Uj Kelet, 1953. augusztus (36. évfolyam, 1516-1541. szám)

1953-08-07 / 1521. szám

Beregi Ármin halálának 30-ik napjára AVIGDOR HAMMEIRI A POLIHISZTOR Beregi Ármin, a magyar zsidóság egyik rendkívüli megnyilvánulása. Annak a «magyar zsidóságnak, amely­­re Bialik azt mondta: „Ez egy furcsaságokkal (csudák­­kal) telített törzs.” Beregi tősgyökeres ma­­gyar kultúrában nőtt fel és nevelkedett. Még Kossuth­­nyakkendőt is viselt. Magyar nyelve írásban és szóban olyan volt, hogy az alföldi juhászok is megirigyelhették volna. Ha szájat beszédre nyitotta, forró élő forrás­­ként ömlöttek szavai, mint­­ha Judea hegyeiről és Szi­­náj bércéről fakadtak volna. Beregi Ármin egész élete telítve volt szervezett, in­­tézményes cselekedetekkel, kezdve hidak és gyárak épí­­tésével, folytatva a Magyar Cionista Szervezet felépítésé­­vel és végül a zsidó karha­­talmi századok felállításával — pogromos időkben. És mindez általában a kultúra és különösen az irodalom je­­gyében. Mert Beregi Ármin elsősorban az irodalom és a zene művésze. A magyarországi helyzet volt az oka annak, hogy irodalmi-művészi munkássá­­gát két részre kell osszuk: szóbeli tanra és írásbeli tanra. A szóbeli tanra ebből 76 százalék esik, míg az írásbelire 25 százalék. ״ Beregi életköre telitve van­ tettekkel, olyannyira, hogy­ ha nem élnének korabeli és nálánál fiatalabb tanítvá­­nyai, akik most is velünk vannak Izraelben, mint szemtanuk, nehéz volna mindezt leírni. Túlzással gya­núsíthatnának érte. 1899-ben Beregi rokonai­­nál volt látogatóban Herzl Tivadar. És a fiatal mérnök­jelöltet felkérte arra, hogy alapítson Magyarországon cionista ifjúsági szervezetet. Egy pár évvel később, 1903- ban, mint a „Makkabea” akadémikus cionisták szö­­vetségének agilis tagját lát­­juk. Ez a Makkabea, amely­­nek tagjai ötven év után még ma is minden héten összejövetelt rendeznek Iz­­ráelben. A Makkabea első megnyil- Vánulásaitól fogva Beregi szerepe és missziója irodal­­mi volt. Esztétikai előadá­­sok a héber irodalomról, a zsidó történelemmel kapcso­­latban. Mindez szemelvé­­nyekkel illusztrálva az ő mű­vészi felolvasásában. Esszé­­it a zsidó származású zene­­szerzőkről és az ős-zsidó ze­­nében gyökerező motívumok­ról ő maga kísérte zongo­­rán. Eg ezt is elsőrangú mű­­vészi tehetséggel. Előadásainak és felolvasó­­sémak különleges varázsa volt. Ele szolgált leg­fonto­­sabb propaganda­ eszközül az ifjúságnak toborozására a zsidó nemzeti zászló, a cio­­nizmus alá. Abban az időben nem volt olyan könnyű és egyszerű zsidó politikai szervezetet alapítani Magyarországon. Nem a rendőrségtől való fé­­lelem, hanem a zsidó közös­­ség asszimilációs gondolat­­menete miatt. Ez a kö­­zösség nagyon érzékeny volt minden politikai megnyilvá­­nulással szemben, amely nem egyengette a zsidók emancipációjának útját. Az a férfi, aki a zsidó nemzeti eszmét élő kultúrával és iro­­dalmi zamattal telítette meg, Beregi Ármin volt. Beregi Ármin nagy tehet­­ségének köszönhető, hogy • Magyar Cionist* Szervezet « zsidóság mindé!! rétegéből maga köré vonzott eleme­! ket, amelyeket « fejlődé•­­ folytán végül kisebb alszer­­vezetekbe kellett tömöríteni társadalmi csoportok sze­­rint: polgárok: ״ Herzlia”, akadémikusok és egyetemi hallgatók: ״ Makkabea”, kö­­zépiskolai diákok: ״ Ivrija” és nők: ״ Debora”. Ez a köz­­ponti mozgató szellem mind­­ezekben a zsidó kultúra volt, amelyet Beregi oly mű­­vészi formában tárt elénk, hogy még ma is lelkünk mé­­lyén