Uj Kelet, 1949. szeptember (32. évfolyam, 320-344. szám)

1949-09-01 / 320. szám

■ tett Macedóniát a jugoszláv föderáció ke­­retén belül. Sor kerül-e Albánia terabanisára? Nincs kizárva, hogy Görögország bukása után Albánia lesz a második áldozat. Hodzsa, Albánia miniszterelnöke, napokkal ezelőtt Moszkvában járt ahonnan gazdasági és ka­­tonai segítséget kért. De a Moszkvából való visszatérése után elhangzott beszédei azt bizonyítják, hogy üres kézzé­ jött vissza. Szükség eseté­n az oroszok élelmezhetik ugyan tengeri utón is Albániát, ez a kis ország azonban teljesen elszigetelt és nincs kölcsö­­nös segélynyújtási szerződése még Szovjet- Oroszországgal sem. Kérdés, hogy a görög partizáncsapatok maradékainak üldözése közben milyen mélyen fognak behatolni az athéni seregek az albá­­ni­ai Epirus-hegység övezetébe. Ha a dolog kizárólag az athéni kormány akaratától függ­­ne, lehet hogy ez az üldözés igazi invázió­­vá változnék. Athén azonban nem húzhat uj­­jat Amerikával. Amerika pedig nem vállal­­tatja egy albán-görög háború veszélyét, a­­mely a jelek szerint világkonfliktushoz vezet­­hetne. Egyesek úgy vélik, hogy amennyiben a görögök lerohanják Albániát, Jugoszlávia is megkísérelné az Albániába való behatolást, pontosan úgy, ahogyan az oroszok tíz évvel ezelőtt behatoltak a nácik által lerohant Lengyelországba. De a Tito-kormány szíve­­sebben veszi, ha ebben a zónában csend ho­­nol. A Títo-rendszer erről az oldalról biz­­tosítva van és ezért nem szeretné meg­­bolygatni a dolgot, mert sosem lehet tudni, hogy albániai zavargások esetén milyen for­­dulatok állhatnak be. Jugoszláviát nem fenyegeti támadás Az utóbbi napokban beállott feszültség kapcsán külföldön sokat írtak arról a ve­­szélyről amely Jugoszláviát valamelyik Ko­­minform-állam részéről fenyegeti. Ezek a hírek alaptalanok. Belgrádban is hírek ter­­jedtek arról, hogy Romániában és Bulgáriá­­ban nagyszabású csapatmozdulatok vannak. De a legjobban informált megfigyelők azon a nézeten vannak, hogy ezek a híresztelések az oroszok által irányított idegháborúhoz tartoznak. Tito macedóniai beszédeit válasznak te­­kintik erre az idegháborúra. Ezenfelül a beszédek semmi újítást nem tartalmaztak Jugoszlávia belpolitikájára vonatkozólag. A beszédek azt bizonyítják hogy Tito a közte és a Sztálin között fennálló vitában hajlandó kiállni a porondra és felvenni a harcot. Az olasz-jugoszláv egyezmény fontossága Belgrádi körök nagy jelentőséget tulajdo­­nítanak a Jugoszlávia és Olaszország között létrejött szerződésnek. Ez a szerződés meg­hiúsítja bizonyos mértékben azokat az orosz kísérleteket, hogy gazdasági vesztegzár se­­gítségével rendítsék meg a Tito-rends­zert. Úgy a háború mint a békére való fel­­készültség szempontjából Jugoszláviának gyors iparosításra van szüksége. Az idők folyamán Jugoszlávia minden bizonnyal gazda­­sági támogatásban fog részesülni Amerika részéről. Közben az Olaszországgal megkö­­tött kereskedelmi szerződés lehetővé teszi Jugoszláviának, hogy fáért és más anyagok­­ért cserében azonnal gépeket és különféle gyárberendezési tárgyakat kapjon Olaszor­­szágtól. Ez