Uj Kelet, 1935. június (18. évfolyam, 121-142. szám)

1935-06-01 / 121. szám

a Telefon: 9­77. Előfizetőé [״ roata HD, negyedévre II ,re 600, egészévre 1200 h­­jdre. Havonta 2, negyed­­évre 12, egészévre 20 dolle Ft^ek díjszabás szerint. / jjj0­״ az erdélyi és bánat _ - -egyetlen politikai napilapja, ^eink utánnyomó.'iát csak a for- A megjelölésével engedjük meg. Bémentetlen leveleket nem fogadunk el — Kéziratok megőrzését és visszaküldését nem vállaljuk. Főszerkesztő dr. Marton Ernő. Felelős szerkesztő Jámbor Ferenc. Bucureşti szerkesztő Hát­­szegi Ernő. Strada Marni mh0 5. Szombat, 1935. Junius I. xvm. évf. 121. SZÁM: 5695. EV. I IJAR 29. I egbukott a Flandin-kormány Bouisson kamarai elnök kapott meg­­bízást az új francia kormány meg­­alakítására A baloldali pártok egységes magatartása buktatta meg Flandin kormányát. Bouisson a szocialisták bevonásával széleskörű koncentrációs kormányt akar alakítani. A radikál­­szocialista párt dezavuálta Herriot-t. Flandin drámai erejű beszéde ellenére sem kapta meg a felhatalmazást. Caillaux a pénzügyminiszter-jelölt Franciaország a háború óta legválságosabb napjait éli. Pariss, május 31. Amikor két nappal ez­­tt a kamara pénzügyi bizottsága le­­rázta a francia kormány pénzügyi fel­­ilmarás javaslatát, még nem látszott jngosnak, hogy a parlament plénuma is arra ítéli a javaslatot s ezzel egy ide­­ig a Flandin-kormány lemondása is el­­érhetetlenül szükségessé válik. flandin és pénzügyminisztere, Germaine Itin arra alapozták optimizmusukat, ilyet a felhatalmazási javaslat sorsára alkotólag tanúsítottak, hogy a francia vélemény többsége nem akarja a frank alorizációját, az aranyalapról való le­­jét, ezzel szemben határozott híve a tk-spekuláció hiénáinak letörésére szá­­ló erélyes intézkedéseknek, de alátámasztotta Flandin optimizmu­­s körülmény is, hogy Herriot, a radi­­szocialisták elnöke, pártja többsége­­ellentétben, a pénzügyi teljhatalom adása mellett foglalt állást. Herriot legesen meg is tett mindent a felda­­vazási javaslat megszavazásának érde­­ke és hogy ez még­sem sikerült neki, rajta múlott, hanem valószínűleg a tegnap még cáfolt tényen, hogy a k­is baloldali pártok a döntő éjszakán itt­­szavaztak. baloldali pártok: a radikális szociális­­szocialisták, kommunisták, neoszocia- és republikánus szocialisták egy- pontja szervezetileg és programatika­­nem valósult meg. A kamarai szava­­eredménye azonban arra enged követ­­elni, hogy az ebben a kérdésben a bal­ pártok együttműködése a gyakor­­an tényleges formát öltött. A kormány atalmazási javaslatát a drámai öjsza­­ülésen 353 szavazattal 202 ellenében ítélt el. A javaslat ellen szavazó 352 csele kizárólag a baloldalhoz, a szó­­sta, kommunista, radikális szocialista, socialista és republikánus szocialistá­­khoz tartoznak. francia kormánybukás drámai érdé­­égéhez tartozik az is, hogy a kamara vége tulajdonképpen nem Germaine tol pénzügyminiszter javaslata ellen állást, amely megkapó adatokkal itta ki azt a súlyos pénzügyi helyze­­helyben a francia államkincstár van, 101 lényegében a Flandin-kormány ed- Politikai magatartásának bizonytalan­­a ítélte el. Igyen helyesen mutatott rá Flandii­isterelnök nagyszabású beszédében ar­­°gv a kamara az utána következő kor­­^13־ k akarva-nem akarva, meg fogja a