Uj Kelet, 1929. július (12. évfolyam, 146-170. szám)

1929-07-02 / 146. szám

SZERKESZTŐSÉG TILIFON utt Éjjeli telefon (nyomda) 2-*2 KIADÓHIVATAL TELEFON: 9,7 Str. Baren 1 nép 10. előfizetési ah ! Egész évre—---------- ily* Félévre - — - -- o- Negy-tívre — — Egy h '-pra-----, X. évfolyam o 146. silm 1929 Julius 2 Kedd • 5689 év Szíván 24 • Ara 5 MU IH a£T amdPsiiinciwwiBMP Kolozsváron hirdetéseket a Rudolf Kösse S. A. Str. Beglaki Is. 31 TsL 4-11 és a LLOYD EXPRESS Str. Mi Is. 20. Telsisa 14-35 hirdetési irodák vesznek fel Ami az amnesztiából hiányzik Ma elsírta valaki nekem az apró tragédiáját. Miközben babot és epret választott a Széchenyi-téri piacon egy ügyes zsebmetsző kicsente a kezéből a pénztárcáját. Mit tesz ilyenkor az ember? Elmegy a rendőrségre. Nem azért, mintha nagyon bízna abban, hogy a tolvajt, vagy a pénzt megtalálják, inkább csak azért, hogy a lelkiismeretét megnyugtassa. A rendőrségen nincsen egyedül a szegény károsult. Köröskörül négy-öt „piaci áldozat“ siránkozza el a panaszát másik ketten éjjelmi betörésekről tesznek jelentést és panaszt. A rendőrtisztek e szokatlan áradat láttára a vállukat vonják és az amnesztiát okolják. Mióta az amnesztia törvény megnyitotta a börtönök kapuit, se ,szeri, se száma az apróbb-nagyobb zselevágásnak, tolvajlásnak, rablásnak és betöréseknek. Legalább húszszor annyi betörő lézeng Kolozsvár utcáin, mint amennyi rendőr. Mit tehet tenni ilyenkor Az egyik rendőrtisztnek az a véleménye, hogy kár volt amnesztiát adni és a társadalom nyakára rászabad italaa jómadarakat. A másik nem sajnáltja az amnesztiát a betörőktől sem, csak azt hiszi, hogy a törülöckapuk megnyitásának speciális alkalmából meg kellett volna sokszorozni a detektívek számát és minden egyes kiszabadult rabot szigorú rendőri felügyelet alá kellett volna helyezik, hogy az első pillanatban nyakon lehessen csípni. Csak egy dolog nem jut senkinek az eszébe. Hogy a betöréseknek az amnesztia alkalmazásának időpontjával egybeeső elszaporodásában nem az amnesztia a bűnös, nem is a kiszabadult fegyencek. Mert a börtönből a társadalomba való visszatérésnek az útja nem olyan egyszerű és hogy mennyire nem egyszerű, azt mindenütt nagyon jól tudják, csak épen nálunk, Romániában nem. Mindenütt a világon valamennyi kultúrországban hatalmas áldozatkészséggel fenntartott intézmények gondoskodnak arról, hogy a megtévedt embereket, ha bűnüket büntetésükkel levezekelték, megpróbálják a társadalom hasznos tagjaivá nevelni. Nálunk viszont a magán initiatívából folyó szociális és karitatív akciókat ,,magasabb szempontokból“ csaknem teljesen lehetetlenné teszi az állam. Az állam magára vállalta teljes egészében a szociális gondoskodást. Erre a célra súlyosan megadóztatják az ország polgárait, milliókat, sőt talán 10 milliókat préselnek ki segélybélyegekből, és sehol semmi. Kinek jutna még eszébe azon tömi a fejét, hogy mi történik a börtönből kikerült szerencsétlen emberekkel, amikor az állam szociális célokra megsarcol mindenkit ésden tudja, mit csinál a töméntelen pénzzel, csak épen arra nem fordítja, amire épen a társadalom szempontjából a legsürgősebb szükség volna. Egy megtévedt ember, akit vagy a nyomorúság, vagy a hajlama bűnözésre visz, az amnesztia alkalmazása révén száz és száz hasonszőrű társával kikerül a börtönből és mi várja őket. Nem várja senki és nem várja semmi. Az állam azt hiszi, hogy megtette a magáét, amikor az amnesztiával