Uj Kelet, 1960. április (41. évfolyam, 3554-3576. szám)
1960-04-01 / 3554. szám
Nyolcvan éves Gerson a héber novella művésze Bensőséges ünnepet ül a héber Irodalmi világ: ezekben a napokban, (pontosan ádáz hó 16-ikán, ez évben március 15) töltötte be nyolcvanadik életévét Gerson Schofmann, a modern értelemben vett héber novella megteremtője és művésze. Nem túlzás ez a jelző, hiszen Schofmann új formával, hanggal, stílussal gazdagította a héber prózát. A fehérorszországi Orsában született. Hagyományhű nevelést kapott, hébert, jesivát végzett, majd 1901-ben, tehát 21 éves korában Varsóba költözött. 1902-ben jelent meg első könyve: „Elbeszélések és karcolatok”. Ezután két év katonáskodás következett Hornétban, a cári hadseregben. 1904-ben Lembergbe ment át, Itt élt kilenc évig. Az első világháború éveit Bécsben töltötte, míg 1921-ben ismét lakhelyet változtatott, a Grác melletti Wetzelsdorfba költözött, ahol 1938-ig élt. Ekkor alisjázott, összes művei — négy kötet — 1952—56-ban jelentek meg az Am-Ovéd kiadásában. 1946-ban Bialik díjjal, 1956-ban Izráel díjjal tüntették ki. Már első, fiatalkori írá- Balból is kibontakozott vitathatatlanul eredeti, * jid׳ dis-héber irodalomban feltétlenül merésznek számító szemlélete. Schofmann mindenekelőtt szakított a régi, terebélyes, környezetleíró stílusal. Rövid, tömör de mégis lírai finomságúra csiszolt írásaiban hőseit szinte függetleníti környezetüktől: az egyén, a magárahagyatott ember érzése, gondolata a domináló elem. Legtöbbször cselekmény is alig van, az író megelégszik egy-egy kis mozzanat, érzéseket keltő epizód lefestésével. Ezt azonban rendkívül finom ecsettel, árnyalati színezéssé teszi. Talán nem is annyira novellák, mint inkább hangulatképek ezek. Igaz, szomorú, nyomott hangulatú képek. Borongás, komor a schofmanni világ, melyben alig-alig villan az életöröm, vagy derű egy-egy sugara. Múlandóság, halál, a sorscsapásba való beletörődés elengedhetetlen alkotó elemei a schofmanni légkörnek. ״ Pozitív hős”-re persze, még véletlenül sem akadunk itt. Sötétenlátó, dekadens irodalom ez (ami, természetesen mit sem von le értékéből). Ne feledjük: Schofmann a századforduló gyermeke. Kételkedő, beteges korszak, amikor az írók tekintélyes része — Szerb Antal, a kiváló magyar irodalomtörténész szavaival — ,,programszerűen pesszimista”. — Nem is csoda: hódít a természettudományos szemlélet, az ateizmus. A kor embertípusa nem hisz sem Istenben, sem emberben, de világmegváltó nagy eseményekben sem, — tehát ön-magába mélyed, apró benyomásokon, érzelem-rezzenéseken meditál. A kelet-európai zsidó Schofmannál mindehhez még más is járul. A múlt század utolsó évtizedeiben a felvilágo- sodás, a profán műveltség, ׳ a ״ hászkálás fénysugarai hatoltak a lengyel-orosz gettófalak közé. Rohamosan ürültek ki a tanházak, a zsi- ■ dó fiatalok, szakítva az év ,százados hagyománnyal, ki- röppentek a nagyvilágba , (Kulám nászá háruách, kulám szápháf háor — Vala mennyit elfújta a szél, vala- ן mennyit elsodorta a fény — írta róluk Bialik). ^ Ám nem mindegyik talált E szilárd talajra ebben az új valóságban. Amelyik nem szívódott fel a kor zsidó vagy általános ideológiai áramlataiba (cionizmus, szocializmus) — az gyökértelenül, talajtalanul, tragikus magárahagyatottságban tengett. A ״ szétl”-ek, de még, inkább a keleteurópai nagy városok hemzsegtek ezektől a kiégett lelkű, kiábrándult, sehova nem tartozó zsidó fiataloktól, akiknek kétségbeesett keserű élete nem egyszer teljes züllésbe, tragédiába torkollott, ők s más hasonló