Uj Kelet, 1949. április (32. évfolyam, 194-216. szám)

1949-04-01 / 194. szám

Péntek, 1949 április 1 LONDONI LEVÉL a ■ Öreg sas egérre vadászik Írta: Kaczér Illés London, március hó. Volt itt egy kis riadalom az elmúlt napokban: Vansittart a Lordok Házában másfélórás filippikát intézett a középeu­rópai népi demokráciák londoni követségei és kolóniái ellen. A magyar, csehszlovák román és bolgár „Kominform - kémek”, kábítók, csábítók és egyéb lepressző-ma­­darak” voltak az izzóstílusú lord kiroha­násának tárgyai. Ha a célpont nem is bizonyult túlságosan jelentékenynek, a lecsapás oly heves erővel történt, hogy itt-ott még ma is érezni a depressziót. Vansittart föerénye és főhibája, hogy noha műveltsége etoni és kultúrája is százszázalékosan angol, a temperamen­tuma nem egészen angol, vagy még he­lyesebben: egészen nem angol. Inkább déleur­ópai vérmérséklet, amelyet harag, szenvedély, féltékenység, indulat erőseb­ben irányít, mint a hűvös megfontolt­ság. Volt idő, amikor nagy szükség volt erre a nem-angol jellemvonásra. A hitleri uralom első éveiben Vansittart volt e­­gyike a keveseknek, aki tory létére s a brit lármaiszonnyal mitsem törődve ál­landóan a félreverendő harangok köte­lein lógott. Churchill után Vansittart volt a leghangosabb és legkérlelhetetle­nebb ellensége a nácizmusnak és ha Churchill Hitler ellensampionja lett, Van­sittart Gebbels ellenlábasának bizonyult. A retorikája neo­ az ördögi kis teuton doktorra, hanem inkább a Dúcéra emlé­keztetett. Hasznos retorika volt, ha ma­gának Vansittartnak nem is használt. Közel húsz éve állt már a brit diplomá­cia szolgálatában, de mert diplomataelle­nesen hangos volt, Chamberlain a mün­cheni csillapító labdacsok elnyelése után úgy próbálta elhallgattatni, hogy fölfelé buktatta. Megtette a külügyi hivatal leg­főbb tanácsadójának. Ebben a minőség­ben az ember párnázott ajtók mögött és hangfogóval beszél. A hivatalt tartotta Chamberlain bukása után is egy-két évig. De unhatta a csendes éceszgéber-szere­­pet vagy maga Churchill sokallta a má­sodik dudást. Lordságot adtak neki és beküldték a finom peerek házába lárma ver­ő­­nek. Vansittart beszélt szónokolt, meggyőzött, akcióra tüzelt. Beszédei és harcos pamfletjei jól temperált üvegek­ként hatottak a Csatornán innen és túl. Ha már nagyon rekedtre kiabálta a tor­kát, leült főúri íróasztalához és halk verseket irt. Költőnek harmadrangú ma­radt, de épp ezért első lett a propaganda dobogóján. * Amikor a sas megöregszik, egérre va­dászik. Másfél évvel a hetven küszöbén Vansittart egyre lejjebb ereszkedik, hogy meglássa a porondon mozgó apró cél­pontokat, így se sokat látna, ha nem dolgoznának a felhajtók. Nem egészen méltó feladat ilyen veterán számára, de aki életét a brit felsőbbrendűség és a múlhatatlan birodalmi eszme szolgálatá­­b­a állította, az ma a kétszeres hanyatlás idején megtalálja az igazolást. Ha a jól­lakott angol macskák a mancsaikon fek­szenek, valakinek ki kell állnia és vállal­nia az egerészést. Mert a rágcsálók a sö­tétben a birodalom alapjait rágják. Van­sittart megrázza harcias mancsetáit és lármáz és leleplez. Amióta a Kominform Bukarestbe helyezte át székhelyét és Pauker Anna Románia diktátora, a lon­doni