintila és Duca belügyminisz­ter azonban Magyarország válaszjegy­zéke után mereven elzárkózott Titulescu­­ javaslata elől és nem járult hozzá a köz­vetlen tárgyalások megindításához. Ez­zel betelt a pohár. Titulescu nem volt hajlandó tovább az európai közvélemény előtt az ódiumot viselni a liberális poli­tikáért Mint jó hazafi, lojálisan bevárta, míg a kölcsöntárgyalások befejeződnek s a rendkívül szesszió is lezajlik, nehogy távozásával nehézségeket okozzon a kor­mánynak. Szombat délben tizenkét óra­kor bezárták a parlamentet és Titulescu egy órakor már benyújtotta lemondó le­velét. Ezúttal végérvényesen és vissza­vonhatatlanul. Titulescu távozásával a román politika legmarkánsabb egyénisége válik ki az ország közéletéből. Majdnem biztosra vehető azonban, hogy ez a távozás csak ideiglenes. Az események előrelátható logikus folyamata minden valószínűség szerint nemsokára imét az aktív cselek­vés terére fogja hívni a román politiká­nak ezt a prezumptív emberét, akire még fontos szerep vár Ujrománia éle­tében. A kormány még mindig titko­­lódzik Titulescu lemondása közt! A Monitorul Official csak arról tud, hogy a KÜlÜgyminisz­­ter egy hónapi szabad­ságra megy. Bratianu Vintila vagy Argetoianu helyettesíti Titulescut! (Bucureşti-Bukarest, július 31. Az Új Kelet tud.) A főváros politikai életét a kormány és az ellenzék sajtóját egyaránt Titulescu külügyminiszter lemondása foglalkoztatja. A kormánysajtó természe­tesen mindenáron csökkenteni igyekszik lemondás politikai jelentőségét és azt állítja, hogy Titulescu tulajdonképen nem is mondott le, csupán ismét elfog­lalta a londoni nagyköveti posztot. Az ellenzék viszont a politikai válság­­kibon­­takozásának prelúdiumát látja a külügy­miniszter távozásában. Tény az, hogy Ti­tulescu egészen rendkívüli körülmények között mondott le, a szokástól eltérően nem a miniszterelnöknek, hanem köz­vetlenül a régens-tanácsnak nyújtotta be lemondását és helyettesítése körül a legfantasztikusabb, egymásnak ellentt­mondó verziók kerültek forgalomba. A Titulescu-rejtély Az „Adeverul“ ma délutáni számában a Titulescu-rejtély elmon ír cikket és megállapítja, hogy a külügyminiszter távozásának és utódlásának körülmé­nyeit valósággal misztikus bzonytalanság veszi körül. A „Monitorul Oficial“ mind­össze arról tud, hogy Titulescu egy hó­napi szabadságra megy és ezidő alatt Bratianu Vintala fogja helyettesíteni. A „Viitorul" úgy véli viszont, hogy Titules­cu igenis lemondott s a régens-tanács londoni nagykövetté nevezte ki. A nem­­kevésbbé hivatalos francia nyelvű „L‘In­­dependence Roumaine" úgy értesül, hogy Titulescut nem Bratianu Vintila, hanem Argetoianu fogja a külügymi­nisztérium élén helyettesíteni és végül az igazságügym­iniszter lapja, az „Univer­sul“ úgy tudja, hogy Titulescu nem egy, hanem 3 hónapi szabadságot vett ki magának. A hivatalos lapok hivatalos in­formációi között — mint látható — dü­höng a harmónia s az „Adeverul" erre való hivatkozással pályázatot hirdet és nagy­ összegű díjat tűz ki annak, aki ki­találja: Lemondott-e Titulescu, kinevez­ték-e londoni követnek, mennyi időre megy szabadságra s ki fogja helyettesí­teni? * Nem végleges Titulescu távozása távozása • Az bizonyos, — írja az „Adeverul“ — hogy ezek az egymásnak ellentmondó hivatalos hírek nem a véletlen művei. A kormány szemmel láthatólag szándéko­san éleszti és táplálja a Titulescu le­mondása körüli konfúziót, hogy a lehe­tőséghez mérten leplezze és takargassa azt az immár elvitathatatlan tényt, hogy a külügyminiszter nem tagja többé a kor­mánynak. A jövő fogja