elesettek a leggyakoribb schofmanni hősök. Egyik legmegindítóbb novellája, egy bordélyházban nyomorúságosan pusztuló örömlányról szól. Mert mindezek az alakok éltek, léteztek a másod- és harmadrangú írók által émelygőssé romantizált keleteurópai gálátban — nem csak bölcs rebék, bölcselkedő hhászidok és péntek esti gyertyát gyújtó jiddise mámek... .Az Író, persze, ״ nem adhat mást, csak mi lényege” Schofmann hű maradt önmagához az alijtája utáni időszakban ia. Izraeli írásaiból — melyekből kettőt itt adunk, — természetesen hiányzik a sötét gálád hát A SZOBAFESTŐ | Nehéz, szorongó érzés kerített hatalmába, valahányszor elhaladtam az utcánkban a tizenhármas számú ház előtt. Az egyik lakó ugyanis felakasztotta magát a pincében. Az eset néhány nappal ezelőtt történt, nagy tömeg csődült össze akkor az asszony s a gyerekek jajveszékelésére. Ma azonban megkönnyebbült sóhaj szakadt fel mellemből. Annak a lakásnak nyitott ablakán keresztül a szobafestőt láttam, amint létráján állva felfrissíti a falak és a mennyezet vakolatát. A szerencsétlen család elköltözött, a lakás most felkészül az új lakó fogadására. A bútorzat nélküli, üres, visszhangzó szobában kitűnően hangzott a festő hangja aki hol dúdolt, hol fütyörészett. Mennyi nyugalom volt ebben a dúdolásban és füttyben, mennyi közömbösség a világ minden szerencsétlensége iránt! Megkönnyebbült sóhaj! Sok, sok a baj az otthonokban, minden otthonban. Családi ügyek, súrlódások, válás, létfenntartási küzdelem, betegség, műtétek, gyermeknevelés... Diftéria.. Álmatlanul rohannak a szülök kora reggel a kórházba, hogy a magas ablakon keresztül láthassák gyermeküket... Gondok, minden fajtából, bonyodalmak, öngyilkosság. Míg egyszerre csak kiürül a lakás, eltűnnek komor lakói, sötét bútorai Jön a szobafestő , lekaparja a régi vakolatot, a bajokkal együtt és dúdolja, fütyörészi a maga csendes melódiáit. Mennyi nyugalom, mennyi közömbösség a világ minden szerencsétlensége iránt! Menjetek, szenvedek, menjetek a szobafestőhöz hallgassátok, amint létráján áll■va fütyül, dúdol az üres szobában — s meglátjátok, vigaszra megnyugvásra találtok. tér, ám az ország napfényében is felleli a borongás hangulatokat, a múlandóság, tragikum fátyla burkolja ezeket a műveit is. De csodálatosképp írásai — mind az elsők, mind a későbbiek — minden nyomasztó emyörük ellenére sem keserűek, inkább a bölcs megnyugvás, a sorssal való megbékélés árad belőlük. És még valamit: minthogy Schofmann mindig és mindenkor az érzésekre, lelki megnyilvánulásokra helyezi a hangsúlyt. Írásai általános emberiek, nem sajátságosan keleteurópai zsidó jellegűek, mint a jiddis-héber íróknál szokásos. Épp ezért, művei közelebb állanak a közép- és nyugateurópai műveltséggel rendelkező olvasóhoz mint más hasonló környezetből kikerült íróké. Ez a nyolcvanadik születésnap pedig szolgáljon alkalmul arra, hogy a héberül nem tudó, magyarajkú olvasó is megismerkedjék némiképp az íróval, aki, reméljük, még hosszú-hosszú éveket fog körünkben tölteni. Barkay Zeév A CSÓK. A fiú más világból, más tájakról jött. S amikor lába először lépett erre a földre, eszébe jutott: voltak emberek, akik leborultak és megcsókolták az első rögöt Vajon ő is képes volna erre? Most a sűrű dróthálóval bevont ablaka autóbuszban utazik az egyik kibuc felé (a legvéresebb zavargások napjai voltak ezek). Kinéz a barnálló, terméketlen, szikkadt földekre. Minden csendes, mozdulatlan. A zsúfolt kocsi belsejében is komor a légkör. Az utasok különös arckifejezéssel ülnek egymás mellett, mintha testvérek, de