Uj Kelet, 1933. június (16. évfolyam, 122-145. szám)

1933-06-02 / 122. szám

OLDAL hogy ezt minden államban lehetővé tegye, mert ha minden állam külön uta­kon halad, akkor a világgazdaság nagy épülete soha sem lesz felépíthető. Csak minden állam b­ecsületes, határozott hozzájárulásával indítható meg az a gazdaságpolitika, mely véget é­ethet a bizonytalan és ingadozó devizaárfolya­­moknak, a kereskedelem és a hitel bé­­nultságának s csak igy haladhatnak a gazdasági élet új, egészséges rendje felé. Pasvolsky a következő­­pontokban foglalja össze ennek a politikának az irányelveit: 1. Az állandó devizaárfolyamok rend­szerének visszaállítása, mint a nemzet­­közi aranystandard visszaállításának első állomása. 2. A legrövidebb idő alatt egyen­­súlyba hozandók minden államban az állami költségvetések. 3. Nemzetközi megegyezés az azon­­nali vámfegyverszünet tekintetében. A vámtarifák fokozatos­­leszállítása, a k­ereskedelmi korlátozások mielőbbi megszüntetése, az állami devizaellenőr­zés felfüggesztésével együtt. 4. A háborús adósságok kérdésének újabb szabályozása s általában az ál­­lamadósságok lecsökkentése nemzetkö­­zi megegyezések alapján. 5. A nemzetközi magánadósságok te­­kintetében is új megállapodáshoz kell juttatni az adósokat és hitelezőket é­s a súlyos rövidlejáratú tartozások konszo­­lidált s könnyebb feltételekhez fűzött, hosszúlejáratú adósságokká változta­­tandók át. 6. Megegyezés létesítendő a kormá­­nyok és a jegybankok között az arany­alap fenntartásának technikai megol­­dására vonatkozólag. Itt szem előtt kell tartani, hogy a bankjegyek kibocsátá­­sánál nagyobb rugalmasság éressék el, mint eddig, vagyis aranyalap mellett­­is tétessék lehetővé, hogy pénz a tényle­ges gazdasági szükségleteknek megfele­­lően forogjon közkézen. S végül, az új valutastabilizáció biztosítására létesít­­senek a kormányok közös és megfele­­lően erős stabilizációs­ alapot, hogy ez ellensúlyozza a stabilizá­ci­óval szem­­ben fellépő befolyásokat. Lehet, sőt valószínű, hogy Pasvolsky javaslatát csak lényeges módosítások­­kal és változtatásokkal fogadja el a bécsi kongresszus. Akármilyen lesz is a megoldás, haladást jelent, ha a bizony­­ta­lanság helyébe bizonyosság, az anar­­chia helyébe rend lép. Azok a váratlan elhatározások azonban, melyek mosta­­nában különösen Amerika felől élik a gazdasági életet, esetleg még egy ideig megakadályozhatják, hogy a bécsi kong­resszuson céljának megfelelő megegye­­zések jöhessenek létre. Az író, Palesztinában élő cionista poli­tikus és mellesleg a nemzetiségi kérdésnek — ma inkább kisebbségi kérdésnek nevez­zük ezt a problémát, a világviszonylat­­ban is első szakembere. A kiadó, a „Frankfurter Zeitungnak“, ennek a nagy múltú, ősliberális, most persze szoros pó­rázon tartott, de még ebben a megalázott állapotban is néha-néha felhorkanó, ka­­rakánkodó újságnak tulajdonosa. A té­­m­a szintén kényes, az író a szovjet lelkét kutatja. Evidens tehát: ez a könyv még a Hitler rémuralma s ami ezzel egy: az elfalusodás, a zsidónyúzás és kulturhalál előtt jelent meg