Uj Kelet, 1949. március (32. évfolyam, 167-192. szám)

1949-03-06 / 171. szám

szonylatban fel kell épülnie? Két ilyen alaprealitás van: a nép és az ország rea-­­ litása. Más népeknél ez a két tényező többé-kevésbé fedi egymást, vagyis or­szág és nép geográfiai egységet alkotnak és azonos politikai és gazdasági környe­zethatásoknak vannak alávetve. A zsidó állampolitikának azonban az első pilla­nattól kezdve országgal és néppel, mint két különálló realitással kell számolnia. A zsidó nép túlnyomó többsége még be­láthatatlan ideig az ország határain ki­vül fog élni, ugyanakkor azonban fel­bonthatatlan sorsközösség keletkezik az ország és a nép között. Szerves össze­függés és állandó kölcsönhatás fog ki­alakulni az ország és a gálátban maradó néprészek között és ez a viszony egyre inkább fog hasonlítani az emberi orga­nizmus egyes részeinek egymáshoz való viszonyához, amelyben Izrael a szív és az agy szerepét tölti be. A zsidó állam tehát soha sem folytat­hat majd olyan politikát, amely kizáró­lag csak e szűk határok közé zárt or­szág szempontjait veszi figyelembe, mert a zsidó állam magatartása lényegesen befolyásolhatja a gálati zsidóság jogi és biztonsági helyzetét. Ennek a politikának a keretében az ország sosem válhat ön­céllá. A zsidó létnek ez a kettős realitá­sa rendkívül súlyos és egyedülálló felada­tok elé állítja a zsidó államot és a hol­nap zsidó államférfiét. Oylan feladatok ezek, amelyekre alig találunk példát a politika történetében. E feladat lényege abban áll, hogy összhangba kell hozni egy végtelen kicsiny ország és egy vég­telen nagy területen szétszórt nép érde­keit, azokat állandó egyensúlyban tarta­­­­ni ,és végül egy magasabb szintézisben egyesíteni. Állandó viaskodás lesz ez ön­magunkkal, életünk kettős, poláris való­ságával. A zsidó politika határai tehát nem ér­­­­nek véget e megcsonkított ország hatá­rainál. Ennek a politikának szükségsze­­­­rűleg világot átfogó horizontja kell hogy legyen és földrajzi hatósugara tulajdon­képpen ott ér véget, ahol az utolsó galati település van. A dolog természetéből kö­vetkezik, hogy ez a politikai célkitűzés csak egy békés, emberséges és igazságos világban valósítható meg. Egy olyan vi­lágban, amelynek rendje az emberi e­­gyenlőség és szabadság gondolatán, a tár­sadalmi békén és a népek szolidaritásán épül fel. Tehát egy olyan világban, a­­melyben az Egyesült Nemzetek gondolata élő valóság. A zsidó politikus, aki egyformán a­­karja szolgálni országa és népe érdekeit, előharcosa kell hogy legyen mindezeknek az eszméknek. Humanista, demokrata és szocialista kell hogy legyen e fogalmak hamisítatlan, tehát prófétai értelmében. Mentesnek kell lennie a nacionalizmus túlzásaitól s igy érdeklődését nem zár­hatja le országa határainál, mert ezzel árulást követne el saját népe ellen. A zsidó politikusnak tehát szükségszerileg univerzálisnak kell lennie és tekintetével állandóan az egész világot kell átfognia. Olyan követelmények ezek, amelyek szer­vesen összefüggnek az Egyesült Nemze­tek gondo­ltával és ezért Izrael az az ál­lam, amely adottságainál fogva az UNO ideális tagállama kell, hogy legyen. Izrael bevonulásával az Egyesült Nem­zetekbe egy új figura fog megjelenni a világpolitika színpadán: a zsidó politikus, a zsidó diplomata figurája. Ha hűséges tolmácsa lesz a zsidó nép és Izrael poli­tikai eszméinek és szükségelteinek, akkor ez a politikus uj szint, uj hangot és uj szellemet fog bevinni a népek gyüleke­zetébe. A történelmi végzet talán úgy akarja, hogy ez az új típusú politikus legyen az az ajándék, amellyel a fiatal zsidó állam fog hozzájárulni egy jobb és igazságosabb világ felépítéséhez. m ' ' ■' : A tf Bearvo tHanege az szék előtt A drámaíró és a hadsereg képviselői az újságírók Eleven Újságjában Az ország közvéleményét, művészi és katonai köreit hetek óta élénken fog­lalkoztatja a „Bearvot