Uj Kelet, 1929. július (12. évfolyam, 146-170. szám)

1929-07-02 / 146. szám

% Ki dönt a zsidóságban a vallásos »gyom»»? Irta: Dr. Löwy Ferenc, Marosvásárhely (Befejező közlemény) A Jeruzsálem­i templom második el­pusztulása után, a nemzeti és Vallásos elnyomás koráiban, eltörölték a ,,Megi­­lász Taanisz“­ia böjt tilalmakról szóló­ könyvecskében felsorolt ünnepeket, me­lyeket két századon át tartottak mint Iz­rael dicsőségének és győzelmének nap­jait, melyeken nem szabad böjtölni és gyászt tartani. Mellékesen megjegyez­ve Adár hó 13-a, a mostani Eszterböjt na­p­ja is mint Nikánor napja örömnap volt, amelyen tilos volt a böjt és gyász. Erről a talmud is tud. Csupán a chanu­­ka és purim napokat hagyták meg be­lőle. Hol, mikor, ki és úti jogon s­zün­­tette meg ezeket a napokat? Hát akadt-e valaha vagy va­lából olyan zsidó vallá­­s sőt? fórum, amely magáról azt jelentette volna ki, hogy ő az előbbinél nagyobb böl­csességben és tekintélyben"? Ilyenről nem tud a zsidó történet. Nagyon tabuban mondotta ki R. Jóchanan, a nagy Pa­lesztinai bölcs, nem szal­id (Utahusos sza­bályt betű szerint venni még akkor sem, ha a kivételesét felsoroljuk. így van ez­­zel a nagy fontosságú tételezet is, hogy egyik vallásos fórum nem semmisítheti meg a másiknak döntését, ha nem na­gyobb annál bölcsességben és tekintély­ben. Nem is semmisítették meg formáli­san soha és sehol, hanem a szükség min­dig megtalálta az utat és módot, hogy a tóra kimondottan világos törvényét is bi­zonyos formasággal, — a törvény érin­tet­lenségét hangoztatva, — a szükséghez képest egészen máskép tartsuk meg. A talmud ugyanis páratlan bátorsággal ki­mondja: a bölcseknek joguk van a tórából valamely dolgot gyökerestől kitépni. Ez­zel a joggal élt is Hillél pátriarcha, mi­dőn az u. n. „prosztóul“ intézményét lé­tesítette. A tóra parantcsa szerint minden hetedik év szombatév, amelyben pihen a termőföld és amely elengedés éve is, mert az előző hat évről fennmaradt ad­óságot elengedi, megsemmisíti. Ter­mészetesen nem várrró vagy banktartozás­ról van szó, hanem a megszorult ember­társnak adott pénz- vagy terménytarto­zásról, melyről a hitelező már féli­gmed­­dig úgyis lemondott, amit aztán a szom­batév formailag is megsemmisít. Párat­lan humánus intézkedés, melynek mását hiába keressük a vallások vagy államok törvénykönyveiben, azonban Hillér idejé­ben­ már a közgadasági életben oly ká­ros hatással volt, mert a szombatév kö­zeledtével nem akartak az emberek egy­másnak kölcsönt adni, úgy hogy Hillál szükségesnek találta ezt ellensúlyozni. Ki­mondotta, hogyha az adóságot bizonyos m­egh­atározott formasággal a két-dinne szikló törvényszékre) ruházzák, úgy a szombatév nem semmisíti meg azt. A tóra törvényéhez tehát nem múltak, de az adósság biztosítva volt Az egész zsidóság elfogadta ezt a különös, valószínűleg, — mint neve mutatja, — az egyiptomi gö­rög minta után készült intézkedést, bár nyilvánvalólag a tóra szavai, — ha nem is szelleme, — ellen készült . Még meglepőbb a X. században kelet­kezett intézkedése Rábéni Gozsom mainzi raiíbinak. A tóra tudvalevőleg nem tiltja a többnejűséget. Királyok, nagy urak az ókorban éltek is vele; a népnél nem volt szokásban, a talmudban nem