Uj Kelet, 1939. február (22. évfolyam, 25-48. szám)
1939-02-01 / 25. szám
I kiio wnwF”1 1 *־ ־־־־***,J» ®**־־־״ Baron L. Poţ Tel^on: 1860. Előfixetédl Arak Lnta 110, ■ogyMlévre 820, fél■ 600, eg««*vre 1200 lej. Km• Havonta 1 negyedévre 8, 12, •**20 *'*״ dollár.,***«** díjszabás •serint. A* kelet״ a trmnallvaniai «a *»idóság egyetlen napjapriukrink utánnyománát ank a ^ Megjelölésével engedjük meg. Ara 5 fejcesztő: Dr. Mar. Um Ernő. Adninintrmtor delegat te ftmn* bU-FrtetOt Igazgató: Scfc Proprietar—Tulajdonos: MM ■MM 8.AR.de EdltariL Keftatul pnbUc»danilor periodice No. 41. Hoe. 881 1988. Tribunalul OaJ, Seepa OL Szerda, február 1. 1939—5699. Sebat 12. XXII. évfolyam, 25. iránt. ZSIDÓ NAPILAP itler Uxvidt után jövőért aggódó emberiség hétfőn este ״ g rádiókészülékek előtt szorongott. A nemzeti szocializmus uralomra kerühatodik évfordulóján Hitler az egye- H német birodalom képviselői előtt mért készített a múltról és prezentálta a Lu demokráciáknak azokat a számlákat. Iveket közelebbről inkasszálni kíván, át a szokottnál kevesebbszer emelten köhécselt, egyes helyeken monoton fo miután senkihez nem intézett ultit, legfeljebb a zsidóság megse«ami»!״ érte be, helyenként azt a benyomást te, hogy beszédének tónusa békésebb. Előbb volt az előzőknél, jövő fogja bebizonyítani, hogy mennyire toltak az ilyen értelmű angol sajtóbank - emelkedés, amelyet a beszéd nyolc londoni tőzsdepapírjai felmutattak, rgyém ugyanis Hitler semmi olyant azadott, ami a napirenden lévő kérdésoldását jelentette s a béke ügyét ns vitte volna. Éppen ellenkezőleg. Előaprít a Führer félre nem érthető, ha temódon igényt Németország egykori ira. Hosszasan fejtegette a mai Nétúlnépesedését, nyersanyag és _____szerzési nehézségeit, részben, s a ő kipróbált metódusa szerint ismét a részvét szentimentális fátylával be- | be imperialista törekvéseit, ahogy ezt ן áriákkal is tette. — részben pedig, j indokolást találjon. Az újabb köveddé- 1 amelyeket alig néhány hónappal __és a szudétavidék elfogyasztása a világhoz intéz. Vagy módot adnak arra, hogy «*portáljon, — jy pedig Mnykkuto az az árán tedd kényszeríteni » maga alatt a Mein Kampf részbe« részben Ukrajnát érti. Haluló négyzetkilométert követelt vissza Angliától és Franciaországtól. Egyéb- és ezen kívül békében akar élni velük, éppen a nyugati nagyhatalmak demokpolitikai berendezését öntögeti le egy Katica marói ágráva. Vagyis Hitler hét, de nem a ״ roba» sic stantibus44 bé- Anglia és Franciaország ennélfogva a gyarmatok visszaadása, vagy és fegyveres háború között. Mint elvitatni, hogy aémet küldarabosságával szemben, amely a időket jellemezte, Hitler hétfő esti ismét megmutatkozott az a párugalmasság, amely az utóbbi évek külpolitikai sikereit eredményezte, beszélt Hitler Angliának és Franciaugyanakkor fegyverességet isért Olaszországnak, alátámasztva kardenörtetését Franciaországgal A játék világos: gyarmat! Igényeim is vannak, de először Mussolini van mert honorálnom kell, hogy a szóviszont ő ígért nekem fegyverest... Ámn a ponton is gondja volt Hitte,hogy teret engedjen a különböző lágyrészről kihangsúlyozta fasizmussal tűzön-vízen való szondamásik oldalon pedig arról beszélt, ám provokált háború esetén áll oldalára. Ebbe a passzusba kanyilván az angol optimizmus. A azonban nem tévesztették meg vénoki fordulatai. A francia sajtó vállkal tele