Hanegev“ (A Ne­gev pusztáin) című darab körüli kava­rodás, amely itt-ott tettlegességig fajult tiltakozásokban robbant ki. A katonaság részérül a darabban szereplő több alak megrajzolását sértőnek és az igazság meg­hamisításának találták. A darab körül folyó harc olyan mére­teket öltött, hogy az újságírók eleven újságja, az Iron Itonáim, amely minden közéleti, eseményre reagál, elhatározta, hogy külön számot szentel a „Bearvot Hanegev“ problémái tárgyalásának. Pén­teken este körülbelül kétezer ember töl­tötte meg a Mugrabi termét és több­­százan állottak a széksorok között és még többen nem bírtak már jegyekhez jutni, amelyeket már napokkal előbb elkapkodtak. Az est problémája a kö­vetkező volt: A darab témája szerint a katonaság visszavonulást rendelt el a Bikát Joab nevű képzeletbeli falu közelében levő megerősített hadállásból és azt követelte, hogy a telep lakói is kövessék példájukat A település vezetője, Ábrahám, azonban nem volt hajlandó elhagyni a földet, annak ellenére, hogy Itamár, a település egyik megalapítója, ugyancsak a vissza­vonulás mellett volt. A település emberei így a helyükön maradtak a katonaság követelése ellenére. Ez volt az, amiben a katonák a hadsereg hamis színben való feltüntetését látták és ami ellen erélye­sen tiltakoztak. Jigal Mossinsohn, a darab fiatal szer­zője, azzal kezdte „védőbeszédét“, hogy a vihar, amelyet a darab támasztott, áldásos, mert azt bizonyította be, hogy nálunk a színház nemcsak szórakoztat, hanem nevel is. Lehet, hogy a darab riportjellegű, de mai problémát tárgyal és ezzel áttörte azt a falat, amely a színházat az élettől elválasztja. Idézte a hadsereg főparancsnokainak, Jitzc­ak Szadehnak, a Palmach egyik megala­pítójának és Jigal Alonnak, a ne­­gevi hadszíntér parancsnokának s­za­­vait, akik azt mon­dtták, hogy a darabban semmi bántót nem találtak A katona is ember és joga van azt köve­telni, hogy ágyukkal­­ ágyukat állítsa­nak szembe és nem ágyút­ölteléket. Messinsohn általában a művészet sza­badsága mellett szállott síkra, mert ha kénytelen a katonaságot idealizálni, ak­kor darab helyet gyermekmesét kell ír­ni, viszont a közönség életet és drá­mát követel a színdarabtól. Ha a darab megírása előtt mindenkire tekintettel kell lenni, akkor egyetlen színdarab nem szerethetik meg. A szándékom — mon­dotta — mindenképpen jó volt, bár azt mondják, hogy a pokolhoz vezető út is jószándékkal van kikövezve. A darab kö­rül keletkezett botrányt súlyosabbnak tartja, mint általában hiszik, mert ha ma a katonák egy színdarab korrigálá­sát követelik, holnap esetleg egy versben, vagy novellában találnak kifogásolniva­lót. Hová fog ez vezetni? Aba Kovner őrnagy, a hadsereg kul­­turtisztje, a Giváti-hadosztály törzskará­nak tagja képviselte a katonaság állás­pontját. Sajnálkozását fejezte ki bizo­nyos események miatt, amelyek a darab előadását kísérték, de ezek spontán kitö­rések voltak csupán. Az ő nézete is az, hogy a művésznek elsősorban önmagával kell rendben lennie, nem pedig az általa rajzolt alakokkal és eseményekkel. Sze­rinte azonban a szerző önmagával ke­rült összeütközésbe, amit azzal bizonyí­tott be, hogy hozzájárult a kifogásolt szöveg megváltoztatásához, amely állító­lag magas helyről jött parancsra történt. A­­művésznek akár az életét is kötelessé­ge feláldoznia a maga belső igazságáért. A katonák negevi hősiességéről Aba Kovner két megrázó dokumentumot mu­tatott be, majd felolvasta a Givati törzs­­karának a Habimához intézett levelét. A levél kifogásolja, hogy amikor a nemzeti színház első ízben mutat be aktuális da­rabot, amelynek hősei katonák, olyan darabot választ, amelyben „meghamisí­tották a parancsnok alakját, aki oktalan és értelmetlen harcot kényszerít a kato­náira. A darabban nyoma sincs a harc­téren megnyilatkozó testvériségnek és an­nak az irracionális elszántságnak, amely katonáinkat végül is győzelemre vitte.