Uj Kelet, 1937. február (20. évfolyam, 26-49. szám)
1937-02-02 / 26. szám
Teljes kiábrándulással fogadta Párizs és London Hitler szombati beszédét Delbos külügyminiszter tegnapi válaszbeszédében újra a kisantant-államokkal és a Szovjetunióval való szoros együttműködés szükségességét hangoztatta. Daladier is válaszolt Hitlernek Ockholmban nagy visszatetszést szült Hitler Nobel-díj ellenes intézkedése A várva-várt Hitler-beszéd szombaton elhangzott. Mint az előrelátható volt: beszéd tartalma, amely elig különbözött a régibb hitlerista beszédektől, nem igazíta azokat a várakozásokat, melyeket Párizsban és Londonban hozzáfűztek. Delbos és Daladier francia miniszterek válaszai, ha nem is kategorikusan, he gyegében Hitler békejavaslatainak visszautasítását tartalmazzák, amikkel kapcsoltan a német sajtó is megállapítja, hogy a német és francia békekoncepciók közt áthidalhatatlan szakadékok tátonganak. Hitler szombati beszédére az angol közvélemény is nagy kiábrándultsággal igaz. De nagy averziót váltott ki Hitler beszéde Stockholmban is, ahol megállóják, hogy a Nobel-díj perhorreszkálásával ,Németország nemcsak gazdaságilag, tudományos és művészeti téren is ki akarja zárni magát az európai népek külközösségéből is. Hitler szombati beszéde és az arra adott francia válaszok, valamint az angolszautasítás, egyelőre illuziózussá teszi teszi azt a derűlátást, melyet a Führer rbati beszédéhez előre fűztek és kétségkívül megerősíti azt a külpolitikai nyzatot, mely Németország teljes kikapcsolásával igyekszik az európai békét keizitani. Ez a békebiztosítás — mint ahogyan Delbos hangoztatta — a francia-kisfont-szovjet blokk még szorosabbá fűzésének és az angol-francia együttműködéses kiépítésének lehetőségein keresztülvezet. Delbos válasza Hitler beszédére irizs. február 1. (Rador.) Chateauxban tegnap a hősök emlékművét íták. Az ünnepségen felszólalt Delbos ügyminiszter is, aki beszédében részben azokt Hitler szombaton tett kijelentés. Miután elutasította azokat a kül- híreszteléseket, hogy Franciaországbizonyos veszély forogna fenn, Delbos utalott arra, hogy ha megtámadnák Kiaország egyöntetűen reakcionálna. Kiaország békét akar — hangoztatta a08. mi a spanyol háborút illeti, a franca és angol kormányok igen sokat ítek a megoldás érdekében. Azon nem szabad valamilyen rezsimetgolországra kényszeríteni, vagy megtiltani neki, edül neki van joga dönteni ebben a résben. Franciaország és Törökország a Genfben bizonyítékát szolgáltatták Népszövetség életrevalóságának. Soros barátságunk Angliával, szolivitásunk a kisantanttal, Lengyelorággal és a Szovjetunióval, számunkra tényleges garanciákat nyújtanak a háború elleni hadjáratunkban. Kiaország meg akarja akadályozni eléges csoportok kialakulását. A világ■ megerősítése miatt szükség van az népek gazdasági együttműködésére. S jön össze általános leszerelési kontenció, Németország részvételével. A ti Hitler beszédét illeti, Delbos kientette, hogy nem vonta kétségbe Führer szavainak őszinteségét béketgyát illetőleg, de a nézeteltérése a cél, hanem a követett módszerre vonatkozólag áll fenn. ez beszéde nem tartalmaz támadást Kiaország ellen, de a békefenntartóáltalános rendszabályokon alapszik, bár emlékeztetett az előző szerződés®8ekre. Hitler kancellár újabb hasonlásokat jelzett, ami nem erősítheti a bizalmat aláírásának értékében. Elismerem — mondotta a külügyminiszter — hogy Hitler beszéde pozitív részeket tartalmaz a leszerelést illetőleg. Ami bennünket illet, készek vagyunk résztvenni minden olyan erőfeszítésben, amely a közeledést és enyhítést célozza. Egyetlen feltételünk van, hogy tevékenységünk ne irányuljon senki ellen és ebben a tekintetben a Szovjetunióra gondolok. . El vagyunk rá tökélve, hogy elkerülünk minden háborút és békevágyunk egyetlen hazára, hogy megvédjük magunkat, ha