Uj Kelet, 1932. február (15. évfolyam, 26-49. szám)
1932-02-02 / 26. szám
plătite In numerar No. 224.716.029. Szerkesztőség ét kiadóhivatal: Cluj-Ro------------------------- lozsvár, strada Baron L. Pop Iveit Brossal a. 10. Telefon: 977. Előfizetési árak: Havonta 110, negyedévre 320, félévre 600, egészévre 120n v*....... havonta 1, nem egészévre 10 értékű valuta, szerint Az .Ur bánsági zsidó. Cikkeink utáni 14׳ יι ״«*frJelölés 232 On. Academia S(0ro ^ ^, ^־־ BUCUREŞTI 'S. Berman tétlen leveleket nem fogadunk eL Kéziratok megőrzésére és visszárkózunk. Fősz« Ernő. Felelős Ferenc. Bakare«szegi Ernő, Str. Áraie t aköldésére nem vállrkesztő Dr. Marton szerkesztő Jámbor itt szerkesztő: Hát- 51. Constantin Nr. 31 Kedd. 192 lefer. 2 A kormány bedugta a Ilitét Landau képviselőnek nem adták meg a jót a kamara mai ülésén. A legújabb módszer. Ha nem akar vamit meghallgatni az ember, bedugja a izét. A kormánynak kellemetlen volna végighollgatni azt, amit Landau Sorocáról mesél, torkára forrasztja hát a szót. Nem ököllel. Ez túlságosan brutális rba. Hanem a házszabályok nyakának kitekerésével. Ez egyszerűbb és hamarabb is vezetélhez. Egyébként is a kamara mégsem tölheti a drága idejét efféle csekélységekkel. Hiszen fontosabb ennél az az „egészlesz humor, amit a kormány tagjai és többségi honatyák a nyugdíjasok bőrére igengednek maguknak. A sorocai halottak csak nyugodjanak kéken. Hat zsidó halottért igazán nem érznek a kormány nyugalmát megzavarni. 01 van Itt a túltermelés? Hozzátartozik a szakértők kormányának adaságpolitikájához a következő jel-: „ Le kell szállítani az árakat“. Ha jól emlékszünk, ez a klauzula bennfialtatott abban a kormányprogramban, mely annak idején széles e hazánkban talmas feltűnést és egyes pontjaiban áres tiltakozást, sőt mondhatnánk: detséget váltott ki. Valami mégis csak lett ebből a prog-Ml. jasii dohánygyár ugyanis túltermelés itt kénytelen volt két hónapra leállija üzemét, míg a készleteket kiárusít- Utána pedig mérsékelt üzemmel fogja itatni működését, hirt, mint sajnos, naponként megisélődő jelenséget, nem kommentálnánk a nagyobb eseményekre számot tartó jen, ha nem került volna a jelentésbe a szó, hogy túltermelés, meg vagyunk ugyanis győződve arról, a sasii dohánygyárban nincsen túlmelés, valamint arról is, hogy az egész vilafölösleges és ostoba szó ez, hogy túlnelés, mert túltermelés nincs és nem ehet, míg toprongyos emberek munkát kenyeret követelnek a metropolisokvardjain és faviskós falvak poros zágutjain. It valami hiba van a kréta körül, eza fasii dohánygyárral. Eszünkbe kell hogy jusson a kormányáram: az árak letörése... essék, itt van. Le kell törni az árakat. De a dohánynál. De a gyufánál. De az nál. De a szeszilletéknél, hamarosan nem lenne túltermelés, egyszerű, mint a Kolumbusz tojása, az a szomorú tünet, hogy még a értők sem ismerik el ezt, egyre robassa alá a rendszert. I mag se nyílt és méris alasztják lég meg sem nyílt a leszerelési kon*da s ime máris arról jön távirati *lés, hogy el fogják napolni. Amióta mágválság tragikus fordulatot vett, h a a jóvátételi kérdés végleges rendének kérdése felszínre vetődött é az emberek kétségbeesett reményű leszerelési konferencia felé forattól várta a megváltást. Feszült *lődéssel várta mindenki a megnyitó *n elhangzó szavakat, várta azt az “te enunciációt, mely végre megnyugta * lelkeket és megerősíti azt a hitű,hogy a válság borzalmas gazdasági után legalább puszta életünket kell feláldoznunk egy új világháború hetes oltárán. Lgikus, hogy ennek a ma megnyíló konferenciának ünnepélyes patába a Távolkeleten gyújtó-bom- 18 hajóágyuk dörgései szólnak bele ££ a leszerelési konferencia azzal kezdetét, amivel már annyi nemzetközi konferencia végződött: elhalasztással. Ez a körülmény alaposan megtépázza azt a hónapok óta kialakult reménységet, hogy a leszerelési konferencia végre meg fogja teremeni nemcsak a fegyverek békéjét, hanem