Uj Kelet, 1961. április (42. évfolyam, 3858-3880. szám)

1961-04-24 / 3875. szám

JÖBL MARGIT: Kívánság-étrendek FOGYÓKÚRÁHOZ HÁROM NAPI MINT­AÉTREND: 1. Egy órával a reggeli előtt, egy pohár menta-tea azaharinnal. Reggeli: 1 hígtojás, para­­dicsom, két szelet pirítás, tejeskávé kevés tejjel és azaharinnal. Ebéd: 20 dg hal roston- Sütve, 20 dg párolt káposz­­tával, 5 dg aszalt szilva és 10 dg alma párolva, szaha­­rinnal. Vacsora: 1 pár virsli le­­•sóban, tea szaharinnal, 2-3 darab keksz-2• Egy órával a reggeli •lett egy pohár menta-tea szaharinnal. Reggeli: Egy db sovány kockasajt zöldpaprikával, tejeskávé, két szelet pirítás, Vagy darab macot. Ebéd: 20 dg csirkehúsból ás 20 dg zöldborsóból párolt. Zöldpetrezselymes becsinált, 10 dg burgonyakörettel. Vacsora: Yoghurt tojásos gomba (5 dg gomba, egy tojás), alma, 1 db zsemle. 3. Egy órával a reggeli előtt egy pohár gyenge ka­­milla-tea. Reggeli: 5 dg fehértúró, 1 dl tejföl snittling, tejes­­kávé kevés tejjel, szaharin-­nal, egy zsemle. Ebéd: Fasírozott hús (tíz dg húsból) sóskafőzelékkel, 8 dg rizskörettel. Vacsora: Rakott burgo­­nya 15 dg burgonyából, két tojásból, egy fej zöldsaláta, Citromlé szaharinnal. Az étrendek megfelelnek kb. napi 1000 kalóriának­ HÁROM NAPI MINTAÉTRE.ND CUKORBETEG RUSZEIRE: 1. Regéli: tea tejjel, sza­­har ׳־ י!, egy db lágytojás, par,- -omsaláta, 2 dg vaj, 5 d״ kenyér­׳״'-óra, joghurt. Ebéd: gombaleves, 20 dg hal, vagy halfilé grillensüt­­ve, 1 fej zöldsaláta citrom­­‘ lév״', szaharinnal. ״ י’׳ sora: csirkemelle fa­­sí­­va, 10 dg burgonya­­kö’־־‘*tej, nagy tál vegyes ny­í• salátával. r Reggeli: tejeskávé sza­­ha ־'ál 2 dg vaj, 1 kocka, sa 1 db macot. *~ •szai: zöldpaprikás rán­­to­ 1 × tojással, 1 zsemle. ״ d: 10 dg máj hirtelen pír ׳ a, 15 dg burgonyakö­­zet*­' savanyúsággal, alma­­korn nőt. Vacsora: virsli lecsóban, 3 dg rizsből köret, tea sza­­harinnal. 3 Reggeli: tejeskávé sza­­harinnal, avokádósaláta, 2 dg vaj, 5 dg kenyér. Tízórai: joghurt-F.'­zd: zöldségleves, 20 dg párolt marhahús, kapros tökfőzelék­ Vacsora: rakott burgo­nya (15 dg burgonya, két tojás, egy dl tejföl), 2 db alma, feketekávé (babkávé­­ból). SZERKESZTŐ­ ÜZENET : Mirjám Deutsch, Klár- Smárjáhu: Tekintve, hogy 1958 novemberétől 1960 kö­­zepéig külföldön voltam, azonkívül az említett étel ismeretlen előttem, semmi­­esetre sem az én közlésem­­ből olvasta a szóbanforgó étel leírását. Ha megkísérelhetném az elkészítését, tudnék véle­­ményt mondani a hibájá­­ról, ehhez azonban szüksé­­gem lenne az eredeti köz­­leményre. Ehrenfeld Soma, Cur Sa­­lom: Köszönet a jókívánsá­­gokért, gratulációért, amit ezúttal visszaküldök önnek, a keresztrejtvényekben el­­ért sikereiért. Ha a háztartásban, főzés­­ben nehézségei vannak, készséggel vagyunk segít­­ségére mindenkor, e rova­­tunkban. A test ápoltságáról Akinek bőre erős kipá­­rolgású, kérjen orvosától tanácsot, de a jó minőségű izzadás elleni szerek (fo­­lyadék és púder formájá­­ban) naponkénti többszöri használata is szükséges. Hajhullás ellen hajunkért , nyitott ablaknál keféljük öt napjában többször is. Ilyenkor ne viseljünk hosz­­szú és becsavart frizurát és fejbőrünket citromcseppek­­kel, vagy az orvostól ka­­pott szerrel jól masszíroz­­■uk. A hajhullás oka nem egy esetben egészségi álla­­potunkkal és kimerültség­­gel is összefügg. Kikapcso­­lódás, pihenés nem egy esetben csodákat művelt ASSZONYOKAT Újra