szunnyad. Magától ér­­tetődik, hogy sok tanítványt nevelt ezen a téren, akik azután szétszéledtek az or­­szág minden tájára. Beregi Ármin nekem is mesterem volt a cionista eszmében. Amikor eszembe jutnak cikkei esszéi és me­­séi, önkénytelenül is a mér­ szabad bizonyos változó«*»­­kak előidézni. — Úgy — mondta Beregi — én, mint tudatlan, nem tudtam a törvény variációit, de lehet, hogy szisztémám épp összhangban van az ős­­zsidó törvényekkel... A szekrényhez lépett. Ki­­vett onnan egy sófárt. Ámul­tam és bámultam a csodás hangok hallatára, amelyek az egyszerű, száraz és aszott sófárból kitódultak. ״ Fensé­­ges bugása” száraz én aszott volt évszázadok folyamán. Beregi megmagyarázta ne­­kem, hogy a sáfár a torok­­hoz hasonló. Ahogy nincsen két egymáshoz zeneileg ha­­sonló torok, ugyanúgy min­­den sáfárnak megvan a ma■ ga egyéni karaktere és épp­­úgy, mint az emberi torok hangjait, különböző szólamok­ra lehet felosztani: tenor, basszus, alt, stb, épp úgy van a sáfárral is. Még hozzá nincs két teljesen hasonló tenorhang sem. — Azt hiszem, ez az igazi titka a sófár törvényeinek — mondta mosolyogva és megmagyarázta, milyen vál­­tozást eszközölt a sófár tor­­kában, amit annak idején ta- lán csak a kohaniták és le­­viták tudtak. — De mi még meg fogjuk érni, hogy a megváltás hírét fogjuk vele fújni és az ősi törvények szerint sóját fúvószenekar létesítését tervezem ... Jött az első világháború és mi nem találkoztunk, csak 1921-ben Brecben. De közben Beregi Ármin egy darab történelmet csinált Az első világháború végén, — amelyben katonatiszt volt és meg is sebesült. — Be­regi látta, hogy az antisze­­miták a foradalmi helyzetet zsidó pogromokra akarják kihasználni, így akarták zsi­dó vérbe fullasztani elkese­­redésüket a vesztett hábo­­rúért. Ekkor megjelent Be­­regi Ármin a hadügyminisz­­ter előtt és megkapta bele­­egyezését egy zsidó önvédel­­mi karhatalom megalapítá­­sára, amelynek száma tíz­­ezren felül volt. Századokat és zászlóaljakat küldött ki az ország minden részébe, ahol a zsidók élete veszé­­lyeztetve volt. Ez megfélem­­­­tette a zsidófalókat, akik visszariadtak a zsidók elleni atrocitásoktól, míg később, Horthy idejében, a kormány engedélyével újból nekifog­­hattak munkájukhoz. Horthy idejében a magyar parlamentben hosszan tár­­gyalták a zsidó karhatalmi századok ügyét és Friedrich István miniszterelnököt is támadták, hogy ezt állami­­lag engedélyezte. Friedrich ekkor azzal indokolta tettét, hogy arra a rendkívüli for­­radalmi helyzet nyomása kényszerítette. Beregi kétkötetes regényét ,,Az Isten árnyékában” a magyar irodalmi kritika, mint elsőrangú művészi tel­­jesítményt ismerte el. A kri­­tikusok kiemelik, hogy ez a regény a kevesek közül va­­ló, amely tipikus zsidó tar­­talmának ellenére nemcsak a zsidó olvasót ragadja ma­­gával a benne rejlő művészi képzelet és univerzális hu­­manisztikus szellem erejé­­vel. Beregi az arab népdalok­­ban felfedezte a gálati zsidó imák motívumait. Eszerint az ősrégi zsidó motívumok megőrződtek egyrészt az arab népdalokban és más­­részt gálati imáinkban. Beregi Ármin módszere, amely irodalmi-művészeti .... Apai rokonaim: Ret­­ha­use­rák Veszprémből, Ber­­gerék Óbudáról. Anyaiak: Adlerek Óbudáról, Lieber­­mannok Morvaországból. Mind egytől-egyig nagyon jámbor emberek és családi hagyományokkal dicsekvők voltak, akik közül meg kell emlékeznem Adler Móric festőművészről, aki Széche­­nyi Istvánt és Petőfi Sán­­dort