az újabb közeledés nem jelenti azt, hogy Tito visszavonul Triesztből és átadja a ״ B-zónát” Olaszországnak. Ezt a zónát az ״ A-zónával­ együtt már bekapcsolták a jugoszláv gazdasági vérkeringésbe. A keres­­kedelmi szerződés nyomán tehát a trieszti státusban nem fog változás bekövetkezni. Szád­ár országos rendőrparancsnok szerdán délután 4 órára sürgős megbe­­szélésre hívta össze az újságírókat. A fő­­parancnok Jesuzu­ Schiffnek, a je­­ruzsálemi rend­ő­rség parancsnokának tár­­saságában jelent meg a sajtófogadáson, ahol az Abu Gos sejk eltűnésével kap­­csolatban a rendőrség ellen hangoztatott vádakra válaszolt szenzációs érdekesség!­ nyilatkozat formájában. — Nem beszélnék ilyen nyíltan és leplezetlenül — kezdte nyilatkozatát a rendőrparancsnok —, ha az Abu Gos­­ügyben nem következett volna be az utóbbi hetekben olyan fordulat, ami ezt a nyíltságot szükségessé teszi. Abu Gos eltűnését és átszivárgó családjának visz­­szaküldését politikai célokra, sőt régi számlák kiegyenlítésére akarják felhasz­­nálni, amit a Kneszetben és a sajtóban felkavart vihar is bizonyít. Másrészről pedig a Lechi úgynevezett hírszerző osz­­tálya külön "nyomozást" hirdetett meg az ügyben és ennek kapcsán alaptalanul és igazságtalanul támadják és rágalmaz­­zák a jeruzsálemi rendőrség parancsno­­kát. Ezért kénytelen vagyok azt monda­­ni, hogy le az álarccal és beszéljünk nyil­­tan. " Valószíntlen feltevések — A rendőrség hetek óta foglaklozik Abu Gos rejtélyes eltűnésének kibogozá­­sával Felvetődik a kérdés, hová tűnt Abu Gos és ki tüntette el? Én magam is felállítottam a teóriákat és a kiküszö­­bölés módszerével jutottam el ahhoz, a­­mely a leginkább valószínű. — Az első elmélet, hogy Abu Gos ön­­gyilkos lett, egyáltalán nem valószínű. Elsősorban az arabok nem ismerik az öngyilkosság fogalmát, mint ahogy álta­­lában a primitív ember nem követ el ön­­gyilkosságot, azonfelül pedig, ha Abu Gos demonstratív öngyilkosságot köve­­tett volna el, ezt nem úgy tette volna, hogy a holttestét ne találják meg. A má­­sodik felevés, hogy átlépett a határon, sem valószínű, mert számolnia kellett azzal, hogy odaát mint árulót, meggyil­­kolják. A harmadik feltevés, amire má­­sok is gondoltak, hogy ellenfele, Mahmud Rasid, Abu Gos falu muditárja meg­­gyilkolta. Ennek sincs valószínűsége, mert Mahmud Rasid jól tudta, hogy Abu Gos gyilkossági kísérlet vádjával rö­­vid idő múlva törvényszék elé kerül. Nem volt kétséges, hogy el fogják ítélni és Mahmud Rasid tisztában volt azzal, hogy Abu Gos, mint ellenfele, hosszú időre eltűnik a porondról. Kinek lehet■ érdekében Abu Gos eltűnései — Fennáll az a lehetőség — hangsú­­lyozta a rendőrparancsnok —, hogy va­­laki eltüntette, mert érdeke volt, hogy Abu Gos körül ilyen vihar keletkezzék. Kiknek állott érdekükben ez az eltűnés? Azoknak az embereknek, akik Abu Gos személye körül­és miatt politikai vihart tudnak provokálni és régi számlákat sze­­retnének kiegyenlíteni. Ezek ugyanazok az emberek, akik most, mint Abu Gos védelmezői és az igazság harcosai jelent­keznek, hogy rágalmazó hadjáratot in­­díthassanak a rendőrség és