Németországban. A rég­­múlt időkben, vagy félesztendő előtt. A rövidre fogott gondolatmenete pedig ez: A cári Oroszország nemzetiségi állam volt, az osztrák-magyar monarchiával is tarkább összetételű: 185 féle nép lakta és ebből az össznépességnek mindössze 43 százaléka orosz. Az állam azonban csak egy nemzetet, egy nyelvet, egy vallást ismert el, a többit keményen elnyomta, lealázta. A zsidó történelem a megmond­­hatója, milyen súlyos volt ez az elnyo­­matás. Nem volt válogatás az eszközök­­ben: egyszer a kaftán, meg a zsidó sipka ellen lendült, még az ilyesmit sem áta­­lotta és megadóztatta, hogy véget vessen divatjának. Máskor az apró gyerekeket fogdostatta össze, erőszakkal megkeresz­­teltette őket és elvitte évtizedekre kato­­nának. Aztán a letelepülési körzet, a ,,cserta“ grandiózus ghettójába zsúfolta a zsidókat össze. Hosszú, valósággal vég­­telen krónikája van az orosz-zsidó már­­tíriumnak. Ez köztudomású. De a többi nemzetiségre is elviselhetetlenül nehéz járom súlyosodott. 1905-ig például egyet­­len ukrán újság vagy könyv sem jelent­­hetett meg Oroszországban, ahol több, mint 311 millió ukrán élt, a lakosságnak 22 százaléka. Nem csoda tehát, hogy a nemzetiségi kérdés a robbanásig fokozta az ellenté­­teket, hogy egyenesen szétveréssel fenye­­gette az államot, amelyet gazdasági egy­­ségként a forradalmárok is fenn akartak tartani. És az sem meglepő, hogy akár­­csak a hasonló helyzetben levő úgyneve­­zett austromarxisták, a bolsevikiek is: Lenin és társai állandóan feszegették, tanulmányozták a nemzetiségi kérdést. De míg Renner, meg Otto Bauer csak a nemzeti autonómia gondolatáig jutottak, Lenin és utána Sztálin és a hivatalos szovjet program sokkal radikálisabb ál­­láspontot foglaltak el. Elismerték a nem­­zetiségek teljes szuverenitását, korlátlan önrendelkezési jogát, tehát azt a jogot is, hogy Oroszországtól elszakadjon, ha történetesen erre kedve tartja. Merész lé­­pés volt ez, ha meggondoljuk, hogy köz­­ben az oroszság aránya 53 százalékra emelkedett és hogy a proletár vezérek közül is többekben élt és él, sokban bi­­zonyára ma is a misztikus nagy hit az oroszság küldetésében, elhivatottságában. A kommunista vezérkar mégis rendülét­­lenül munkál az orosz szupremácia meg­­szüntetésén, útját állja minden oroszosí­­tási törekvésnek és a szovjet a neve sze- 1־ int is, nemzetek fölötti alakulat igyek­­szik lenni. A Lenin, programja nagyjában a kö­­vetkező elgondolásokra épült: A nemzet nem örök, mert nem természet adta for־ mája az emberi létnek. Egy bizonyos gaz­­■dasági fejlődési fok produktuma csupán. A kapitalista termelés a mai értelemben­­ vett nemzetek voltaképpeni megterem­­tője. A kapitalizmusnak nagyobb egysé­­ges területre volt szüksége, ez a szükség aztán nemzeti egésszé forrasztotta a kü­­lönböző­ vidékek lakosságát, a különböző törzseket. Viszont későbbi, imperial­isz­­tikus formájában, amikor messze a nem­zeti határokon túlra tolta ki termelése , határait, a ne­­zetek elnyomója lett a­­ kapitalizmus. Gondoljunk csak a gyarma­­tok népeire. A végső