Uj Kelet, 1949. március (32. évfolyam, 167-192. szám)
1949-03-06 / 171. szám
szonylatban fel kell épülnie? Két ilyen alaprealitás van: a nép és az ország rea- litása. Más népeknél ez a két tényező többé-kevésbé fedi egymást, vagyis ország és nép geográfiai egységet alkotnak és azonos politikai és gazdasági környezethatásoknak vannak alávetve. A zsidó állampolitikának azonban az első pillanattól kezdve országgal és néppel, mint két különálló realitással kell számolnia. A zsidó nép túlnyomó többsége még beláthatatlan ideig az ország határain kivül fog élni, ugyanakkor azonban felbonthatatlan sorsközösség keletkezik az ország és a nép között. Szerves összefüggés és állandó kölcsönhatás fog kialakulni az ország és a gálátban maradó néprészek között és ez a viszony egyre inkább fog hasonlítani az emberi organizmus egyes részeinek egymáshoz való viszonyához, amelyben Izrael a szív és az agy szerepét tölti be. A zsidó állam tehát soha sem folytathat majd olyan politikát, amely kizárólag csak e szűk határok közé zárt ország szempontjait veszi figyelembe, mert a zsidó állam magatartása lényegesen befolyásolhatja a gálati zsidóság jogi és biztonsági helyzetét. Ennek a politikának a keretében az ország sosem válhat öncéllá. A zsidó létnek ez a kettős realitása rendkívül súlyos és egyedülálló feladatok elé állítja a zsidó államot és a holnap zsidó államférfiét. Oylan feladatok ezek, amelyekre alig találunk példát a politika történetében. E feladat lényege abban áll, hogy összhangba kell hozni egy végtelen kicsiny ország és egy végtelen nagy területen szétszórt nép érdekeit, azokat állandó egyensúlyban tartani ,és végül egy magasabb szintézisben egyesíteni. Állandó viaskodás lesz ez önmagunkkal, életünk kettős, poláris valóságával. A zsidó politika határai tehát nem érnek véget e megcsonkított ország határainál. Ennek a politikának szükségszerűleg világot átfogó horizontja kell hogy legyen és földrajzi hatósugara tulajdonképpen ott ér véget, ahol az utolsó galati település van. A dolog természetéből következik, hogy ez a politikai célkitűzés csak egy békés, emberséges és igazságos világban valósítható meg. Egy olyan világban, amelynek rendje az emberi egyenlőség és szabadság gondolatán, a társadalmi békén és a népek szolidaritásán épül fel. Tehát egy olyan világban, amelyben az Egyesült Nemzetek gondolata élő valóság. A zsidó politikus, aki egyformán akarja szolgálni országa és népe érdekeit, előharcosa kell hogy legyen mindezeknek az eszméknek. Humanista, demokrata és szocialista kell hogy legyen e fogalmak hamisítatlan, tehát prófétai értelmében. Mentesnek kell lennie a nacionalizmus túlzásaitól s igy érdeklődését nem zárhatja le országa határainál, mert ezzel árulást követne el saját népe ellen. A zsidó politikusnak tehát szükségszerileg univerzálisnak kell lennie és tekintetével állandóan az egész világot kell átfognia. Olyan követelmények ezek, amelyek szervesen összefüggnek az Egyesült Nemzetek gondoltával és ezért Izrael az az állam, amely adottságainál fogva az UNO ideális tagállama kell, hogy legyen. Izrael bevonulásával az Egyesült Nemzetekbe egy új figura fog megjelenni a világpolitika színpadán: a zsidó politikus, a zsidó diplomata figurája. Ha hűséges tolmácsa lesz a zsidó nép és Izrael politikai eszméinek és szükségelteinek, akkor ez a politikus uj szint, uj hangot és uj szellemet fog bevinni a népek gyülekezetébe. A történelmi végzet talán úgy akarja, hogy ez az új típusú politikus legyen az az ajándék, amellyel a fiatal zsidó állam fog hozzájárulni egy jobb és igazságosabb világ felépítéséhez. m ' ' ■' : A tf Bearvo tHanege az szék előtt A drámaíró és a hadsereg képviselői az újságírók Eleven Újságjában Az ország közvéleményét, művészi és katonai köreit hetek óta élénken foglalkoztatja a „Bearvot