főleg a jeru­­zsálemi parancsnok, Jesurun Schiff ellen akinek a Lechivel régi számadásai van­­nak. Amikor a Lechit Jeruzsálemben fel­­számolták, Jesurun Schiff volt az, aki a munkálatokat vezette és valószínű, hogy ezt a Harcosok jelenlegi szervezete még nem felejtette el neki. Az ország­­ban nem nehéz valakit elrejtni. Nincsen más magyarázat, csak ez az egyetlen le­­hetőség és meg vagyok győződve arról, hogy a rendőrség, amely szünet­ nélkül kutat Abu Gos után, meg is fogja őt ta­­lálni. Az is lehetséges, hogy a Harcosok szervezetében egymás ellen küzdő két csoport harcának következtében­ tűnt el Abu Gos. Lehet, hogy összevesztek a párthoz tartozó egyetlen arabon. Miért küldték vissza Abu Gos családját? — A másik vád — folytatta nyilat­­kozatát Szád­ár rendőrparancsnok —, hogy a rend­őség visszaküldte Abu Gos családját Imadz faluba, mely már az arab légió fennhatósága alá tartozik. A rend­­őrségnek szigorú utasításai vannak hogy minden arabot, aki a határon átszivárog és akit átszivárgás közben vagy pedig a faluban megtalálnak, vissza kell küldeni a határon túlra. A rendőrség nem adott semmiféle mérlegelési jogot egyetlen körzeti parancsnoknak vagy a falvak rendőreinek. Minden arabot vissza kell küldeni, tekintet nélkül arra, hogy ki­nek a hozzátartozója. Egészen furcsa, hogy Abu Gos családja már tíz hónapja van a határon túl és semmiféle inter­­venció nem történt a család visszahoza­­tala érdekében. Nem kétséges, hogy ha a Harcosok parlamenti képviselője ilyen irányú kéréssel fordult volna hozzám, annak a kormányprogramnak a kereté­­ben, hogy az arab állampolgárok bizonyos családtagjait visszaengedik az országba, előnyt biztosítottunk volna Abu Gos számára, aki tagadhatatlanul segítségére volt a jisuv egy részének a háború ide­­jén. — Ilyen intervenció azonban nem tör­tént s még abban az ügyben sem fordul­­tak hozzám, hogy a foglalás alól felsza­­badítsuk Abu Gos vagyonát. Amikor ez a dolog tudomásomra jutott, magam jár­tam közbe ennek az igazságtalanságnak az orvoslása érdekében. Nem igaz, hogy a rendőrség bármilyen megkülönbözte­­tést tett volna Abu Gos kárára. A rend­­őrség csak utasításoknak engedelmeske­­dik. Semmiképpen sem engedhető meg, hogy egy olyan szervezet, amely magát a Lechi hírszerző osztályának nevezi, ha­­mis vádakkal és hírekkel árassza el a közvéleményt. Ki ez a hírszerző osztály? Új földalatti mozgalom alakult talán az országban? A hírszerző osztály, ha léte­­zik, lépjen a nyilvánosság elé, nevezze meg tagjait és közölje észrevételeit. Mah­imul Sasi, a rossz ember — A híresztelések közé tartozik — mondotta Szác­ár — hogy a hatóságok kinevezték Abu Gos község birájává Mah­mud Rasidot, a rossz embert, szemben Abu Gossa! a becsületessel. A sötétség győzelméről beszélnek a fény felett. A­­mikor a hatóságok Mahmud Rasidot ne­­vezték ki muchtárnak, ezt azért tették, mert o­lyan emberre volt szükség a falu­­ban, akivel a községi közigazgatási és a biztonság kérdéseiben tárgyalni lehet־. Nem igaz az sem, hogy a rendőrség nem akarta megengedni Abu Gosnak a falu elhagyását és ezáltal kiszolgáltatta ha­­lálos