“ Az erőshangú levél ismertetése után Kovner éles szavakkal támadta a darab­ban szereplő Gábhál (külföldi önkéntes) katona alakját, aki nevetséges és bántó formában játsza meg az új élét, akit egyenesen a hajóról a harctérre küldtek. Annak igazolására, hogy ez a beállítás mennyire méltatlan és igazságtalan, Aba Kovner a következő epizódot mondotta el: — A Negba körü­l lefolyt harcok leg­súlyosabb periódusában történt, hogy egy éjjel új Gác­ál-egység érkezett a front­ra. Az arcukon látszott, hogy nem isme­rik még az országot, fogalmuk sincs róla, hol vannak és mi vár rájuk. A parancs­nokságban felmerült a kérdés, szabad-e ezeket a fiatal embereket a negriai po­kolba vinni? Ezért úgy határoztunk, hogy megmondjuk nekik az igazságot. A pa­rancsnok közölte az emberekkel, hogy joguk van más frontra való áthelyezésü­ket kérni. Elmagyaráztuk nekik, hogy nincs más utánpótlásunk, mert a helyben állomásozó csapatok éjszaka támadásra indulnak és nekik kell tartalékban ma­­radniuk. Sohasem fogom elfelejteni azt a pillanatot, — mondotta Kovner. Az új Gáchál-katonák, akik tulajdonképpen még nem is látták azt a telepet, amelyért életüket voltak készek feláldozni, egy­másután felálltak és könnyes szemmel jelentették ki, hogy csakis ott akarnak harcolni és ha kell, meghalni.­­ Az egyik ilyen katonát halálos go­lyó érte a víztorony létráján, ahol a te­lep megfigyelő állása volt. Egy másik Gábhál-katona gondolkodás nélkül má­szott fel ugyanazon a létrán, amelyen még ott volt a barátja holtteste és őt is halálra sebezte a golyó. Hogyan egyezik ez a színdarabban­­ábrázolt nevetséges alakkal? Az est befejezéséül a Habima tagjai a darab egyik felvonását mutatták be, nagy sikerrel. Az érdekes szimpoziont, amely sokszor igen feszült hangulatban folyt le, Joszéf Heftman, az újságírószervezet elnöke ve­zette le a tőle megszokott tapintattal és szellemes „közvetítéssel“. RADIO Rövidhullám 43.99 méter, (6820 kilocycle), középhullám 460.3 méter (651.63 kilocycle) 6.50: Torna, 7: hírek, 7.15: zene, 11.30: a hadsereg kórházműsora, 13: hírek, 14: angol hírek, 17.15: a háziasszony rovata, 17.30: ifjúsági adás, 18: hírek, 18.15: sze­melvények klasszikus és zsidó operettek­ből (Úri Cifroni és a stúdió zenekarának közreműködésével), 18.50: az élé rovata, 19.45: Tanach-részletek, 20: a hadsereg hírei és műsora, 20.30: Francis Mágnes hegedű­hangversenye, 21.15: párbeszédes beszámoló a jemeni gálátról, 21.30: furu­lya-számok­­Efraim Markus vezetésével, 21.45: jiddisnyelvű adás a gálát részére, 22: angol hírek, 22.15: héber hírek. UJ KELET Vasárnap, 1949 március 6.­ ■­­­iaklef alezredes a Libanonnal tárgyaló zsidó delegáció vezetője Középtermetű férfi, aki nem tesz je­lentékeny külső benyomást. Tekintete szelíd, egész lénye csendes és tartózkodó. .Szerénységében és egyszerűségében való­sággal menekül minden hűhó, reklám és külső ünneplés elöl. De lassú víz partot mos és Mordecháj Maklef tehetsége és eddigi teljesítményei révén odáig jutott, hogy 29 éves korában az izraeli küldött­séget vezeti a Libanonnal folyó fegyver­szüneti tárgyalások során. Csak a jisuv régi lakói emlékeznek a mócai Maklef családra, amelyet az 1929- es zavargások alatt a „szomszédok“ lemé­szároltak. Utána pedig még jobban felka­varta a közvéleményt az a törvényszéki tárgyalás, amelyen a gyilkosokat az an­gol bírók „bizonyítékok hiányában“ fel­mentették. Talán a sors kezét kell látni abban, hogy a zsidó véderő hiányának áldozatul esett család egyetlen megmaradt kisfia az évek során a zsidó véderő egyik legte­hetségesebb parancsnoka lett. Mordecháj Makler reáliskolai tanulmá­nyait 1938-ban végezte. Már ebben az év­ben részt vett azokban az éjszakai csapat­mozdulatokban, amelyeket Wingate kapi­tány szervezett meg az Emek Jezreelben. Egy évre rá bevonult katonának az an­gol hadseregbe. Hamarosan tiszti rangra