egyben ellenségek is volnának. Mindegyikük saját életéért aggódik , titkon szomszédja testével szeretné fedezni magát. Csak a kibuc udvarán volt más a hangulat. Véletlenül az ifjúsági mozgalom egy városi csoportja vendégeskedett itt vidám, lelkes, életkedvtől sugárzó fiúk és lányok, akik szüntelenül ide-oda futkároztak a faházak és sátrak között Este ünnepélyt rendeztek és egy fekete fürtű, szépszemű és hangú lány énekelte Ráchel sorait. Nem daloltam néked, KÉT SCHOFMANN-NOVELLA Albert Einstein egyszer felesége kíséretében megtekintette a híres Mount Wilson-i csillagvizsgálót. A csillagászok büszkélkedtek a csillagvizsgáló óriási teleszkópjával. — Oh, mire jó ez a hatalmas műszer? — kérdezte Einstein felesége. — Ezzel oldjuk meg a végtelen problémáját — válaszolta a csillagászok egyike. — Jóisten, milyen sok hűhó — sopánkodott Einsteinné —, az én férjem ezt megoldja egy használt levélboríték hátlapján. hazám. És nem magasztaltam neved... Ahogy befejezte, a többiek kérlelni kezdték: Még, Jáél, még... Aztán felmentek az őrtoronyba, a fényszóró mellé. Körbe-körbe járt a fénykéve, messzire világítva. Jáél szemei különös, meleg fénnyel csillogtak. A fiú itt aludt, az egyik sátorban s kora reggel a többiekkel együtt, vidám nevetéssel szaladt a mosdóba... Két fiú istállóépítéssel foglalatoskodott, két leány segített nekik. A gerendák, a gyantaszagú deszkák, az Új szögek, mindez ebben a friss, szeles reggelben, boldog, ifjonti érzéssel töltötte el és megizlettette vele az új hazát Zsúfolt autóbuszban, énekszóval indult vissza a csoport délután a városba Nagy örömére, Jáéllal került egy ülésre. Egy pillanatig sem habozott, hogy a dróthálós ablak mellett foglaljon helyet, milyen jó érzés volt testével védeni a lányt, összebarátkoztak. A városban folytatták ta-lálkozásaikat, hol megbeszélés, hol véletlen folytán. Meg is látogatta a lányt aki lelkesen beszélt jövőjéről, ha elérkezik az ideje, hogy kibucba menjen. „Ez az egyetlen út” — mondotta, lenézően emlegetve a városi, kispolgári életet, annak ellenére, hogy ő maga is jómódú polgári családból származott. (Szüleinek nagy villamossági cikk üzlete volt.) S épp ez a ״ polgáriasság־ növelte báját: ruháján, egész külsején meglátszott a jól megalapozott családi otthon. Annyi tisztaság, őszinteség és jóhiszeműség áradt a lányból, hogy megérinteni sem merte. Mintha kamaszkori félénksége tért volna vissza: keze, ha a szobában, vagy a tengerparti padon véletlenül hozzáért, úgy retten, vissza, mintha áramütés érte volna. Jáél egy napon boldogan mesélte, hogy Jeruzsálembe hívták, rádiószereplésre — Féltelek, Jáél! Ez az ú♦ most nagyon veszélyes .. — Én nem félek. Van rádiód? Ne felejtsd el kinyitni! Akkor, a kibucban kicsit rekedt voltam ... A fiú engedelmeskedett. Valósággal a készülékhez tapadt, amikor felhangzott a jól ismert, kedves csengésű hang: ״ Nem daloltam néked, hazám... " Forró szeretethullám öntötte el a feketefürtü, feketeszemű lány és rajta keresztül a „hazám” iránt. Most érezte először ennek a szónak a teljes melegét, értelmét, most, ahogyan a lány hangján, az éteren át érkezett hozzá. S ismét érezte azt a friss reggelt, ott a kibúcban, az új szögek, épületek illatát... ״ Hazám ...” — Csodás volt a hangod, — fogja mondani neki ha visszajön — és megcsókolja. Igen, ha visszajön, megcsókolja, lesz, ami lesz! Ha visszajön... De nem jött vissza, nem... A fiú elment arra a helyre, ahhoz az útelágazáshoz, ahol megölték. Egyszerű hely, föld, bokrok, kövek, égbolt... És ekkor földreborult és megcsókolta