van aggodalommal. És nem a indok nélkül. Mert a tengelysajtó Olaszország nem provokált támadásaintrnés ha a franciák beavatkoznának *társaság oldalán a spanyol polgár Persze ha az értelmezés a maga **tan példátlanul áll. Sem a jégkár *lékot még kevésbé fogja megérthetni, 10*men és jogalapon szabad az olasz 1®'eknek nyíltan háborúzni és miért * Németország lőszert és repülőgépet a tábornok frontjára és miért támadják a franciák az olaszokat, ha a maguk gyesnek vélt módon avatkoznak be a szolgárháboruba... ? ^ mindenesetre szükségesnek tartotta 1*1״ tanit hogy Franco tábornok győ** ő is hozzájárult. Németország be- 11** tehát igényeit a győzelem meg׳ önrészesedésére. i-JL!£a / ׳ ריא^״וז־ Chamberlain a Hitler-beszédről, római aljáról és a spanyol polgárháborúról beszélt az alsóházban Az angol miniszterelnök hálásan nyugtázta Oilier szavait, a Mussolini békeigyekezetét és elmondotta, hogy Olaszország addig nem bénul meg Franciaországgal, míg a spanyol háború véget nem ér Február 7-ikén lesz a Palesztina-konferencia London, január 31. Az angol alsóház nagy érdeklődéssel várt mai ülésén Croocehamks kapitány bányaügyi miniszter bejelentette, hogy Németországgal jó mederben tárgyalások folynak nemzetközi szénegyezmény kötésére. Ezután Henderson kérdést intézett Chamberlainhez, vájjon kapott valamilyen választ arra a felhívásra, amelyet december 19-ikén intézett Németországhoz. . Nincs kilátás angol-német tárgyalásokra Chamberlain •a következő választ adta: 1 — Elégtétellel üdvözlöm Hitler hétfői beszédének azokat a passzusait, amelyek országaink kölcsönös bizalmáról és együttműködéséről szólnak. Megragadom az alkalmat annak kinyilvánítására, hogy ezeket az érzelmeket egyformán osztja a két ország kormánya és népe. E pillanatban nincs kilátás a német és az angol kormá , nyok közötti tárgyalásra. Megelégszem annak a megállapításával, hogy nemrégi ben megbeszéléseik folytaka német és angol nagyipar , között kereskedelmi kérdésekről. Beltenger munkáspárti képviselő közbeszól: — Lesz-e a közeljövőben tárgyalás az angol és a német kormány között? Chamberlain: Neon. A kerekasztal-konferencia ügye Malcolm Macdonald ezután kérdést intézett a gyarmatügyi miniszterhez, hogy mikor lesz a kerekasztal konferencia a Palesztina-kérdésben. A gyarmatügyi miniszter azt válaszolta, hogy február 7-én, amikorra megérkeznek az összes delegátusok, Chamberlaint ezután felszólították, tegyen nyilatkozatot olaszországi útjáról, mire a miniszterelnök a következőket mondotta: — örömmel ragadtam meg az alkalmat, amelyet Mussolini nyújtott, hogy megújítani a Münchenben kötött személyes kontaktust. Párizson keresztül haladva, lord Halifax és Daladier-val és Bonnet-val találkoztunk. Személyes beszélgetésünk kapcsán megállapítottuk, hogy a két kormány azonosan ítéli meg a kérdéseket. Meg akarom att ismételni, amit Miresolininek táviratomban is kifejeztem, hogy meleg köszönetet mondok neki mindazért, amit nemcsak Rómában, hanem egész olaszországi utunk alatt tett. ״ Nem egyezhettünk meg az ö»*km vitás pontok flett“ ^ Lord Halifax-azal együtt két hornzu '/C-szeigetént folytattunk Mussolinivel és Cianoval január 11-én és 13־ án. Ezek a beszélgeetések a teljes őszinteség atmoszférájában folytak le és nem volt az várható, hogy az egyik, vagy másik fél teljesen elfogadja a másik fél szempontjait, így tehát