az annyiszor hangoztatott lelki leszerelést is. Az atmoszféra ennek a reménységnek pár hónappal ezelőtt még sokkal inkább kedvezett, mint ma. Mert azóta a jóvátételi konferenia már kudarcba fulladt, a világ gazdasági válsága ma mélyebb ponton áll, mint valaha. És mindezek ellenére a leszerelési konferencia sikerébe vetett hit e válságos órákban fokozottabban él ez emberekben, mert hiszen ennek a konferenciának a sikere jelenti számunkra az utolsó szalmaszálat. Jaj lenne a világnak, ha ez az utolsó reménység is füstbe menne. Akkor lehetetlen volna megakadályozni a teljes összeomlást, lehetetlen volna megakadályozni egy új világháborút. De talán a Távolkeleten lejátszódó események mégis észretérítik a leszerelési konferencia részvevőit. Talán be fogják látni az utolsó pillanatban, hogy a szakadék szélén a következő lépés már csak a mélységbe vihető a mélységben teljes pusztuláshoz. Ha van még józan belátás, van még emberség Európa politikusaiban, úgy a leszerelési konferencia nem fog teljes kudarcba fulladni. ״ EUudom képzelni a polgári társadalmat templomok és szobrok nélkül, de nem tudom elképzelni hitel nélkül“ Argetoianu szenzációs nyilatkozata a mezőgazdasági tartozások radikális konvertálásáról Miért kell elengedni a kisbirtokok adósságainak 50 százalékát. A nagybirtokok pusztulását siratja a pénzügyminiszter Bucuresti-Bukarest, február 1. Az Adeverulban szenzációs intervju jelent meg Argetoianu pénzügyminisztertől. — Számomra már régen világos volt — jelentette ki a pénzügyminiszter, — hogy a mezőgazdasági adósságok összegének komprimálása feltétlenül szükséges. Először a közvélemény vitájára bocsátottam azonban a kérdést. Nemcsak a baloldali pártok kérik az adósságok összegének rediukálását, hanem azok a többi elemek is, akik ismerik ezt a kérdést és nem vádolhatók baloldalisággal. Ebből a szempontból igen fontos dokumentumokat kaptam. Az adósságok állandóan növekedtek és a kamatokkal az eredeti összeg 8—10-szeresére emelkedtek. Az az elhatározás, hogy tíz hektárig az adósságok felére csökkentendők, már elutazásom előtt megérlelődött bennem és értesítettem is róla mindenkit, akit a kérdés illet, elsősorban természetesen munkatársaimat. Aki az hiszi, hogy az elhatározásnak valami más oka lenne, téved. A jogszerű konverzió határának tíz évre való kitolásáról a következőket mondotta: —Ez az elhatározásom is már régen élt bennem, de csak akkor döntöttem, amikor láttam, hogy mi történik a külföldön. Nem részletezek, csak azt mondhatom, hogy külföldön sokkal rosszabb a helyzet, mint ahogy azt itt el tudjuk képzelni. Felmerült az a terv,hogy a külföldön kötvényeket helyezzünk el. Ez az operáció azonban kilátástalan és megvalósíthatatlan. Kétségtelen, hogy a konverzió ezen részéhez szükséges pénzügyi bázis nincs meg. Ezeket a nagybirtokosokat az öszszes viharszelek végig seperték. Mindenki csak ütött rajtuk, aki csak akart, ők szenvedtek a legjobban a kisajátítás miatt, ami valósággal a konfiskálás jelenségével bírt, mert azoknak a papíroknak értékéről, amit kaptak ellenértékéül a nagybirtokosok, nem szükséges beszélnem. Ezek a nagybirtokosok viselik a legsúlyosabb adóterheket, őket sújtja a legjobban a gazdasági depresszió. A megmaradt vágyónők az árak esése miatt teljesen elvesze t tek. Lehetetlen a helyzetük mellett közömbösen elmenni. . . A közös megegyezéssel való eljá- rás lehetetlennek bizonyul, mert színן te kizárt, hogy a hitelezők megvezítenek egy ilyen tárgyalásnál. Az első helyen bekebelezett hitelező nem lesz hajlandó egyenlő alacson leülni tárgyalni a‘később be! ־ jegyzetekkel. Éppen ezért a törvényszékre bízza a javaslat a megegyezés létrehozását, elsőfokon a törvényszéken, másodfokon a tábla és harmadfokon a semmitőszék fog dönteni, az elképzelhető leggyorsabb eljárással. Nem akarok olyan törvényt, amely provokál, hanem olyant, amely harmonizál. Az én koromban a saját javaslatommal