ezeket a vérrel itatott rögöket, megcsókolta szomjasan, könnyezve, önfeledten. *AAAA/VWSAAAAA/NA Irta: Báni lay István ׳wwwvwwvsäa Megdrágult a telefon Reméltük, hogy az általános tiltakozás, amely a telefontarifa emeléséről szóló hírek nyomán keletkezett, el fogja riasztani a posta igazgatóságát az áremelés végrehajtásáról. Sajnos nem így történt és mire ezek a sorok napvilágot látnak, a telefonelőfizetők drágábban folytatják beszélgetéseiket és a telefonfelszerelés díját is továbbsrófolták, irreális magasságba. Nehezen lehet értelmes indoklást találni erre az intézkedésre. A magyarázata ugyanis az, hogy a folyton növekvő telefonszolgáltatás állandó befeketetéseket igényel és a postaigazgatóság nem tud más forrásokból tőkét szerezni erre a célra, minthogy azt is a fogyasztóra hárítsa. S teszi a posta ezt éppen most, amikor a közönség bizalma alaposan megrendült ennek a szolgáltatásnak a helyes vezetésében. A tévedésből felduzzasztott telefonszámlák miatt néhány per folyik most a posta ellen, amelyek között egy-kettőben el is hangzott az ítélet, a postaigazgató kénytelen volt elismerni, hogy hibák történtek és sok esetben könyvelik helytelenül a számlákat, természetesen mindig a fogyasztó terhére. Lélektani szempontból sem választotta ki tehát a postaigazgatóság az alkalmas időpontot az emelés végrehajtására. Kételkedő és kritizáló előfizetők ezreit sújtja tehát az új intézkedés, amelynek indokolása előtt még érthetetlenebbül áll a közönség. A kormányt, főleg az ipar- és kereskedelemügyi minisztériumot egyes körökben azért éri bírálat, mert bőkezűen bánik a befektetési célokat szolgáló pénzzel. Azt állítják ezen érdekeltek, hogy a fejlesztési hatóságok nem gondolnak régi érdekek védelmére, korlátlanul adják a százezreket sőt milliókat olyan vállalatok létesítésére, amelyek versenyt támasztanak megalapozott, régi gyáraknak vagy cégeknek. A klasszikus gazdaságpolitika szószólói más indokokat találnak e gazdaságpolitika elítélésére és bírálatára. Azt azoban senki sem kifogásolhatta volna, ha a telefonszolgáltatást, amely egyike a jövedelmező állami vállalkozásoknak, a fejlesztési alapokból bővítenék ki. Az látszana a legtermészetesebbnek, ha egy állami vállalatba fektetnének be fejlesztési kölcsönt és nem terhelnék meg újra csak az adófizetőt olyan kötelezettséggel, mely nem rátartozik. Miért nem érvényesíti a kormány éppen a telefonnal kapcsolatban a befektetési politikáját? Tiszteletreméltónak tartjuk a kormány azon erőfeszítéseit, hogy közérdekeket szolgáló vállalkozásokat nem ad át magánkézbe. Nem követeli senki, hogy a telefont magánkonzorciumnak adják ki, amint az számos nyugati államban történik, holott a nyugati tapasztalat éppen azt bizonyította, hogy a magánkézben lévő telefon jobb és olcsóbb. Helyes az, hogy az izraelitelefon, a vasút, a rádió és majd a televízió is állami vállalkozás maradjon. Ezt a véleményt az ország lakosságának nagy többsége osztja. De a közvéleménynek ezen támogató magatartásával nem szabad visszaélni. A kormány pedig kétségtelenül azt tette, amikor az új tarifaemeléshez hozzájárult. Egyszerű kerskedői okoskodás szempontjából sem látszik logikusnak a tarifaemelés, főként az új telefon szerelés árának 300 fontról 350 fontra való megdrágítása. A háromszáz fontos díj is abszurdum volt, az újabb emelés pedig valóban érthetetlen. Az volna talán a posta érdeke, hogy az emberek képtelenek legyenek új telefonokat felszerelni? A telefon nemcsak kereskedők és gyárosok érintkezési eszköze, hanem a középkereseti