Uj Kelet, 1928. augusztus (11. évfolyam, 169-194. szám)
1928-08-01 / 169. szám
KIADÓHIVATAL TELEFON: 9-11 Str. Baron L Pop 10 SZERKESZTŐSÉG TELEFON 1-77 Éjjeli telefon (nyomda) 202 MEGFIZETÉSI ÁRAK: awe................1150 Les férevre...........................tK)0 , Negyedévre....................&(J ) Szerda Titulescu Titulescu lemondott. Végérvényesen kivált a liberális kormányból, amelyben vajmi kevés személyi szimpátiát és támogatást élvezett egyesztendős külügyminiszterségének ideje alatt. Ez a lemondás nem jött váratlanul, hiszen Titulescu már hónapok óta hangoztatja, hogy egészségügyi okok a kormányból'' való kiválására kényszerítik. A lemondás szombat délben egy órakor történt meg, a kormány azonban hétfőn délutánig titkolni igyekezett ezt a számára kétségtelenül nem kellemes eseményt s a lemondás ténye csak akkor nyert hivatalos megerősítést, mikor Titulescut már régen nyugati tájak felé röpítette az orientexpressz. Egy évvel ezelőtt, közvetlenül Ferdinánd király halála előtt, Bratianu Jones épen megalakítani készült kormányát. A belpolitikai helyzet rendkívül súlyos volt, a pártok közötti harcok a végletekig kiélezettek. Bratianu Jones tudta, hogy a súlyos helyzetben csak egy különös tekintéllyel bíró kormánnyal veheti fel a harcot a nemzeti parasztpárt egyre növekvő életével szemben. És táviratozot Londonb® Titulescunak, aki fölényes inteligenciája, széleskörű ismeretei, lebilincselő modora és összeköttetései révén az összektő hidat képezte Románia és a Nyugat között és akinek személye messze felülemelkedett a belpolitikai pártharcokon. Háromszor táviratozott Bratianu Iones Londonba és Titulescu csak a harmadik kiavás után egyezett bele végül abba, hogy Bratianu Jones kormányában a külügyminiszteri széket elfoglalja. Visszajött tehát az országba, de feltételei voltak. A liberális párt kormányzási metódusainak és elsősorban a nemzeti parasztpárttal szemben tanúsított magatartásának megváltoztatását követelte. Titulescu nagyon is jól ismerte azt a régi külpolitikai axiómát, hogy egy országnak csak akkor lehet jó a külügyminisztere, ha jó a belügyminisztere is é s egy jó külügyminiszter csak akkor folytathat eredményes külpolitikát, ha ezt tisztult szellemű belpolitika támogatja alá új rendszert, nyugati metódusokat kért tehát a belpolitikában is. A liberálisok mindent megígértek. Az ő szuggeszciójára végül Bratianu Vintila kormánykollaborációt ajánlott fel a nemzeti parasztpártnak. Itt érte Titulescut az első csalódás. A Bratianu Vintila által diktált feltételek elfogadhatatlanok voltak és Titulescu, aki személyesen közretudta Alaniu és a miniszerelnök között a tárgyalásokat és próbálta a kormány és ellenzék közötti ellentéteket áthidalni, szomorúan látta, hogy a belpolitikai béke nem áll helyté s igy az ő költikékenységét belső nyugtalanságok ássák alá. A többi csalódások sorra következtek Míg a külügyminiszter minden összeköttetésének latba vetésével, intelligenciájának, akaraterejének és tudásának frontba dobásával köszölt az optánsper nagy diadalára, Nagyváradon, Kolozsvárn, Jakiban és Tirgul-Oncan templomokat romboltak, zsidókat vertek a diákok, a hatóságok elnéző asszisztenciája mellett. A külföldi államok kérdő és csodálkozó táviratokat menesztettek Titulesinnak, aki valósággal sírva panaszkodott az egyik firenzeki vezér előtt. Akkor nyújtottáa be decízben lemondását a kormánynak. A lemondást nem fogadták el . Titulescu kiharcolta végül a Romániára kedvező népszövetségi döntést. Következett a kölcsön tárgyalások periódusa. Titulescu az európai politika vezetőivel egyetértve a Népszövetség útján való stabilizálás mellett foglalt állást. Bratianu Vintila hallani sem akart róla és magánbankokhoz menesztette kölcsönért küldötteit. A népszövetségi kölcsön