Uj Kelet, 1949. április (32. évfolyam, 194-216. szám)
1949-04-01 / 194. szám
Péntek, 1949 április 1 LONDONI LEVÉL a ■ Öreg sas egérre vadászik Írta: Kaczér Illés London, március hó. Volt itt egy kis riadalom az elmúlt napokban: Vansittart a Lordok Házában másfélórás filippikát intézett a középeurópai népi demokráciák londoni követségei és kolóniái ellen. A magyar, csehszlovák román és bolgár „Kominform - kémek”, kábítók, csábítók és egyéb lepressző-madarak” voltak az izzóstílusú lord kirohanásának tárgyai. Ha a célpont nem is bizonyult túlságosan jelentékenynek, a lecsapás oly heves erővel történt, hogy itt-ott még ma is érezni a depressziót. Vansittart föerénye és főhibája, hogy noha műveltsége etoni és kultúrája is százszázalékosan angol, a temperamentuma nem egészen angol, vagy még helyesebben: egészen nem angol. Inkább déleurópai vérmérséklet, amelyet harag, szenvedély, féltékenység, indulat erősebben irányít, mint a hűvös megfontoltság. Volt idő, amikor nagy szükség volt erre a nem-angol jellemvonásra. A hitleri uralom első éveiben Vansittart volt egyike a keveseknek, aki tory létére s a brit lármaiszonnyal mitsem törődve állandóan a félreverendő harangok kötelein lógott. Churchill után Vansittart volt a leghangosabb és legkérlelhetetlenebb ellensége a nácizmusnak és ha Churchill Hitler ellensampionja lett, Vansittart Gebbels ellenlábasának bizonyult. A retorikája neo az ördögi kis teuton doktorra, hanem inkább a Dúcéra emlékeztetett. Hasznos retorika volt, ha magának Vansittartnak nem is használt. Közel húsz éve állt már a brit diplomácia szolgálatában, de mert diplomataellenesen hangos volt, Chamberlain a müncheni csillapító labdacsok elnyelése után úgy próbálta elhallgattatni, hogy fölfelé buktatta. Megtette a külügyi hivatal legfőbb tanácsadójának. Ebben a minőségben az ember párnázott ajtók mögött és hangfogóval beszél. A hivatalt tartotta Chamberlain bukása után is egy-két évig. De unhatta a csendes éceszgéber-szerepet vagy maga Churchill sokallta a második dudást. Lordságot adtak neki és beküldték a finom peerek házába lárma verőnek. Vansittart beszélt szónokolt, meggyőzött, akcióra tüzelt. Beszédei és harcos pamfletjei jól temperált üvegekként hatottak a Csatornán innen és túl. Ha már nagyon rekedtre kiabálta a torkát, leült főúri íróasztalához és halk verseket irt. Költőnek harmadrangú maradt, de épp ezért első lett a propaganda dobogóján. * Amikor a sas megöregszik, egérre vadászik. Másfél évvel a hetven küszöbén Vansittart egyre lejjebb ereszkedik, hogy meglássa a porondon mozgó apró célpontokat, így se sokat látna, ha nem dolgoznának a felhajtók. Nem egészen méltó feladat ilyen veterán számára, de aki életét a brit felsőbbrendűség és a múlhatatlan birodalmi eszme szolgálatába állította, az ma a kétszeres hanyatlás idején megtalálja az igazolást. Ha a jóllakott angol macskák a mancsaikon fekszenek, valakinek ki kell állnia és vállalnia az egerészést. Mert a rágcsálók a sötétben a birodalom alapjait rágják. Vansittart megrázza harcias mancsetáit és lármáz és leleplez. Amióta a Kominform Bukarestbe helyezte át székhelyét és Pauker Anna Románia diktátora, a londoni román követség csak alosztálya a szovjet információs irodájának. A csehszlovák követségen hátborzongató dolgok vanak készülőben. A vasfüggöny mgül elmenekült új emigránsok a sötétség beállta után nem mernek a londoni utcára kimenni. A cseh diplomaták kettősfenekű aktatáskákban csempészik be Angliába a hamis gyémántokat, amelyekkel a brit birodalmat aláásó hideg hadjáratot pénzelik. A bolgár és magyar követségek külön aliászai a klubok, a megtévesztő aliászokkal dolgoznak. Erős János magyar követ titkos neve Stark, Ignotus Pál sajtófőnöke Veigelsberg. A köveségek külön aliászai a klubok, a cseh - angol, román - angol, bolgár - angol baráti szövetségek. Ezek a bolsevizmus melegágyai. A londoni magyar klubot egy kis zsidó suszter vezeti. Vansittart felhívja erre a kormány külön figyelmét. És ha Budapestről továbbra is oly tiszteletlenül felelnek Mr. Bevin démárjaira, be kell szüntetni a kis zsidó suszter klubját. * A klaviatúra már-már göbbelni, ütni kell a népi demokráciákon, és félszemmel a közelkelet felé nézve ütni a zsidón. A