Hanegev“ (A Negev pusztáin) című darab körüli kavarodás, amely itt-ott tettlegességig fajult tiltakozásokban robbant ki. A katonaság részérül a darabban szereplő több alak megrajzolását sértőnek és az igazság meghamisításának találták. A darab körül folyó harc olyan méreteket öltött, hogy az újságírók eleven újságja, az Iron Itonáim, amely minden közéleti, eseményre reagál, elhatározta, hogy külön számot szentel a „Bearvot Hanegev“ problémái tárgyalásának. Pénteken este körülbelül kétezer ember töltötte meg a Mugrabi termét és többszázan állottak a széksorok között és még többen nem bírtak már jegyekhez jutni, amelyeket már napokkal előbb elkapkodtak. Az est problémája a következő volt: A darab témája szerint a katonaság visszavonulást rendelt el a Bikát Joab nevű képzeletbeli falu közelében levő megerősített hadállásból és azt követelte, hogy a telep lakói is kövessék példájukat A település vezetője, Ábrahám, azonban nem volt hajlandó elhagyni a földet, annak ellenére, hogy Itamár, a település egyik megalapítója, ugyancsak a visszavonulás mellett volt. A település emberei így a helyükön maradtak a katonaság követelése ellenére. Ez volt az, amiben a katonák a hadsereg hamis színben való feltüntetését látták és ami ellen erélyesen tiltakoztak. Jigal Mossinsohn, a darab fiatal szerzője, azzal kezdte „védőbeszédét“, hogy a vihar, amelyet a darab támasztott, áldásos, mert azt bizonyította be, hogy nálunk a színház nemcsak szórakoztat, hanem nevel is. Lehet, hogy a darab riportjellegű, de mai problémát tárgyal és ezzel áttörte azt a falat, amely a színházat az élettől elválasztja. Idézte a hadsereg főparancsnokainak, Jitzcak Szadehnak, a Palmach egyik megalapítójának és Jigal Alonnak, a negevi hadszíntér parancsnokának szavait, akik azt mondtták, hogy a darabban semmi bántót nem találtak A katona is ember és joga van azt követelni, hogy ágyukkal ágyukat állítsanak szembe és nem ágyútölteléket. Messinsohn általában a művészet szabadsága mellett szállott síkra, mert ha kénytelen a katonaságot idealizálni, akkor darab helyet gyermekmesét kell írni, viszont a közönség életet és drámát követel a színdarabtól. Ha a darab megírása előtt mindenkire tekintettel kell lenni, akkor egyetlen színdarab nem szerethetik meg. A szándékom — mondotta — mindenképpen jó volt, bár azt mondják, hogy a pokolhoz vezető út is jószándékkal van kikövezve. A darab körül keletkezett botrányt súlyosabbnak tartja, mint általában hiszik, mert ha ma a katonák egy színdarab korrigálását követelik, holnap esetleg egy versben, vagy novellában találnak kifogásolnivalót. Hová fog ez vezetni? Aba Kovner őrnagy, a hadsereg kulturtisztje, a Giváti-hadosztály törzskarának tagja képviselte a katonaság álláspontját. Sajnálkozását fejezte ki bizonyos események miatt, amelyek a darab előadását kísérték, de ezek spontán kitörések voltak csupán. Az ő nézete is az, hogy a művésznek elsősorban önmagával kell rendben lennie, nem pedig az általa rajzolt alakokkal és eseményekkel. Szerinte azonban a szerző önmagával került összeütközésbe, amit azzal bizonyított be, hogy hozzájárult a kifogásolt szöveg megváltoztatásához, amely állítólag magas helyről jött parancsra történt. Aművésznek akár az életét is kötelessége feláldoznia a maga belső igazságáért. A katonák negevi hősiességéről Aba Kovner két megrázó dokumentumot mutatott be, majd felolvasta a Givati törzskarának a Habimához intézett levelét. A levél kifogásolja, hogy amikor a nemzeti színház első ízben mutat be aktuális darabot, amelynek hősei katonák, olyan darabot választ, amelyben „meghamisították a parancsnok alakját, aki oktalan és értelmetlen harcot kényszerít a katonáira. A darabban nyoma sincs a harctéren megnyilatkozó testvériségnek és annak az irracionális elszántságnak, amely katonáinkat végül is győzelemre vitte.