találjuk, de valószínűleg szórványosan előfordult. (Nekem még 1893-ban Belgrád utcáján mutattak egy török alattvaló­t.Addó keres­kedőt, akinek egy időben két törvényes felesége volt). R. Gersom, a X­ .század legkiválóbb európai alibija belátva, hogy keresztény környezetben­ még a látsza­tát sem szabad meghagyni a többnejűség lehetőségének, a tóm törvényéhez nem nyert, hanem átok alá vetette azt, aki az ő korától ezer évig egynél több feleséget vesz. Az ezer év már elmúlt, de az egy­­nejűség megmaradt. A keleti zsidóság, — bár akkor is nagyon ritkán fordult elő többnejűség, — akkor sem fogadta el R. Gérsom intézkedését, ma sem tartja magára nézve kötelezőnek. Hillél és Rábény Gérsom példája mu­tatja, hogy egyes emberek vallásos dön­tését a zsidóság, vagy annak nagy része minden egyházi vagy világi hatóság köz­bejötte nélkül is kötel­ezőleg elfogadta. Annál feltűnőbb, hogy a misnában vagy talknudban alig van egy lap, hol véle­­merty eltérés ne volna, de nem csak elvi­leg, hanem a gyakorlatban is. Egy ké­sőbbi tal­mudtekintély talán nem minden gúny nélkül jegyzi meg, hogy az .,Ezehu mekómon“ kezdetű misna-szakaszt azért vették fel mindennapi áltatos olvasásra, mert nincs benne vita és eltérés. A min­den idők legnagyobb rabbitekintélye, R. Móse ben Máimon (Rámbám) felismerte ennek hátrányát és hatalmas művének a „Jód Hachazáká“-nak előszavában el­mondja, hogy azért írta meg könyvét, hogy abból mindenki rögtön és világosan megtudja, mit rendel a zsidó vallás. Ezt a munkát, mely egyike a világ legreme­­kebb törvénygyűjteményének, még­sem fogadta el a zsidóság döntőnek és pedig csodálatosképpen, — bármily nagyra be­csülte és becsüli ma is a Rámbám tekintté­­lyét,­­ azért mert a hagyományos tan forrásának megjelölése nélkül döntött. Nem dön­tünk tehát a Rámbám szerint sem, ép úgy mint a misna vagy a talmud szerint sem. De nem döntünk, bármily különösnek látszik is, a Rámbám után félezer évvel később keletkezett Sulchán Áruch szerint sem. Hogyan, hát a zsidó­ság nem a Sulchán Áruch alapján áll?. Dehogyis­nem, hiszen zsidó vallásos ü­gyekben mégsem a Verbőczi féle törvénykönyv vagy a Code Napo­leon szerint döntünk, hanem a zsidó val­lásos törvények legutóbbi kódexe, a Sul­chán Áruch szerint. Csakhogy egyszer erősen rá kell mutatni a visszaélésekre, amelyeket ezzel a névvel tévedésből, illet­ve tudatlanságból és ami még sajnála­tosabb, tudatosan is ű­znek. Rabbi Jószéf Káró a XV. század végén megszerkesz­tette a Suchán Áruch (terített asztal) nevű valláskódexét, amelyben Maimuni­­val ellentétben megjelölte a forrást vagy az előtte élő nagy rabbinikus tekintélye­ket, ahonnan merített vagy akikre dönté­sében támaszkodott -s gyakran nem dönt, hanem csak felsorolja a döntő vélemé­nyeket. A Sulchán Áruchhoz fűződnek és a szöveg közé vannak nyomtatva R. Mó­se Jszerlesz (Remó) krakkói híres rabbi­nak megjegyzései, melyekben a főleg spa­nyol zsidó szokások és tekintélyekre tá­maszkodó Sulchán Áruchhal szemben az askenáz (német-lengyel zsidó) szokáso­kat és döntéseket juttatja érvényre és a tulajdonképeni Sulchán­ Áruk döntéseire számtalanszor azt morálja, hogy nem igy döntünk vagy­: nálunk a gyakorlat nem igy fejlődött, nem ez a szokás. Röviden: alig