lordok házában csendes méltatlankodásai hallgatják Vansittart nyelvének külvárosi és amerikai slangját. De hangosan alig méltatlankodik valaki. A leleplezés üdvös, az egerek reszketnek. A magyar követség március tizenötödiki fogadóestjén névsort lehet szerkeszteni a távolmaradottakról, így volt ez ma pontosan egy éve is a centenáriumi márciussal, akkor Bede István követ váratlan lemondása nyugtalanította a kedélyeket. Bede igazi Horthy-diplomata volt, vérbeli reakciós, de még idejében politikai vallást váltott és a londoni követség élére került. A kiugrásával nem volt szerencséje, az előző éjszakán ugrott ki prágai lakásának ablakán Jan Masaryk, az egész sajtó erre az eseményre vetette magát és Bede úr az észrevétlenség homályában menekült a süllyedő hajóra. A vákuum betöltésére a párisi magyar követség küldött át sebtiben egy fiatal tanácsost, aki tudott valamit angolul és megtanulta a diplomata erényt, az óvatos hallgatást. Vansittart „leleplezéseivel” szemben most is ezt az erényt alkalmazza. Ugyanezt teszik a románok, kicsit másképen, nyilatkoznak, hogy nincs mit nyilatkozniok: Vansittart magánszemély és ők csak a külügyi hivatallal állnak beszélő viszonyban. A csehek fölényesebben leplezik le magukat: történt itt valahol valamilyen nyerészkedésre irányuló magánakció duplafeneki táskákkal, a bánok a prágai brtönben ülnek. A bolgár aliászok a markukba nevetnek: ha Vansittart műveit gentleman, tudhatja, hogy nekik szláv családi szokás szerint két vezetéknevük van. A klubok legtöbbjéről vagy kitudódik, hogy székházuk sincs, vagy hogy már rég megszűntek. A magyar klubot, ahol hetenkint kétszer diósrétest és mékesrétest kapni és kontinentális kávéval lehet felváltani az obngát angol teát, riporterek özöne lepi el, gyanakodva hümmögnek, hogy nem találnak ott öszszeeskövöket. Nyúlván elvonultak a rúd alá. A titkárkisasszony pápaszemes mosollyal adja az interjúkat. Van mintegy ötszáz tag, a tagdíj januárig egy shilling volt havonta, azóta a drágulásra való tekintettel kettő. A pesti kormány ad valami csekély kulturtámogatást. De a tagok pártállása a legkülönböző, már új emigránsok is járnak a klubba. A fiatalság vasárnap táncol és hazai zenét élvez. Az emeleteken néhány olcsón kiadott szoba dolgozó asszonyoknak. Csütörtök esténként előadás. Irodalom, művészet, magyarul és angolul, néha beszámoló a magyar viszonyokról és a világ dolgairól. A riporterek duzzogva elvonulnak. Az utcán még lefotografálják az épületet. És megjelenik az újságban a kép: ez a hírhedt magyar klub. És az egerek, mármint a bútorozott szobácskák bérlői megint csak reszketnek. Hogy vagy a hatóság zárja be a klubot, vagy Sir Mosley osztagai válnak rá figyelmessé. * Szerencsére az angol utcasorban az egyik ház olyan mint a másik. A házam a váram, mondja az angol; ezt a nemzeti szállóigét csak itt értettem mert teljesen, ahol a házak kamuflázsa oly megtévesztően azonos. Jómagam egy kiflialakú, öreg uccában lakom, amelynek ötvenegynéhány oszlopos, koraviktoriánus háza hajszálnyira hasonlít egymáshoz. Hetedik éve lakom itt, de még mindig megtörténik, hogy a kulcsot a jobb- vagy baloldali szomszéd kapujában próbálgatom. Az ilyen építkezés az első látásra unalmasnak hat, de a végén sokkal megnyugtatóbb, mint a kontinensek erősen váltakozó építkezési stílusai egymás hegyénhátán. A vidéki városokban, ahol egy építész egész utcasorokat vállal, még feltűnik ez a monotónia. Ott a szobák beosztása és a bútorok elhelyezése is minden házban egyforma. A háború végén Oxfordba vonultam el tíz hétre, hogy bombamentes csendben fejezzem be magyar-zsidó regényemet. Onnan hoztam ezt az elragadó történetét. Szombat este a családapa hazatér a kocsmából, beleerölteti a kulcsot a kulcslyukba, sikerült, felvonul a hálószobába, lefekszik. A felesége dünnyögve zsémbel, ő visszadünnyög. Reggel hét felé behozza az asszony a first cup of tea -t, a hajnali teát, megissza, visszahanyatlik, alszik, tízig. Akkor felkel, felveszi a székre kikészített házikabátot, bebujtatja lábát a papucsba, kinyitja a vasárnapi lapot. Nagyot néz. Ez a Sunday Chronicle és nem az évek óta megszokott Sunday Express. — Az Isten szerelmére! — kiáltja. Idegen házban vagyok ! ÚJ KELET Mosolygó