Uj Kelet, 1937. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1937-01-01 / 1. szám
tkilencszázharminchét polgári évre virradtunk, új reményekfokozottabb várakozásokkal. Utunk mögé került és ma már emlékek ává bővült ezerkilencszázharminchateztendő eseményei a maguk páratlan diójukkal és az emberi szenvedések terlében kimagasló szerepükkel korántsem tűnénak fel bennünket arra, hogy az iő első napját a túlbuzgó reménység ványszíneivel vonjuk be. a ennek ellenére mégsem a teljes estiga gyáva beletörődés javával üdvözöl- az 1937־ ik évet, úgy erre az a tudatunk ig az érzésünk hatalmaz fel bennünket, l a Történelem a maga kiszámíthatatlanban, nemcsak kedvezőtlen, de a kedvező játok szintere is s a ma még rettenetesszerzett események uj, kedvezőbb lehető)éét magvát is magukban hordozzák. E elmúlt esztendő, mint az azt megelőző ely esztendő is, olyan világrengető poli- és társadalmi események szintere volt, rek hangosan és véresen kiáltották a zsi élők fülébe, mélyig ható sebekkel derálták, hogy nagy kataklizmák korszak Iják, nagy történelmi fordulatok idejét, i r uj világokat emel a régi romjain és csak hit világokat dönt össze, hogy a legabb értelemben vett régit ültesse a let uj helyébe. gy időket élünk, talán a mindennap tapo- imába fogott tudatunkkal és értelmünkel sem mérhető és fel sem fogható nagy. Sa történelmi analógiákat keresünk nap, helyesebben utóbbi éveink eseményeiúgy talán a római birodalom felbomlás korszaka az, melyhez korszakunkat rább lehet hasonlítani, pjainkban is egy túlérett kultúra hányának vagyunk szemtanúi. me!;־ ne* egykori igását egy uj vandalizmus erői homályoz el; erők, melyek a vadságot, a háborús í met szögezik szembe a mult század husza kultúrájával. A világ küzd egymással az egész földön: ji polgári kultúra talajából kisarjadt dekratikus-szociális szellem és a polgári kult megtagadó neobarbár־ antiszociális kon- szó. Ennek a küzdelemnek vonaglásai törik el napjaink arculatát, ennek a küzdelmek váltakozó fázisai, kilátásai és kilátás- íságai nehezednek azoknak kedélyvilágántik e küzdelemnek csak szenvedő hősei, s mi, zsidók, úgyis mint kisebbségek, s, mint az antiszemita gyűlölet örök hajjai, anélkül állunk a történelem viharahogy ennek a viharnak közvetlenül irányt hatnánk, vagy erejét gyengíthetnénk,zért van az, hogy tekintetünket fokozni érzékenységgel és fokozottabb reményekfordítják ama jelenségek felé, melyek ak és osztályok közötti béke ügyét igye- tek diadalra vinni a népek közi gyűlölködésre, a társadalmi, nemzeti és éhségi elnyomásra irányuló világáramlatal szemben, annak jelek és vannak jelenségek, amiazt a látszatot keltik, hogy a gigászi fejemből, mely szemeink előtt zajlik, az éri szabadság, az emberi méltóság, az eti jogok világa fog diadalmasan kikerülni. A merész jóslatokba mégsem bocsájtkozik. Mint mindig, most is csak arra szeltünk tehát, hogy hagyományos reményeink tt zászlaját, az uj polgári év küszöbén magasra emeljük és az emberi haladásba tt hitünkkel azt higyjük: legyen az, hogy az uj polgári év mindama kívánságok valósulcsát fogja hozni, melyeket szive és gondolataink mélyén őrizünk, kívánságok lényege: emberibb élet mindnak, akik az embertelenség viharában siálnak, jog a jogtalanoknak, kenyér a vérteleneknek, boldogulás a boldogtalana kárhozottaknak és béke a békétlenek- Reméljük, hogy az 1937-ik esztendő körül visz bennünket e remények beteltéséhez. A lengyel kormány kategorikusan visztanította a német-japán konmmnista erőegyezményhez való csatlakozást. A Halondoni