“ Az erőshangú levél ismertetése után Kovner éles szavakkal támadta a darabban szereplő Gábhál (külföldi önkéntes) katona alakját, aki nevetséges és bántó formában játsza meg az új élét, akit egyenesen a hajóról a harctérre küldtek. Annak igazolására, hogy ez a beállítás mennyire méltatlan és igazságtalan, Aba Kovner a következő epizódot mondotta el: — A Negba körül lefolyt harcok legsúlyosabb periódusában történt, hogy egy éjjel új Gácál-egység érkezett a frontra. Az arcukon látszott, hogy nem ismerik még az országot, fogalmuk sincs róla, hol vannak és mi vár rájuk. A parancsnokságban felmerült a kérdés, szabad-e ezeket a fiatal embereket a negriai pokolba vinni? Ezért úgy határoztunk, hogy megmondjuk nekik az igazságot. A parancsnok közölte az emberekkel, hogy joguk van más frontra való áthelyezésüket kérni. Elmagyaráztuk nekik, hogy nincs más utánpótlásunk, mert a helyben állomásozó csapatok éjszaka támadásra indulnak és nekik kell tartalékban maradniuk. Sohasem fogom elfelejteni azt a pillanatot, — mondotta Kovner. Az új Gáchál-katonák, akik tulajdonképpen még nem is látták azt a telepet, amelyért életüket voltak készek feláldozni, egymásután felálltak és könnyes szemmel jelentették ki, hogy csakis ott akarnak harcolni és ha kell, meghalni. Az egyik ilyen katonát halálos golyó érte a víztorony létráján, ahol a telep megfigyelő állása volt. Egy másik Gábhál-katona gondolkodás nélkül mászott fel ugyanazon a létrán, amelyen még ott volt a barátja holtteste és őt is halálra sebezte a golyó. Hogyan egyezik ez a színdarabbanábrázolt nevetséges alakkal? Az est befejezéséül a Habima tagjai a darab egyik felvonását mutatták be, nagy sikerrel. Az érdekes szimpoziont, amely sokszor igen feszült hangulatban folyt le, Joszéf Heftman, az újságírószervezet elnöke vezette le a tőle megszokott tapintattal és szellemes „közvetítéssel“. RADIO Rövidhullám 43.99 méter, (6820 kilocycle), középhullám 460.3 méter (651.63 kilocycle) 6.50: Torna, 7: hírek, 7.15: zene, 11.30: a hadsereg kórházműsora, 13: hírek, 14: angol hírek, 17.15: a háziasszony rovata, 17.30: ifjúsági adás, 18: hírek, 18.15: szemelvények klasszikus és zsidó operettekből (Úri Cifroni és a stúdió zenekarának közreműködésével), 18.50: az élé rovata, 19.45: Tanach-részletek, 20: a hadsereg hírei és műsora, 20.30: Francis Mágnes hegedűhangversenye, 21.15: párbeszédes beszámoló a jemeni gálátról, 21.30: furulya-számokEfraim Markus vezetésével, 21.45: jiddisnyelvű adás a gálát részére, 22: angol hírek, 22.15: héber hírek. UJ KELET Vasárnap, 1949 március 6. ■iaklef alezredes a Libanonnal tárgyaló zsidó delegáció vezetője Középtermetű férfi, aki nem tesz jelentékeny külső benyomást. Tekintete szelíd, egész lénye csendes és tartózkodó. .Szerénységében és egyszerűségében valósággal menekül minden hűhó, reklám és külső ünneplés elöl. De lassú víz partot mos és Mordecháj Maklef tehetsége és eddigi teljesítményei révén odáig jutott, hogy 29 éves korában az izraeli küldöttséget vezeti a Libanonnal folyó fegyverszüneti tárgyalások során. Csak a jisuv régi lakói emlékeznek a mócai Maklef családra, amelyet az 1929- es zavargások alatt a „szomszédok“ lemészároltak. Utána pedig még jobban felkavarta a közvéleményt az a törvényszéki tárgyalás, amelyen a gyilkosokat az angol bírók „bizonyítékok hiányában“ felmentették. Talán a sors kezét kell látni abban, hogy a zsidó véderő hiányának áldozatul esett család egyetlen megmaradt kisfia az évek során a zsidó véderő egyik legtehetségesebb parancsnoka lett. Mordecháj Makler reáliskolai tanulmányait 1938-ban végezte. Már ebben az évben részt vett azokban az éjszakai csapatmozdulatokban, amelyeket Wingate kapitány szervezett meg az Emek Jezreelben. Egy évre rá bevonult katonának az angol hadseregbe. Hamarosan