nem egyezhettünk meg az összes vitás pontok felett. Mindenesetre elértük a célt, mert amikor a beszélgetések végetértek, mind a két fél jobban megértette a másik szempontjait. De nem lehet azt állítani, hogy egy konferenciáról, vagy formális tárgyalásról lett volna szó. Jimiolni politikája a béke vonalán mozog“ Mussolini mindenekelőtt le kívánta szögezni, hogy politikája a béke vonalán mozog és bármikor hajlandó latba vetni befolyását a béke érdekében, ha erre szükség volna. Házigazdánk azt is precizírázta, hogy a Róma— Berlin tengely sarkpontja Olaszország külpolitikájának. Mi ugyanolyan világosan kifejtettük, hogy az Anglia és Franciaország közötti szoros együttműködés alapja a brit politikának. (Folytatása a 8. oldalon) És miután a gyarmati követeléseké az esőbbség, az ukrán hódító hadjárat bejelentése helyett a Szengyolországgal való barátságot , fitogtatta Hitler. Ukrajnát illetően beérte azzal, hogy jogfenntartással élt, mert az, amit beszéde elején a Németországnak szükséges ״ Lebensraumok“-ról mondott, nyilvánvalóan felölelte Ukrajna acélos búzáját, gzennét és petróleumát is. A béke nagy művének nevezte Hitler a lengyel-német barátságot és feltette a kérdést: Mi történt volna Európában 1938 őszén , barátság nélkül? Nehéz eldönteni. Az azonban biztos, hogy Csd1- Szlovákia feldarabolásához nem jutott volna Európa. A közép- és keleteurópai államok felett tartott rövid díszszemle ugyancsak bővelkedett finom nüanszokban. Magyarország némi hány barátságos várkéregetést kapott az , antikorainter paktumhoz való csatlakozásért, Jugoszlávia pedig néhány tüntetően barátságos jelzőt, újabb kifejezéseit a nagy igyekezetnek, amellyé a tengelyhatalmak a délszláv királyságot a maguk vonalába akarják állítani. Csehszlovákiát jóindulatúan figyemeztette Hitler, nehogy eszébe jusson visszatérni Beneš politika! eszméihez. Renaillával, Bulgáriával, Görögországgal és Török-országgal ״ élénk kereskedőim! kapcsolatokat tart fenn a német birodalom“. Még nem is olyan régen a francia klpolitika szóvivői tartottak ilyen szemlét Európának e részében és hivatkoztak a lengyel szövetségre, a kisantantra, a Balkán-szövetségre. E rendszer, a Németországgal wancheni ,„keleteurópai egyensúlyok rendszerének romjai felett szárnak alá a Duna hullámain, a Drang nach Osten előhírnökei. Az egész beszédem azonban vörös vonalként vonul végig Hitler anti- szombizmusa. Talán soha még nem tett Hitler ilyednos erőfeszítéseket, hogy a világ figyelmét a náci Németország igaz! céljairól a zsidókérdés felé terelje «l. „Világ nemzetet ébredjetek és Ismerjétek fel a közös ellenséget!“ — kiáltott fel a Führer patetikusan, hátha az angolok és franciák hajlandók ehinni, hogy a zsidók foga vásik az ő gyarmataikra, a közép- és keleteurópai államoké pedig, hogy a zsidók akarnak elterpeszkedni az ő nemzet függetlenségük és önállóságuk felett. Amerika elégtelent kap a magaviseletből, ha szót mer emelni a zsidókonkövetett szörnyű barbárságok eM©n. A demokrata és humánus államok szánjanak lejjebb a hanggal, mert ellenkező esetben a nácipropaganda antiszemita írtóhadjáratra indul az egész világon. Mindennek betetőzése volt azonban, midőn Hitler egy esetleges eljövő világháborúért már igssz a zsidóságot tette felelőssé. A pénz,sóvár zsidó kapitalistákat és uszítókat. Mert, mint ismeretes, az őrült fegyverkezés