román követség csak alosztálya a szovjet információs irodájának. A cseh­szlovák követségen hátborzongató dol­gok vanak készülőben. A vasfüggöny m­­gül elmenekült új emigránsok a sö­tétség beállta után nem mernek a londo­ni utcára kimenni. A cseh diplomaták kettősfenekű aktatáskákban csempészik be Angliába a hamis gyémántokat, a­­melyekkel a brit birodalmat aláásó hideg hadjáratot pénzelik. A bolgár és magyar követségek külön aliászai a klubok, a megtévesztő aliászokkal dolgoznak. Erős János magyar követ titkos neve Stark, Ignotus Pál sajtófőnöke Veigelsberg. A köveségek külön aliászai a klubok, a cseh - angol, román - angol, bolgár - angol baráti szövetségek. Ezek a bolsevizmus melegágyai. A londoni magyar klubot egy kis zsidó suszter vezeti. Vansittart fel­hívja erre a kormány külön figyelmét. És ha Budapestről továbbra is oly tisz­teletlenül felelnek Mr. Bevin démárjaira, be kell szüntetni a kis zsidó suszter klubját. * A klaviatúra már-már göbbelni, ütni kell a népi demokráciákon, és félszemmel a közelkelet felé nézve ütni a zsidón. A lordok házában csendes méltatlankodásai hallgatják Vansittart nyelvének külvárosi és amerikai slangját. De hangosan alig méltatlankodik valaki. A leleplezés üd­vös, az egerek reszketnek. A magyar kö­vetség március tizenötödiki fogadóestjén névsort lehet szerkeszteni a távolmara­dottakról, így volt ez ma pontosan egy éve is a centenáriumi márciussal, akkor Bede István követ váratlan lemondása nyugtalanította a kedélyeket. Bede igazi Horthy-diplomata volt, vérbeli reakciós, de még idejében politikai vallást váltott és a londoni követség élére került. A ki­ugrásával nem volt szerencséje, az elő­ző éjszakán ugrott ki prágai lakásának ablakán Jan Masaryk, az egész sajtó erre az eseményre vetette magát és Bede úr az észrevétlenség homályában menekült a süllyedő hajóra. A vákuum betöltésére a párisi magyar követség küldött át seb­tiben egy fiatal tanácsost, aki tudott va­lamit angolul és megtanulta a diplomata erényt, az óvatos hallgatást. Vansittart „leleplezéseivel” szemben most is ezt az erényt alkalmazza. Ugyanezt teszik a ro­mánok, kicsit másképen, nyilatkoznak, hogy nincs mit nyilatkozniok: Vansittart magánszemély és ők csak a külügyi hi­vatallal állnak beszélő viszonyban. A csehek fölényesebben leplezik le magu­kat: történt itt valahol valamilyen nye­részkedésre irányuló magánakció dupla­fenek­i táskákkal, a bán­­ok a prágai b­rtönben ülnek. A bolgár aliászok a markukba nevetnek: ha Vansittart mű­veit gentleman, tudhatja, hogy nekik szláv családi szokás szerint két vezeték­nevük van. A klubok legtöbbjéről vagy kitudódik, hogy székházuk sincs, vagy hogy már rég megszűntek. A magyar klu­bot, ahol hetenkint kétszer diósrétest és mékesrétest kapni és kontinentális kávé­val lehet felváltani az obn­gát angol teát, riporterek özöne lepi el, gyanakodva hümmögnek, hogy nem találnak ott ösz­­szeeskövöket. Nyúlván elvonultak a r­úd alá. A titkárkisasszony pápaszemes mo­sollyal adja az interjúkat. Van mintegy ötszáz tag, a tagdíj januárig egy shilling volt havonta, azóta a drágulásra való te­kintettel kettő. A pesti kormány ad va­lami csekély kulturtámogatást. De a tagok pártállása a legkülönböző, már