stádiumban aztán,­­ amikor a turizm­sek elkerülhetetlenül szük­­ségessé teszik, hogy a termelés a kapita- 11is׳ztikus módszerről a társadalmi mód־־ szerre térjen et, bagatellizál­ódik a na־ cionalizmus״ mely 160 esztendőn át, a francia forradalom óta, öncélnak, a leg־ magasabb célnak tetszett. Részletproblé­­májává sülyed a nagy társadalmi átala­­kulásnak, melynek lényege a harc a ka­­pitalizmus és az imperializmus ellen, Lenin nem akarja a nemzetek önrendel­­kezési jogának elismerésével apró pa­r­­cellákra szétbontani az orosz államot, vagy a világforradalom várt sikere után­­ a világot. Ellenkez­őleg, arra törekszik, hogy minél nagyobb gazdasági egységek alakuljanak ki. Viszont ostobaságnak átéli a vitathatatlanul­ létező nemzeti ellenté­tek negligálását és tisztán látja, hogy a legkisebb nyomás, a legcseké­­lyebb nemzeti, vagy nyelvi privilégium, az állami hatalom azonosítása valamelyik néppel, ellenállást vált ki a többiekből, harcias nacionalizmust, mely eltereli az emberek figyelmét a lényegesebb szociá­­lis problémákról és meggátolja, vagy legalább is késlelteti, hogy a különböző nemzetek proletárjainak egységes front­­ja, testvéri együttműködése kialakuljon. Ellenben a teljes nemzeti egyenlőség je­­lentéktelenné s­ülyes ártá, fakóvá szintele­­níti a nemzeti jelszavakat, a társadalmi problémákat helyezi előtérbe és meg­­teremti az egységet. A tényleges helyzet azonban lényege­­sen másképp fest, mint a Lenin elmélete. Az ugyan igazi, hogy a kommunista ál­­lam teljes szabadságot és autonómiát biz­­tosított a különböző ,nemzetek nyelve számára. Ugyanakkor azonban kérlelhe­­tetlenü­l elnyomja a történelmi múlttal bíró nemzetek ősi kultúráját, mert s­özét־ tépi­ a nemmarxista tegnapra visszanyúló kötelékeket, amelyek e nemzeteket múlt­­jukkal összekapcsolják. Minden nép ,­ maga nyelvén hirdeti a marxista* eszme־ ket — ehhez joga van —, de nem táplál­­kozhat többé azokból a gyökerekből, ame­­lyek nemzeti kultúráját s ennek révén nemzeti öntudatát kialakították. A szov­­j­­et például nem tör a zsidó nép meg־ I szüntetésére. Ahogy az orosz, a tatár, vagy a burját népet fenn akarja tartani, a zsidóul beszélő kommunista zsidó nép fenntartása is benne foglaltatik prog־ , ramjálbanז. De ez az orosz földön­ élő zsidó nép nem tarthat fenn semmi közös­­séget a történelmi zsidósággal. Nem ápolhatja a héber nyelvet, nem ápolhatja a háromezeresztendős zsidó kultúrát, amely a zsidó népszellemet determinálja. Az Oroszországban élő zsidó nép tehát teljesen el­ van vágva sajátos׳ kultúrája- Select Hergo Mai kezdettel mutata be a Para־ mount־ film legnagyobb id­ei szen­­zációját. A becsületes megtaláló László Aladár világhírű vígjátéka, Lubits Ernő zseniális rendezésé­­ben. Főszerepekben: nirlam Sophris és Egy Francia Humor! Szerelem! Pompás kiállí­­tás! Pazar toalettet kí­v­nak minden forrásától. Mert a szovjet a Sztálin politikai referátuma szerint, csak a nemzeti külsőségeket tűri meg, nemzeti׳ tartalmat nem. A nemzeti 181 tartalma a vadonatúj marxista kultun kell legyein, amely egységbe