kedvezőbb feltételeket, de szigorúbb ellenőrzést jelentett volna, míg a magánbankoktól talán enyhébb ellenőrzés mellett lehet kölcsönt kapni, de viszont uzsorakamatra. Titulescu egyedül maradt koncepciójával. Még egy utolsó kísérletet tett. Eltávozása előtt az optánsper Damoklész kardként függő kérdését szerette volna Magyarországgal békés után, közös megegyezés alapján megoldani s ezért azt javasolta a kormánynak, hogy az ő tervezete alapján induljanak meg a közvetlen tárgyalások Magyarországgal Bratianu Vintila és Duca belügyminiszter azonban Magyarország válaszjegyzéke után mereven elzárkózott Titulescu javaslata elől és nem járult hozzá a közvetlen tárgyalások megindításához. Ezzel betelt a pohár. Titulescu nem volt hajlandó tovább az európai közvélemény előtt az ódiumot viselni a liberális politikáért Mint jó hazafi, lojálisan bevárta, míg a kölcsöntárgyalások befejeződnek s a rendkívül szesszió is lezajlik, nehogy távozásával nehézségeket okozzon a kormánynak. Szombat délben tizenkét órakor bezárták a parlamentet és Titulescu egy órakor már benyújtotta lemondó levelét. Ezúttal végérvényesen és visszavonhatatlanul. Titulescu távozásával a román politika legmarkánsabb egyénisége válik ki az ország közéletéből. Majdnem biztosra vehető azonban, hogy ez a távozás csak ideiglenes. Az események előrelátható logikus folyamata minden valószínűség szerint nemsokára imét az aktív cselekvés terére fogja hívni a román politikának ezt a prezumptív emberét, akire még fontos szerep vár Ujrománia életében. A kormány még mindig titkolódzik Titulescu lemondása közt! A Monitorul Official csak arról tud, hogy a KÜlÜgyminiszter egy hónapi szabadságra megy. Bratianu Vintila vagy Argetoianu helyettesíti Titulescut! (Bucureşti-Bukarest, július 31. Az Új Kelet tud.) A főváros politikai életét a kormány és az ellenzék sajtóját egyaránt Titulescu külügyminiszter lemondása foglalkoztatja. A kormánysajtó természetesen mindenáron csökkenteni igyekszik lemondás politikai jelentőségét és azt állítja, hogy Titulescu tulajdonképen nem is mondott le, csupán ismét elfoglalta a londoni nagyköveti posztot. Az ellenzék viszont a politikai válságkibontakozásának prelúdiumát látja a külügyminiszter távozásában. Tény az, hogy Titulescu egészen rendkívüli körülmények között mondott le, a szokástól eltérően nem a miniszterelnöknek, hanem közvetlenül a régens-tanácsnak nyújtotta be lemondását és helyettesítése körül a legfantasztikusabb, egymásnak ellenttmondó verziók kerültek forgalomba. A Titulescu-rejtély Az „Adeverul“ ma délutáni számában a Titulescu-rejtély elmon ír cikket és megállapítja, hogy a külügyminiszter távozásának és utódlásának körülményeit valósággal misztikus bzonytalanság veszi körül. A „Monitorul Oficial“ mindössze arról tud, hogy Titulescu egy hónapi szabadságra megy és ezidő alatt Bratianu Vintala fogja helyettesíteni. A „Viitorul" úgy véli viszont, hogy Titulescu igenis lemondott s a régens-tanács londoni nagykövetté nevezte ki. A nemkevésbbé hivatalos francia nyelvű „L‘Independence Roumaine" úgy értesül, hogy Titulescut nem Bratianu Vintila, hanem Argetoianu fogja a külügyminisztérium élén helyettesíteni és végül az igazságügyminiszter lapja, az „Universul“ úgy tudja, hogy Titulescu nem egy, hanem 3 hónapi szabadságot vett ki magának. A hivatalos lapok hivatalos információi között — mint látható — dühöng a harmónia s az „Adeverul" erre való hivatkozással pályázatot hirdet és nagy összegű díjat tűz ki annak, aki kitalálja: Lemondott-e Titulescu, kinevezték-e londoni követnek, mennyi időre megy szabadságra s ki fogja helyettesíteni? * Nem végleges Titulescu távozása távozása • Az bizonyos, — írja az „Adeverul“ — hogy ezek az egymásnak ellentmondó hivatalos hírek nem a véletlen művei. A