történelem Chilul Hasém Dr. Hajdú Miklós meséli a következő kedves történetet: Dr. Richtmann Mózesnél, aki zsidó tanítóképző igazgatója, fiatal korában gyakori vendég volt a végrehajtó. Mindenféle trükkel halogatta Richtmann egyik alkalomról a másikra a végrehajtást, míg egyszer a végrehajtó megsokallotta a dolgot és ragaszkodott a végrehajtás foganatosításához. A kitűzött nap szombaton volt. Richtmann talán máskor sem tudta volna a végrehajtás felfüggesztéséhez szükséges törlesztési öszszeget előteremteni, de szombaton teljesen reménytelen volt, hogy valakitől kölcsönt vehessen fel. Végső elkeseredésében, — miután minden kapacitálás hiábavalónak bizonyult, — azt mondotta a végrehajtónak, akit név szerint is ismert már az előző gyakori alkalmakból: — Figyelmeztetem magát Biczó Dénes végrehajtó úr, hogy amit csinál az chilui hasem, Biczó Dénes végrehajtó, aki talán első alapvizsgájára készült, hirtelenében végiggondolta a nehéznevű procedurális formahibákat, amelyek mintegy százan vannak a római jogban, de sajnos ő a felét sem ismeri, gondolt a nagyszámú érdembeni suspensiv erejű exceptiókra és contradictiokra, eszébe jutott a turpis causa is, de azt, amit Richtmann mondott,nem ismerte. Megvakarta a fejét és bizonytalanul kérdezte: — Biztos benne a tanár úr ? — Egész biztos — felelé Richtmann — amit most maga csinálni akar, az határozottan hilul hasém. — Minthogy a hilul hasém vélelmezett esete forog fenn, — mondja Biczó Dénes, — a végrehajtást ezennel felfüggesztem. Kiss József kritikája Közismert dolog, hogy Kiss József szigorú kritikusa volt a feltörekvő költőgenerációnak. Nagyon szellemesen, de kíméletlenül „levágta” az ifjú költőket, pláne ha modern verseket írtak. Egy alkalommal a „Hét” szerkesztőségében egy ifjú költő átadott Kissnek egy verset, amelynek ez volt a címe: „A jövőhöz”. Kiss József elolvasta a verset és csak ennyit mondott: Fiatal barátom, ez az a vers, amelyik a címzetthez sohasem fog megérkezni. Weizmann, Patai és a hadkötelezettség Patai József professzor nagyon régi és meghitt barátságban van Weizmannal. A Múlt és Jövőben is megjelent számos baráti levélváltás igazolja ennek a barátságnak szívélyes voltát és hosszú évtizedekre visszamenő eredetét. Magunk is emlékezünk, amikor 1929-ben a Jewish Agency-t megalapító híres zürichi kongresszuson Weizmann, aki minden amatőr és hivatásos fényképészt udvariasan, de határozottan elhárított, a Stadttheater bejáratánál odaintett egy fotóriportert és lefényképeztette magát Pataival. Patai nemrégiben találkozott Jiszrael elnökével és kedélyesen elbeszélgettek. Sok közös emléke és élménye van a két öregúrnak. Weizmann érdeklődött Patai egészségi állapota iránt, amely akkortájban nem volt kielégítő. Patai panaszkodott rakoncátlankodó szívére, mire az elnök tréfásan megfenyegette: Nana, csak hallgasson. Bizonyára azért panaszkodik, mert így akar mentesülni a hadkötelezettség alól. Saphir és a bérlője II. József császár „udvari bolondjának”, a nagyeszű és rendkívül szellemes Saphirnak történetei közismertek. Talán nem annyira ismerős az alábbi eset: Saphir Bécsben többszörös háztulajdonos volt. Egyik lakója egy izgága, antiszemita gárdatiszt volt, akit ki akart lakoltatni, de a császár nem engede. Hoszas kapacitálás után a császár, — aki szerette a tréfákat — beleegyezett a kilakoltatásba, ha Saphir egyetlen szóban foglalja össze a lakbérleti viszonyt felbontó levelet. Ebbe a feltételbe a tiszt is beleegyezett. Másnap Saphir a következő tartalmú ajánlott levelet adta fel az udvari postahivatalban: Officium ! (Oh zieh ziehe um: te állat, költözz ki !) A tiszt veszített. Ki kellett költöznie. De nem maradt adósa Saphirnak a válasszal, amely szintén szellemes volt bár az ötlet az előbbiről volt kopírozva. Azt válaszolta ugyanis: Judicium! (Jud, ich ziehe um: zsidó, kiköltözöm) (r. s.) 3 Mindenfajta cipőjavítás gyorsan és olcsón Közismert, szakszerű kivitel ÚJDONSÁG! a sodronyos vaságykészitésben a 4476-os PATENT. NEM SZAKAD AZ ÁGYNEMŰJE. Kapható a készitőnél: SZÉLL IZRAEL-nél T. A. Akiva Reger 6. Tachana Merkazit mellett. — Kérje minden szaküzletben. Foglalkozik a biztosítás minden ágazatával . Fiókiroda : Tel-Aviv, Alienby Rd. 120. Telefon : 4671-3