Uj Kelet, 1939. augusztus (22. évfolyam, 170-196. szám)
1939-08-01 / 170. szám
Szerkesztője* én kiadóidra• tál: Cluj, S*r. Baron L. Pop El«fl**té*ltraktus postaie pjfttitA in nura. No 3002:1/1934 10 Telefon: 1866־. rjavonta 110, negeydévrt 320, fél• é vre 600, egészévre 1200 lej. Kül- Zöldre: Havonta 2. negyedévre 6, félévre 12, egészévre 20 dollár. — Hirdetések djfszabá« szerint. — A* ״ CJ KELET" a transilvania! N banat! zsidóság egyetlen napilap,a. Cikkeink utánnyomását csak a forrá« megjelölésével engedjük meg. ituttcitor-r ***er. « i kewt«: Dr. Mar Ara 5 Id *on Ernő. Ile• |___ * doctor responsabil-F^iele» t*«rkM» tő: Jámbor Ferenc. Administrator delegat si girant responca!) ii-1 d*l*« igazgató: Schwartz Endre. Propretar-tulajdonos: Fraternitat S. A- A de Editură. Registrul pubUcaţiun: **״ periodic No. 43. Uns. 88». 19A& Tribunalul Cluj, Secţia IIL Kedd, augusztus 1. 1939—5699. Av 16. XXI. évfolyam, 170. szám. Dj KELET * 1 HÓ .*áEijAJ... AttcHhftottyácsáQ■ Egyre traagikusabb) a melléklte ennek a szónak. Most, hogy az állampolgárság nélkül maradottakat összeírják azország rendőrségei, kiderül, hogy tízezrekre rúg azoknak a száma, akik kimaradtak az állampolgársági lajstromából. Nemcsak zsidók, magyarok, németek, sőt románok is nagy számmal. A kormány bölcs intézkedést hozott e jogtalanok helyzetének rendezése érdekében, ez az intézkedés azonban, amely arra hivatott, hogy közigazgatási úton rendezze az állampolgárság nélkül maradottak helyzetét, sajnálatos módon nem vonatkozik a listákból annak idején kimaradt zsidókra, akik így igen tragikus helyzetbe jutnak. Az 1924. évi állampolgársági törvény megállapította a kritériumát annak, kiket illet meg az állampolgársági jog. 1926-ban jelentkeznie kellett mindenkinek, akit ez a jog megillet, felvételre az állampolgársági jegyzekből. Annak ellenére, hogy utólagos jelentkezésre is többször adtak lehetőséget, igen nagy tömegek maradtak ki a listából. Az igazságügyminiszter most igen helyesen módot ad ezeknek, hogy az illetékes primáriákon igazolják, hogy megfelelnek az 1924. évi törvény előírásainak és ennek alapján kérjék felvételüket a listákba. Miért nem adták meg azonban ugyanezt a lehetőséget a zsidóknak i9? Hiszen az állampolgárságban nem az a lényeg, hogy valamelyik formalitásnak elég lett e téve, hanem az, hogy a törvény paragrafusa és szellem szerint jár-e ez a jog, vagy nem. Igen sok zsidó veszítette el az állampolgárságát a revízió során pusztán azért, mert egy napot elkésett, vagy egy ikmányában valóamilyen formahiba volt. Ezeknek a sorához csatlakoznak azok a zsidók, akik annak idején valamilyen okból kimaradtak az állampolgársági jegyzékből. A méltányosság megkívánná, hogy mindazok a zsidók, akik lényegileg jogosultak az állampolgárságra és csak formahibák miatt nélkülözik azt, ugyanúgy, mint a nemzsidók, utólag szintén hozzájuthassanak az állampántfáriásihoz. 1 . duces emlékeztie■ Tegnap volt 25 éve annak, hogy׳ egy fanatikus fiatalember Párizs egyik kávéházában halálra sebezte Jean Jaurés-t, a béke lángeméjű és lángoló szívű apostolát. A szomorú évfordulót tegnap ünnepelte meg Párizs népe, amely koszorúkat helyezett a nagy népvezér szobrának talapzatára. Most, huszonöt év távlatából, meddőnek és hiábavalónak tűnik az a martírium, amelyet Jean Jaures a béke ügyéért elszenvedett, a négy éves világháború vérzivatarából győztesen kikerült nyugati hatalmak, amelyek azzal a hittel alkották meg a békeszerződéseket, hogy ezzel új korszakát nyitják meg az emberiségnek, ma ugyanazokkal a földalatti erőkkel és