a citromról Ha a citromot hosszában vágjuk fel, dúsabban és könnyebben adja ki a levét. Ha a hámozott gyümölcs­­re citromlevet csepegtetünk, megóvjuk azt a bámulás­­tól. A konzervgyümölcsöknél citromlé hozzáadásával pó­­toljuk a vitaminokat. * Torokfájást forró citrom­­lé hathatósan gyógyít. — Náthánál inhaláljunk for­­ró, hígított citromlevet■ A citromlé kivonja a vérből a felesleges sótartalmat. # Hideg citromlé hűsít, a forró citromlével — meghű­­léskor — izzadást érhetünk el. # Régen volt olyan előzetes publicitása egy szinázi be­­mutatónak, mint egy tizen­­hetedik századbeli, alig is­­mert angol szerzőének, a Theatre de Parisban. A sajtó az erzsébetkori szín­­ház feltámadásáról beszélt, shakespearei remekműről. Egy nagy olasz filmrendező (Luchino Visconti) rende­­zése, két kitűnő színész (Sylvia Montfort és Daniel Sorano), valamint két film­­sztár (Romy Schneider és Alain Delon) közreműködé­­se, hatvan statiszta beállí­­tása, rengeteg selyem, bro­­kát, bársony és aranyozott díszlet költséget nem kí­­mélő (százhúszezer dollár) felhasználása, egy kassza­­hatású cím (״ Kár, hogy utcalány...”— ״ Th is a pity she is a whore”), hatalmas reklámhadjárat, melyet be­­tetőzött az egyik főszerep­­lőnek (Romy Schneider) a premier küszöbén való vé­­letlen vagy előre megfon­­tolt megbetegedése — mind­ez hozzájárult, hogy eleve az évad nagy eseménye­­ként emlegessék John Ford színművének bemutatóját. Giovanni és Annabella, fia, illetve lánya egy pár­­mai nemes úrnak, bizonyos Florionak. Mindketten lán­­goló és vad szerelemben él­­nek, de egy szerencsétlen véletlen folytán ezt a sze­­relmet éppen egymás iránt érzik, ami az erzsébeti kor­­ban sem volt ildomos. Csak növeli a bajt, hogy a szerelmes fivér teherbe ejti szende húgát, akinek tisztaságát és ártatlanság­­át nem győzi eléggé költői szavakkal magasztalni. A bajt helyrehozandó, a csa­­lád elhatározza, hogy férj­­hez adja a szerencsétlenül járt hajadont egy Soranzo nevű úrhoz, aki őszintén szólva nem is érdemel job­­bat, mert maga is igen mocskosan viselkedett a múltban nőügyekben és kü­­lönben is ronda alak. Soranzo, aki rendkívül antipatikus, de nem egészen hülye, hamarosan észreve­­szi, hogy felesége, akit szűz­ként adtak el neki, gömbö­­lyödni kezd. Ez bizonyos gyanút ébreszt benne és ha­­ragra gerjeszti. Bosszúsága még fokozódik, midőn tudo­­mására jut, hogy Anna­­bellát, a polgári szokások­­tól eltérően, éppen saját fi­­vére kerekítette fel. A haragot elhatározás kö­­veti, ünnepélyt rendez, me­­lyen, amint ez már erzsé­­betkori darabokban szokás, bérgyikosok elteszik majd láb alól ama Giovannit, aki minden baj okozója. De a szerelmes fivérnek nem tet­­szik ez az ötlet és úgy véli, helyesebb, ha ő maga likvi­­dálja vetélytársát. Ez sike­­rül is neki, de annyira rossz­­kedvű lesz ezektől a csel­­szövésektől, hogy hagyja magát elintézni a bérgyil­­kosoktól. Nehogy a leglé­­nyegesebbet elfeledjük: ke­­rekecske húgát már előző­­leg leszúrta, mint nagyon találóan megjegyzi, azért, hogy ״ megmentse tisztessé­­gét a mélőságában”. Már­­mint a leánynak, aki mi­­után saját fivérével hált, férjhez megy egy pasashoz, akit ki nem állhat. Bizonyos bonyodalmak folytán még két teljesen ártatlan epizódista is áldo­­zatául esik a szerző dühé­­nek, ami ötre emeli a halá­­los áldozatok számát. Ez a szám nem látszik túlzott­­nak, ha a shakespearei drá­­mák