megtámadnának és hűek maradunk szerződéses kötelezettségeinkhez. Daladier beszéde Daladier nemzetvédelmi miniszter tegnap az Avignon melletti Montreux helyiségben beszélt a francia békéről. ״ Mi már jöttünk arra,— mondotta —— hogy a modern világban hiba háborúban keresni társadalmi enyhülést. Most módunkban áll kifejteni a szükséges erőfeszítést annak érdekében, hogy a nemzet szabad maradjon. Hallottam, hogy az ülés szónokai azt kérdezték, vajjon nemzeti védelmünk biztosítva van-e? Úgy nekik, mint önöknek kijelentem, hogy védősáncaink jól ki vannak építve, de híven ragaszkodunk a szabadsághoz és módunkban áll megakadályozni mindenkit, aki hozzájuk akar nyúlni, Franciaország népe el akarja hárítani a háborút. Franciaország népe lojális kezet nyújt de gesztusa nem a koldusé, hanem egy olyan építője, aki meg akarja szervezni a világot. Büszke és nagy ország vagyunk, és az maradunk — fejezte be beszédét Daladier." Az ״ EXcelsior" kommentálva Delbos beszádét, azt hangoztatja, hogy Delbos beszédének igazi értelme szerint nincsenek olyan szakadékok, amelyek felett az emberek intelligenciája és szíve ne verhetne hidakat, ha őszintén meg akarnak egyezni és szeretni akarják egymást. Elérkezett az ideje annak, amikor a sivár ideológiák éa múló rendszerek felett azt kell megkeresni, ami egyesítheti a népeket és nem azt, ami elválaszthatja őket egymástól Nagy csalódás Londonban London, február 1. (Rador.) Hitler beszédének aprólékosabb tanulmányozása alapján mértékadó körök azt hangoztatják, hogy igen csalódottak. Németország nem adott újabb biztosítékokat. Nem állított fel logikus kapcsolatot a gazdaság problémájával sem és ismét gyarmati követelésekkel lépett fel. Mint Stockholmból jelentik egyidejűleg, a Nobel-díj kiosztásával megbízottak mindannyian igaztalannak tartják Hitler intézkedését, mely szerint német alattvalók ezentúl nem fogadhatnak el Nobel-díjat. Biztosra veszik, hogy az intézkedést azért hozták,, mert legutóbb Ossietzkynek ítélték oda a békedíjat. Németország izolálni akarja magát a tudomány és művészet terén is, mint gazdaságilag. Ez természetes velejárója a fanatikus nacionalizmusnak. ׳ London, február 1. (Rador.) Lord Londonderry német-francia-angol légipaktum megkötését szorgalmazza. A német sajtó Delbos beszédérről Berlin, február 1. (Rador.) A német sajtó kiemeli, hogy Hitler elsősorban fel akarta hívni a világ figyelmét a bolsevista veszélyre, amit Eden lekicsinyelt. Németország nem akarja elszigetelni magát, megértést és együttműködést kívánva csak egy ellensége van: a forradalmat terjesztő bolsevizmus. A Völkischer Beobachter Delbos tegnapi beszédét kommentálva, megállapítja hogy a francia külügyminiszter ismét megmutatta, milyen mélyreható nézeteltérés áll fenn a francia biztonsági felfogás és a mi békeeszményeink között, melyek a két szomszédos ország közti bizalmát célozzák. Delbos beszéde azt is bizonyítja, hogy a francia kormány nem akarja elszakítani a fonalat, amit Blum elmúlt vasárnap gombolyított le Lyonban. A Zwölf Uhr Blatt szerint, Delbos újabb hitvallása a francia-szovjet paktum mellett valahogyan furcsának tűnik fel a jelenlegi helyzetben. Párizsban tényleg azt hiszik: Németországot szép szavakkal rá lehet bírni arra, hogy annyira megbéküljön a bolsevizmussal, hogy paktumot kössön vele? Ez lehetetlen. A Der Montag szerint az általános kon-׳ ferencia, aminek terve felmerült, nem kecsegtet sok sikerrel. Németország nem él a versaillesi szerződés világában, hanem a haladás (!) világában, amelyben az az akarat uralkodik, hogy ténylegesen megbékélt Európát építsenek fel. Innen ered fenntartás nélküli ellenzéki magatartása a bolsevizmussal szemben. Salamanca, február 1. A spanyol felkelők érthetően igen kedvezően fogadták Hitler beszédét és annak Spanyolországra vonatkozó részét. Hitler azon