megmutatni, hogy Titulescu távozása milyen kihatás­sal lesz az ország belpolitikai életére. A francia lapoknak az az értesülése, hogy Titulescu lemondása előjátéka csupán miniszterelnökké való kinevezésének , legalább is korainak mondható. De bizo­nyos az, hogy Titulescu londoni távozása ne­m jelenti azt, hogy munkáját ismét kizárólag a diplomáciának akarja szen­telni. A külügymininiszterre jelentős sze­rep vár még az ország belpolitikai éle­tében. A jelenlegi feszültségből való zök­kenés nélküli nyugodt kiutat csakis Titu­­lesc­u pártok fölé emelkedő súlyos egyé­nisége fogja garantálhatni. Az orosz válság A német birodalmi újságok újabban szokatlan élénkséggel foglalkoznak az orosz helyzetig, amely a lapok Moszkva-­­ ban és Petrográdban működő tudósítói­­ szerint az utóbbi időben válságossá éle­­­sedett, különösen a rossz g­abonaterm­és és a hatalmas gabonatartalékok teljes fdemésztése következtében. Szimptómája annak a válságnak, hogy a száműzött el­lenzéki férfiakat a szovjetkormmány m­e­­k­gint visszahívja a pártba, bár ennek a visszaédesgetésnek az volt a formája, hogy az ellenzékiek egy része, Zi­novjev, Kamenev és mások bűnbánó kijelentése­ket tették és nyilatkozataik szerint mé­lyen sajnáljá­k egykori tévedéseiket. Trockij egyik legintranzigensebb híve, Lasevics volt had­ügy és flottanépbiztos szintén ilyen nyilatkozatot adott, de min­denki tudja, hogy ez előzetes, csöndes megállapodás volt a kormánnyal, amely azt hiszi, hogy a válság elhárítására nem nélkülözheti azokat a férfiakat, akik az orosz forradalom győzelmét nagy képes­ségeikkel elősegítették. Csak Trockij, Rakovszki és Radek nem hódolt be, bár Radek kerülő után érté­­sére adta a szovjet hatalmasai­nak, hogy ő is szívósan visszatérne, ha erre módot adnának neki. Radek ugyanis a német választások alkalmával sürgönyt küldött a német kommunista párt ellenzékéhez, amelyben mindenféle ellenzékeskedést a leghatározottabban elítélt. Követelte az „egységfrontot“ és egy kommunista lap munkatársával való beszélgetése során kijelentette, hogy Oroszországban kívá­natosnak tartja a pártegység érintetlensé­gét. Ebből nyugodtan lehetett arra kö­vetkeztetni, hogy a­alinék a kulisszák mögött tárgyal­ásokat folytatnak az el­lenzék vezéreivel. Trotkoj egyelőre nem adta be derekát, nem hajlandó kinyilat­koztatni, hogy fájlalja egykori magatar­tását, egyelőre még mindig hangsúlyoz­za, hogy neki van igaza és hogy a párt, amennyiben jobbra orientálódik, nem tesz egyebet, mint azt, hogy az ő - Trockij programmját valósítja meg. Ám nemcsak a belső válság kényszeríti a szovjet kormányt arra, hogy visszasze­rezze magának az új Oroszország leg­jobb erőit, hanem a külügyi helyzet is közrejátszik ennek a politikai folyamat­nak létrejöttében. Oroszország külpoliti­kája ugyanis holtpontra jutott, évek óta nem fejlődött és semmi új pozíciót nem foglalt el, sőt már megnyert pozí­ciókat is, így Angliát fel kellett adnia. Az orosz népnek az amerikai elismerte­tést már évek óta beígérték és sem ez nem következett be, sem sok egyéb, ami a külföld által való elismertetésel össze­függ. A kormány a tömegek számára nem tud sikereket demonstrálni és ez a körülmény egyre jobban megnehezíti a kormány és a kommunista párt helyze­tét. A párt egyelőre nem tehet egyebet, minthogy önmagát konszolidálja. Hogy hová orientálódjon, hogy milyen politi­kát folytasson egy várható veszedelem ■mozgóban(Primaria udvarán) augusztus 2-iki kezdettel CsDÍSztöliSn a bagdadi szűz A szexen slágere. Főszerepben Grete Nissen. Csodás rendelés, pompa, küsBeleges technika

Next