statisztikájával vetjük össze. De itt azután meg is áll az összehasonlítás. Mert a barokk pompán, bőséges statisztérián, nagyszámú hullán és bűnös szenvedé­­lyek ábrázolásán kívül, sem­­mi közösséget sem lehet felfedezni John Ford és Shakespeare művei között. Ami az utóbbinál drámai feszültség, filozófiai mély­­ség, sziporkázó szellemes­­ség, eredetiség, vakmerő meseszövés, zseniális szín­­padismeret — az John Ford­­nál unalom, banalitás, la­­posság, trivialitás és durva színfalhasogatás. Egy kritikus ragyogó ké­­peskönyvhöz hasonlítja a darabot egy másik dekora­­tív színházról beszél. A pro­­ducer mindent belehalmo­­zott: az úgynevezett totális színházat akarta megvaló­­sítani. Van itt tehát balett, zenebetét, artistaszám és ének, a színpad pedig majd összeroskad az aranyozott oszlopok súlya alatt. A dísz­­letek „kijönnek” az első so­­rokig és páholyokig, aho­­gyan a reneszánsz olasz színházaiban volt szokás. Hiteles és elhihető minden díszlet, minden kosztüm (Pi­­ero Tosi és maga Visconti kreációja). A néző szinte nem tudja hová kapkodni a fejét, annyi látnivaló van egyidejűleg a színpadon. Ez lehetővé teszi, hogy ne fi­­gyeljen a párbeszédekre. Kár is lenne, mert nincsen azoknak semmi mondaniva­­lójuk. Visconti, a valóban kivá­­ló filmrendező, kommunista múltjáért akart-e vezekelni e barokk gazdagsággal, vagy a neorealizmus korlátozott anyagi eszközeinek éveire emlékezve készítette a mo­­numentális „szuperproduk­­ciót” ? Mindegy: ma már bizonyára ő is tudja, hogy vállalkozásától csak egy eredményt remélhet: pénzt (szinte bizonyos, hogy ha­­talmas kasszasiker lesz). Vajon kárpótolja-e ez, az­­ért az erkölcsi kárért, me­lyet a közönség és a kriti­ka jobbik részének vissza­­tetszése jelent? Számos kitűnő színész ver­­gődik a színpadon, mind­­egyik a maga módján, mert a kitűnő Visconti nem vet­­te a gondot, hogy összehan­­golja a különböző színhá­­zakból öszecsődített művé­­szek játékstílusát. Ami a két főszereplőt illeti... Alain Delon maga is jelen­­tős összeggel járult hozzá az üzleti vállalkozáshoz. Ez­­zel megváltotta a jogot, hogy szerelmével együtt be­­mutatkozhasson a párizsi színházlátogatóknak. Romy Schneiderre még emlékszünk, rövid, de tün­­döklő filmkarrierje napjai­­ból. A közönség legrosszabb rétegei lelkesedtek érte, de még ezek kegyét sem tud­­ta megőrizni. A francia nemtörődömséggel párosuló német arrogancia volt szük­­­séges, hogy ez a házaspár­ ki merjen állni a Theatre de Paris deszkáira. Szán­al­­masak. A ״ L’Art" című művésze­­ti hetilap a színház halálá­­ról beszél a bemutató kap­­csán és katasztrófálisnak látja a tényt, hogy ez a da­­rab, ezekkel a szereplőkkel Párizsban színpadra kerül­­hetett. Úgy gondoljuk, túl­­zott ez a borúlátás. Mert ha a színmű nem is, de a körülötte csapott lárma eszünkbe juttatja Shakes­­pearet. Legalábbis egy darabját: "Sok hűhó semmiért". LANG A színpad világa kivül Shakespeare, belül semmi A SZÉP FÉRFI írjunk egyszer a férfi­­szépségről is, miért csak a nőkről ? Hiszen az asszo­­nyok rovatába, úgy gondol­­juk, illik róluk is megem­­lékezni. Való igaz hogy a "szép" jelzőt helytelen a férfinem­­re alkalmazni. Jobban mondva, helytelen, ha a férfi maga használja azt, mert a legragyogóbb férfi­­szépség, abban a pillanat­­ban, ha — a legcsekélyebb mértékben is — e „tulaj­­donságát” beismeri, már el is veszítette azt.Természetes, hogy merő­­ben más a