ellenségének, Mahmud Rasidnak. Ellenkezőleg, Abu Gos szabadlábra helye­­zése után közölte a rendőrség a mudi­­tárral, hogy személyes felelősséggel tar­­tozik a vádlott épségéért. Amikor pedig Abu Gos maga kérte, hogy Jeruzsálem­­ben akar lakni, a rendőrség minden to­­vábbi nélkül megengedte neki hogy Jeru­­zsálemben tartózkodjék. Ezután az újságírók kérdéseket intéz­­tek a rendőrparancsnokhoz. Elsőnek a Lechi egyik tagja, Oren újságíró tette fel a következő kérdéseket: Kellemetlen kérdések — Igaz-e, hogy a fegyverkezés után Abu Gosban száz arab volt, most pedig a lakosság száma ötszázra emelkedett és hogy ezek mind átszivárgás útján kerül­­tek vissza a faluba? Igaz-e, hogy Mah­­mud Rasid az arab felkelőknek szállítót fegyvereket a háború első fázisában? — Igaz-e, hogy ugyanakkor Abu Gos a zsi­dókkal működö­tt együtt és ő adta­ át a Palmachnak a Tyger rendőrségi épü­­letet, amivel jelentős mértékben hozzá­­járult a Jeruzsálem elleni vesztegzár fel­­szabadításához? Igaz-e, hogy Abu Gos­nak egész vagyonát és házát elkobozták? Igaz-e, hogy Abu Gost több izben figyel­­meztették barátai, hogy ellenségei, a mufti hívei el akarják tenni láb alól? — Igaz-e, hogy Jesurun Schiff, a rendőrség jeruzsálemi parancsnoka jóbarátságot tar­tott fenn Mahmud Rasiddal? Határozott feleletek Az újságíró kérdéseire Jesurun Schiff felelt. — Ha arra kellene válaszolnom, hogy a feltett kérdésekből mi igaz, azt mondanám, hogy semmi. Nem igaz, hogy Abu Gosban a fegyvernyugvás után csak száz arab volt és négyszáz ember azóta átszivárgott Abu Gos minden lakójának személyazonossági igazolványa van. Ez tehát azt jelenti, hogy a népszámlálás idején a faluban 470 körül volt az ara­bok száma és ez a szám most sem nőtt. Minden átszivárgót­ áttettünk a határon a faulból, ha pedig vannak ott még egy­­néhány­an, azokat is meg fogjuk találni. Lehetséges, hogy Mahmud Rasid foglal­kozott csempészéssel, de egészen kétség­­telen, hogy nem azzal szerezte vagyonát. Mahmud Rasid gazdag ember. Lehetsé­­ges hogy primitív arab fejével úgy gon­­dolkozik, hogy nem köteles betartani a cena rendelkezéseit és szerez magának a határon túlról paradicsomot, amikor azt az ország más részein adagolják. Nem igaz azonban, hogy Mahmud Hasidnak ez a foglalkozása. Az sem igaz, hogy át­­szivárgó, soha el nem hagyta a falut a háború egész ideje alatt. Nem igaz az sem, hogy Abu Gos adta át a Pahnach­­nak a Tyger rend­i épületet, hanem az az igazság, hogy azt Mahmud Rasid és Széni nevű fivére juttatta azt a zsidó véderő kezére. — Nincs tudomásunk ar­­ról, hogy Mahmud Rasid fegyvereket szállított volna az arab felkelőknek, azt azonban tudjuk, hogy Jeruzsálem ostro­­ma alatt a zsidók főfegyverszállítója ő volt és én magam nem egyszer kaptam tőle nem kismennyiségű muníciót Jeru­zsálem részére. Jesurun végül kijelentette, hogy nin­­csen különösebb barátságban Mahmud Rasiddal, akit természetesen hivatalos minőségben ismer és akit három esetben hivatalos minőségben felkeresett laká­­sát is. — El kell azonban oszlatnom a legen­­dákat, Abu Gos személye k­rül­­—, mon­­dotta Jesurun Schiff. Ez az