Uj Kelet, 1936. április (19. évfolyam, 83-104. szám)

1936-04-01 / 83. szám

■ 1·rX­ uo 1\ tur tssr­­n mm n* 9*0/*1ד4מ. fe btedeU^i־ telt Olaj, ** Baron L P#f Tu­rt(m: S־«L­EJAflwMesJ •taU Tooti. Hfl, wyyecem S3*. *6, 1­ SW, *géteftvz» UM» lej. Idr«' Havonta I, M|ye#v, »vr• 1*. 2• dollár. *46m* fll|91ab*a «ertöt. Ar KUCT“ •a •rdélyi 6• hámá ta&t »flysö״ n potttikal v'. &&***& utánnyomó A&t­raun­e• fo*• •wdjasc «te זז és ///. HatuYeon lezajlott a németországi népszavazás s aho­­pan azt egy francia lap megállapítja: a Füh­­­r tönkregyőzte magát. Némi lényeges szép­­ighibák ugyan előfordultak ezen a népszav­­ záson: mint most utólag kiderül, rengeteg van szavazólapot adtak le, amelyek tulaj­­mképpen a Führer ellen szóltak s amelyeket imisitatlan náci­ gesztussal mégis a Führer vára számítottak be. A nagy győzelem azonban alighanem a ma­rrhusi győzelemhez hasonló, mely mögött­e deliráló, kiéhezett és minden józan meg­­indulást félretevő német nép áll, amelynek indulata máról-holnapra a Fü­hrerre nézve ktasztrofálisan, az európai emberiségre azon­­b annál megnyugtatóbban változhatik meg. Hogy az olyan népszavazásoknak, mint a gnapi németoszági népszavazás volt, meny­­ire vitatható az értékük s mennyire nem­é­éyleges néphangulatot fe­jzik ki, több tör­­énelmi analógia bizonyítja. És bár az ana­­giák rendszerint sántítanak, mégis szüksé­­­snek tartjuk a német népszavazás eredmé­­ével kapcsolatban felemlíteni m. Napóleon rhedt népszavazását, amelyet a császár inak idején azért rendelt el, hogy igazolja a­ászárrá való kikiáltásának jogosultságát. A ancia nép többsége ezen a népszavazáson a­ászárság mellett nyilatkozott meg, hogy Lg négy hónappal későbben ugyanez a nép elfossza Napóleont trónjától s kikiáltsa a hrmadik köztársaságot Franciaországban, m. Napóleon épúgy, mint Hitler, a nép­­avatás után háborús kaland előkészítésével neketett menekülni a belső bajoktól, aminek edménye az volt, hogy ténylegesen bábomnb­­ keveredett a porosz hadsereggel, amely a dánnál szétverte seregeit, őt magát foglyul tette és diadalmasan vonult be Párizsba. Az analógia kedvéért röviden összefoglal­­ta HI. Napoleon ״ diadalmas népszavazásá- ik** történetét és az utána következő esemé­­nekét. 1870 május 8-án II. Napoleon császár, illet Heg alkotmányos kormányának elnöke, Emil Ilivier, Franciaország területére általános okos népszavazást rendelt el, annak bizonyí­­tjára, hogy császárságát, illetőleg rends­zer­ét helyesli, vagy nem helyesli-e a francia ép. A népszavazáson 7 millió 358 ezer 113 tavazat francia igennel és 1 millió 538 ezer 15 francia nemmel szavazott. Napóleon e döntő többségű népszavazás redményeképpen saját népszerűségére kö­­étkeztetett és a személyes uralomhoz kívánt­isszatérni. A személyes uralom, helyesebben diktatol­t, rövidesen útját állotta mindazoknak a re­­­rmoknak, amelyek elengedhetetlenül szük­­égesek lettek volna a francia nép akkori su­­os problémáinak megoldására és így az elé­­edetlenség egyre növekedett. Az előállott sn­­os társadalmi és politikai válságból Napo­­לסמ, épúgy, mint Hitler, nem a demokratikus­zabadságjogok visszaállításával, hanem egy­yőzelmes háborúval akart kimenekülni. Mik­or júniusban egy HohenzoBern herceg spa­­yol trónjelöltsége mozgásba hozta a