helyzet a nők­­nél: minden asszony szép lehet, ha tudatosan az akar lenni. Nem egyszer va­­gyunk szemtanúi annak, hogy egy jelentéktelen kül­sejű lány rövid idő alatt szépséggé virul. A nőnél a szépség gyakran öntudat, akarat dolga. A legjobban ismerik ezt a nagy színész­­nők, akik szerepük szerint hol a szép, hol a csúnya nőt alakítják. De tudják ezt a nők általában is, akik éle­­tük „döntő pillanatában”, amikor nagyon is akarnak szépek lenni — azzá is va­­rázsolják magukat. Ez az általános helyzet a nyugati világban: a nők ragyognak, virulnak — a férfiak pedig éppen szürke egyszerűségükkel tűnnek ki. Ellenkező a helyzet a Keleten, az úgynevezett exotikus országokban. Az ottani férfi „külalakját” az állatvilág nyomán min­­tázta le: a hímoroszlán im­­pozáns sörénye, a szarvas pazar agancsa, a páva­ férj művészi tollazata arra a következtetésre juttatták a távolkeleti férfiakat, hogy saját magukat is — ehhez hasonlóan — tudatosan szépítsék, ékesítsék. Toll­­díszek, karkötők, ékszerek, szőrmék, színes selyem­­anyagok, arany, ezüst, gyöngy a férfiak viselete — míg a Kelet asszonyai szürke egyszerűségben kö­­vetik őket-Hova­tovább a keleti né­­pek is átveszik ugyan a nyugati férfiak egyszerűbb, szerényebb öltözékét, de a távolkeleti primitív néptör­­zseknél a férfi nem tovább­­ra is igényt tart az ékesí­­tésre: a Mekkát járt mo­­hamedán vörösre festi ha­­ját, kezén és lábán pirosít­­ja körmeit, a hindu rikitó­­színű turbánt visel, a tibeti türkiz fülbevalót hord és boldog, ha a tarka szint kínai öltözékre szert tehet. A ragyogás és a luxus te­­rén az indiai maharadzsa viszi el a pálmát, különö­­sen esküvői alkalmakkor úgy teleaggatja magát, hogy még a leggazdagabb, leggyérübben felöltöztetett menyasszonyt is a maharad­zsa színpompája teljesen elhomályosítja. Igaz, hogy napjainkban már a „nyugati” férfi is a keleti színek felé kacsin­­gat: a tarka, futurista min­tájú ingek, nyakkendők, a pasztelszínű nadrágok és nyári zakók, szandálok, fő­­ként az ifjú generációban hódítanak egyre nagyobb teret. De ha szép férfiről beszé­lünk, akkor őt nem a ״ ru­­ha teszi." Mert csak az a férfi hat valóban szépnek, aki nem külsejével, hanem magatartásával, jellemével és természetének értékei­­vel tűnik ki. Praktikus tanácsos A gyermek ״ cucliját*׳ na forró vízben, hanem adag vízben tartsuk. Néhány régi, ugyneveny nagyanyánk korabeli jóén• nácg, amely azonban még ma is felhasználható. A fogsor vakítóan MM leas, ha hetenként legfel­jebb egyszer, fogkrém he­­lyett, konyhasóval tisztit■ juh. — Cigarettahamu ugyancsak fehéríti a foga­­kat. A jó piskótatészta kész■ tésének első feltétele, hogy a tojássárgáját a cukorral jó habosra kikeverjük, mert ettől a tészta könnyebb^ levegősebbé, finomabbá­­■ kiadósabbá válik. A tepsit, vagy formát olajjal legjobb kikenni at liszttel, vagy szitált mor­­zsával, vagy porcukorral beszórni, de tortatészták sütéséhe■ a formát fehér papírral is kibélelhetjük, es esetben fölösleges kikenni és beszórni a tepsist, vagy formát• A sütőbe betett tortát ás tésztaféléket ne nézeges­­sük gyakran, ne nyitogat■ suk a sütő ajtaját legalább az első 30 percben, mert összeesik tőle a sütőalá­­nynnk. Ha siltén után a torta• ן féléket szitára, vagy vé­­kony resetre borítjuk­­, s bizonyos, hogy nem fog összeesni, mert így a■ alsó része a tortának is elég gyorsan kihűl, nem izzad meg és az ottrekedt (ha nem