rendkívüli felhatalmazást, mert hi­­az ellene forduló pártok is tudatában ők, hogy milyen veszélyeket rejt ma­­r ג frank devalorizációjának közelgő Drámai szavakkal mutatott rá hogy az 1930—31-i évtől kezdődőleg 934 év végéig a francia költségvetés 1 millió deficitet mutat ki, amelybe nin­csenek beleszámítva az államvas­­deficitjei és a költségvetésen kívüli­­ katonai hitelek. Ugyanakkor, amikor a rendes költségvetésben ilyen súlyos defi­­­­citek mutatkoztak, a kormány kénytelen­­ volt kivételes kiadásokat finanszírozni, , amelyeket természetesen csak kölcsönök­­ből fedezhetett. E kivételes kölcsönök ka­­­­matszolgáltatásaira három milliárd fran­­­­kot kellett beilleszteni az újabb költség­­­­vetésbe. A pénzügyi helyzetnek ez a súlyosságái­t eredményezte azután, hogy három nap le­­forgása alatt, május 24, 25 és 27-én a Francia Bank ércfedezete három milliárd­­dal csökkent. Május 27-én a Francia Bank aranyértékének vesztesége 1,160 millió­­ frankra rúgott.­­ Mindezek után nyilvánvaló, hogy a Fran ן cia Bank rendkívüli aranyvesztesége nyug­­­­talanítólag hat a közvéleményre és meg­­­­rendíti a bizalmat a frank stabilitásában.­­ Germaine Martin pénzügyminiszter a­­ pánik megakadályozása és a bizalom hely­­r­reállítása céljából kérte a rendkívüli fel­­­­hatalmazás megadását és arra hivatkozott, ן hogy a devalorizáció bekövetkezése a fran­­׳ cia nép többségének általános elszegénye-­í déséhez vezetne, ha tekintetbe veszik, hogy Franciaországban 20 millióra rúg a bank­­betétesek száma, 7 millióra a járadékból (rentier) élőké és 8 millióra azoknak a száma, akik a társadalombiztosító intéze­­teknél vannak biztosítva. Ha eme súlyos érvek ellenére, amelyek­­nek valódiságában és jelentőségében a bal­­oldal egyetlen pártja és egyetlen tagja sem kételkedett , a Flandin kormány mégis megbukott, úgy ennek kétségkívül inkább politikai motívumok az okai, mint gyakor­­lati, pénzügyi kérdések. A helyzet Franciaországban a Flandia­­kormány bukásával sem vesztett súlyossá­­gából. Akár a szocialisták, illetőleg túl­­nyomórészt a baloldali pártok részvételével szak­ul meg Bouisson új kormánya, akár nélkülük, annyi bizonyos, hogy ez az új kormány is kíméletlen és diktatórikus in­­tézkedésekre fog kényszerülni pénzügyi té­­ren, ha el akarja kerülni a teljes pánikot és a pénzügyi összeomlást, amely Francia­­­országban valósággal súlyos szociális meg­­rázkódtatáshoz vezethet. A francia kamara tegnap éjszakai drá­­mai üléséről, a Flandin-kormány buká­­sáról, alábbi tudósításunk számol be: ­ Flandin drámai beszéde­ ­ Párizs, május 31. (Rador). A francia ka­­mara tegnapi üllésén Fernand Laurent, Paul Reynaud és Marcel Deal a felhatalmazási­­ javaslat ellen beszéltek és támadták a pénz­­­­ügyminiszter politikáját. Ezután Flandin ־ ment a szószékre. Fivére, aki orvosi is, tá­­mogatta. A miniszterelnök arca sápadt volt a szenvedéstől és fáradtságtól. Az egész kamara percekig tapsolta a miniszterelnököt,­­ aki balkezével a szónoki emelvényre támasz-­­kodott, jobbjával jegyzeteit forgatta. Hangja­­ eléggé gyenge volt, de gyakran erősebbé­­ vált a meggyőződés erejétől. A szónok pá­thosza még ellenfeleit is meghatotta és be­­­­szádét gyakran szakították félbe a kamara J ctsighangú tapsai.