tisztviselői, munkásé is. Az volna a helyes, hogy a kormányt a szükséges fejlesztési tőke rendelkezésre bocsájtásával — lehetővé tenné minden izraeli család számára, hogy telefont szereltessen fel, mert ezzel megkönnyíti az életét, egyszerűsíti az emberek közötti kapcsolatokat, könnyít a sorbaálláson és tehermentesíti a közlekedést is. Nincs tehát egyetlen olyan érve sem a posta igazgatóságának, amely ezt az új teherkivetést logikusan magyarázná. Helytelen politikai lépés volt, a legalkalmatlanabb időben. S nem lepődnénk meg azon sem, ha az intézkedés az ellenkezőjét eredményezné annak, amit el akartak érni vele. PÉNZT ERBZFEREKRE, EZÜSTRE Rajna LOMBARD TIFERET (Allonbj tarok ház) 8—1, 4—6 Visszamaradt ráda, a Sayer, Mnykipezosépek eladók. Az El Al fejlődése Az El Al fiatal erőkből álló, tehetséges igazgatósága új lépést tett a fejlődés felé. A kis nemzeti repülővállalat az elmúlt három év alatt bizonyította, hogy az izraeli ember akarata, kulturáltsága és technikai fejlettsége megállja a helyét minden versenyben. Három és fél évvel ezelőtt, amikor az akkor forradalmi nyítást jelentő Bristol - Britania gépeket megvásárolta, egyszerre belépett a nagy nemzetközi vállalatok sorába. Az El Al kék-fehér jelvényét megismerte az egész világ, a repülőszolgálat kiválóságáról még ellenségeink is kénytelen voltak meggyőződni. Az El Al fogalom lett a világban, a gépek karbantartása, a kiszolgálás kifogástalan módja tiszteletet szereztek a számára és jó órában legyen mondva az a körülmény, hogy az El Al gépeit eddig minden komoly balszerencse elkerülte, fokozta a megbecsülést iránta. ן Az arab államok bojkott - mozgalma szempontjából különösen nagy jelentősége van annak, hogy a nemzeti repülővállalat működése kifogástalan legyen. Erős nyomás nehezedik a világ nagy repülővállalataira, amelyeknek vonalai Luddot érintik. Mindig felbukkannak olyan hírek, hogy egyik-másik ilyen vállalat kénytelen felfüggszteni luddi járatait, hogy aztán valamilyen „irodalmi álnevet” választva, surranjon gépeivel Izráel légterébe. Ilyen körülmények között sokszoros fontossága van annak, hogy Izráel nemzetközi kapcsolatainak olyan vállalat álljon a szolgálatába, amely minden vonatkozásban megállja a helyét és amellett, hogy ezirányú saját szükségleteinket is fedezni tudja, mint komoly devizaszerző vállalkozás hozzájáruljon gazdasági függetlenségünk megteremtéséhez. A modern technika fantasztikus tempójú fejlődése azt hozta magával, hogy a remek Britannia gépek három és fél év alatt mármár elévültek Elérkezett a polgári repülés lökhajtásos korszaka. Az El-Al, amely még nem tudta a Britannia gépek vásárlásával járó nagyarányú befektetéseit amortizálni, kénytelen volt ezen a téren is versenyre kelni. Az Air France-val való tárgyalások, amelyek azt a célt szolgálták, hogy az El-Al a nagy befektetés elkerülésével is modern lökhajtásos gépekkel álljon az utasok rendelkezésére, sikertelen maradt. Újra bebizonyult, hogy a környező arab világgal szembeni harcunkban mennyire magunkra vagyunk utalva. Az El-Al-nak önálló utakon kell járnia ezen a téren le és ebben mi több áldást látunk, mint átkot: tehetséges pilótáink meg fogják tanulni a lökhajtásos gépek vezetését is, magasképzettségű technikusaink ezen a téren is bizonyítani fogják életrevalóságukat. Az El-Al jogos önbizalommal jut el fejlődésének új fokára, a Boeing lökhajtásos gépek bevezetésével a modern idők követelményeinek megfelelő, magaanivóju szolgálattal fogja biztosítani kifogástalan kapcsolatunkat a nagyvilággal. 1960.IV. Uj Kelet .