Uj Kelet, 1932. április (15. évfolyam, 77-98. szám)
1932-04-01 / 77. szám
Taxa postai^ Szerkesztős^ plătite In namemr és kiadón!va-No. 224.716-929. tal: Cluj-Ro-TM, ■ lozsv&r, Strada Baron L. Pop (volt Brassai W.U.Q. Telefon: 977. Előfizetési ér Unorronta 110, negyedévit 2 606, egészévre 1200 lej[. havonta 1, negyedévre**. Részévre 10 dollér׳,^ _y egyenlő ékfi valuta. Hirdetések díjszabás mint Az ,UJ KELET“ az erdélyi ersági zsidóság egyetlen napilapja CBieink utánnyomását csak a tor- במ^׳ י jelöléséré! enged.•* 7*יا׳ leu! Bérmentetlen leveleket nem fogadnak eL Kéziratok megőrzésére és visszaküldésére nem vállalkoznak. Főszerkesztő Dr. Marton Ernő. Felelős szerkesztő Jámbor Ferenc. Bukaresti szerkesztő: Hátszegi Ernő, Str. Sf. Constantin Nr. 31 Péntek. 19*2 apr. I, 5692. ÉV VERDAR 24. XV. ÉVF. 77. SZÁM sebb doktort Marlelt Briand, meleg, részvétteljes híjén, szentimentális beszédekben elreitták és most tavasz elején, hogy mit kezd kizöldilni hantjai fölött, egy gyártársa, Claude Farréreiró meghalta kikezdeni.* No ne ijedjünk meg, n lesz halottgyalázás belőle. Mindize azt írja róla, hogy zseniális ember, rajongója avilágbeliének és a világ fogságnak és e minéműsége miatt sem féle politikai ténykedésre nem alkalm. A politikára csak a szürkék, a hiúk, értetők, a ballonszívüek és a tökmagú gyömöszölt koponyájúak alkalmasok, világnak megváltásra van szüksége — lesküdik az öreg literatus — és megnálták a Népszövetséget! A legszeren- telenebb intézmény, amelynek minden ékezete abban merül ki, hogy politiellentéteket fölszínen tartson és hitsen. Sok össze-vissza beszédükkel is nyugtalanítják a világot. Hiszen az egészségesebb ember is előbb vagy lobagóniába esne, ha minden este két í1 orvosprofesszor állaná körül azt, hogy kitapogassák a pulzusát, megfigyeljék a szívverését és bölcs zifiumokat tartsanak fölötte. ide Farrére dohog, de aztán koryi propozíciót is tesz. Azt mondja: háljon meg a Népszövetség, de alajult át gazdasági alakulattá. A hágai íőbíróság se foglalkozzon csak gaaágil ügyekkel.'a״ yis a politikának a kiküszöbölését ezeli a politikából. Paradox kívánságtettszett még pár év, pár hónapot. Minél jobban belemegyünk azonז a világkrízisbe, annál inkább termetesneire tartjuk ezt a követelést. Anyra utáljuk a politikát és annyira kirjuk gazdasági életvonatkozásaink dezését. poraiból feltámadt tönis smét feloszlatták a vasgárdát? Idezhetné a jámbor idegen, aki egyévi 01 lét után vetődött el ismét a földének erre a részére, mert hiába igyekezett Jorga magának dikálni az elsőség dicsőségét. A vajdát már megtisztelték egyszer a fehatással ez is olyan régen történt. Pontosan évvel ezelőtt, Mihalache belügymitézsége alatt. A minisztertanács akis elhatározta. A Monitorul Oficial szelte. A vasgárda helyiségeit leperélték. Mihalache kijelentette a kamara, hogy a vasgárda nincs többé. Élt, mint egy rossz álom, mikor ezt mondta, március volt. Ápában megbukott a kormány. És ju- 3ban, az új választásokon a megszüntt, a lepecsételt, az elmúlt vasgárda bályszerűen jelöltette magát a várasokon. Mint egykor poraiból a Phönix, úgytak ki a földből az ország minden kében a vasgárdisták. Reakciós szerret, halált esküszik a pártokra és a Sókra — hogy is ne tetszett volna ez Igának. Lányira tetszett, hogy Corneliu Codrut hatósági