szemben nem vezet túlzott érzékenység vagy szerelem és ezért elfogadok minden jobb ajánlatot. Scrutator, az interviuvoló újságíró , az általános hitelkérdésekről érdeklő־ dött. — Érdekesek az emberek, — mondotta Argetoianu — az egyik oldalon, mint bankárt állítanak be, aki túlzott terheket rovok az államra, hogy a bankokon segítsek, másrészt azzal vádolnak, hogy a földművesek és az egész ország hitelét tönkre akarom tenni. Ez nem igaz. Én, aki hiszek a polgári társadalomban, el tudom képzelni ezt a társadalmat templomok nélkül, szobrok és művészek nélkül, de nem tudom elképzelni bankok és hitel nélkül. A korverziónál tehát soha nem is gondolhatok arra, hogy csapást mérjek a népbankokra, vagy a többi pénzintézetekre. Ezt a törvény technikája teljes mértékben be fogja bizonyítani. VILÁG TŰKUL A Mesfeelen Mátok Csütörtökről péntekre virradó éjjel kicsapott a tűz távol Keleten. Japán rajtaütött a közel hárommillió lakossal rendelkező Sanghai egyik külvárosán , hat óra hosszat bombáztatta repülőgépekkel. Az eredmény az első éjszaka: a kétezer kínai halott, többszáz összeomlott ház, egy leírhatatlan nyomorban élő nép kétségbeesése s a világ, a nyugati világ — állítólagos — felháborodása... Az első éjszaka rajtaütésszerű támadása óta a harcok korántsem ültek el, — sőt: — a legfrissebb táviratok már arról számolnak be, hogy az ellenfelek száma, péntek reggel óta, szaporodott. Ma már nemcsak egy kínai-japán, haן nem egy japán-orosz, sőt egy japánamerikai arcvonallal is kell számolni a Sanghai váratlan vérfürdő körül. A fürge japán imperializmus amily mohósággal betört Sanghai kínai területére, ugyanoly falánkan betört — más helyen — orosz területre is s ha rövid időre is, de tűzharc alá vett sanghaji amerikai csapatokat... Hova vezet ez? Ezt a kérdést most hagyjuk nyitva. Foglalkozzunk a konkrétumokkal s kérdezzük: miért történt? ! Japán hivatalos magyarázat szerint: : a Sanghai előtt álló japán csapatok parancsnokának az iniciatívájára, akiknek szabadkezet adtak a cselekvésre. Hogy aztán milyen titkos utasításokkal volt ez a parancsnok ellátva, arról a japán hivatalos magyarázat hallgat. Tény az, hogy ez a japán parancsnok kötelezőnek tartotta a maga részéről fellépni a kínaiak japánellenes agitációja ellen. A kínai parancsnok azonban elfogadta a japán feltételeket — mondják a tudósítások! Mindegy: — a japán parancsnok rajtaütött és levetett. Valami alaposabb oka kell, hogy legyen a sanghaji vérfürdőnek! S ez annál is valószínűbb, mert az amerikai Jangcse flottila parancsnokának bizalmas jelentése szerint a japánok az egész Jangcse völgyet meg akarják szállani, felfelé egész Nankingig, illetve Hankauig. Az amerikai parancsnok ezzel magyarázza, amiért további amerikai flottaegységeket kér. S ezek a csatahajók Manilából — a legfrissebb táviratok szerint — már el is indultak Sanghai felé. A távolkeleten kezdődő dráma oka tehát mégis több kellő legyen, mint az, hogy egy japán katonatiszt erőszakkal torolja meg a sanghaji kínaiak japán - ellenes agitációit. S több is ez az ok. Sanghaiban 100.000 japán él s a japán polgári tudat szerint Sanghai a leggazdagabb japán város. Igen sok kínai iparvállalat japán kezekben van. Ezenkívül az a kínai hemiszféra, amibe Sanghai tartozik, a legfontosabb japán fogyasztó. Japánnak tehát érdeke, hogy Kínával való gazdasági kapcsolata biztosított legyen. A mandzsu események viszont erős japánellenes atmoszférát teremtettek Kínában, amely nagyon könnyen átcsaphatott volna a japán áruk ellen irányuló bojkott-mozgalomba. Márpedig ez Japán számára leirhatalan károk bekövetkezsét jelentené. Különösen most, amikor a gazdasági krízis már elsöpörte arany valutáját s munkanélkülieinek száma a 4 millió felé közeledik. Érthető, ha a japán imperializmus mint egy oroszlán és egy tucat róka küzd gazdasági érdekeinek Kínában való megvédéséért Kérdés azonban, hogy a küzdelemnek az a ne-