festette és képei a bu­­dapesti Szépművészeti Mú­­zeumban függenek; Adler Fülöp gyárosról, aki Ma­­gyarországon a tajtékpipa gyártását vezette be és a ki­­vándorló magyar parasztok még 50 évvel halála után is „Adler-pipát” hozattak az óhazából. Rothauser Milk­­sát említem, a Pester Lloyd híres műkritikusát, az írót, aki Ruttkay György néven is írta műveit; Rothauser Terézt, aki a berlini császári opera primadonna énekes­­nője volt 1890-től 1918-ig ... Seregei Oszkárt, aki 24 éves korában a pesti Nemzeti Színházban a vezető szere­­peket játszotta. Nagyapám, Berger Lázár Óbudán született és a nagy árvízig ott lakott. Műszaki- és festéküzeme volt és Gold­­berger a későbbi Goldberger kékfestő-gyár megalapítója, nála vette a festékeket. Sok­­szor mesélte el Adler Móric nagybátyám, hogy a nagy Goldberger, csak úgy bőr­­kötényben személyesen vá­­sárolta 10 kilónként Lózer Bergertől az anyagokat. Ab­­ban az időben a pesti, ké­­sőbb legnagyobb nevek vi­­selői mind Óbudán laktak, mert Pesten tilos volt zsi­­dónak éjszakán át maradnia, mégha üzlete volt is ott. Lózer Berger éppen az ár­­víz miatt hagyta ott Óbudát, mert mindene ottveszett. Két gyerekével, a három­­éves Júliával és a párhóna­­pos Dolfeléval, (ez volt az apám) tutajon menekültek a haragos Duna elől. Lézer Berger Gyöngyösre vándorolt el, ott boltosse­­géd lett és saját erejéből újra üzletet nyitott, vas- és anyagkereskedést, amely még 1916-ban is megvolt, amikor a nagy tűzvészben kiégett. Lózer Berger és fiai mellékesen tekintélyes szőlő­­művelők voltak és ő vezette be Magyarországon a Len­­gyelország felé irányuló gyümölcs- és szőlő-exportot, aminek alapját a 30 hold­­nyi (150 dunár) saját szőlé­­jük képezte. Később a gyön­­gyösvidéki szőlőtermelők termését is exportálta: cse­­resznyét, körtét, szőlőt. Én 1884-től kezdve, tehát ötéves koromtól, évenként ott nyaraltam nagyszüleim jámbor családja körében, ahol a zsidóság hagyomá­­nyaival ismerkedtem meg, lévén Berger Lázár ebben az időben Gyöngyösnek ros­­hákáhálja, fia pedig gábái. Hatalmas könyvtára volt nagyapámnak, de csakis zsi­­dó foliánsokkal benne. Egy­szer két könyvet kaptam közülük: egyik a Tenách német fordítása volt, a má­­sik egy német nyelvű geo­­gráfia 1750-ből. Gyöngyösön minden péntek este és min­­den szombat délelőtt tem­­plomba jártam és mély zsi­­dó családi életet éltem. Szombaton ebéd után a hit­­község tagjai beszélgetésre jöttek hozzánk ... Pesten rövid ideig a Ki­­rály utcában, majd a Dob utca 29. III. alatt volt a la­­kásunk. Egy emeleten lak­­tunk itt Herzi Antal gabona­­kereskedővel. Két gyereke volt, Irén és Jenő. Ilyen szép két fiatalembert addig nem­ láttam. Herzl Tivadar unoka­testvérei voltak. Herzl An­­tal köpcös, nagybajuszé, ha­­sas kis ember volt, felesége hercegnői tartású szép nő, aki már akkor is, 1884-ben festette az arcát. Irén és Jenő úgy hasonlítottak egy­­másra, mintha ikertestvé­­rek lettek volna és Herzl Ti­­vadarra is, de sokkal szere­bek voltak, mint Tivadar. Jenő huszárönkéntes volt, lakkcsizmát viselt és fütyö­­részve, ugrálva ment le a ke­rek lépcsőn, nádpálca al csapkodta csizmaszárát. Irén mindig komoly volt. Sok­­szor szótalan. Engem szere­­tett simogatni. Hollófekete haja volt és fehér arca. Náluk láttam először Herzl Tivadart. Ötéves voltam. Ő meg 26 éves volt. Irén eskü­­vőjére érkezett. Már a lako­­dalomnál tartottak, Irén magához hívott. Fagylalt­­krémmel kínált. Mellette egy magas férfi