versenyfutását zsidó tőkések kezdték el a Krupp-faüveknél Németországban, Hitler hatalomra kerülése után és ugyancsak ők voltak azok, akik Franciaországot, Angliát és Amerikát belehajszolták a fegyver kevés áramába... VILÁG TVKRJS Ady halálának húszéves fordulójára Pál napja húsz éve múlt, hogy Ady Endre, a legnagyobb modern magyar költő, egy letűnt korszak prófétai ihletű dalnoka, meghalt. E lap hasábjain különösen helytálló a róla való megemlékezés, mert Ady Endre annak a magyar liberalizmusnak, annak a demokratikus közszellemnek volt kifejező je, amelyben a magyar zsidóság pályája felfelé iveidnek látszott s szorosan kapcsolódott bele a modern magyar kulturális és gazdasági élet virágzásába. Ady kétségkívül egyike volt a legmagyarabb magyar szellemeknek. A hétszilvafás koldus-nemesség fájáról sarjadt, amely minden haladó és egyben minden reakciós mozgalomnak, adott vezető férfiakat. Ennek ellenére ma már olyan ,aoritikusok is bőven akadnak, akik Adyt elzsidósodottként, a zsidó szellem megfertőzöttjeként bélyegzik meg. Forradalmiságában, nyugatiasságában, biblikus erejű káromlásaiban, a zsidó ,,destrukció“ áruló és kompromittáló vonásait igyekeznek felfedezni s •azt is szemére lobbantják, hogy irodalmi pályafutásának akadályokkal és hangos sikerekkel kibélelt útján zsidó kritikusok, mecénások és kiadók lendítették előre. Ez az utóbbi kétségkívül igaz, de a többi vádak éppoly légből kapottak, mint az európai reakció összes vádjai, amelyek ma már Goethét sem, kímélik s a nagy weimari bölcsben az „internacionalizmus“ első hirdetőjét ,pellengéreiket. Ady zseni volt; a zsenik forrongó lelkiismeretével, emberiességével, nyugtalanságaival, igazságkeresésével és igaztalanságaival áldott, vagy átkozott ember, akit megbabonázott korának erjedő eszmeisége, aki a hazafiaskodó, urambátyám-hangulatok mögött — Petőfi után először — ébredt rá a magyar valóságra, a föld népének kizsákmányoltságára, arra a „láthatatlan Magyarországra“, melynek mélyében nemzetiségi és szociális elégedetlenségek erjesztették és készítették elő a nagy történelmi fordulatot. Petőfi sohasem juthatott el Párizsba, Ady azonban eljutott s itt könnyű volt meglátnia azt az űrt, mely hazája látszatliberalizmusa és a valóságos demokrácia intézményeiközött tátongott. A falu, a kisnemesség fiát, Párizsban, sőt jóval előbb, a „zsidó Váradon“ elkapta és megrészegítette az a városi szellem, melynek abban az időben igen nagy mérékben a zsidó intellektuellek és a zsidó polgárság voltak a hordozói. De ez a szellem nem alakította át, nem "fertőzte" meg, csupán feloldotta Lelkében azokat a feszültségeket, amelyek idegeten, agyában, véralkatában születésétől kezdve adva voltak. A hatás kétségkívül kívülről jött, de Ady zsenije a maga képére formálta a hatásokat, ősi magyar zengést adott nekik, a kálvinista prédikátorok hangján prófétáit egy jobb és emberibb magyar jövőről. * Az a körlevegő, amelyben Ady jóslatai, csodálatos mélységekbe világító versei felrepültek a modern magyar költészet égére, csaknem teljes egészében elpárolgott. Az a zsidóság, mely őt vállára emelte az is, melyet ״ Bélyeges serege‘ című versében az együttérzés, a forró rokonszenv lendületével ölelt magához — ma kitagadottan, megalázva, zsidótörvénnyel sújtva keresi a magyar glóbuszok számára „előteljedt utakat“. Ha Ady ma élne, talán szóhoz sem jut.