könyörületet gyakorolt. A többi nem az ő dolga. Ha a kiszabadult tollvaj megit lopni találna, legfeljebb becsukják megint, van elég börtön az országban. Nem történik semmi különös, a régi tolvaj elfoglalja a régi helyét. Ki gondol arra, hogy a mai rettenetes munkanélküliségben még a rendes embernek is milyen sziszifuszi munkába kerül az elhelyezkedés. Hát még a társadalom számkivetettjeinek, a börtönök penészvirágának? Pedig enni kell mindennap. Még a tolvajnak is, a börtöntölteléknek is, aki aznapra már, amikor kiszabadul, még kosztot sem kap a börtönből. És lakni is kell valahol, minden éjszaka. De hol van az országban egy menhely, ahol a börtönökből is száműzött embert éjszakára befogadják és egy kantár meleg levessel, vagy egy adag tanáccsal és segítséggel ellássa. Ha valaki egyszer tolvaj lesz, örökre el kell jegyezze magát ezzel a mesterséggel és a börtönnel, mert senki sem gondoskodik arról, hogy visszatérhessen abba a társadalomba, ahonnan egyszer kiszakította magát. Épen ezért nincsen joga senkinek sem az amnesztiára panaszkodni, mert nem igaz az, hogy az amnesztia társadalmi katasztrófát jelent. Csak az ilyen amnesztia, amely nincs kellőképen előkészítve, amely mögött nincsen semmi, csak légüres tér. Az ilyen amnesztia csak félmegoldás, ha nem ad lehetőséget arra, hogy a közkegyelemben részesült emberek élni is tudjanak a kegyelemmel és a szabadsággal. Enélkül csak arra jó az egész amnesztiatörvény, hogy néhány napig szellőztetni és takarítani lehessen a tömlöcök mélyén, hogy a börtöncellák frissen, felsorolva várhassák újra törzsvendégeiket Madgearu miniszter filippikája a magas kamatlábak ellen (Bucuresti-Bukarest, július 1. Az Új Kelet tudósítójától). Madgearu ipar és kereskedelmi miniszter vasárnap Konstancában volt, ahol megtekintette a cantridkikötőBóna területét, hogy törvényjavaslatot a helyszínen szerzett tapasztalatai alapján készíthesse el. A miniszter azután a Mária királynő gőzösnek volt a vendége, majd az ipar és kereskedelmi karaurában tartott gyilésen vett részt. A város vezetőinek és az ipar és kereskedelem reprezentánsainak üdvözletére Madgearu beszédet tartott, amelyben a kormány eddig végzett munkáját méltatta, majd hangsúlyozta, hogy a stabilizációt az előre megállapított terv szerint nem lehetett eddig teljesen megvalósítani, mert a romániai gyárak az állam által részükre kifizetett pénzből hárommilliárdra külföldi devizákat vásároltak adósságaik kifizetése végett. Ez hiányzott a kalkullacióból.A miniszter azután a Banca Nationalának kamatlábemelésével és a hitelmegszorítás elleni panaszokkal foglalkozott és hangsúlyozta, hogy a bankoknak csak bankszerű váltókat szabad elfogadniok. Tiltakozott a magas kamatlábak szedése ellen, majd ismertette a kormánynak az ipar és kereskedelem fejlesztése érdekében hozott és tervbevett intézkedéseit. Közölte, hogy a Cernavoda—Konstanca vasútvonalat Tulcsáig fogják kiépíteni és a konstancai szabad kikötő oly fejlődést fog lehetővé tenni, hogy Konstanca lesz a Feketetenger első kikötője, amely versenykéntpestag az orosz kikötőkkel is. Nyolcvannyolcmillióért átvette az állam az Arad-csanádi vasutat (Bucaresti-Bukarest, július 1. Az Uj Kelet tudósítójától). Az Arad-Csanádi vasúti, az úgynevezett A. Cs. E. V. államostása és likvidálása érdekében kiküldött bizottság befejezte a munkáját, amelynek eredményekénen az állam a régi magánvállalattól 88 millió lejért átvette a