húzza le a tésztát. Ha sütés közben túl gyor­san pirul a süteményünk teteje, helyezzük rá egy vékony fehér papírlapot. Ha pedig alulról éget a sütőnk szórjunk a tepsi alá egé­­szen vékony rétegben sót. Ha­ nagyon keményre sült a süteményünk, azonnal, még forrón burkoljuk ba egy tiszta, vastag konyha­­ruhába. A gőzétől meg fog puhulni 15—20 perc alatt. Az eskütétel Legenda I­udwig A. Frankl bécsi író ,,Damaszkusz­tól Jeruzsálemig,׳ című­ művéből. Rabbi Salom Sarebi, Rab­­bi del Rosa és Rabbi Jo­­széf David Azuláj olyan nagtudású Jámbor férfiak voltak, hogy megnyíltak előttük a Kabbala rejtel­­mei. Éjjel-nappal tanultak, búvárkodtak, csak az fájt nekik, hogy a zsidók még mindig a gálátban sínylőd­­nek , a Messiás nem akar elérkezni. Egyszer arra az az elhatározásra jutottak, hogy kényszeríteni fogják a Messiást. Háromnapos böjttel készültek fel az es­­kiü tételre, nem nyúltak asszonyaikhoz, az önsar­­nyargatás minden form­á­­ját magukra vették, s mi­­kor már úgy érezték, hogy teljesen megtisztultak, fel­­mentek a zsinagóga tető­­teraszára és bensőséges imába mélyedtek. Azután a Megnevezhetetlen titokza­­tos és hatalmas nevét ej­­­­tették ki, amelyet addig sohasem mertek az ajkuk­­׳ ra venni, a szívük reme­­gett és térdeik roskadoz­­tak. Erre a levegőben felhar­­sant a ״ bat kol”, a Lát­­hatatlan hangja: ״ Ha nem hagytok fel buzgó gondolataitokkal és kényszerítő ténykedéstek­­kel, a földnek ki kell for­­dulnia sarkaiból, mert siet­­tetni akarjátok azt, ami­­nek a Teremtő határozata szerint még nem jött el az ideje.” Mindhárman arcra borul­­tak és lélegzetvisszafojtva figyeltek a hangra. ,,Egyikötöknek el kell hagynia a Szent Várost, mert csak hárman együt­­tesen kényszeríthetnétek a Messiást, s bele kell nyu­­godnotok abba, hogy aki­­nek a nevét mondom, azon­­nal el kell költöznie Jeru­­zsálemből.” Joszéf Dávid Azulájra esett a választás s ő még aznap felkészült az útra. A hitközségben senki sem értette, mi késztette a Szerb Város elhagyására, Jaffán hajóra szállt és Li­­vornóban kötött ki. Azon­­túl néma szemlélődésben teltek napjai, s mikor meg­­halt, mint nagy kabba­ll•־ tát emlegették. Sok esztendő telt el az esemény után. Mikor Rab■ bi del Rosa, tanítványaitól körülvéve, halálos ágyán feküdt, így szólt hozzájuk: — Ha meghalok, ne vi­­gyetek ki a házból, hanem taszítsatok le a küszöbről és lábaimnál fogva von■ szóljatok végig a városo■ egészen a Cion kapum tól Josafát völgyéig, s ott dob■ jatok be egy gödörbe. A tanítványokat bora­­­lom járta át e szavak hal­­latára és féltek a haldok­­lótól. Mikor a rabbi meghalt irtóztak attól, hogy utolsó kívánságát teljesítsék. A holttestet nagy tisztelettel a vállukra emelték, s meg­­­indultak a temető felé. De mikor a temetőhöz értéig a szomszédos Silvám falvu ból fegyveres férfiak jö­t­tek ki és valami ki nem egyenlített adósság miatt civakodásba kezdtek a zsi­­dókkal. A halottvivőknél persze nem volt fegyver, így letették a holttestet és elmenekültek. A fellahok pedig meggyalázták a harc láttat, megragadták lábai­­nál fogva és áthajították a sírkövek fölött egy gö­­dörbe. A harmadik rabbi, Sá­­lem Sarebi halálának kö­­rülményeiről semmiféle fel­­jegyzés nem maradt ránk. Fordította: SZENES ERZSI 1961 IV 24 Új Kelet­i TANÁCSOK Mérlegeld az izgalmak árát, hogy megéri-e azt, a­­mibe kerülhet? ★ Igyekezz a mások szem­­szögéből is látni a dolgokat.

Next