Uj Kelet, 1949. március (32. évfolyam, 167-192. szám)

1949-03-06 / 171. szám

Vasárnap, 1949 március 6. UJ KELET Mivel indokolják az ellenzéki pártok a kormánykoalícióból való kimaradásukat A kormánykoalícióból kimaradt két párt, a Mapam és a klubcionisták hiva­talosai, az Al Hamismár és a Haboker szombati számaiban behatóan ismerte­tik azokat az okokat, amelyek meghiúsí­tották a széleskörű pártkoalíció létrejöt­tét és Ben-Guriont végét is arra kénysze­rítették, hogy csak négy pártból állítsa össze 12 tagú kormányát. Az Al Hamis már ezt írja: A döntés megtörtént. A miniszterel­nökkel és a Mapam vezetőivel folytatott hosszú tárgyalások után világossá vált a Mapam megbízottai előtt, hogy a nekik felajánlott feltételek nem teszik lehető­vé a párt számára a kormányban való részvételt. A Mapam nem tárcákért har­col, de befolyást akar biztosítani magá­nak a kormány politikai vonalára és aktív szerepet óhajt betölteni annak tevékeny­ségében. Amennyiben ez nem lehetséges, semmi értelme és semmi alapja nincs a kormányban való részvételének. A Ma­pam országos tanácsülése elutasította azo­kat a feltételeket, amelyeket a Mapáj felajánlott, így a Mapáj megalakíthatta kormányát azokkal a pártokkal, amelyek­kel igazán megegyezésre akart jutni: a vallásos blokkal és más polgári pártok­kal. Nem jelenti ez azt, hogy a munkás­ságnak az a közvéleménye, amelyet a Mapam képvisel, a jövőben közömbös marad politikai problémákkal szemben. Ellenkezőleg, a szabad vélemény-nyilvá­nítás, a szabad kritika joga lehetőséget fognak nyújtani az egyesült munkáspárt­nak arra, hogy befolyással legyen az ál­lam ügyeinek irányítására és elfogulatla­nul harcoljon helyes politikai vonaláért. A Mapam nem egyszer figyelmeztette a Mapárt, hogy az ország választótömegei egyetlen pártot sem juttattak többség­hez az alkotmányozó nemzetgyűlésben, de nagy többségük a Hisztadrutban kép­viselt munkáspártokra adta le szavazatát. A választásoknak ez az eredménye köte­­lez. Arra kötelezi a munkáspártokat, hogy közös programban egyezzenek meg, amely nem csak az egyiknek programját fejezze ki, de juttassa kifejezésre a szavazók többségének akaratát és szintézise legyen a két programnak. Egy ilyen megegyezé­ses program alapján kellett volna a ha­ladó polgári pártoknak a kormányban való együttműködést felajánlani és a két munkáspárt minisztereinek kezébe össz­pontosítani a kormány kulcspozícióit. Erre az álláspontra a Mapát tagadó vá­laszt adott. Az ellenkező utat választot­ta: megegyezésre jutott a vallásos blok­kal, új szövetségesének kezébe adta a bel­ügyminisztérium vezetését és végezetül felajánlotta a Mapamnak, hogy csatla­kozzék az ezen ,az alapon­ létrejött kor­mányhoz. A Mapam további feltétele az volt, hogy a kormányban résztvevő pár­toknak tilos kritikát gyakoroltunk a kor­mány egyes cselekedetei felett, ,ami „kol­lektív felelősségre“ kötelezi őket. Ennek a feltételnek az az értelme, hogy „közös felelősséget“ akartak ráparancsolni a Mapamra azzal a programmal szem­ben, amelyet a Mapáj a vallásos blokkal alapított meg és azzal a politikai vonal­lal szemben, amelyet a Mapáj a polgári pártokkal fog kialakítani. A fentiek szellemében a Mapam erélye­sen visszautasította a Mapamnak a poli­tikai tárcákra vonatkozó követelését. A Mapamnak felajánlott három tárca birto­kában a pártnak nem lett volna semmi szerepe a kormány általános munkavona­lának kialakításában és még az ideigle­nes kormányban bírt befolyása is lecsök­kent volna. A tárgyalások során világosan kiderült a Mapásnak az a szándéka, hogy egyed­uralomra tegyen szert az állam ügyeinek vezetésében. E szándéka következtében pedig nem maradt más hátra az önálló álláspontot képviselő­ és önálló politikai alapokra épített pártok számára, mint hogy az állammal és a néppel szembeni