elszabadult indulatokkal találják magukat szemben, amelyek huszonöt évvel ezelőtt a vlágháborút kirobban- t tották. A különbség csak az, hogy míg huszonöt évvel ezelőtt Jaures egy kisebbségi álláspontot képviselt a francia politikai és társadalmi életben, addig ma az egész nyugati világ Jaures álláspontját képviseli és a béke fenntartását óhajtja. A béke megmentésének lehetősége azonban ma sokkal nagyobb erőfeszítéseket igényel, mint amilyen erőfeszítések 1914-ben esetleg eredményre vezethettek volna. A lepergett huszonöt esztendő tanulságai, sajnos, nem annyira Jaures, mint inkább Clemenceau felfogásának érvényességét igazolták, aki még 1919-ben, a békeszerződések idején is azt hangoztatta, hogy a német militarizmus örök veszélye marad az európai békének. Jaures magasztos szelleme békét akart és ez a szellem ma sokkal jobban áthatjaa francia és az angol közvéleményt, mint 1914-ben. A tragikum éppen az, hogy ennek az akaratnak ma már nem lehet érvényt szerezni szellemi és erkölcsi síkon, hanem csakis katonai erővel és a politikai megszervezkedés hatályosságával. Jaures szellemi örökségével ellentmondásban lévőnek látszik az a tény,hogy ma úgy Fran Berlin sikertelen kísértetei Moszkvában Tízezer tartalékos tengerészt hiztak be Angliában. Churchill állítólagos háborús tervei , Párizs, Július 31. A Le Figaro berlini levelezője azt írja, hogy a német-orosz ׳ kereske ן delmi tárgyalások elhúzódnak. A német bizottság több mint egy hónapja tartózkodik Moszkvában, ahol rendkívüli erőfeszítéseket tesz a Szovjetoroszországgal való megegyezés megúyítása érdekében. Ennek a kereskedelmi szerződésnek célja az volna, hogy jelentős mértékben gyarapítsa a két ország behozatalát és kivitelét. Wohltat, aki mint ismeretes, a Németország gazdasági újjáépítésére irá ,nyuló szolgálatnak a vezetője, tegnap éles kritikában részesítette azt a módot, ahogyan a tárgyalások lefolynak. A németek kicsit inyeskedőnek tekintik Oroszország magatar- I tását, míg az oroszok vonakodnak megkötni is a szerződést, mert nem hisznek a Németország által tervezett négy éves terv megvalósításában. Halifax lord kihallgatása György angol királynál London, július 31. VI. György angol király hétfőn délelőtt kihallgatáson fogadta lord Halifax külügyminisztert, aki jelentést tett a királynak az angol-orosz-francia tárgyalások állásáról és az általános külpolitikai helyzetW■ ־ London, július 31. Loyd George választókerületében tegnap nagyobb beszédet mondott, amelyben kitért a külpolitikai helyzetre is és erélyes hangon támadta a kormányt, amely szerinte megalázóan bánt Moszkvával, , amikor csak arra érdemesítette, hogy egy min I niszteri titkárt küldött el a tanácskozásra miniszter helyett. Ilyen körülmények között nem lehet csodálkozni azon, hogy Molotov biןzalmatlan Angliával szemben, de minden külן ügyi vezető is az lenne hasonló bánásmód után. London, július 31. A tengerészügyi minisztérium rendeltére 10.000 tartalékos tengerészt hívtak be, akiket tartalékhajókon fognak elhelyezni. Ezek a hajók ugyanis szintén részt fognak venni a nagy gyakorlatokon. A brit sajtó megjegyzi, hogy ez az első eset, ammikor a hajóhad-gyakorlatokra még a tartalék-gözögök is behívást kapnak. Az intézkedést azonban megmagyarázza az általános világfeszültség. Churchill állítólagos nyilatkozata London, Július 31. Winston Churchill az egyik külföldi lap munkatársának nyilatkozatot tett a világfeszültséggel kapcsolatosan. Churchill azt mondja, hogy ha háború törne ki és a demokratikus hatalmak győznének atengelyhatalmak fölött, úgy