emelkedett. Különleges kurzusokra küld­ték, kitüntette magát és kiváló tiszt lett belőle, akit úgy emberei, mint felötte­­sei rendkívül megszerettek. Szolgált a zsi­dó brigádban is és 25 éves korában őr­naggyá nevezték ki. Nem jött még el az ideje annak, hogy ennek a fiatal tisztnek az egész múlt­ját ismertetni lehessen. Egyelőre elég annyi, hogy Makler volt a tisztje annak a katonai egységnek, amely 1948 április 22-ikének történelmi napján elfoglalta Haifát és őt küldte ki a Hagana parancs­noksága arra a tárgyalásra is, amelyen az arabok elhatározták, hogy megadják ma­gukat. Kiürültek az összes hadifogoly­táborok Milyen tárgyalások előzték meg az általános hadif­ogolycserét ? A múlt hét végén — mint köz­­tük — a hadifoglyok utolsó, 203 főnyi cso­portja is megérkezett Transzjordániából Jeruzsálembe és ezzel kiürültek a zsidó fogolytáborok Abdallah birodalmában. Ezzel kapcsolatosan dr. Hochmann, a je­­ruzsálemi zsidó hatóságoknak a Vörös­­kersztnél működő összekötő tisztje, ér­dekes részleteket mondott el az újságírók­nak. Még nem volt rá példa a háború történetében — mondotta Hochmann — hogy a fegyverszüneti megállapodás meg­kötése előtt hadifogolycsere történt vol­na. Már az első időben, amikor zsidó ka­tonák estek az arab légió fogságába, a zsidó intézmények megkezdték a tárgya­lásokat kiszabadításuk érdekében. Már az elmúlt év júniusában a Vöröskereszthez fordultak és megkérdezték a véleményét, nem volna-e lehetséges azonnal megkez­deni a fogolycserét. A Vöröskereszt kije­lentette, hogy a maga részéről szívesen hozzájárul ehhez, amennyiben a felek megegyeznek, de nehezen képzelhető el, hogy míg a hadműveletek folynak, meg lehessen valósítani a tervet. A tárgyalá­sok mégis megindultak és nagy erőfeszí­tés után létrejött az első megegyezés a harcképtelen foglyok — öregek és sebesül­tek — kicserélésére. Erre a célra vegyes orvosbizottság létesült, amelyben résztvet­tek a Vöröskereszt, a zsidó állam és Transzjordánia katonaorvosai és ez a bi­zottság döntötte el, hogy mely hadifog­lyokat kell kicserélni. Ezután új fejezet következett. Meg­kezdődtek a tárgyalások Moshe Dajjan alezredes és Abdallah el-Thal ezredes kö­zött, amelyek során sikerült megállapo­dásra jutni. A megállapodás végső szö­vegét Shertok külügyminiszter és a Vö­röskereszt igazgatója fogalmazta meg. Eszerint a zsidó állam hazaküldi az arab légió foglyul ejtett katonáit és ezenkívül Palesztinai arabokat is, az arab légió pe­dig szabadon engedi a fogságba­ esett ösz­­szes zsidó katonákat és polgárokat. Azál­tal, hogy a zsidók palesztinai arabokat­­ szabadlábra helyeztek, lehetővé vált, hogy mindkét részről egyenlő számban bocsás­sanak szabadon foglyokat. A legközelebbi napokban elkezdődik az egyiptomi fogságban levő zsidó katonák kiszabadítása is. összesen 150 zsidó van egyiptomi fogságban. Szíriában 50, Liba­nonban pedig csak 5 hadifogoly van. Az iraki hadsereg által foglyul ejtett zsidókat Transzjordániának adták át és azokat már szintén hazaengedték. Jugoszláv Elék! Suboticai „VASA RADNJA“ bizomány­üzletemet Tel-Avivban, Geulah­ utca 47 szám alatt, a régi „Kadimah“ cég kere­tében folytatom. Forduljon a régi biza­lommal hozzám. Bizományáruért ház­hoz jövök. — Guszmann Matija. ÁRPÁD ! gyere haza, »den rendben ILONKA MISII — A jeruzsálemi egyetem első két nemzsidó doktora. Első ízben a jeruzsále­­mi egyetem történetében avattak dok­torrá két nemzsidó jelöltet. Az egyik ke­resztény doktor Jean Marie Boischer kar­melita szerzetes, akit egyházi körökben Paul páter néven ismernek, aki „A hang­utánzás az északi sémi nyelvekben“ című nyelvészeti értekezésével kapta a dokto­rátusát. A másik új doktor, Mortln Smith teológiai tanársegéd, az amerikai Harvard-egyetemen és annak ösztöndíj­­jával jött az országba. Doktori tétele „Pár­huzamos helyek az Evangéliumban és a tanaita irodalomban“ volt.

Next