tiszti rangra emelkedett. Különleges kurzusokra küldték, kitüntette magát és kiváló tiszt lett belőle, akit úgy emberei, mint felöttesei rendkívül megszerettek. Szolgált a zsidó brigádban is és 25 éves korában őrnaggyá nevezték ki. Nem jött még el az ideje annak, hogy ennek a fiatal tisztnek az egész múltját ismertetni lehessen. Egyelőre elég annyi, hogy Makler volt a tisztje annak a katonai egységnek, amely 1948 április 22-ikének történelmi napján elfoglalta Haifát és őt küldte ki a Hagana parancsnoksága arra a tárgyalásra is, amelyen az arabok elhatározták, hogy megadják magukat. Kiürültek az összes hadifogolytáborok Milyen tárgyalások előzték meg az általános hadifogolycserét ? A múlt hét végén — mint köztük — a hadifoglyok utolsó, 203 főnyi csoportja is megérkezett Transzjordániából Jeruzsálembe és ezzel kiürültek a zsidó fogolytáborok Abdallah birodalmában. Ezzel kapcsolatosan dr. Hochmann, a jeruzsálemi zsidó hatóságoknak a Vöröskersztnél működő összekötő tisztje, érdekes részleteket mondott el az újságíróknak. Még nem volt rá példa a háború történetében — mondotta Hochmann — hogy a fegyverszüneti megállapodás megkötése előtt hadifogolycsere történt volna. Már az első időben, amikor zsidó katonák estek az arab légió fogságába, a zsidó intézmények megkezdték a tárgyalásokat kiszabadításuk érdekében. Már az elmúlt év júniusában a Vöröskereszthez fordultak és megkérdezték a véleményét, nem volna-e lehetséges azonnal megkezdeni a fogolycserét. A Vöröskereszt kijelentette, hogy a maga részéről szívesen hozzájárul ehhez, amennyiben a felek megegyeznek, de nehezen képzelhető el, hogy míg a hadműveletek folynak, meg lehessen valósítani a tervet. A tárgyalások mégis megindultak és nagy erőfeszítés után létrejött az első megegyezés a harcképtelen foglyok — öregek és sebesültek — kicserélésére. Erre a célra vegyes orvosbizottság létesült, amelyben résztvettek a Vöröskereszt, a zsidó állam és Transzjordánia katonaorvosai és ez a bizottság döntötte el, hogy mely hadifoglyokat kell kicserélni. Ezután új fejezet következett. Megkezdődtek a tárgyalások Moshe Dajjan alezredes és Abdallah el-Thal ezredes között, amelyek során sikerült megállapodásra jutni. A megállapodás végső szövegét Shertok külügyminiszter és a Vöröskereszt igazgatója fogalmazta meg. Eszerint a zsidó állam hazaküldi az arab légió foglyul ejtett katonáit és ezenkívül Palesztinai arabokat is, az arab légió pedig szabadon engedi a fogságba esett öszszes zsidó katonákat és polgárokat. Azáltal, hogy a zsidók palesztinai arabokat szabadlábra helyeztek, lehetővé vált, hogy mindkét részről egyenlő számban bocsássanak szabadon foglyokat. A legközelebbi napokban elkezdődik az egyiptomi fogságban levő zsidó katonák kiszabadítása is. összesen 150 zsidó van egyiptomi fogságban. Szíriában 50, Libanonban pedig csak 5 hadifogoly van. Az iraki hadsereg által foglyul ejtett zsidókat Transzjordániának adták át és azokat már szintén hazaengedték. Jugoszláv Elék! Suboticai „VASA RADNJA“ bizományüzletemet Tel-Avivban, Geulah utca 47 szám alatt, a régi „Kadimah“ cég keretében folytatom. Forduljon a régi bizalommal hozzám. Bizományáruért házhoz jövök. — Guszmann Matija. ÁRPÁD ! gyere haza, »den rendben ILONKA MISII — A jeruzsálemi egyetem első két nemzsidó doktora. Első ízben a jeruzsálemi egyetem történetében avattak doktorrá két nemzsidó jelöltet. Az egyik keresztény doktor Jean Marie Boischer karmelita szerzetes, akit egyházi körökben Paul páter néven ismernek, aki „A hangutánzás az északi sémi nyelvekben“ című nyelvészeti értekezésével kapta a doktorátusát. A másik új doktor, Mortln Smith teológiai tanársegéd, az amerikai Harvard-egyetemen és annak ösztöndíjjával jött az országba. Doktori tétele „Párhuzamos helyek az Evangéliumban és a tanaita irodalomban“ volt.