Helgoland szigete Anglia tulajdonába menne át. A Vilmoscsászár csatornát, amely az északi keleti-tengereket köti össze, nemzetközi ellenőrzés alá helyeznék. Bajorországot elszakítanák Németországtól és Ausztriával egyesítenék egy katolikus királyságban. Csehszlovákiát viszszaállítanák történelmi határai között. A Memel-vidéket visszacsatolnák Litvániához. Keletporoszországot, Danzigot és Felsősziléziát Lengyelországnak adnák. Anglia és Franciaország között a Rajna jelentene közös határt. Váratlanul hazahívták a litván külügyminisztert . Kaunas, Julius 31. (Rador.) Urboszys külügyminiszter vasárnap este Svájcból jövet repülőgépen hazaérkezett a köztársasági elnök kivására. Megérkezése után azonnal kihallgatáson volt az államfőnél Czernius tábornok miniszterelnök társaságában. Egyelőre nem tudni, milyen okok késztették a litván köztársasági elnököt a külügyminiszter hazarendelésére, de jólértesült körök szerint Urbszys a hét folyamán visszautazik Svájcba szabadsága folytatására. Az új török diplomácia Istanbul, június 31. (Rador.) A török diplomáciai karban nemrégiben eszközölt változások miatt több nagykövet fog a napokban összeülni a külügyminiszter elnökletével. Az értekezlet során a külügyminiszter utasításokkal fogja ellátni Törökország diplomáciai képviselőit egységes magatartásuk érdekében. Chamberlain bejelentette az angol katonai delegáció moszkvai küldetését London, július 31. Az angol alsóház hétfői ülésén elhangzott Chamberlain nyilatkozata az angol-francia-orosz tárgyalásokról. Több képviselő kérdésére válaszolva, a miniszterelnök a következőket mondotta: " A szovjet kormány azt a javaslatot tette, hogy előnyös volna, ha mielőbb tár- rgyalások indulnának meg a három hatalom katonai tényezői között. Ehhez a kívánsághoz úgy az angol, mint a francia kormány hozzájárult és amilyen rövid idő alatt csak ן lehetséges, Anglia és Franciaország katonai ן képviselői Moszkvába indulnak. Az a szándékunk, hogy a katonai tárgyalásokkal párhuzamosan folytassuk a politikai tárgyalásokkat, hogy végleges megegyezésre jussunk a politikai kérdésekben. Az angol katonai küldöttség vezetője Sir Reginald Drex tengernagy lesz, őfelsége első és főhadsegéde. A küldöttség tagjai: Sir Charles Burnett légi tábornok és John Haywood vezérőrnagy. Rathbone képviselő. Megmondhatja-e a miniszterelnök, hogy mikor indulnak meg a szóbanforgó katonai tárgyalások, amelyeket a leggyorsabban kíván nyélbe ütni a kormány ? Chamberlain: Nehéz ezt megmondani. Adams: A küldöttség összetételéből arra kell következtetni, hogy főleg tengerészeti és légügyi kérdésekről lesz szó. Chamberlain: Ez világos. Henderson képviselő kérdéseire válaszolva, Chamberlain kijelentette, hogy nem áll módjában újabb nyilatkozatot tenni az angollengyel pénzügyi tárgyalásokról. Párizs, július 31. A L'Ordre-ban Pertinax a következőket írja a moszkvai tárgyalásokról: ״ Sztálin és tanácsosai teljes cselekvési ׳ szabadságot követelnek abban az esetben, ha a balti államokban bizonyos belpolitikai, vagy rezsimváltozások következnének be, annál is inkább, mert ezekben az államokban Németország döntő befolyással bír. A szovjetek minden áron meg akarnak akadályozni egy olyan beszivárgást, mint amilyen Danzig esetében is történt. A nemzeti szocialista taktika, amely sikerhez vezetett Ausztria, Csehország, Memel és Danzig esetében, teljes mértékben igazolják a szovjjetek követeléseit." ciaország, mint Anglia és Oroszország a végsőkig vitt fegyverkezéssel tudják csak fenntartani a békét és még így is nagy kérdés, hogy fenn tudják-e