állott. Fekete bajusza volt a férfinek. Mi­­alatt a parfét ettem, Irén a fejemre tette a kezét, majd úgy éreztem, hogy két kéz nehezedik a fejemre. A férfi­­kéz Irén kezén nyugodha­­tott. Hallom: ״ Schau, wie schön unser Volk ist” Szép fiúcska voltam. Hallom. ..Du Irén, und wirst du auch Kinder haben?” ״ Lass mich Dóri, lass mich׳” Másodszor hat hónap múl­­va láttam Dórit. Nagyon ér­­dekelt a dolog, mert egy huszárzázad is állt a ház előtt. Dórin hosszú szalon­­kabát vo­­t. Temetésre jött r­esből. Jenő, a huszárön­­kéntes öngyilkos lett. Nem beszélt Irénnel Dóri, jófor­­mán elszigetelve ment a ko­­porsó után, a család mögött, szótlanul, egyedül. Középiskoláimat a Belvá­­rosi Főreáliskolában jár­­tam. Oda járt Herzl Tivadar is 20 évvel elő­ttem. Valószí­­nűleg unokabátyámmal, Un­­ger Sándor műépítésszel egy osztályba. Ez tehetséges épí­­tész volt. Ő építette az An­­drássy-út néhány palotáját és részt vett a Mátyás-tem­­plom újjáépítésében. ... így értünk el 1897-ig. Emlékszem a Dreyfuse-eset­re. Olvastam az újságokat, az elitéltetést. Látom a Zala­­féle ״ J'accuse” plakát és cikkek reprodukciók. ״ Ör­­dögsziget" című ponyvare­­gényt, amelynek címlapja« Dreyfus» kapitány szalma« fekszik. Nyáron olvastam a Pesti Hírlapot, benne egy 10 cm-es cikkben az első cio­­nista kongresszus megnyitá­­sát. Ráemlékeztem, hogy dr. Herzl Tivadar az a Dóri, aki családunkhoz bejáratos volt és nagyon elcsodálkoztam, mert vele kapcsolatban sótt a zsidó témáról nem hallot­­tam. Még ugyanazon az őszön a pesti Folies Caprice­­ban, ahol németül és jiddis nyelven drasztikus jelenete­­ket adtak elő, nagy plaká­­tokon hirdettek egy dara­­bot: „Das jidisch­e Regi­­ment”. A plakáton vagy hat görbelábú, cvikkeres, göthös csúnya zsidó állt katonaru­­hában. Akkor keletkezett az első palesztinai kolóniát ki­­figurázó vicc is. A Dreyfuss-ügy véremig sértett, de kielégített vola kiállása és bíztam Európa kultúrájában. A Pesten Lloyd, ahol Ruttkay unoka­­bátyám volt a művészeti szerkesztő, Agai Adolf Bors­­szem Jankója, a csupa zsidó újságíró, tudós és költő lég­­köre mellett,­­ ahol a 16 éves Palágyi Menyhért filo­­zófus, Palágyi Lajos költő, a öreg Vajda János költő, Sándor Tivadar író, Hevesi Sándor esztéta társaságában magyar kultúrát szívott a■ ember, és mód volt rá, hogy a 22 éves Beregi Oszkár ha­­talmas Shakespeare-szerepe­­ket játsszon Budapesten, hol apám lakásán találkoz­­tunk Jászai Marival, Márkus Emíliával és egyéb istensé­­gekkel, — ez a légkör nem volt alkalmas arra, hogy az orosz és lengyel nyomorról tudomást vegyünk. Magyar­­országon olyan jelentéktelen és olyan alacsony volt a cio­­n­ista mozgalom néhány évig, hogy senki ne vette tudomá­­sul. Olvastuk az izraelita la­­pok kirohanásait és tudtuk, hogy azoknak politikai hát­­terük van. Pro és kontra. Ha a mozgalomnak elég­ pén­ze lett volna. Szabolcsi Miko­la é« lapja ar cionista lett ,volna.­­Sok­ban került először ke­zömbe a Judenstaat egy pél­­dánya. Szomszédainktól kap­tam, Reizeréktől, akik ügyét»­ként Keim Dávidnak, Ke­­moly Ottó apjának a roko­­nai voltak. Nem tudott fel­­korbácsolni, talán, mert tért­­ságosan elnagyoltnak láttam és nem­ éreztem fiatal börö­­mim a magyar légkörben annak parancsolóan szü­ksé­­ges voltát. Mikor a parla­­mentben a ״ kazár­-ügy folyt, majd mikor a Műegyetemen a zsidóheccek kezdődtek « rajztermekben, kissé furcsa­­inak láttam helyzetünket. Még nem voltam teljesen megérlelve a cionizmus