kötelességüket az ellenzékben teljesítsék. A Haboker, a klábcionisták lapja, töb­bek között a következőket írja: Ben-Gurion, aki az állam elnökétől megbízást kapott a kormányalakításra, megingatta azt a hagyományt, amelyet mint miniszterelnök eddig tiszteletben tartott: a pártokon felülemelkedő pat­rióta hagyományát. Az olyan hazafiét, aki csak a nép és az állam érdekeit tartja szem elő­tt. A néhány nap alatt, amely az ideiglenes kormány lemondása és az ál­landó kormány megalakítása között el­telt, újra az ország legnagyobb pártjának vezetőjévé vált. Ezért tartotta szükséges­nek mindenekfelett pártjának presztízsét és befolyását megvédeni. Ezért mindenek­előtt azt a szavazatszámot akarta bizto­sítani, mely a Mapáj uralmának megszi­lárdításához szükséges. Amikor sikerült biztosítania magának a vallásos blokk tá­mogatását, ami nem is került túlságos nagy erőfeszítésébe, igazán gyerekjáték volt ezt az új főzetet a progresszívekkel és a szefárdokkal is fűszerezni. Ennek a fűszerezésnek csak néhány percet kellett igénybe vennie és így nyújtja be a Mapáj a parlamentnek ezt a kotyvalékot, amely­nek neve koalíció, de ami voltaképen nem egyéb, mint a Mapáj étlapja a tányér körül elhelyezett néhány díszítéssel. Ben-Gurion ezúttal a kisebb ellenállás útját választotta, jóllehet az elmúlt év­ben mutatott teljesítményei és a nép tö­megeiben vele szemben megnyilatkozott bizalom alapján az ellenkezőjét lehetett volna várni tőle, hogy a nagyobb, de tiszteletreméltóbb ellenállással birkózzék meg. Jól tudta, hogy a középpártot, amely a legszükségesebb volt számára a koalí­cióban nem lehet azonosítani ,a progresz­­szív párttal, amely három ellentétes ér­dekű kis frakcióból tevődik össze és nin­csen kapcsolta a polgári tömegekkel, az állam gazdasá­gi és ipari szervezeteivel. Azt is jól tudta, hogy Sitrit szefárd­ cso­portja sem képviseli a magánipari és ma­­gánmezőgazdasági köröket. Mégis meg­elégedett ezzel a kombinációval, nehogy valamiben is korlátozza a Mapáj cselek­vési szabadságát. Már maga az ajánlat, amelyet a klábcionista pártnak tett, egy korlátozott hatáskörű és másik tárcához kötött minisztérium, ugyancsak bizonyít­ja, hogy percig sem akarta őszintén a klábcionisták együttműködését elnyerni, csupán feltételeket akart diktálni nekik. Valószínű, hogy ugyanez volt az intenció a Magammal szemben is, hogy módjában álljon bizonyítani a világ előtt, miszerint az új kormány mérsékelt középvonalon halad, mert nem foglalja magában sem a szélső baloldalt, sem pedig a szélső jobboldalt. Nyilvánvaló — folytatja a Haboker —, hogy az izraeli polgár teljesíteni fogja kö­telességét az állammal szemben, akár képviselve van a kormányban, akár nem. Sajnálatos és elkeserítő azonban, hogy el­ső parlamentáris kormányunk megalaku­lásának percében a Mapás mindent elkö­vet, hogy kiirtsa a nép szívéből azt a hitet, hogy az állam az egész nép közös kin­cse. Csak a kormány gyors beavatkozása háríthatja el az országos munkakon­fliktust A gyáriparosok és a Hisztadrut közötti konfliktus rendkívül kiéleződött az utób­bi két nap alatt, minthogy a két érdek­­képviselet megbízottai között létrejött közvetlen megbeszélések, valamint a ket­tőjük közötti közvetítések eredmény nél­kül végződtek. Pénteken a miniszterei­nek beavatkozására találkozó jött létre Arje Schenkar ,a gyáriparosok szövetsé­gének elnöke és E. Glubman, a Hisztad­rut végrehajtóbizottsági tagja között, azonkívül — a gyáripari szövetség hatá­rozata ellenére — félhivatalos érintkezés volt a fémipari munkaadók és a munká­sok között, de a hírek szerint mindezek a megbeszélések nem vezettek semmiféle eredményre. A helyzet kiéleződésével kapcsolatban a Hisztadrut végrehajtóbizottságának szakszervezeti osztálya vezetőségi ülést tartott, amelyre behívták a legfontosabb iparágak