­­ Flandin bocsánatot kért a Háztól, hogy­­ testi gyengesége miatt nem tudja kifejteni­­ álláspontját azzal az erővel, ahogyan sze­­­­retné és nem tud válaszolni minden érvre­­ sem.­­ Kérte a kamarát, mentse meg az orszá­­got attól a veszedelemtől, amely devalo­­rizáció esetén fenyegetné.­­ Nincs ellentmondás a felhatalmazási javas­­­­lat és a parlament jogai között. Offenzívát­­ indít a francia frank devalorizálói ellen és meg akarja menteni a francia valutát. Ehhez széleskörű felhatalmazás kell, hogy a biza­­lom pszichológiai atmoszféráját megteremt­­hessék. Azok, akik ma megtagadják ezt a széleskörű­ felhatalmazást, csak a parlamen­­tarizmusnak ártanak, mert néhány nap múl­­­­­va az utána következő kormánynak mégis meg fogják adni a teljhatalmat. Közben azonban a francia frank meg fog inogni. Beszéde végén Flandin bejelentette Ger­­main Martin pénzügyminiszter lemondá­­sát, aki a javaslat sorsát nem akarta befolyásoltatni az ő személyével. Ha a kormány a szavazáson többséget kap­j­­a, úgy ő, Flandin, veszi át a pénzügyi tár­­­­cát is.­­ Flandin teljesen kimerülve a kamara egy­­­­hangú rokonszenvétől kisérve távozott a szó- s noki emelvényről. Beszéde után rosszul lett. Gyors orvosi segítség után a miniszterelnöki palotába ment, ahol lepihent. Este 8 órakor az ülést félbeszakították és 1210-kor folytatták. Időközben a radikális szocialista párt értekezletet tartott, ötven képviselő volt jelen a párt 159 tagja közül, akik Bonne-t jelölték, hogy a javaslat ellen szólaljon fel. A kommunisták érvei­­ Az ülés újra megnyitása után Ramette ■ kommunista beszélt a javaslat ellen, de hang­­súlyozta, hogy a kommunisták a frank de­­valorizációja ellen vannak.­­ Az éjjeli ülésen Flandin nem volt jelen, helyén Herriot foglalt helyet. 22.40-kor vég­­ződött a vita. Herriot Flandin nevében be­­­­szélt és kijelentette, hogy a miniszterelnök hozzájárult ahhoz a követeléshez,­­ hogy a felhatalmazási javaslat határ­­ideje december 31 helyett október 31 le­­gyen.­­ A kamara álltal történendő ratifikálás pedig 1936 . június 30 helyett március 15. A speku­­l­­áció elleni harc szüksége fontosabb minden­­ más szempontnál. Hogy mennyire veszélyes , a spekuláció, mutatja, hogy tegnap délután egyik nagybanknál házkutatást kellett tar­­tani devizaüzérkedés miatt. A leszavazás A szavazás elrendelése előtt újabb szünet következett 23.15-kor. A kamara körüli uo­­i­cákon a karhatalom nem engedett csoporto­­sulást. (Folytatása a 8-ik oldalon) Külpolitikai figyelő Anglia irányítja most Európa polikáját. Baldwin, Mussolini és Schuseneigg feleltek Ketlernek. Válaszaik csodálatosan azonosak. Minan­rom államférfi beszédéből egyformán ki lehetett érezni a bizalmatlanságot Hitler politikájával szemben, de meg lehetett álla­­pítani azt is, hogy azon részlet-megegyezések minden kis lehetőségét is ki akarján hasz­­nálni, amelyekről a német diktátor beszélt. Tudják, hogy lényegileg ellenség Hitler, el­­lenségként is állnak vele szemben, ahol kell, de egyezkedni próbálnak vele, ahol és ameny­­nyiben lehet. Bizalmatlanul közeledik Európa Hitlerhez és néha még a köteles udvarias mosolyt is elfelejti. Anglia kezdett hozzá lázas sietséggel a Hitler beszédében foglalt kis lehetőségek konkretizálásához, mert Franciaország vagy Olaszország nem tehették ezt. Mussolini az afrikai viszály formai