kormány szemmel láthatólag szándékosan éleszti és táplálja a Titulescu lemondása körüli konfúziót, hogy a lehetőséghez mérten leplezze és takargassa azt az immár elvitathatatlan tényt, hogy a külügyminiszter nem tagja többé a kormánynak. A jövő fogja megmutatni, hogy Titulescu távozása milyen kihatással lesz az ország belpolitikai életére. A francia lapoknak az az értesülése, hogy Titulescu lemondása előjátéka csupán miniszterelnökké való kinevezésének , legalább is korainak mondható. De bizonyos az, hogy Titulescu londoni távozása nem jelenti azt, hogy munkáját ismét kizárólag a diplomáciának akarja szentelni. A külügymininiszterre jelentős szerep vár még az ország belpolitikai életében. A jelenlegi feszültségből való zökkenés nélküli nyugodt kiutat csakis Titulescu pártok fölé emelkedő súlyos egyénisége fogja garantálhatni. Az orosz válság A német birodalmi újságok újabban szokatlan élénkséggel foglalkoznak az orosz helyzetig, amely a lapok Moszkva- ban és Petrográdban működő tudósítói szerint az utóbbi időben válságossá élesedett, különösen a rossz gabonatermés és a hatalmas gabonatartalékok teljes fdemésztése következtében. Szimptómája annak a válságnak, hogy a száműzött ellenzéki férfiakat a szovjetkormmány mekgint visszahívja a pártba, bár ennek a visszaédesgetésnek az volt a formája, hogy az ellenzékiek egy része, Zinovjev, Kamenev és mások bűnbánó kijelentéseket tették és nyilatkozataik szerint mélyen sajnálják egykori tévedéseiket. Trockij egyik legintranzigensebb híve, Lasevics volt hadügy és flottanépbiztos szintén ilyen nyilatkozatot adott, de mindenki tudja, hogy ez előzetes, csöndes megállapodás volt a kormánnyal, amely azt hiszi, hogy a válság elhárítására nem nélkülözheti azokat a férfiakat, akik az orosz forradalom győzelmét nagy képességeikkel elősegítették. Csak Trockij, Rakovszki és Radek nem hódolt be, bár Radek kerülő után értésére adta a szovjet hatalmasainak, hogy ő is szívósan visszatérne, ha erre módot adnának neki. Radek ugyanis a német választások alkalmával sürgönyt küldött a német kommunista párt ellenzékéhez, amelyben mindenféle ellenzékeskedést a leghatározottabban elítélt. Követelte az „egységfrontot“ és egy kommunista lap munkatársával való beszélgetése során kijelentette, hogy Oroszországban kívánatosnak tartja a pártegység érintetlenségét. Ebből nyugodtan lehetett arra következtetni, hogy aalinék a kulisszák mögött tárgyalásokat folytatnak az ellenzék vezéreivel. Trotkoj egyelőre nem adta be derekát, nem hajlandó kinyilatkoztatni, hogy fájlalja egykori magatartását, egyelőre még mindig hangsúlyozza, hogy neki van igaza és hogy a párt, amennyiben jobbra orientálódik, nem tesz egyebet, mint azt, hogy az ő - Trockij programmját valósítja meg. Ám nemcsak a belső válság kényszeríti a szovjet kormányt arra, hogy visszaszerezze magának az új Oroszország legjobb erőit, hanem a külügyi helyzet is közrejátszik ennek a politikai folyamatnak létrejöttében. Oroszország külpolitikája ugyanis holtpontra jutott, évek óta nem fejlődött és semmi új pozíciót nem foglalt el, sőt már megnyert pozíciókat is, így Angliát fel kellett adnia. Az orosz népnek az amerikai elismertetést már évek óta beígérték és sem ez nem következett be, sem sok egyéb, ami a külföld által való elismertetésel összefügg. A kormány a tömegek számára nem tud sikereket demonstrálni és ez a körülmény egyre jobban megnehezíti a kormány és a kommunista párt helyzetét. A párt egyelőre nem tehet egyebet, minthogy önmagát konszolidálja. Hogy hová orientálódjon, hogy milyen politikát folytasson egy várható veszedelem ■mozgóban(Primaria udvarán) augusztus 2-iki kezdettel CsDÍSztöliSn a bagdadi szűz A szexen slágere. Főszerepben Grete Nissen. Csodás rendelés, pompa, küsBeleges technika