francia edélyeket, Napóleon és katonai pártja félé­­ves gesztussal háborút üzent Poroszország­ak. Ez július 15-én történt. Pár hét múlva megérkezett az első vereség­­re, amely elsöpörte az Ollivier-kormányt és császár, aki csak két hónappal ezelőtt olyan fiási többséget kapott a népszavazáson, nem mert Párizsba visszatérni. Mac Mahon tábor­­ok táborában időzött, akivel együtt Sedan­­ál fogságba esett. A se­da­ni kapituláció el­­ere szeptember 4-én, két nappal a vereség tán, Párizsban kikiáltották a harmadik köz­­trsaságot és a Bon­a­parte-családot örökre le­­­­­szították a francia trónról, íme, ilyen a „népszerű“ diktatúrák és a­iktátorok, a nagysikerű népszavazások meg­­irhatósága és értéke. Világért sem akarjuk azt állítani, hogy Hit­­rnek teljesen azonos sorsa lesz II. Napo­­lónnal, mert hiszen a történelem, ha meg­is­métli önmagát, mindig más formában és más ürülmények között ismétlődik. Az azonban bizonyos, hogy a német nép hit­­ége Hitlerhez csak látszólagos hőség s nem­­héz tudni, hogy hazárd vezére mikor ragad­­htja magát olyan lépésre, amely fölötte is legkondittatja a történelem lélekharangját, mint Hi. Napóleon fölött, aki szintén tönkre­­gőzte magát annak idején, hogy rövid négy­ónappal később őt győzzék le — visszavon­­atatlanul. Meghamisították a tegnapi németországi népszavazás ered­­ményeit? Meg nem cáfolt hírek szerint óriási azoknak a száma, akik semmis szavazó­­lappal szavaztak, amelyeket Hitler javára számítottak be. Neurath Sir Eric Phipps berlini angol nagykövetnek nyújtja át ma Hitler részletes válaszát Párizs és London feszült érdeklődéssel várja Hitler végleges válaszának tartalmát London, március 31. Az angol közvéle­­mény rendkívüli érdeklődéssel tekint Hit­­ler részletes válasza elé, amelyet Neurath báró német külügyminiszter a mai napon­­ fog átnyújtani Sir Eric Phipps berlini an­­­­gol nagykövetnek. A válasz átnyújtásáig ן a jóslatok megoszlanak arra vonatkozólag,­­ hogy a német válasz kedvező, vagy kedvez s lőtlen lesz-e. Amennyiben ׳ a német válasz elfogadható javaslatokat fog tartalmazni úgy — londoni jelentés szerint — a né­­metek bevonásával fogják megszervezni a támadás esetén kötelező kölcsönös segít­­ségnyújtás katonai lehetőségeit s ebben az esetben a német vezérkart is bevonják a tanácskozásokba. A londoni kormány sze­­retne ebben a kérdésben tel­jesen nyílt kár­­tyákkal játszani, mert azt hiszi, hogy ezzel egyrészt a katonai kötelezettségvállalástól idegenkedő angol közvéleményt megnyug­­tathatja, másrészt Németország lekötött­­ségét is erősebbé teheti az esetleges meg­­állapodással szemben. Londoni politikai körökben tudni vélik, hogy amennyiben­­a német válasz nem lesz kielégítő, úgy az angol kormány a francia és belga kormányokhoz intézendő levél for­májában fog a kollektív megoldás lehető­­vé válásáig kötelezettséget vállalni­ a két ország Németország felé eső határainak katonai megvédése tekintetében is. Ezzel a levéllel kapcsolatban számos komplikáció merült fel már eddig is. Egyik az a kér­­dés, hogy Anglia a katonai kötelezettség vállalása terén egyedül járjon-e el, vagy karöltve Olaszországgal, amely Anglia mellett a 100 unnói szerződés másik garan­­tálója. A másik nagy kérdés, hogy ha Hit­­ler javaslata nem jelent teljes