tartani. Jaurta nagy és csaknem szent békeakartának és humanista szellemének tehát még időre van szüksége ahhoz, hogy diadalmaskodhassék, de hisszük, hogy végül is diadalmaskodni fog és a béke, ha fegyverek erején is fog felépülni, mégis egyszer közkincsévé válik a dolgozni, élni és boldogulni akaró emfermiségnek. VILÁG TÜKRE Az amerikai semlegesség Az Egyesült Államok semlegessége nem államelv, nem egy évszázados tradícióból fakadó megrendíttetetlen bizonyosság, hanem inkább a politikai opportunitás terméke. Ha a hatalmas államszövetség nem akarja világpolitikai helyzetét és hivatását feladni, akkor ez nem is lehet másként. Nem lehet kétség aziránt, hogy háború kitörése esetén Amerika nem maradhat semleges, bármennyire is neutrális akar maradni az Egyesült Államok lakossága. A történelem nem egyszer mutatott példát arra, hogy milyen nehéz egy nagyhatalom számára a semlegesség és nem valószínű, hogy jövő konfliktusokban ez az állapot megváltozik. Az izolálás politikája legjobb esetben az illúzió politikája és Amerikában inkább belpolitikai célokat szolgál. Akok ezt az álláspontot képviselik Amerikában, egészen különös társaságot alkotnak. Agitálnak Roosevelt ellen, főleg gazdaságpolitikai okokból és kedvez nekik az a tény, hogy a háború óta immár 25 év múlt el és sokan elfelejtették az akkori eseményeket. Főként azzal agitálnak, hogy az Egyesült Államok abban az időben minden kényszerítő ok nélkül sodródtak a világháborúba és nyilván az akkori antant-hatalmak propagandájának hatása alatt állottak a szövetségesek mellé. Az amerikai közönség alig tudja, hogy annak idején Wilson elnök és a vezető politikusok nagyon is reális meggondolásból léptek be a háborúba. Tudták, hogy a brit tengeri hatalom mennyire fontos az Egyesült Államok szempontjából és hogy az amerikai munkciógyárak és a nagytőke mennyire érdekelve volt ebben az ügyben. • Mondanunk sem kell, hogy a német propaganda, amely az Egyesült Államokban régebben elég diszkrét és hatásos volt, mostanában minden nyegtesz abban az irányban, hogy az amerikai közélet Roosevelt ellen foglaljon állást a semlegesség kérdésében. Igaz, hogy ezzel az állásfoglalással még nem alakult ki német-barát hangulat, de annyit a németek mégis elértek, hogy az amerikai nép mindent elvet, ami nem amerikai. Hozzá kell venni még azt is, hogy ■az Egyesült Államok egyik régebbi törvénye értelmében nem reflektálnak az egykori szövetséges államok háborús kölcsöneinek megfizetésére. Bizonyos köröket ez is az angolok és franciák ellen tudott hangolni. Megállapítható, hogy az amerikai semlegességi törvénykezés szorosan összefügg ezzel az ellenszenvvel. 1934 áprilisában az amerikai kongresszus a Johnson-törvénynyel megtiltotta, hogy az Egyesült Államok olyan országoknak, amelyek még hátralékban vannak tartozásaikkal, hitelt nyújtanak. Amikor ezt a ■törvényt a kongresszus tárgyalta, több oldalról rámutattak arra a körülményre, hogy ezzel együtt meg kell teremteni az amerikai semlegességet. Amikor 1935 nyarán a világ szemeláttára előkészítették az olasz hadjáratot Ethiopia ellen, augusztusban Amerika kimondotta az első tulajdonképpeni semlegességi elhatározást egy törvényben, mely bizonyos tekintetben hozzáigazodott az akkori különleges viszonyokhoz. Lényegében ez a törvény csak a fegyverek és muníció eladását tiltja háborús hatalmaknak. Jóllehet ■az abesszin kormány alig volt abban a helyzetben, hogy Amerikában muníciót és fegyvert vásároljon, az Unió közvélemé ■nye mégis tudta, hogy a semlegesség׳ tör■vény inkább a gyöngébbeknek árt, mint az