szá­­mára, amikor Adler Paul« nénem hivatott. Herzl Tiva­­dar, „unser Freund Dori” volt nála. Bemutatott. Ha­­talmas válozáson ment át. Emlékeztem régi alakjára. Most más volt. Diákmozgal­­makról beszélt, a zsidóság helyzetéről és jövőjéről. Be­­lém markolt. De kötelesség­­tudó fiú voltam; első szigor­­lat előtt állottam. Ezt be is vallottam neki, ígértem, ha eljön az időm, rendelkez­ve állok ... Arca, szemei, hangja, vai belém vésődtek és későb­­bi életemben elém világítod­tak. tani alapokat látom bennük, az ő szakmáját, az épület vasszerkezetét, minden rész­­letességével és pontosságá­val. Rendszere: minden tár­­sadalmi és emberi intéz­­ményben és megmozdulás­­ban keresd a múzsát! Vagy­­is, a művészi teremtőt. Le­­gyen az Nagy Sándor, New­­ton, Lesseps, Lassalle, Edi­­son, vagy Herzl. Az esztéti­­kusnak keresnie kell és meg kell találnia, melyik múzsa parancsolt az alkotóra; cse­­lekedj! így például bebizo­­nyította, hogy a kölni kated­­rális építészei a világ nagy zenészei közül kerültek ki. Hogy Lassalle múzsája Tor­psychore volt. Hogy Edison lirikus volt és Herzl klasz­­szikus epikus. Beregi Ármin bátyja Ma­­gyarország legnagyobb szí­­nésze volt. Beregi Oszkár, ő teremtette és fejlesztette ki a Shakespeare-kultuszt Hamlet, Lear király, Shy­­lock és Romeo szerepében, (mellesleg, ő a „Romeo” Isadora Duncan táncosnő önéletrajzában), ő volt az első, aki Ármin öccse hatá­­sa alatt bibliai fejezeteket szavalt. Annak idején ez nagy művészi újdonság volt és nagy feltűnést keltett.­­Utána Lea Rosen — aki akkor még gyerek volt — folytatta ezt a műfajt. Most itt él Izráelben. Beregi Árminnak van egy felfedezése a zsidó zenével kapcsolatban. Talán halála után akad valaki a zenészek közül, aki figyelmet szentel ennek. Ez a felfedezés: a sófár, mint hangszer. 1910-ben volt. Beregi Ár­­min lakására hivatott és azt mondta: írva van a zsoltár­­ban ״ Ásré háám jódé truá”, magyarul: ״ boldog a nép, amely ismeri a sófár hang­­ját”. Zsidó testvéreink a nagy ünnepek napjaiban ev­­vel a mondattal fejezik ki ősrégi zenénkre való büsz­­keségünket. Mondd, kérlek, igazán van-e mit büszkél­­kednünk ezekkel a rekedt hangokkal? Ez lenne­ a só­­fár ismerése, amire azt mondja az irág „boldog ez a nép”. Akkor jutott eszem­­be, hogy az ős-zsidó törvé­nyek szerint a sáfárban alapokra fektet minden­kit Találkozásaim Herzl Tivadarral — Beregi Ármin önéletrajzából — BEREGI ÁRMIN Vezető: RAJNA DÁVID, ékszerész, a bpesti állami zálogházak v. becsüs« 18-'.12-ig) Tel. 4976 PÉNZT­ folyósít ékszerre és minden értékre Szalird Meri!';־­“"׳“״ sadalmi és emberi intéz­­ményt, megfelel elsősor­­ban az ő életművének: két asszimiláns nemze­­dék átnevelése a zsidó nemzeti eszme által, zsidó államiság és kultúra szinté­­zisében. A mű, amely egész életét, szervező és gyakor­­lati munkakörré koncentrál­­ta: aháluc-hádisárátelepek alapítása, Palesztina­ Hiva­­tal vezetése és mindaz, ami ehhez tartozik évek hosszú­­­órán keresztül. Mindez el­­rabolta tőle a lehetőséget, hogy magát egyénisége tu­­lajdonképeni lényegének, az irodalmi és művészi alkotás­­nak szentelje, így maradt termékeny te­­hetsége szóbeli tan. De ez a tan két nemzedék szívében él. Jegyei felismerhetők nem egy kortársa műveiben. Ta­­na mind a mai napig élő példaként előttünk lobog. Két asszimiláns korszak nevelése és újjáélesztése zsi­­dó szempontból a zsidó nem­­zeti eszme által állam és kultúra sántaiaében. J1953V017 Új Kelet­i

Next