ember nem rosszindulatú, de nem is szolgálhat er­­kölcsi mintaképül. Tekintélyes vagyont örökölt, de soha életében nem szeretett dolgozni és vagyonát elherdálta. Két és fél éve egy rokonának kegyelemkenyerét eszi és amikor én 50 font fizetéssel mun­­kát akartam szerezni neki, felháborodva tiltakozott az ellen, hogy őt munkára kényszerítsék. Szác­ár országos rendőrfőparancsnok a volt Leciit vádolja Abu Gos sejk eltüntetésével Szerinte a Harcosok így akarják elintézni régi számadásukat Schiff jeuzsálemi rendőrparancsnokkal . Ben Gurion is érdeklődik az ügy iránt ÚJ KELET Az ország közvéleményéhez fordul a Neturé Karta Jeruzsálem nemzetközivé tétele és az arab menekültek visszafogadása érdekében Jeruzsálemi jelentés szerint a Neturé Karta nevű csoport elhatározta, hogy Elül hónapban országos bimbánási akciót indít. Elül hónap, mint ismeretes a bűnbánás hó­­napja sofár-hanggal és hajnali könyörgések­­kel készülnek fel az emberek a félelmetes napokra, az őszi nagyünnepekre. A Neture Karta tagjai az utóbbi időben egyre gyakrabban lépnek a nyilvánosság elé, amelyet ״ a cionisták és eretnekek kormá­­nya durva hazugságokkal töm“. A csoport vezetői, hírek szerint, szenzációs leleple­­zésekre készülnek a Neture Karta tagjainak ,,szörnyű helyzetével“ kapcsolatban. A szent város — hangoztatják — cionista uralom alatt áll és a hatalom urai lábbal tiporják a szent tórát. A csoport úgy véli a leg­­célravezetőbb út számára az ha az izraeli közönséghez appellál és a közönség segítsé­­gével követelni fogja a kormánytól ,,a sú­­lyos gezera megsemmisítését’’ és azt, hogy járuljon hozzá nemzetközi uralom bevezetésé­­hez Jeruzsálemben. Úgyszintén követelni fog­­ják a kormánytól fogadják vissza a „szeren­csétlen” arab menekülteket, akik önhibájukon kívül kerültek nyomorúságos helyzetbe. Ezzel kapcsolatban a Jediot Ac­ronot azt a szenzációs hírt közli, hogy Harry Good­­mann, az Aguda végrehajtó bizottságának londoni főtitkára ezer fontot küldött a Neturé Kantának propagandacélokra. A fenti hír kínos feltűnést keletett és amennyiben beigazolódna, minden valószínűség szerint komoly visszhangra fog találni az izraeli közvéleményben.­­ A szovjet követség nem kért felváágo­­sító anyagot a Sz­odom­otok A közelmúlt napokban egyes lapok azt a hírt közölték, hogy a tel-avivi szovjetkövetség felvilágo­­sító irodalmat kért a Szochnuttól a cionista mozgalomról, valamint a zsidó állam és a cionizmus közti viszonyról. A Szochnut sajtó­irodájának közlése szerint a hír nem felel meg a valóságnak és szovjetkövetség sem­­miféle kéréssel nem fordult a Szochnuthoz. Csütörtök, 1649 szeptetcever 1. Küldemények érkeztek Csehszlovákiából az alábbiak részére: Fried Hermann, Davidovits Lotti és Etel, Smiedl Vilmos, Halusová Frida, Rendel László, Weiner Hermin, Schlesinger Herbert Iczkovits Vilmos, Greiner Miksa, Lichtig Dezső, Sloboda Sándor, Berkovits Hajnalka. Jelentkezés az ATLANTIC LLOYD-cégnél HAIFA, P. O. B. 656; TEL-AVIV, P. O. B. 1817. Akvizícióban jártas nők és férfiak szorgalmas munkával megélhetéshez juthatnak. Cím a kiadóban délelőtt 9 és 10 óra között.

Next