van lap, amelyen valamiben ne egye­nesen a Sulchán Áruc­ ezen döntsön. A Remó R. Jószéf bárónak kortársa volt és döntését közép és északkelet Európa zsidósága elfogadta, — tehát a mi zsidó­ságunk is, — bármely árnyalathoz tar­­tartozzék is, — de a keleti zsidóság ma sem igazodik­­utána. A Sulchán Áruch kommentárai, me­lyek közül a legnevezetesebbek a Túré Zóhor, a Schách és Mógén Ávrohom (minid a három a XVII. század­ máso­dik felében), magyaráznák, fejtegetik és újabb meg újabb döntéseket vonnak­­ belőle, amelyek akárhányszor szöges d­zerítésben vannak egymással. Hát még a sok sok kommentár, a nagy döntvény­tár — (sááb­ez utavész) — irodalom m­ind a mai napig, amelyek minő a Sul­­­hán­ Áruchnak a függvényei és bizonyos tekintetben hozzá is tartoznak minő el­téréseket mutatnak fel! A Sulbchán Áruch szerint döntünk. Jó, igaz, úgy van. Csak azt mondaná meg valaki világosan, ki vagy melyik szerint: a szerző, a Remó, a Túra Zóbor, a Schách, a Pri Megadim, a Noda Bijehuda vagy a Chászám Szó­­fer véleménye szerint? Mert ha Sulchán Áruch alatt csupán R. Jószéf báró mun­káját értjük, úgy egész nyugodtan el­mondhatjuk, hogy üres frázis azt állí­tani, hogy a Sulchán Áruch alapján á­l­­tatik. Ha azonban azt mondjuk, hogy a Sulchán Áruch alatt a hagyományos rab­­onikus vallástörvények összege értendő, melyek főként R. Jószéf báró munkájá­­hoz fűződnek, akkor pedig nyugodtan ki­jelenthetjük, hogy ass egész zsidóság a Sulchán Áruch alapján áll. Az irás szavaihoz: «menj a paphoz és a bíróhoz, aki ama napokban lés­zen a mindennemű vallási vagy világi ügyek­ben, a talmud azt a különös megjegyzést fűzi: Hát fordulhat e az ember olyan paphoz vagy bíróhoz, aki nincs az ő lap­jaiban? Ezzel arra tanít az írás, — fe­­­di rá, — hogy mindenki a saját korá­nak papja ’va­gy bírája; és Jiftáb­, a val­lásos ügyekben járatlan, a saját korában olyan döntő tekintély volt mint Sámuel próféta a maga korában. Gyakorlatilag minden zsidó minden valllásos ügyben , saját rabbijához, fordul és ar clak a dön­tését fogadja el. Nem volt és nincs olyan lobbijuk is tekintély, kinek az egész zsi­dóság minden szavát, minden döntését elfogadta voln­a. Jámbor és buz­gó embereit érdemük szerint mindig meg­becsülte, de túl sohasem becsülte a zsi­dóság. Elfogadott tahnudi szabály: a val­lástörvényi alapon könnyítő az erősebb, nem pedig aki mérték nélkül túloz és szigort­, ami­ a közösség többsége képte­len betartani. A történet is arra tanít, hogy az élet sokszor ad igazat, kiket koruk felforga­sok­szor azoknak ad igazat, kiket koruk felforgatóknak forradalmároknak bé­lyegzett. A mai zsidó valláspár­tok közt nincs nagyobb ellentét mint volt egykor Hillél és Sámmál iskolája közt és a talmud mégis azt mondotta ró­luk: ezek is azok is az élő Isten igéi, de a döntés mégis Hilllél szerint marad, mert ők az engedékenyebbek, megértőbbek. És még ezt sem igazolta teljesen a későbbi hagyomány, mert mint említettük, a jab­­nei napon több vallásos tételről azt ha­tározták: a döntés pedig sem Hiffér sem Sámmár szerint nem marad, hanem egé­szen másként. Mert végeredményében a zsidó vallásos ügyekben senki sem dönt és mindenki dönt. A zsidó vallási ügyek­ben végérvényesen maga az egész