elinté­­zése után is kénytelen majdnem minden fi­­gyelmét Abesszíniára összpontosítani, Euró­­pában csak Ausztria függetlensége számít neki. Ausztria lett az olasz jelen, védekezés a germán­izmussal szemben és Afrika az olasz jövő. Ezen életet jelentő kérdések miatt az általános európai problémák kiestek az olasz diplomácia látóköréből. De azért is tartózkodó az olasz diktátor állásfoglalása az európai kérdésekkel kapcsolatban, mert még­­ mindig maradt benne ellenérzés Angliával szemben, amelynek diplomáciája akadályozta őt afrikai terveinek megvalósításában és Franciaországgal szemben, ahol nem talált­­ kellő támogatásra. A stresai front mégis szi­­­­lárd, de nem olyan cselekvésre kész, mint­­ megalakulásának pillanatában. Franciaország is saját bajaival van pilla­­natnyilag elfoglalva ugyannyira, hogy Laval moszkvai és varsói utazásai és a népszövet­­ségi tárgyalásai óta a francia diplomácia ak­­tivitása teljesen megszűnt. Laval talán túl óvatosan, csak a francia pénzügyek rendbe­­hozása után fog beszélni, amikor megint a hatalmas Franciaország megbízottjaként irá­­nyítólag fogja befolyásolni az európai politi­­kát. Egyelőre azonban a stresai front eddig legaktívabb tagja hallgat. Ezért irányítja Anglia Európa politikáját. Irányíthatja is, mert Anglia ma a világ leg­­hatalmasabb és legrendezettebb birodalma. Pénzügyminisztere, Neville Chamberlain, az angol gazdasági ügyeket annyira rendbe­­hozta, hogy költségvetési feleslegről számol­­hatott be, amelyet adócsökkentésre fog fel­­használni. Speciális külpolitikai nehézségei­­ sincsenek pillanatnyilag Angliának és így­­ szabadon, könnyedén, mint a stresai front legnagyobb és cselekvésében legkevésbé meg­­kötött tagja az egész stresai arcvonal expo­­nenseként intézheti Európa ügyeit. Június elején össze is hívják az angol­­׳ német előkészítő tengeri értekezletet, amelyen a német tengeri fegyverkezések határát fog­­j­­ák közös elhatározással megállapítani. A Baldwin légiegyezmény megkötésén is fára­­­­dozik. De ebben a kérdésben semmit sem­­ tehet Franciaország és Olaszország, de főleg­­ Franciaország nélkül. A február 31־ francia­­ן angol londoni egyezmény értelmében ugyanis­­ a légi paktum ügyét a keleti és dunai szer­­­­ződések megkötésétől nem lehet elválasztani. *, Ahogy ezt akkor mondták a ״ béke oszthatat­­­­lan" és a nyugati hatalmak csak akkor köt­­­­nek szerződéseket Németországgal, ha Hu­-­­­len keleten és Közép-Európában is biztosítja­­ a békét. Azóta természetesen megváltozott a­­ helyzet, de nem lényegesen. Laval kénytelen­­ volt ugyan Németország nélkül szerződést­­ kötni keleten és aláírta a francia-orosz pak­­t­­umot, de fenntartotta a február 3-i egyez­­­­mény érvényességét. Nyitva hagyta ugyanis­­ az utat Németország számára és Hitler utó­­l­­ag is, más formában is csatlakozhat a keleti­­ egyezményhez. Elvileg a február harmadik­­i egyezmény érvényben maradt. Hitler át akar­­ lépni rajta. De Baldwin éppen ezen egyez­­­ mény miatt csak Lavallal együtt határozhat. De mert a francia diplomácia jelenleg in­­aktív, ez a kérdés egyelőre megoldhatatlan. Várnunk kell, amíg Franciaország állást fog­­lal, amíg megszűnik a francia diplomácia régóta tartó és már rejtélyessé vált hallga­­tása. , A tengeri és légi fegyverkezések korláta-

Next