asszisztenciával segit mandátumhoz. Erre is szükség volt. It felsőbb helyen lehetett bizonyíti, hogy a politikai pártok elveszíteta lábuk alól a talajt. Veszélyes volna választásokat kiirni, mert a szélső?k kaptak lábra. Maradjon tehát ?a. 3 maradt. vasgárdisták komolyan vették ezt a elgetést. És úgy felverték egy megye idjét, még a csendőrök sem érzik őkat biztonságban. it tesz erre Jorga? Kijelenti, hogy tűrheti a „rendbontó“ szervezetek izdálkodását. Minisztertanács. Feladás. Monitorul Official. Lepecsé-e Egyelőre ez a helyzet. A vasgárda már ver is fel van oszlatva, de részt vesz utovai pótválasztáson és képviselője a parlamentben. ver, ez a ▼asgárda. Nincs is, van is. ן Hétfőn kezelődnek a franciaangol tárgyalások a dunai államok együttműködésének előkészítésére A miniszterelnöki találkozón megegyezést fognak keresni a középeurópai államoknak nyújtandó kölcsönök ügyében is. London, március 31. Tardieu az eddigiek szerint vasárnap éjfél előtt érkezik az angol fővárosba. A francia- angol tárgyalások hétfőn kezdődnek. Részt fognak venni a tanácskozásokon sir John Simon angol külügy-, Neville Chamberlain pénzügy- és Runciman kereskedelmi miniszterek is. Londonban valószínűnek tartják, hogy az eszmecserén a dunai államok gazdasági együttműködésének kérdésén kívül szóba kerül a jóvátételek és a háborús adósságok problémája és a francia— angol kereskedelmi viszony ügye. Politikai körökben azt is valószínűnek tartják hogy az angol—francia miniszterelnöki találkozón megegyezést fognak keresni a Tardieu-tervvel kapcsolatos s a középeurópai államoknak nyújtandó kölcsönök ügyében is. Egyidejűleg az angol lapok hangoztatják, hogy a hétfői francia—angol kormányelnöki eszmecserén fog eldőlni, hogy mikor és hol tartsák meg a négyhatalmi konferenciát. Általában Londonban még reménykednek abban, hogy a négyhatalmi értekezletet Londonban, április 6. vagy 7-én megtarthatják. Hir szerint az angol kormány nem enged abból az álláspontjából, hogy az értekezlet színhelye London s ne Genf legyen. A Daily Herald szerint az angol kabinet tagjainak véleménye a Tardieu-terv tekintetében nem mondható egységesnek. Simon angol pénzügyminiszter nagyobb hajlandóságot mutat a francia törekvések támogatására, mint Macdonald. Az is a helyzet bizonytalanságára vall, hogy az angol külügyminisztériumban nem tudtak határozott választ adni arra a kérdésre, lesz-e négyhatalmi konferencia a dunai államok együttműködése előkészítésére s ha igen, ezt mikor és hol tartják meg. Berlin, március 31. Német kormánykörökben rokonszenvvel tekintenek a tervezett négyhatalmi konferencia elé. Remélik, hogy az értekezleten figyelembe fogják venni Németország érdekeit is, ami tekintettel arra, hogy a német piac nyújtja a dunai agrárállamok számára a legjobb felvételi lehetőségeket, majdnem tökéletesen fedi a dunai államok érdekeit is. Ezzel kapcsolatban valószínűnek tartják, hogy Bülow külügyi államtitkár fogja , képviselni Németországot a jövő hét közepére tervezett négyhatalmi értekezleten. A Journal des Débats élesen kritizálja azokat a diplomáciai mesterkedéseket, amelyekkel alá akarják aknázni a Macdonald-Tardieu eszmecserét. . Ahogy a kormánynak éppen jól esik. Csak arra vagyunk kiváncsiak, mire kell a feloszlatási komédiát minden évben megjátszani? Derül a láthatár ? A romlás és kétségbeesés kakofóniájában London felől mollra hangolt szólamok hangzanak a kontinens felé. Állítólag a brit szigeten állandóan javul a gazdasági és a pénzügyi helyzet, aminek legkézzelfoghatóbb bizonyítékát a tőkék visszaáramlásában látják. Az adók váratlanul kedvező mennyiségben folytak be, úgy, hogy már az ezidei költségvetés is fölösleggel zárul. A külföldi tőzsdéken a font fölébe kerekedett a dollárnak s a még nem régen szigorúan aranystandardos londoni City ma a font árfolyamemelkedésétől retteg. Mindezek kétségtelenül kedvező szimptomák volnának, ha e szimptomák nem maradnak elszigetelten s az angol gazdasági életet mentesíteni tudják a munkanélküliség nyomasztó terhétől. Azonban ha az angliai gazdasági helyzet kedvező alakulását elvonatkoztatjuk a lokális keretektől, ha a „derülő láthatár“ mögé pillantunk, akkor önkénytelenül is felvetődik a szkeptikus érzés: vájjon ez a javulás állandó jelleget nyerhet-e s nem-e csak olyan átmeneti fellélegzést jelent, amely után a beteg állapota még rosszabbra fordulhat? Mindenekelőtt meg kell állapítani azt, hogy az angol költségvetés kedvező egyensúlyát részben az újonnan bevezetett vámokból teremtette meg az angol fiskus s az adófizetők szorgalma is alighanem a font árfolyamcsökkenésével magyarázható. Tény, hogy a font árfolyam-csökkentésével az angol ipar, mint kimondottan exportra dolgozó termelőág, kedvezőbb helyzetbe jutotte az aranystandardot fenntartó ágregációs politikát űző ipari államoknál. Téma az is, hogy különösen a textilgyárak ebből kifolyólag nagyobb megrendelésekhez jutottak. Mindez az éremnek kedvező oldala. Van azonban egy kevésbé kedvező oldala is. Erről az oldalról azt olvashatjuk le, hogy a viszonyagos ipari fellendülés ellenére, a munkanélküliek száma Angliában sem mutat komolyan számbavehető csökkenést, annak ellenére, hogy a megélhetés sokkal könnyebb és olcsóbb lett a drága félszigeten, mint az aranystandard felfüggesztése előtt. Így tehát inkább pénzügyi előnynek könyvelhetjük el az angliai eseményeket, mintsem a válság likvidálását láthatnék benne. Anglia kimondottan exportállam, amely elsősorban ipari cikkeket exportál. Ám bármily olcsón termel is az angol nagyipar az aranystandard felfüggesztése és a font árfolyamcsökkenése óta, ezzel még nem érte el azt a célját, hogy az importállamok felvevőképessége a régi nívóra emelkedjék. Sőt ellenkezőleg: ez a nívó állandóan és fokozatosan csökken. Az európai kontinensen ugyanis a válság egyre mélyül s így az ipari fogyasztóképesség is állandóan lefelé ívelő görbét mutat. A tömegek fogyasztóképessége már a minimálisan is alul van. Márpedig ha ez a tény fennforog, akkor hiábavaló az angliai pénzügyi helyzet kedvező enyhülése, a gazdasági válság radikális megoldása Angliában is késlekedni fog. Sőt az európai válság mélyülésével az angol ipar is el fogja veszíteni átmeneti fellendülésének lehetőségeit. Érthető tehát, ha az angol kormány rémi idegenkedést mutat a félmegoldást jelentő dunai konföderációs tervvel szemben és inkább a jóvátételek és haditartozások ügyének végleges rendezését sürgeti. Érthető, mert hiszen csak egy pénzügyileg és gazdaságilag tehermentesített Európában képzelhető el a válság likvidálása s a fogyasztás régi kereteinek kitöltése. Az angliai ,,derülő láthatár“ kitisztulása tehát szorosan összefügg az európai láthatár kiderülésének lehetőségével s amennyiben ez rövidesen ״ de nem következik, úgy az angliai heyrt enyhülése is csak átmereti, sőt ennél is több: illnzórius marad. világ tükre Az utolsó ״ császár és király“ Napjaink tünete az évfordulók szorgalmas megünneplése. Kiváló emberek születési és halálozási évfordulóját jó alkalomnak találjuk arra, hogy elvonatkoztassuk magunkat a jelen kilátástalanságaitól. Visszamenekülünk a múltba, mert nem látunk olyan jövőt magunk előtt, amiért lelkesedni lehetne. Az évfordulók közé sorakoztatják április elején a tragikus sorsú Károly osztrák császár és magyar király halála napját Tíz éve, hogy fiatalon, a nagy összeomlás áldozataként meghalt száműzetésben Habsburgi Károly, dinasztiája hibás vagy téves politikájának örököse. Amikor 1917-ben trónra került kétségtelenül jó szándék vezette. Be akarta szüntetni az ellenségeskedéseket és a belpolitikában a demokratikus reformok felé mutatott hajlandóságot. De elkésett. Az események motorikus erővel siettették az autokratikus monarchia és Károly hatalma alá tartozó feudális országok összeomlását. Történeti erők ütközői közé került, a háborút a Hohenzollernek és Habsburgok elvesztették és míig a volt német császár beletörődött egy hollandi falu magányába, a fiatal, ambíciótól fűtött uralkodó puccsszerű kísértetet is tett a halálát megelőző év őszén, magyar trónja visszaszerzésére. Ez a kudarc is siettette a tragikus sorsú uralkodó halálát, akinek élete végéig hűséget tartó titkára, Werkmann Károly báró most, Károly halálának tizedik évfordulója alkalmával írja a következőket: 1921. október 20-án láttam császári uramat svájci száműzetésében utoljára. Reggel nyolc órakor mentem a házaspár lakosztályába, hogy teljes szívből kívánjak szerencsét nekik. Néhány óra múlva repülőgép emelkedett a közeli síkon a felhők felé, hogy a királyt és a királynét Magyarországba vigye. Láttam az autót, amely az uralkodó házaspárt Hertenstein kastélyból a repülőtér felé vitte. Novemberben a császár és a császárné Madeirában kötött ki... Én magam újabb otthont kerestem és Luxemburgba utaztam, ahol a kormány jóvoltából vendégjogot élveztem. • Madeirából háromszor kaptam üzenetet. Egy alkalommal azt akarta a császár, hogy tegyek jelentést a közhangulatról, ami Európa különböző országaiban tartotta magát a sikertelen restaurációs kísérletről. Nappal és éjszaka dolgoztam a jelentésen. Amiikor elkészültem vele, átadtam egy portugál férfinek, aki megígérte, hogy eljuttatja a császárhoz, aki — mint azt később megtudtam, — hosszasan akart válaszolni, jegyzeteket készített, de a halál kiütötte kezéből a tollat, 1922 április elsején halt meg és hét hónappal később kaptam meg a feleségemnek és nekem küldött ajándékait. Egy ezüstfonatú diszkosarat küldött asszonyomnak, nekem pedig ezüst - fogantyús sétabotot. 1922 márciusában Berlinben tartózkodtam. Itt olvastam, hogy a császár megbetegedett. Emlékszem, hogy 1922 március 31-én egy berlini egyetemi tanár érdeklődésére azt mondattam, hogy a császár bizonyára spanyol náthában betegedett meg és tekintve a számára idegen klímát, nehezebben gyógyul a benszülötteknél. Az orvosprofesszor gyors gyógyulást kívánt. Amikor elváltunk, otthon aggód" ▼a közöltem feleségemmel a tanárral