jelentése szerint mértékadó kéren kijelentették, hogy Németország élén felszólították Lengyelországot, csatzzék a két hatalom által kötött kommunellenes egyezményhez. A varsói korú azonban elutasító választ adott. Kétszáz Sem megdöbbenve, sem elkeseredve nett vagyunk. A sokat látott és sokat tapasztalt ember rezignált és kissé fanyar mosolyával vesszük tudomásul, hogy Bucurestiben 200 zsidó intellektuel — Spiegler-Fronda és Comp&nietz urak vezetésével — azzal a kéréssel fordult az ortodox-keresztény egyház fejéhez, Miron Cristea pátriárkához, tégy© lehetővé számukra, hogy kollektíve áttérjenek a keresztény hitre és saját templomukban saját, ugyancsak zsidó származású papjuk vezetése mellett, szolgálhassák, új hitüket. A hit, amely eleinte kacsának látszott, mára autentikus forrásból megerősítést nyert. A pátriárkátus hivatalos nyilatkozatban közli, hogy zsidó családok egy csoportja csakugyan fordult hozzá ilyen kéréssel. ״ Olyan családokról van szó, — mondja a kommüniké — amelyek állításuk szerint már sok-sok generáció óta élnek az országban és teljesen azonosították magukat népünk tradícióival és aspirációival. Ezek a családok kijelentették, hogy csak a vallás különbözteti meg őket a román nép nagy tömegeitől, amelynek körében őseik is éltek, a amellyel — mondják ők — jóban és rosszban egybeforrottnak érezték magukat és igy a vallásuk az egyetlen akadály teljes beolvadásuk útjában“! ״ A patriarkátus — folytatja a kommüniké — mielőtt állást foglalt volna az ügyben, felszólította az érdekelteket, hogy mindenki formális, egyéni kérvényben terjessze elő az ortodox-keresztény hitre való áttérési szándékát, hogy megtehetők legyenek a szükséges évtizedekben a bécsi zsidóság mutatja, ahol minden 225 zsidóra esik évente egy kitérés. A zsidó problémának a kikeresztelkedés segítségével való megoldása nem egyszer merült fel még egy olyan zsidó vezéralaknak agyában is megfordult, mint Herzl Tivadar. Megrázó módon írja le naplójában Herzl, hogy amikor először találta magát szemben a zsidókérdés ijesztő mélységével, az első gondolata az volt, hogy csak egy megszervezett tömeges áttérés oldhatja meg ezt a problémát. Nyilt és szabadságszerető egyéniségének megfelelően úgy képzelte, hogy fényes nappal, vasárnap délben, ünnepélyes díszben és harangzúgás közepette vonuljon fel a bécsi zsidóság a Stefanskirche elé és ott történjék meg a nagyszabású tömegkeresztelés. De már akkor, a gondolat első felvillanásánál is úgy képzelte el, hogy a vezérek, közöttük elsősorban ő maga, csak a templom küszöbéig kisérnék el a tömeget és mint derék hajóskapitányok, ott maradnának a sülyedő hajón, vagyis megmaradnának zsidóknak. A maga részére egy pillanatig sem tudta elképzelni, hogy hűtlen legyen a zsidósághoz. Csakhamar természetesen rájött arra, hogy a kikeresztelkedés soha és semmilyen körülmények között nem lehet a zsidókérdés megoldásának eszköze, mert a zsidókérdés végső lényegében nem vallási, hanem par excellence népi és szociális probléma és megoldása is csak a népi és szociális síkon történhet meg, így jutott el Herzl a Stefanakirchetől — a cionizmushoz. Ez a korszak kísérlet volt a zsidókérdésnek־ egyéni megoldására az asszimiláció és annak végső formája, a kikeresztelkedés útján. A kísérlet befejezést nyert és megfellebbezhetetlenül szól felénk a történelem ítélete: a kísérlet nem sikerült. A kísérlet végleg megbukott. Az az út, amelyre a 19. század elején ráléptünk, járhatatlan és veszélyekkel teli. Az asszimiláció és kikeresztelkedés sem