vezető vállalatainak munkásta­nácsi képviselőit is. Valószínűnek tart­ják, hogy a megbeszélésen a munkásság anyagi helyzetéről és harci szelleméről tárgyaltak, valamint azokkal az intézke­­sítására akkor kerülne sor, ha a munka­adók és a munkások között nyílt szakü­­désekkel foglalkoztak, amelyek foganato­­dás történne. Ezzel párhuzamosan a gyár­iparosok szövetsége e hét elejére rendkí­vüli közgyűlést hívott össze, amelyen ugyancsak a várható nyílt konfliktusra való felkészülésről fognak tárgyalni. Tekintettel arra, hogy a háborús viszo­nyok között az ipar és a munkásság kö­zötti nyílt harc már biztonsági okokból sem látszik megengedhetőnek, valószínű­nek tartják, hogy az új kormány egyik első és legsürgősebb feladata a válsággal fenyegető munkaviszály elsimítása lesz. Országos koncessziót kér a Hisztadrut az elhagyott arab területek megművelésére A kibbucok is hajlandók ezt a vállalkozást átvenni A Hisztadrut vezetősége nagyszabású tervről tárgyal, amely rendkívüli jelen­tőségű az állam területén lévő termé­kei ési földek megművelése szempontjá­ból. A terv az, hogy a Szoléi Boneh min­tájára a Hisztadrut vállalatot teremt, amely az államtól koncessziót kapna az arabok átlal elhagyott földterületek meg­művelésére. A munkálatokat új élokkal végeztetnék, akiket az élőtáborokból so­roznának be a munkákra és akik, mint bérmunkások, szakavatott felügyelők irá­nyítása mellett művelnék meg a földe­ket. Ezáltal az új élék nagy tömegei jut­nának azonnali elhelyezkedéshez, más­részt pedig rövid idő alatt kiképeznék őket mezőgazdasági munkákra. A mezőgazdasági szakszervezetben máris nézeteltérések merültek fel a terv miatt, amelynek legfőbb ellenzői a kibu­­cok. A kibucok szerint a munkálatoknak ilyen formában való megindítása arra ve­zethet, hogy a kibucokat éppen a legjob­ban kiképzett embereik fogják elhagyni. Az ut élóknak a mezőgazdasági munkára való átnevelését ugyanis csak a kibucok­­ból kivett munkafelügyelők végezhetik és ha ezeket valóban elveszik, a kibucok el­vesztenék legjobb szakembereiket. A ki­bucok azzal az ellen­javaslattal jöttek, hogy ők maguk hajlandók megművelni az elhagyott földeket, ha megfelelő mennyiségben és minőségben mezőgazda­sági gépeket, traktorokat, combine-gépe­­ket és hasonlókat kapnak. A minisztertanács is foglalkozott az arab „háromszög” határvidékén elharapózott lövöldözések és rablások ügyével Az arab „háromszög“ (Tul-Kerem— Sed­em—Jenin) környékéről átszivárgó arab tolvajoknak és orvlövészeknek újabb áldozataik vannak. A múlt héten Rámát Hakovésban sebesült meg halálosan egy asszony az arab vonalak felöl leadott lö­vésektől, most pedig Chedera közelében gyilkoltak meg egy zsidót arab marhatol­vajok. Az arabok a chederai Agrobank­­negyedben lakó Becker Moshe udvarában akartak lopni, de megzavarták munkájuk­ban és el kellett menekülni­ök. A véletlen útjukba sodorta Abraham Leibusch új élét, aki december végén érkezett az or­szágba és a Kfar Brandesben levő átme­neti táborból éppen az Agrobank felé ment a rokonaihoz. Az arabok kétszer rá­lőttek. Becker, aki valami okból kiment az istálló felé, hallotta is a két lövést, de mert sötét volt, nem nézett Utána, hogy ki lőtt és miért lőttek. Csak reg­gel fedezték fel Leibusch holttestét az ud­var közelében. A katonai járőrök láttak is reggel egy menekülő arabot, aki a „há­romszög“ irányába igyekezett. Nem messze Chederától, a déli Kar­mel környékén elfogtak három arabot, akik ugyancsak az iraki vonalak felől szöktek át zsidó területre. Az araboknál, akik éppen visszafelé igyekeztek, mintegy száz kiló dohányt találtak, valamint több levelet, amely a „háromszögben“ lakó ara­bok címére szólt. A kormány legutóbbi ülésén kimerí­tően foglalkozott az arab háromszög ha­tárvidékén uralkodó állapotokkal, külö­nösen pedig a Rámát