zsi­dó­­ság dönt. Erre tanít, erre at az egész zsi­dó történet. Kedd,149 9 rating I. Csak ezt vásároljátok! Egyszerre két mandátumra tesz pótválasztás Hunyad megyében A nemzeti parasztpárt Man­oile­scut és Bontescut, az averescanusok Gróza Pétert, a liberálisok Tă­tărescut, a szociáldemokraták Grigorovicit és Mos­­coviciot jelölik a mandátumokra (Bucuresti-Bukarest, július 11 Az Új Kelet tudósítójától.) Horia Maniu halá­lával megüresedett hunyadmegyei man­dátum betöltése körül igen érdekes poli­tikai kombinációk merültek fel. Ismere­tes, hogy a fiatalon elhunyt képviselőt a Casa Autonoma élére jelölték, de kívüle szó volt még egy helyettes igazgatói állás­ról is, amelyet szántán képviselő töltött volna be. Miután a Casa Autonoma igazgatója most már minden valószínűség szerint Cădere nagyváradi jogakadémiai pro­fesszor lesz, csupán az aljigazgatói tiszt­ség betöltése okozott nagyobb gondot a kormánynak. A problémát végül is olyan formán oldották meg, hogy az ugyan­csak fontos állás betöltésére ismét hu­­nyadmegyei képviselőt vettek kombiná­cióba, hogy ezáltal a hunyadmegyei kép­viselőválasztás alkalmával egyszerre két képviselőt választhassanak meg. Ez annál is kényelmesebb a kormánynak, mert ebben a megyében biztos esélyei vannak a többség megszerzésére. Melőtt két megüresedett huny­ad me­gyei mandátumról lett volna szó, a Casa Autonoma élére kerülő Horia Maniu helyébe Manoilescu, volt pénzügyi al­m­­inis­ztert jelölték, aki nemrég lépett át az Averescu pártból a nemzeti paraszt­pártija. De egy újabb igen érdekes kom­bináció is felmerült és amely szinte ko­moly konfliktusra vezetett a kormány egyes tagjai között A kombináció sze­rint a megüresedő hunyadmegyei man­dátum betöltésére dr. Bontesco Victort jelölték volna, hogy ezáltal a Nemzeti Tanács egykori tagját, akiről az elhunyt király egy alkalommal azt állította, hogy a legzseniálisabb ensiflyi politikus, ismét bevonják a politikába. Bou­tescu Victor egyike volt annak idején a nemzeti pa­rasztpárt legjobb szónokainak és köz­gazdászainak és ezért igen sokan expo­rtálták magukat a jelölése mellett. Horia Maniu halála, valamint a Casa Autonoma, aligazgatói állásának betöl­tése következtében Hunyad megyében két mandátum fog megüresedni s igy való­színű, hogy Martoilescu és Bontescu is bekerülnek a parlamentbe. Az Autonóm Pénztár aligazgatói állásába, megbíz­ható forrásból nyert értesüléseink sze­rint dr. Emil Stelariu hátszegi képvi­selőt jelünk, akit nemcsak agilis politikai tevékenysége, de nagy felkészültsége alapján is érdemesnek találnak a magas funkció betöltésére. Itt emlitjük meg, hogy a hunyad me­­gyei választásokon a liberálisok minden valószínűség szerint Tatarescut, az ave­­reszkánusok Grezas Pétert, a szociálde­mokraták pedig vagy a csernivitzi Gri­­gorovicsot, vagy pedig M. Moskovicsot jelölik. A választásokra valószínűleg csak auguszuts végén kerül sor. Fényképezik? Okvetlen tekintse meg az EMKE-drogéria fényképosztályába érkezett új, ok­té­­rai ném­i igényt kielégítő gépeket, nagyítókat, fényszórókat stb. Gépek: lOOOleitől. Papírok nagy választékban­­! Friss, olcsó vegyszerek. Vidékre postai szétküldés. Telefon 250. BMU-érigéria Car, Fitér és Eszt r.-a. sarsk.

Next