egyénileg, sem kollektíve nem oldhatja meg a zsidókérdést, csak arra alkalmas, hogy újabb szerencsésétlenséget és a gyűlölet újabb hullámait zúdítsa a zsidóságra. A bucureşti kikeresztelkedés akciót ma csak ezekből a szempontokból kiindulva ítélhetjük meg. A magunk részéről zokszó nélkül engednénk el mindenkit, aki el akar menni tőlünk. Hiszen számunkra, a népi közösség számára, az ilyen zsidók értéket már nem jelentenek. De amit a bucureşti kérvényezők tesznek, az már nem magánügy, hanem mélyen belevág az egész romániai zsidóság húsába. Nem őket, hanem bennünket ítélnek meg. Nem ők, hanem mi, az egész zsidóság, akarja elvenni már a templomot is a keresztényektől. Ezért kel tisztán és félreérthetetlenül ,hallatni szavunkat ebben, a számunkra egyébként egyáltalában nem „kíncs“ kérdésben. Nem értünk egyet a bucuresti kérvényezőkkel és megtagadunk velük minden közösséget. Mindenekelőtt azonban tiltakozunk ama indokolás ellen, amellyel áttérési szándékukat kísérték. Mi is, az egész romániai zsidóság, egybeforrottnak érezzük magunkat az országgal és annak népével. Hitünk, vallásunk és nemzetiségünk egy árnyalattal sem halványítja el bennünk ezt az egybeforrottsági érzést és meg vagyunk győződve róla, hogy az állam inkább megbízhat azokban a polgárokban, akik őszintén és gerincesen kitartanak hitük és népük mellett, mint olyanokban, akik pillanatnyi érdekek kedvéért készek elhagyni származó 8111c tradícióit és őseik hitét. A bucureşti kérvényezők akciója időszerűtlen, logikátlan és ezért ártalmas. Nemcsak hogy nem járul hozzá a lelkek megbékítéséhez és a félreértések eloszlatásához, de csak növeli azokat. A régebbi korok kikeresztelkedési mozgalmainak talán még volt valami logikus értelmük. Az egyház és a keresztény társadalom tárt karokkal fogadta a megtőröket és a kikeresztelkedés tényével egyenjogúsította őket, megnyitva számukra az érvényesülés lehetőségét a legmagasabb társadalmi pozíciókig. A helyzet ma gyökerében változott meg. A keresztény társadalom nemcsak hogy nem fogadja szívesen a zsidó hitehagyottakat, de már eleve bizalmatlansággal, leplezetlen megvetéssel, sőt gyűlölettel övezi őket. Mi sem jellemzőbb erre, mint a román sajtó nacionalista orgánumainak megnyilatkozásai. Éppen ezért bízunk terme, hogy teljesen elszigetelt jelenséggel állunk szemben és az ókirályságbeli zsidóság, amely történelmi megpróbáltatásai során oly derekasan és férfiasan állotta meg a helyét, továbbra is hű marad régi tradícióihoz és megértve a kor és a történelem szavát, hasznos része marad az eleven zsidó népnek és aktív harcosa e nép csuj ideáljainak. ״ ifi zsidó ״ kérvényező * Írta: Marton Ernő BfemeatottB■ Ara 5 lej leveleket non■ fogadunk el. — Kéziratok megőrzését én el! vállalják. Főszerk. Ernő: Felelős sí Ferenc. Bucureşti szegi Ernő, Strad !szaktudásét nevesztő: Dv. Marton serkesztő: Jámbor szerkesztő: Hálla Cotlábenca 52■ Péntek, 1937. január 1. 5697. ÉV. TEBETH 18. XX. ÉVt■־. 11. SZÁM Január 10-én fejezi be Palesztinai vizsgálatát a király bizottság Jeruzsálem, december 31. A Reuter befogja nyilvánítani palesztinai vizsgálatait január 10-én fejezi be palesztinai munkálatait. A bizottság tagjai azonban, előreláthatólag január 24-ig maradnak még az országban, hogy ezáltal lehetőséget nyújtsanak az araboknak arra, hogy kihallgatásra jelentkezzenek. Jeruzsálemben valószínűnek tartják, hogy miután a királyi bizottság hivatalosan befejezettnek fgja nyilvánítani palesztinai vizsgálatait, az arabok képviselői megjelennek a bizott־ ság előtt. ן