visszautasí­­tást, hanem áthidalást tesz lehetővé a vég­­leges megoldás felé, a közvetítés megkia­­bálásának tekintsék ezt, mely a tervezett levélben vállalandó katonai kötelezettsé­­gekkel jár? A harmadik és legfontosabb kérdés az, hogy az Angya által vállalandó katonai segélynyújtás kötelezettsége csak a Rajna­­vidékre vonatkozik-e, vagy Franciaország elleni háborús kihívás más eseteire is. Vé­­gül pedig az a kérdés is felmerült, hogy Anglia a viszonosság alapján a katonai segélynyújtás kötelezettségéért milyen vi­­szont-biztosítékoka­t kérjen a franciáktól. Az angolok remélnek, a franciák nem A londoni kormány kétségtelenül nehéz és kihatásaiban rendkívül súlyos problé­­mák megoldásának kényszere előtt áll. An­­gol vezető körökben azonban remélik, hogy a német válasz lehetővé fogja tenni a si­­keres tárgyalások felvételét. Ennek remé­­nyében Eden külügyminiszter nyolc napi húsvéti szabadságot akart igénybe venni és ezt Marokkóban akarta eltölteni, a nem­­■­zetközi helyzetre való tekintettel azonban lemondott erről és Londonban marad. A francia sajtó viszont nem sok reményt táplál az új német javaslatok elfogadható­­ságát illetőleg. A francia lapok szerint nem valószínű, hogy­ az új német javasla­­tok valami újat tartalmaznának és befo­­lyásolhatnák az angol, francia és belga, ve­­zérkarok közötti tárgyalásokat. A Petit Parisien szerint Flandin tegnapi energikis beszéde bizonyos mértékben befolyásolni fogja Hitler válaszát. A németek valószí­­nűleg egy újabb locarnói konferencia ösz­­szehívására fognak javaslatot tenni, mely Franciaország, Belgium és Németország között, Anglia és Olaszország garanciája mellett 25 éves megnemtámadási szerződés megkötését tenné lehetővé. A német javaslatnak nyilvánvaló cél­­ja az lenne, hogy Franciaországot el­­válassza keleti szövetségeseitől és Oroszországot izolálja. A francia lapok pesszimista megítélését támasztja alá­ a Völkischer Beobachter mai cikke, amely­­azt hangsúlyozza, hogy a né­­met ellenjavaslatok lényegét a Führer leg­­utóbbi beszédeiben már leszögezte. Az új javaslat részletei még nem ismeretesek, de annyi bizonyos, hogy Németország nem fog aláírni semmi olyasmit, ami nemzeti be­­csületét érinthetné. BERLIN, március 31. Eddig meg nem cáfolt hírek szerint a vasárnapi népszava­­zás alkalmával a fehér — ki nem töltött szavazólapokat — Hitler javára számítot­­ták, pedig igen nagy azoknak a száma, akik a szavazólapokat érintetlenül dobták az urnákba, abban a hiszem­ben, hogy sza­­vazatuk így semmis. Autószerencsétlenség ért a Kárpátok között egy amerikai filmcsillagot Súlyosan megsebesült Bucureşti legnagyobb kereskedőjének fia Bucureşti, március 31. Tegnap este egy Moroni felé 100 kilométeres sebességgel haladó autó, hogy egy parasztszekeret kikerüljön, árokba rohant és felborult. Az autóban ülők, Mary Kid amerikai filmcsillag״ Lehel, Calinescu volt kabinetigazga­­tója, Beni Ionescu ügyvéd és Luca P. Ninutescu, az ismert kereskedő fia, mindany­­nyian megsebesültek, utóbbi igen súlyosan. 