állítása hogy 170 ezer ember halt meg a polgárháborúban, megfelel a valóságnak. Zsidók és németek A német-zsidó kérdés agyoncsépelt téma. Százan és százan írtak, százan és százan beszéltek róla és az az érzésünk, hogy megírtak és elmondtak róla minden megírhatót és elmondhatót. Lehet-e ebből az agyoncsépelt témából még új eszméket, új meglátásokat, új tanulságokat kicsiholni ? Anton van Miller könyve: Deutsche und Juden (Soziologische Verlagsanstalt, Maehrisch-Ostrau kiadása) azt bizonyítja, hogy lehet. És olyan módon bizonyítja, hogy élvezetünk telik benne: szellemes, kedves, regényszerűen érdekes a temérdek sok tanulsága mellett. A legpompásabb könyv, amit erről a keserves témáról eddig írtak. Nyolc fejezetből áll. Káprázatos, ezerszinti bizsu valamennyi. A legokosabb lesz, ha egy kis ízelítőt adunk belőlük. ízelítőt amely felkeleti a vágyat az egész könyv elolvasása után. Mert ezt a könyvet mindenkinek el kell olvasnia, aki tisztán akarja látni a német-zsidó kérdést. A váddal kezdi, amely szerint a zsidók elárasztották Németország vezető pozícióit ők voltak a birodalom bankárjai és hírlapírói. A német színházakat zsidó vállalkozók tartották a markukban és a deszkáit zsidó színészek lepték el. Nem ilyen monopólszerűen, de jelentős részben ők voltak az írók, ők az orvosok és az ügyvédek is. Nemzeti szempontból tűrhetetlen volt ez az állapot, a zsidóknak ez az ״ élősködése...“ Hitler tehát közéjük ütött A vádat a náci statisztika megdöbbentő számokkal támasztja alá. De már ebben a statisztikában csúf mesterkedések esnek. A kis számú zsidó lakosságot az össznépességgel állítják szembe. Holott nyilvánvaló, hogy ezeknél a foglalkozásoknál csak a városi lakosság jöhet számításba és belőle is csak a középosztály, hiszen tipikusan városi és tipikusan középosztálybeli foglalkozások. A zsidó-német arány ן így, ezzel a helyesbítéssel 1:20-ra csökken. A zsidók arányszáma pedig, persze erős túlzással, ezzel a két számjeggyel tüntethető fel a foglalkozásoknál: 20:1. De mit igazol ez a helyzet? Talán azt, hogy a hatalmi eszközök híjján lévő zsidó kisebbség erőszakkal foglalta el ezeket a pozíciókat? Ezt — ugyebár? — képtelenség feltételezni. Mindössze az történt tehát, hogy a zsidók elfoglalták azokat az állásokat, amiket a gazdanép üresen hagyott, mert nem voltak kedvére. A kereskedő, a pénzzel kereskedő, vagyis a bankár, éppenséggel a legalacsonyabb kaszthoz tartozik a németek szemében. Az újságíróról a Bismark mondása járja, hogy elfuserált egzisztenciaírónál, színésznél ugyanez a helyzet, az orvosi és az ügyvédi pályánál majdnem ugyanez. A németet csak a katonai és a hivatalnoki pálya vonzotta, ezeket tartotta a legtöbbre. A többit megvetette, legalább is lenézte vagy lehetőleg elkerülte. A katonai és a hivatalnoki pályát meg is védte aztán minden zsidó benyomulástól. Példa rá annak a nagytakarításnak eredménye, amit az árja-paragrafus alapján a hadseregnél rendeztek a nácik. Az akkor százezer főnyi katonaságból össze-vissza öt tisztet, két tisztjelöltet és 31 altisztet és közembert, summa-summára 38 egyént taszított félre a Hitler vasseprűje, mert nem volt meg az előírásos nagymamájuk. Ez az eset is mutatta: a zsidó csak oda tudott bejutni, ahová önként beengedték, olyan pályát tudott megkaparintani, amit önként átengedtek számára. A zsidóknak és ezeknek a pályáknak egybeforrottságát, mi sem igazolja jobban mint az a sors, ami e pályákat elérte a zsidók eltávolítása után. Megszűntek létezni. , Megszűntek a bankok. Állami pénzelosztó Stóraiff mm 1 Ara 5 lejtevéteket nete 1 fogadunk el. I — Kéziratok megőrzését és visszaküldését válLaljuk. Főszerkesztő: dr. Ernő. Felelős szerkesztő: JAmix Ferenc. Bucureşti szerkesztő: HAVszegi Ernő, Strada CorUoesca 8£. Kedd, 1937. február 2. 5697. ÉV. SEBATH 21. XX. ÉVF. 26. SZÁM VILAO TOKRE