Hakoves környékén megromlott biztonsági viszonyokkal, ahol napirenden vannak az Iraki vonalak felel 3 jévő lövöldözések. A kormány az előter­jesztett helyzetjelentés meghallgatása után jóváhagyta a hadügyminisztérium eddigi intézkedéseit, valamint megállapí­totta a követendő további lépéseket. Ugyancsak jóváhagyta a minisztertanács a külügyminisztériumnak azt a ténykedé­sét, hogy a Rhodosban időző tárgyalóbi­zottság útján dr. Bunche közvetítésével, hivatalos figyelmeztetést küldött az arab delegációnak úgy a lövöldözések, mint a rablótámadások ügyében. London (STA) A zsidó kormány kü­lön akarja választani Transzjordánia kép­viseletét Irak képviseletétől és a transz­­jordániai küldöttséggel való tárgyaláso­kat csak az arab háromszögtől délre eső területekre akarja korlátozni, azzal a nyilvánvaló céllal, hogy ezáltal szűkebb korlátok közé szorítsa a transzjordániai küldöttség alkudozási lehetőségeit­­, je­lenti a Times tel-avivi tudósítója, majd hozzáfűzi, hogy a Transzjordániával való fegyverszüneti egyezmény aláírása után Izrael eléggé biztonságban fogja érezni magát és talán katonai akciókat fog in­dítani a háromszög ellen. A tudósító el­ismeri azonban, hogy eddig semmiféle katonai készülődések jeleit nem lehet látni Izrael részéről, mindamellett „azok­ban a panaszokban, amelyeket zsidó rész­ről az utóbbi napokban az arabok által elkövetett marhatolvajlásokkal kapcsolat­ban hangoztattak és az ezekkel össze­függő figyelmeztetésekben új hangnem érződik, amely nem sok jót jósol.“ A Ti­mes tudósítója szerint ezek az Izrael ré­széről történő kísérletek, hogy felrob­bantsa a Hasimita-szövetséget (Transz­jordánia és Irak, ahol a Hasimita dinasz­tia tagjai uralkodnak), kudarcra vannak ítélve, de megnehezíthetik a Rhodosban most megnyílt tárgyalásokat. Letelepült az első iraki kibbuc A Bet-Saan völgyében új kibuc léte­sült. Az iraki h­alucmozgalom­ egyik cso­portja telepedett meg itt a Keren-Kajje­­met földjén. A hasonló alkalmakkor meg­szokott méreteken messze túlmenő ünne­pi keretek között és számos közéleti fér­fiú jelenlétében zajlott le a falualapítás. A kibuc egyik tagja megemlékezett a „ba­bilóniai“ h­alucmozgalomról, amely e pil­lanatban, mint földalatti mozgalom a szenvedések minden skáláját végigjárta Irakban és az az egyetlen remény élteti, hogy a győzelmes béke számukra is meg­hozza az alijta lehetőségét. Abraham Harzfeld, a Szochnut telepítési osztályá­nak vezetője, kiemelte beszédében annak fontosságát, hogy a keleti zsidóság h­a­­lácszervezeteit meger­ő­ssték és hogy a sze­fárd ifjúság részt vegyen a föld meghódí­tásának munkájában. A. Carmeli, a Hisz­tadrut szefárd ügyosztályának vezetője hangsúlyozta, hogy ez a kibuc az első ön­álló mezőgazdasági település, amelyet az iraki h­alucmozgalom teremtett és ez mintakép lesz a szefárd ifjúság számára. Zisling földmivelésügyi miniszter távirat­ban üdvözölte a kibucot, melynek tagjai valamennyien fiatalok, átlagos életkoruk 21 év. A kibuc 4000 dunam földet kapott Színház - Mozi MOZIK MŰSORA TEL AVIV Allenby: Forever Amber (3.30,6.30,9.15) Eden: Alexander Matrosoff (3.30,7 és 9) Eszter: Császári valcer (3.30,7 és 9) Migdalov: Szibéria, a csodák országa (3.30, 7 és 9) Mugrabi: Egy szerelem története és Kar­­mel-hiradók (3.30, 7 és 9) Ofir: Rosy Ridge románca (3.30, 6.45, 9) Orion: Kék rapszódia (3.30, 7 és 9.15) Sderot: A szív titkai (3.30,7 és 9) HAIFA Armon: Anna Karenina En-Dor: Tájfun Orion: Menachem Mendel (jiddisül be­szélő film) Or­ah: Hazatérés JERUZSÁLEM Eden: Bel-Ami magánügyei (3, 6.30, 8.30) Edison: Ivy (3, 6.30, 8.30) Orion: A Dél dala (3, 6.30, 8.30) Tel-Or: Dr. Jekyll és Mr Hyde Cion: Szerelmeslevelek (3, 6.30, 8.30) SZÍNHÁZAK műsora Vasárnap: Opera: Szevillai borbély (8, Habima) Teatron Kameri: Ment a mezőkön Át (Mugrabi)

Next