új emig­ránsok is járnak a klubba. A fiatalság vasárnap táncol és hazai zenét élvez. Az emeleteken néhány olcsón kiadott szoba dolgozó asszonyoknak. Csütörtök estén­ként előadás. Irodalom, művészet, magya­rul és angolul, néha beszámoló a magyar viszonyokról és a világ dolgairól. A ri­porterek duzzogva elvonulnak. Az utcán még lefotografálják az épületet. És meg­jelenik az újságban a kép: ez a hírhedt magyar klub. És az egerek, mármint a bútorozott szobácskák bérlői megint csak reszketnek. Hogy vagy a hatóság zár­ja be a klubot, vagy Sir Mosley osztagai válnak rá figyelmessé. * Szerencsére az angol utcasorban az egyik ház olyan mint a másik. A házam a váram, mondja az angol; ezt a nemzeti szállóigét csak itt értettem mert teljesen, ahol a házak kamuflázsa oly megtévesz­tően azonos. Jómagam egy kiflialakú, ö­reg uccában lakom, amelynek ötvenegy­­néhány oszlopos, koraviktoriánus háza hajszálnyira hasonlít egymáshoz. Hetedik éve lakom itt, de még mindig megtörté­nik, hogy a kulcsot a jobb- vagy balol­dali szomszéd kapujában próbálgatom. Az ilyen építkezés az első látásra unal­masnak hat, de a végén sokkal megnyug­tatóbb, mint a kontinensek erősen válta­kozó építkezési stílusai egymás hegyén­­hátán. A vidéki városokban, ahol egy é­­pítész egész utcasorokat vállal, még fel­­tűn­ik ez a monotónia. Ott a szobák beosztása és a bútorok elhelyezése is min­den házban egyforma. A háború végén Oxfordba vonulta­m el tíz hétre, hogy bombamentes csendben fejezzem be ma­gyar-zsidó regényemet. Onnan hoztam ezt az elragadó történet­ét. Szombat este a családapa hazatér a kocsmából, beleerölteti a kulcsot a kulcs­lyukba, sikerült, felvonul a hálószobába, lefekszik. A felesége dünnyögve zsémbel, ő visszadünnyög. Reggel hét felé behozza az asszony a first cup of­­ tea -t, a hajnali teát, megissza, visszaha­­nyatlik, alszik, tízig. Akkor felkel, fel­veszi a székre kikészített házikabátot, be­bujtatja lábát a papucsba, kinyitja a va­sárnapi lapot. Nagyot néz. Ez a Sunday Chronicle és nem az évek óta megszokott Sunday Express. — Az Isten szerelmére! — kiáltja. Idegen házban vagyok ! ÚJ KELET Mosolygó történelem Chilul Hasém Dr. Hajdú Miklós meséli a következő kedves történetet: Dr. Richtmann Mózesnél, aki zsidó tanítóképző igazgatója, fiatal korában gyakori vendég volt a végrehajtó. Min­denféle trükkel halogatta Richtmann egyik alkalomról a másikra a végrehaj­tást, míg egyszer a végrehajtó megsokal­­lotta a dolgot és ragaszkodott a végre­hajtás foganatosításához. A kitűzött nap szombaton volt. Richtmann talán más­kor sem tudta volna a végrehajtás fel­függesztéséhez szükséges törlesztési ösz­­szeget előteremteni, de szombaton tel­jesen reménytelen volt, hogy valakitő­l kölcsönt vehessen fel. Végső elkeseredésében, — miután min­den kapacitálás hiábavalónak bizonyult, — azt mondotta a végrehajtónak, akit név szerint is ismert már az előző gyako­ri alkalmakból: — Figyelmeztetem magát Biczó Dénes végrehajtó úr, hogy amit csinál az chilui hasem, Biczó Dénes végrehajtó, aki talán el­ső alapvizsgájára készült, hirtelenében végiggondolta a nehéznevű procedurális formahibákat, amelyek mintegy százan vannak a római jogban, de sajnos ő a felét sem