vasutat és a vasúthoz tartozó épületeket és felszerelést. Annak a vagyonnak a kezelésére, amelyet az állam nem vesz át, „Siab“. ..Societatea Industrială Arad-Brad“ név alatt magánvállalat alakult, amely a 17 millión leltározott, de legalább 35 millió lej értékű vagyonkomplexumot már át is vette. A ,,Stab“ által átvert vagyonkomplexumba egyébként hatalmas erdőségek, egy cementgyár, kőbánya és két aradi épület tartoznak. Érdekes, hogy a tranzakció már 2022. óta húzódik, azonban úgy a liberális, mint az avereszkánus kormányok mesterségesen húzták a tárgyalásokat, hogy a párthívek minél hosszabb ideig vehessék fel a busás napidíjakat. Az államosítandó vagyonkomplexum átvétele érdekében delegált bizottságoknak állandóan 15 tagja volt és a 15 tag min-iden ülés után 140.000 lejt vett fel és egyenként 6000 lejes napidíjat. Jellemző momentuma a tranzakciónak az, hogyamikor az elmúlt napokban a kormány által delegált bizottság megjelent Aradon a likvidációs munkálatok megejtésére, a régi, liberális vezzetőség még tartott egy ülést, amely újabb 140.000 lejes megterhelést jelentett a vasúttársaságnak. Az új vezetőség közvetlenül ezután tartotta meg ülését, mely azonban összesen 3000 lejes megterhelést jelentett a megalakult Siab-nak. Í Egy angol repülőgép-anyahajó megtalálta az eltűntnek hitt „Humanciát és Gibraltárba szálította Madrid, július 1. Nyolc nappal eltűnésük és kétszer huszonnégy órával megtalálásuk első híre után Gibraltárba érkezett szikratávíró-jelentés közölte, hogy az Eagle angol repülgép-anyahajó két repülőgépe kutató útján az Azorok közelében megtalálta Franco spanyol őrnagy és társainak óceánrepülő nagy hidroplánját, a Numanciát. A jelentés szerint a hidroplán igen megrongálódott állapotban van de a pilótáknak sem a kényszerleszálláskor, sem utóbb bajuk nem történt. A spanyol pilótákat, kiknek ételéről a spanyol léghajózási minisztérium hivatalos kommünikében is már lemondott, mert az Azorok környékén hatalmas viharok voltak, a repülőgép-anyahajó gépükkel együtt fedélzetért vette s visszahozta Gibraltárba. A sikeres mentés hírét a spanyol kormánnyal már az angol admiralitás is hivatalosan közölte. Madridban a hir örömet keltett. Ezrek tüntettek lelkesen az angol nagykövetség palotája elött s a kormány a nagykövetnél a minisztérium két tagja utján az Eaglie parancsnokánál pedig szákratáviratban fejezte ki köszönetét. A Fabra távirati iroda tudósítója jelenti, hogy az Aegle befutott a gibraltári kikötőbe. .4 tengerre szálltak.. Madrid, július 1. Franco őrnagy, a megtalált Numancia repülőgép vezetőpilótája jelentést küldött eltűnésük óta szervedett hányattatásaikról. A Numancia junius huszonkettedikén már elérte az Azorokat, de az időjárás nem volt alkalmas a leszállás megkísérlésére , ezért túlrepülték a szigetcsoportot. Néhány óra múlva az egyre erősbödő viharban benzinkimérés céljából a tengerre szálltak s átengedték magukat a hullámok kénye-kedvének. A vihar lassú szünésével újra a levegőbe emelkedtek, de a heves szélrohamok óriási mennyiségű benzint fogyasztanak a géppel , újra kénytelenek voltak a vízre aláemelkedni. Junfius huszonharmadikától aSaint Marie-sziget felé sodorta a gépet a vihar, de a folyton váltakozó irányú viharos szélben ide-oda sodortattak a szigetek körül, anélkül, hogy bárhol sikeresen megkísérelhették velea a szárazföldrejutást. így találta meg a gépet az Azoroktól délkeletre az Eagia repülőgépanyahajó.