7/1LI0 TÜKRE. Gyémánthossz Az ezüstkrach után itt a gyémánthossz. Miatt a két piaci szenzációért Amerika fe­­lelős Afrika termeli, Európa csiszolja ugyan a gyémántot, de ha Amerika nem vásárolja, akkor a gyémántpiacon tovább tartana a depresszió, minthogy az ezüst­­piacon is csak addig tartott a hossz, am­ig Amerika vásárolt. Hogy a gyémánt piacon a válság évei­­ben sem volt nagyobb krach, az a piac speciális helyzetének köszönhető. A dél­­amerikai gyémántbányák kartellben van­­nak és közös eladási irodájuk is van L­on­­donban. Amikor kezdtek suhanni az árak, csökkentették a termelést és a meglevő készleteket nem dobták piacra, így aztán szerencsésen megúszták a válságot és most hogy Amerikában megint divatba jött a gyémántvásárlás, újra megnyitják Kim­berleyban a világ legmodernebb bányáját, amelyet évekig zárva tartottak, nehogy a túltermelés tovább rontsa az árakat. A londoni tőzsdén pedig újra vígan spe­­kulálnak a gyémántrészvényekben, ame­­lyek közül legismertebb a De Beers, a dél­­afrikai gyémántszindikátus leghatalma­­sabb és legbefolyásosabb tagja. A többi gyémántrészvényeket a londoni tőzsde­­zsargonja ,,Kaffir“ néven ismeri, ami fé­­lig tréfás, félig komoly utalás a zulukaf­­ferek földjére, ahol nem is olyan régen még véres harcokat folytattak a benszülöt­­tekkel a birodalom gyarmatosító pionír­­jei. Vannak ugyan még gyémántbányák a Belga-Kongóban a Portugál Angolában és a Brit Nyugat-Afrikában is, de ezeknek a jelentősége eltörpül a ״ kaffirok“ mellett. A De Beers termelése körülbelül 80 száza­­lékát teszi ki׳ a gyémántszindikátus for­­galmának, a többi kisebb bányák és tele­­pek részben magántulajdonban, részben a délafrikai kormány birtokában vannak. Nem érdektelen megjegyezni, hogy a dél­­afrikai kormány is benne van a szindiká­­tusban és természetesen részt vett annak restrikciós­ üzleti politikájában. Ennek a szindikátusnak körülbelül 12 millió font értékű gyémánt van a birtokában, ami a válság évei alatt halmozódott fel és ezt most lassan a piacra hozzák — az ame­­rikai vásárlások miatt 1935-ben hatmillió font sterling értékű gyémántot adott el a szindikátus és ebből közel ötmillió fontért, azaz 25 millió dol­­lárért Amerika vásárolt. 1932-ben, a pénz­­ügyi válság tetőpontján csak 1 és félmillió fontot tudtak forgalomba hozni, mert az amerikaiaknak a Wall Street depressziós évében nem igen volt pénzük gyémántvá­­sárlásra. Most azonban újra itt a prospe­­ritás és a gyémánt egyre keresettebb lesz nemcsak a dollármilliomosok felső régiói­­ban,­­hanem a szerényebb polgári körök­­ben is.­­ London és Amszterdam úgy látszik bíz­­nak az amerikai prosperitásban, mert a gyémántpiac nagyon szilárd. A De Beers készül kifizetni azokat az elsőbbrendű részvényeket, akiknek az osztalékkal a depresszió éveiben 3 és félmillió font ster­­­inggel adósa maradt. A gyémánt szilárdításának azonban nemcsak az amerikai szépasszonyok (lá­­nyok ott nem igen kapnak brilliánsat) sze­­literek iránti vágyódása az oka. A férfiak is hibásak abban, hogy újra fellendült a gyémántüzlet A gyémánt ugyanis nem kizárólag luxuscikk, hanem kell belőle ipa­­ri célokra is . Az­­a­ fegyverkezési láz, ami az egész világ nehéziparát foglalkoztatja, megsokszorozta­­az ipari gyémánt iránti keresletet Egyre szaporodik a gyémánt­­nak a felhasználása azokban a modern iparágakban, ahol finom és erős vésőkre van szükség, továbbá a sodrony-, kábel-, az elektromos- és a mesterséges selyem­­iparban. A gyémánt ára a depresszió éveiben

Next