ismeri, gondolt a nagyszámú érdembeni suspensiv erejű exceptiókra és contradictiokra, eszébe jutott a turpis causa is, de azt, amit Richtmann mon­dott,nem ismerte. Megvakarta a fejét és bizonytalanul kérdezte: — Biztos benne a tanár úr ? — Egész biztos — felelé Richtmann — amit most maga csinálni akar, az hatá­rozottan h­ilul hasém. — Minthogy a hilul hasém vélelme­zett esete forog fenn, — mondja Biczó Dénes, — a végrehajtást ezennel fel­függesztem. Kiss József kritikája Közismert dolog, hogy Kiss József szi­gorú kritikusa volt a feltörekvő költő­­generációnak. Nagyon szellemesen, de kí­méletlenül „levágta” az ifjú költőket, pláne ha modern verseket írtak. Egy alkalommal a „Hét” szerkesztő­ségében egy ifjú költő átadott Kissnek egy verset, amelynek ez volt a címe: „A jövőhöz”. Kiss József elolvasta a verset és csak ennyit mondott: Fiatal barátom, ez az a vers, amelyik a címzetthez sohasem fog megérkezni. Weizmann, Patai és a hadkötelezettség Patai József professzor nagyon régi és meghitt barátságban van Weizmannal. A Múlt és Jövőben is megjelent számos baráti levélváltás igazolja ennek a barát­ságnak szívélyes voltát és hosszú évtize­dekre visszamenő eredetét. Magunk is emlékezünk, amikor 1929-ben a Jewish Agency-t megalapító híres zürichi kong­resszuson Weizmann, aki minden amatőr és hivatásos fényképészt udvariasan, de határozottan elhárított, a Stadtthea­­ter bejáratánál odaintett egy fotóripor­tert és lefényképeztette magát Pataival. Patai nemrégiben találkozott Jiszrael elnökével és kedélyesen elbeszélgettek. Sok közös emléke és élménye van a két öregúrnak. Weizmann érdeklődött Patai egészségi állapota iránt, amely akkortáj­­ban nem volt kielégítő. Patai panaszko­dott rakoncátlankodó szívére, mire az el­nök tréfásan megfenyegette: Nana, csak hallgasson. Bizonyára a­­zért panaszkodik, mert így akar mente­sülni a hadkötelezettség alól. Saphir és a bérlője II. József császár „udvari bolondjá­nak”, a nagyeszű és rendkívül szellemes Saphirnak történetei közismertek. Talán nem annyira ismerős az aláb­bi eset: Saphir Bécsben többszörös háztulaj­donos volt. Egyik lakója egy izgága, antiszemita gárdatiszt volt, akit ki akart lakoltatni, de a császár nem engede. Hoszas kapacitálás után a császár, — aki szerette a tréfákat — beleegye­zett a kilakoltatásba, ha Saphir egyet­len szóban foglalja össze a lakbérleti viszonyt felbontó levelet. Ebbe a felté­telbe a tiszt is beleegyezett. Másnap Saphir a következő tartalmú ajánlott levelet adta fel az udvari pos­tahivatalban: Officium ! (Oh zieh ziehe um: te állat, költözz ki !) A tiszt veszített. Ki kellett költöz­nie. De nem maradt adósa Saphirnak a válasszal, amely szintén szellemes volt bár az ötlet az előbbiről volt kopírozva. Azt válaszolta ugyanis: Judicium­! (Jud, ich ziehe um: zsidó, kiköltözöm) (r. s.) 3 Mindenfajta cipőjavítás gyorsan és olcsón Közismert,­­ szakszerű kivitel ÚJDONSÁG! a sodronyos vaságykészitésben a 4476-os PATENT. NEM SZAKAD AZ ÁGYNEMŰJE. Kapható a készitő­nél: SZÉLL IZRAEL-nél T. A. Akiva Reger 6. Tachana Mer­­kazit mellett. — Kérje minden szak­üzletben. Foglalkozik a biztosítás minden ágazatával . Fiókiroda : Tel-Aviv, Alienby Rd. 120. Telefon : 4671-3

Next