fűzi és a­zésv egyáltalán nem nemzeti célok felé lendül a különböző, csak nyelvükben egymástól eltérő szovjet­ nemzetek új in­­telligenciáját. A s­zovjet számvetése azonban­ téves. Mert a nacionalizmus még mindig hatal­­mas, történelmet irányító erő, amely a nagy fellángolások idejében nagyobb hatalomnak bizonyult, mint az osztály­helyzet, a­ gazdasági érdek, sőt az egyéni életösztön ereje. (g. s.) A szovjet és a nemzetiségi kérdés (Hans Kohn: Den Nationalismus in der Sowjetunion. Societäts-Verlag, Frankfurt Könn­snap KUNCZ ALADÁR: A fekete kolostor 544 oldal. Művészi vászonkötésben 97 Lei ZILAHY LAJOS: Halálos tavasz Egész vászonkötésben 57 Lei FÖLDI MHÁJLY: Névtelen katona 472 oldal. (Kezdődik újra minden.) Diszvászonkötésben 9• Lei Petőfi összes költeménye 474 oldal. Illusztrált kiadás. Disz״ kötés 12• Lei MIKSZÁTH KÁLMÁN: A Noszty fiú esete 640 oldal. Egész vászonkötésben 9• Lei KEMÉNY ZSIGMOND: Zord idő 460 oda­l. Fűzve 60 Lei KÖRMENDI F.: Budapesti kaland 520 oldal. Fűzve 44 Lei MARKOVITS RODION: Sánta farsang A ״ Szibériai garnizon“ méltó párja Fűzve 36 Lei, vászonkötésben 60 Lei Azonnal utánvéttel küldi Kvit Lepage UJ KELET PÉNTEK, 1933. JÚNIUS 2 Dr. Fischer Tivadar előadása a Kereskedelmi Kamarák bácsi parlamentján A nemzetközi értekezlet magáévá tette Fischer Tivadar elaborátumát Cluj-Kolozsvár, június 1. (Az Új Ke­­let tud.) A Kereskedelmi és Iparkama­­rák bécsi nemzetközi kongresszusának tegnapi ülésén dr. Fischer Tivadar volt országgyűlési képviselő megtartotta nagyszabású előadását a világgazda­­ság átszervezéséről, amelyet az Új Ke­­let egyik legutóbbi számában részlete­­­sen ismertetett. A tervezetet élénk tetszéssel fogad■­ta a kongreszus és annak részletes meg­vitatását bizottság elé utallta. A bi­­zottsági ülés előreláthatólag egyhan­­gúan magáévá fogja tenni a Fischer Tivadar elaborátumában kifejtett pon­­tokat. Kloroformos merénylet készült egy kolozsvári kereskedő ellen, de egy nappal a tett elkövetése előtt leleplezték Cluj-Kolozsvár, június 1. (Az Új Ke­­let tud.) Érdekes körülmények között leplezett le egy készülő betörést a ko­­lozsvári rendőrség bűnügyi osztálya. Néhány héttel ezelőtt a Fellegvári úton ismeretlen tettesek betörést követ­tek el, melynek egyik tettesét, Foga­­rasi Jánost, tegnap a rendőrség letar­­tóztatta. Fogarasi kihallgatása alkal­­mával beismerte, hogy a betörést Pas­­ca Teodorrall, a­­kolozsvári rendőrség régi ismerősével együtt követte el. Pascat letartóztatták és a házkutatás meglepő eredményekre vezetett. Pasca lakásán kloroformot és revolvert talál­­tak. Pascat a rendőrségen kihallgatás alá vették. Megállapítást nyert, hogy Fo­­garas­ Pascaval együtt csütörtökön nagyszabású e speretes készült. A Szent Péteri templomnál lévő Nicolau fűszer- kereskedés tulajdonosát akarták kifosz­tani A ־ veszedelmes betörőket átszállí־ tották az ügyészségre. Magyar Színház Dayka Margit vendégjátékai Péntek: Egy kis senki. Premiier! Szombat: Emmy. Premii­er! Vaei/map d. u. 3-kor: Torockói menyasszony. Mérsékel­t helyárak!_____________

Next